Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-10-21 / 42. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1979. X. 21. VASÁRNAP BRATISLAVA XII. ÉVFOLYAM 42. SZÁM Ara 1 KORONA J óleső árzés ott lenni, amikor ünnepélyesen átadják a’létesítményt. Hallgatni a szép szavakat arról, hogy a tudományos-technikai forradalom korszakában elengedhetetlen korparancs az állandó művelődés, ezen belül az önművelés, hogy ma már nemcsak a tudomány, de egyre inkább a kulturáltság és a műveltség ugyancsak termelőerővé válik, hogy társadalmi szempontból is döntő fontosságú, miképpen sáfárkodunk a megnövekedett szabad időnkkel, hol, mivel töltjük el, milyen körülmények között, hogy az aktív művelődéshez és az értelmes szórakozásihoz korszerű létesítmény is kell, s hogy szocialista társadalmunk hány millióval járult hozzá ennek vagy annak az új művelődési otthonnak a felépítéséhez. Sokasodnak az ünnepi pillanatok, mert egyre több művelődési otthon, kultúrpalota és szövetkezeti klub épül országszerte. Aztán elmúlik az ünnepi csillogás és a dolgos hétköznapok következnek. Azok a hetek, hónapok, évek, amikor a szép szavakat, nemes fogadkozásokat tetteknek kellene követniük. Sajnos, nem mindenhol ez a gyakorlat, pontosabban nagyon sok helyen nincs ez így. A Szlovák Szocialista Köztársaság Kulturális Minisztériumának legutóbbi ellenőrző fölmérései egyértelműen igazolják állításunkat. Sok helyen csupán a létesítmény korszerűsödött, de a felelős dolgozók felfogása nem minden esetben. Több tucat olyan nemrég épített művelődési otthon van Szlovákiában, amelyekben gyűléseken, táncmulatságokon és esküvőkön kívül hébe-hóba rendeznek egy-egy esztrádmflsort, netán színházi előadást. Sok helyen csak a presszó üzemel naponta, s nem rltI ka az olyan eset, amikor ez Is a hírhedt kocsmák szintjére süllyed. Tudunk olyan helyről is, ahol a fiatalok klubfoglalkozásaikat a füstös vendéglőben tartják, mert az igazgató ki tudja milyen előítéletek alapján egyszerűen nem engedi be őket — de másokat sem — a hétvégén a művelődési otthoniba. Kérdésünkre ez az igazgató felháborodottan válaszolta, hogy a népművelőnek is kijár a szabad szombat és a vasárnap. Hogy hol szórakozzanak a fiatalok? Hát a tévé mellett vagy ahol akarnak, de ne’a művelődési otthonban. Furcsa magyarázkodás, hiszen köztudott, hogy az igazi népművelő rendszerint akkor dolgozik, amikor a többség pihen, szórakozni, művelődni akar, hiszen a kulturális dolgozók egyik kötelessége feltételeket teremteni aszaljad idő hasznos eltöltéséhez. Sokan nem ismerik föl azt, hogy az emberek Igényei nemcsak növekednek, hanem differenciálódnak is. Ma már nem akar mindenki táncolni vagy színdarabot játszani, vannak, akik fotoszakkörben tevékenykednének, mások pedig művelődési klubban szeretnének dolgozni vagy más csoportos foglalkozás iránt vágynak. Ezeknek a kéréseknek a teljesítése sem lehetetlen feladat. Üjabban egyre több olyan Igazgató akad, aki a mű velődési létesítményt tisztán anyagi vállalkozásnak tartja. Ezért rendeznek gyakran esküvőt, kétes értékű esztráídműsorokat, amelyeknél minimális a szervezési gond és jő a bevétel, különösebb probléma sem merül föl. Kétségtelen, minden művelődési háznak van költségvetése, bizonyos bevételi terve, de az anyagi szempontok semmiképpen sem lehetnek kizárólagosak, sőt még elsődlegesek sem. A művelődési otthon legfontosabb feladata nyilvánvalóan társadalmi céljainknak megfelelő, sokrétű művelődés és szórakozás lehetőségeinek megteremtése, tehát a tudatformálás, az ízlés nevelése, nem pedig rombolása. Előttünk a hosszú téli esték, amelyek már távolról sem olyan egyhangúak, mint egykor voltak falvainkban, kisvárosainkban. Ám nyilvánvaló, hogy legtöbben mégis ilyenkor mennének el többször Is a művelődési otthonba, de csak akikor, iha találnak számukra vonzó rendezvényt, foglalkozást. Most, amikor társadalmi életünk valamennyi területén a hatékonyabb munkát szorgalmazzuk, a népművelők és a művelődési ottnonok vezetőinek sem lehet fontosabb feladata, mint az, hogy pezsgő életet, tartalmas és vonzó rendezvényeket szervezzenek. Ne legyenek olyan művelődési otthonok, amelyek kívülről csillognak, ám belülről heteken át konganak ez ürességtől. Ne legyenek olyan nyolc-tíz, sőt har- minomilliős ráfordítással épült kulturális létesítmények, amelyet csak a násznép vagy a gyűlés több száz résztvevője tölt meg. Társadalmi és egyéni igény, sürgető feladat: legyen minden ilyen létesítmény valóban a művelődés — a szocialista művelődés — otthona. ocrif TT X r>ow wAfyowsv? SZILVÁSSY JÚZSEF KIM caw-'; il?
