Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-10-21 / 42. szám

Emlékszem, nem is olyan régen, ha egy üz­let a nyitvatartás idején zárva volt, akkor ilyen feliratokat olvashattam az ajtón: Betegség vagy átalakítás miatt zárva, sőt a becsületes üzletes még azt a kiírást is megkockáztatta, hogy el- ugortam a postára, rög­tön jövök. Mindez azonban a múl­té. Mára meghonosodott az a fennkölt, fenemód szépen hangzó kiírás, hogy technikai okok miatt zárva. Technikai okok miatt nincs nyitva a nagyáruház, a sarki trafikos, sőt a városi nyilvános illemhely sem. Az ember kíváncsi lény, szeretné tudni: nyitvatar­tás alatt miért nem nyit­hat be ide vagy oda, de nem tudhatja: technikai okok, és kész. Szépen hangzik, nagyvonalúan, megtámadhat atlanul, ugyan semmi konkrétu­mot sem közöl, de mit számít az, ma ez a sikk. Egyre többen hiszik azt, hogy minél érthetetle­nebb egy-egy szöveg, be­széd vagy felirat, annál jobb, mert nem tájékoz­tat, hanem félrevezet, Technikai okok ködösít s a címzett nem tudja pontosan, hánya­dán áll. Gyanítom, hogy a technikai okok egy ré­sze is ilyen ködösítő szándékú. Mert voltam már olyan üzletben, ahol mindössze negyed órát tartott ez a fránya tech­nikai szünet, az elárusí- tónők ugyaws elugrottak a közeli boltba, ahol ép­pen cuki cipőket kaptak. S láttam olyan üzletet is, ahol az Aruátvétel miatt zárva táblát mind­VÁMSZEDŐK VASÄRNAP 1979. október 21. A NAP kel — Kelet-Szlovákia: 6.03, nyugszik 16.36 Közép-Szlovákia: 6.11, nyugszik 16.44 Nyugat-Szlovákia: 6.19, nyugszik 16.52 órakor A HOLD kel — 6.11, nyugszik 17.21 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ORSOLYA nevű kedves olvasóinkat 1764-ben született BIHARI linos zeneszerző és hege­dűművész, a XIX. század elejének legkiválóbb zene­szerzője {+ 1B27) • 1919- ben született foséi KAD­LEC frő és mUerdítő. AZ ÜJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A szocialista humanizmus és a vallás V. Krizsevszkij cikke Jeges szélben, forró napsütésben Komlósi Lajos riportja Az igazság becsületes szava Alois Volf beszélgetése Marx Károly unokájával Vasárnap késő délután a komáromi (Komárno) állomáson. Vonatra vá­rok, de még van időm, az állomás előtti padok egyikére ülök, olvasga­tok. Nem messze tőlem tizenhat-tizenhét éves su- hancok csoportja heheré- szik egy pádon, hangos­kodnak, s ügyet sem vet­nek az állomás előtti já­rókelőkre. Amikor vi­szont a hangosanbeszélő jelzi a Dunaszerdahely (Dunajská Streda) irá­nyából jövő vonat érke­zését, szokatlan élénk­ség lesz úrrá rajtuk, s kirobbanó jókedvűk nem ismer határt. Többen a fejüket csóválják. Egyszeriben furcsa do­log történik. Az imént beérkezett vonatról uta­sok kezdenek szállingóz­ni, köztük egy tizenöt éves forma legényke, utazótáskával a kezében. Amint ellépne a nála idősebb fiúk csoportja előtt, ketten hirtelen elé­je ugranák. A következő pillanatban a legényke a zsebébe nyúl, pénzdara­bot hadász elő, s a va­gányok egyikének te­nyerébe pottyantja. Ér­tetlenül, de növekvő ér­deklődéssel lopva figye­lem a csoportot. Haho- táznák, elégedettek a zsákmánnyal. S kisvár­tatva újra feltűnik egy ugyancsak utazótáskás fiú. Minden kétséget ki­zárva otthon töltötte a hétvégét, s most valame­lyik diákszállóba igyek­szik. Felállók, mintha indulni szeretnék, teszek néhány lépést, hogy halljam a „varázsigét“, amelynek hatására az előzői legényke leszur­kolta a taksát. S való­ban, amint az újabb ál­dozat a vagányokhoz ér, járt a technikai okok felirattal cserélték ki, miközben a személyzeti bejárón fel-alá jártak az emberek, feltehetően az üzletvezető nem most látta őket először, s gya­nítom, nem is véletlenül toppanták be éppen .most. Csipcsup észrevétel, mondhatja bárki, pedig nem egészen az, hiszen aki látszólag csak kis dolgokban vezeti félre a vevőt, az előbb-utóbb na­gyobb horderejű ügyek­ben sem tesz majd más­képp. Arról nem is szól­va, hogy a vevőknek elemi joga pontosan tud­ni ez vagy az az üzlet miért van zárva. A glossza egyik írat­lan törvénye, hogy a vé­gén csattanó legyen. Ez­úttal ne várjon a kedves olvasó semmi ilyesmit. A szellemes befejezés TECHNIKAI OKOK MI­ATT elmarad. máris elébe ugrik az előbbi kettő, s a hórihor- gasabbik a mellének szegezi a parancsot: — Adj egy ötöst sörrel Ez hát a „varázsszó“. S hogy hatásos, azt máris jelzi az őszi napsütésben felcsillanó pénzdarab. Körülnézek. Egy-két kö­zömbös járókelőn kívül nincs tanúja a' jelenet­nek. A legényke is bán- tatlanul ballaghat to­vább, nincs mitől tarta­nia, hisz megfizette a „vámot“. Látszólag nem történt semmi. De tör­ténhetett volna. Előbb- utóbb bizonyára akad va­laki, aki szembeszegül a rendbontókkal. De vár­ni kell-e addig? Tűrni kell-e, hogy tizenévesek egy csoportja zsarnokos­kodjék kispénzű diáko­kon? Nem kell tűrni. Sőt. Nem szabad tűrni. IDŐSZERŰ GONDOLATOK Országunk amellett van, hogy tovább kell szélesíteni az európai bizalmat erősítő in­tézkedéseket. Mi egyebek között készek va­gyunk megállapodni abban, hogy a nagyobb szárazföldi hadgyakorlataik előzetes beje­lentése — amit a Helsinkiben elfogadott záróokmány előirányoz — a jelenleginél korábbi időpontban, és nem a mostani 25 000 fős szintnél, hanem kisebb, mondjuk 20 000 fős szintnél történjék. Kölcsönösségi alapon arra is készek vagyunk, hogy ne tartsunk olyan hadgyakorlatot, amelyen 40 000—50 000 főnél többen vesznek részt. Természetesen továbbra is érvényes a szocialista országoknak az a javaslata, hogy be kell jelenteni minden nagyobb lé­gi és olyan haditengerészeti gyakorlatot, amelyet a helsinki konferencián részt vett államok felségvizeinek közelében tartanak. Még azt is szeretnénk javasolni a Nyu­gatnak, hogy a helsinki záróokmányban meghatározott térségben ne csak a had­gyakorlatokat jelezzük idejekorán, hanem a 20 000 főnél nagyobb alakulatok száraz földi mozdulatait is. Megvizsgálhatunk más elképzeléseket is, amelyek az államok közötti bizalom erősíté­sére, az európai háborű veszélyének csökken­tésére irányulnak. Az európai katonai enyhü­lést célzó intézkedések széles kérdésköré­nek megvitatására a legalkalmasabb fóru­mot továbbra is az összeurópai politikai szintű konferenciában látjuk, amelynek előkészítése és összehívása rendkívül idő­szerű, mondhatni megérett feladat. Mint ismeretes, fontos tárgyalások vár­nak ránk a SALT-III-mal kapcsolatban is. Mi amellett vagyunk, hogy ezeket a tárgya lásokat a SALT-II. hatályba lépése ntán azonnal elkezdjük. E tárgyalások keretében készek vagyunk megvitatni nemcsak az in terkontinentális, hanem az egyéb fegyver­fajták korlátozásának lehetőségeit is, ter­mészetesen minden erre vonatkozó fényez i figyelembevétele és a felek azonos bizton­sága elvének szigorú megtartása mellett. Ily módon a Szovjetunió, az NDK és a többi eurójiai szocialista ország világos perspektívát javasol: valamennyi európai nép biztonságos és békés életének reális szavatolását. Most a nyugati országokon van a sor. Válaszuk megmutatja majd: készek-e szá­molni a népek akaratával és létérdekeivel. Reméljük, hogy a realizmus, az államférfiéi bölcsesség, azaz végül is a józan ész ke­rekedik felül. (Leonyid Brezsnyevne.k az NDK meg­alakulása 30. évfordulóján mondott beszédéből.) Bátrak voltak, és mertek! Hajdú András riportja Capek és Bartók Dobossy László írása Bangkoki találkozás Vladimír Klevis elbeszélése Neked, nemzetem Szigeti László beszélgetése dr. Éva Soukupovával, a Cseh Színházi Intézet igazgatójával N egyedük éve már, hogy Skoda 180-as traktor­jával műveli a földet. Előbb kisebb teljesítményű géppel dolgozott. Érdemeiért és a munkában elért kiváló eredményeiért a közelmúlt­ban megkapta A mezőgaz­daság kiváló dolgozója ki­tüntetést. Szabó Béla, a fel­sőszeli (Horné Saliby) Csehszlovák—Szovjet Barát­ság Efsz traktorosa az Idei szélsőséges időjárás miatt tavasz óta nyújtott műszak­ban dolgozik. A lehető leg­nagyobb üzemanyagtakaré­kosság mellett a kedvező időjárás minden percét ki­használva mindig ott van a legsürgősebb mezőgazdasági teendők végzésénél. Gyak­ran kiemelkedő eredménye­ket ér el. Nyá" elején pél­dául 12—13 órás műszakban 45 hektár földet sarabolt meg. Augusztusban kilenc- óránként váltották egymást a munkában. A Skoda 180- ashoz különböző munkagé­pek szerelhetők, ezért a ki­tüntetett traktoros nem ma­rad ki semmiből: arat, szánt, végzi a ta’.ajelőké- szítést az ősziek alá, bekap­MINDIG ILYEN VOLT csolődik a termés betakarí­tásába. stb. • * • „Mindig ilyen voltam, nem tudtam elnézni ölbe tett kézzel a munkatorló­dást. Most is ott igyekszem segíteni, ahol fennakadás van.“ • * * A felszabadulás előtt, gyerekfővel, a szegényes bútorzaté földes szobában a hozzá hasonló sorsú sze­gény gyerekekkel együtt 6 sem álmodhatott tanulás­ról, kitüntetésekről, mozdu­latainak engedelmeskedő Gyerekei örökölték szór­ja Imát, helytállását. Az ilapiskola elvégzése után nind a négyen tovább ta- mltak, s munkájukat be- isületesen végzik. A fala szélső utcájában illő kényelmes kertes csa- ádii ház csendes fészek, :sak az unokáik verik fel ízt vidám hancúrozásukkal, :ülönösen, amikor szüleik i nagypapával „társadalmi nunkában“ családi házukat ipítik. A gondozott kert, tiszta idvar a jó gazda keze nyo- nát dicséri. Minden a he- yén van, de a gazda nem­csak otthon s önmagával izemben igényes. Munkahe- yén is rendszeretö. Fiatal nunkatársait mindig a gé­lek gondozására, kímélésé- e tanítja. • * • „A gép meghálálja, ha endesen gondozzák. Az ilyan traktorost vagy kar- lantartót, akinek semmi ér­éke nincs a gépekhez, ha- íyagságból tönkreteszi azo­kat, legszívesebben kiker- jetném a világból. Üzem- myagot is csak jó műszaki állapotú géppel lehet meg­takarítani.“ KODAY BERTA 1979. X. 21. I ÚJ SZÚ er ős gépekről. Jövőjéről sem volt elképzelése. Igénye? Azt sem tudta, hogy az Is lehetne. 1950-ben aztán az ifjúsági szövetség falusi szervezete fiatalokat tobor­zott Ifjúságiéivá (Dedina Mládeze) felépítéséhez. Je­lentkezett. Két hónap múlva traktoros lett. Néhány tár­sával ez idő alatt ingyen dolgoztak, s ennek ellenében jogosítványt kaptak. • • • ..Azt mondiák. minden kezdet nehéz. Én meg azt mondogatom, az élet sem könnyű. De a kezdet iga­zán nehéz volt. Két korona kilencvenikét filléres óra­bérért ültem a rázós nyitott vezetőfülkéjű traktoron. Es­ténként sokszor elhatároz­tam, nem csinálom tovább. De nem volt más választá­som. A faluban nem adódott más kereseti lehetőség, s nem akartam elhagyni szü­lőfalumat. Aztán 4—5 év múlva változott a helyzet. Teljesítmény után fizettek. Szükség is volt rá, mert sok kellett a négy gyerekre.

Next

/
Thumbnails
Contents