Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-10-14 / 41. szám

ÚJ szú Me gjegyzések a szlovákiai magyarság néprajzi kutatásának kérdéseihez 1979. X. 14. 11 1. Mivel a néprajztudomány tájainkon még gyermekcipőiben sem jár, a leg­sürgetőbben elvégzendő feladatnak a gyűjtéseik kijelölése és meggyorsítása látszik. Ez persze csak leírva egyszerű, a gyakorlatban sokkal összetettebb prob­lémát jelent. A tudományosságnak bár­mennyire is a kezdeténél állunk, azt azért neun mondhatjuk, hogy a nulla- pomtről kéne indulnunk. A szlovákiai magyarság létezésének jó fél évszá­zada alatt, de azt megelőzően is vé­geztek már tájainkon esetleges, inga­dozó színvonalú néprajzi gyűjtéseket. Történtek elszigetelt kísérletek a szer­vezettebb néprajzi kutatások megindí­tására is, ám ezek az akciók általában már a kibontakozásnál elvetéltek. Min­denesetre a múzeumok, adattárak, könyvtárak mélyén rejtőznie kell több vegyes színvonalú adathalmaznak, ame­lyek átértékelése és bevonása a mai kutatásokban nagyot lendíthetne in­dulóban levő néprajzi tudományossá­gunkon. Konkrétabban kifejezve: össze kellene állítani a szlovákiai magyar­ság néprajzi bibliográfiáját. Nagy mun­káról van szó, rengeteg újság, folyó­irat átnézéséről, hogy valóban meg­bízható és használható repertórium álljélk rendelkezésünkre. Sok elszórt, hasznos adalékra bukkanhatnánk, ame­lyeknek fölgyűjtése mára esetleg tel­jesen lehetetlenné válhatott. A biblio­gráfiával párhuzamosan kísérletet kel­lene tenni egy tudománytörténeti át­tekintést szolgáló vázlat összeállítására is. Persze, furcsának tűnhet, hogy egy általam gyermekcipőben sem járónak minősített tudomány történetének a megírása mellett ágálok, de ez az el­lentmondás csák látszólagos. Valami­lyen tudományról csak akkor beszél­hetünk, iha az intézményes keretek kö­zött megfelelő mennyiségű képzett szakemberrel, előre kidolgozott tervek alapján folyamatosan létezik. Ilyesmi, persze, nemigen volt vidékünkön, de becsületre méltó egyéni kezdeménye­zések, erőfeszítések szép számmal akadtak. Ezzel természetesen nem azt óhajtom szorgalmazni, hogy az újabb gyűjtéseik rovására a napjainkig össze- söprögetett morzsákból próbáljunk min­denáron tudományt összegyúrni, csu­pán arra kívánok rámutatni, hogy elő­deink tevékenységének gyümölcsei alapján kíséreljük meg kialakítani munkatervünket. 2. Mit, hol és hogyan kellene gyűj­tenünk? Nagyobb léptékű, az egész szlová­kiai magyarságot átfogó gyűjtési ter­vezetet ugyan kidolgozhatnánk, de megvalósítása megfelelő központi szer­vező intézmény hiányában, enyhén szólva, kétséges lenne. Ezért nézzük inkább azokat a feladatokat, amelyeket a meglevő adottságaink mellett telje­síthetünk, illetve vállalhatunk. A CSEMADOK jóvoltából jelenleg a legjobban a reprezentatív jellegű nép­hagyományok gyűjtésével állunk, bár ott sem kielégíő a helyzet. Elsősorban a népviselet, a népi tánc, néhány nép­szokás (főleg a lakodalom), népzene, s részben a népi építkezés témakörei­re célzóik. A CSEMADOK elsősorban azzal a céllal gyűjti a néphagyomá- nyokat, hogy a népművészeti együtte­seknek megfelelő anyagot szolgáltat­hasson, esetleg alkalmi néprajzi ki­állításokat rendezhessen. Kulturális szövetségünkben „nem beszélhetünk tudományos kutatásról“ — hangsúlyoz­ta dr. György István, a szövetség fő­titkára egy témánkat érintő rövidebb írásában, a Hét 1978/38-as számában. Más néprajzi kérdésekben, főleg a tár­gyi- és társadalom-néprajz területén belül, már elkeserítően nagyok a fehér foltok, s ezen a helyzeten' gyorsan ja­vítani kellene. Nem szúrópróbákra van azonban szükség, hanem átgon­dolt, összehangolt, megszervezett fel­táró munkára. Nekünk, néprajzszako­soknak tehát ezen a területen is bő­ven akad dolgunk. Szerintem az indu­lásnál az lenne a legértelmesebb meg­oldás, ha a szlovákiai magyar néprajz- tudomány verbuválódó képviselői egy közös akcióban — mivel másként egyelőre elképzelhetetlen, szabad ide­jüket féláldozva — megkísérelnék egy közösen kiválasztott faluközösség tel­jes népi műveltségét felgyűjteni, fel­dolgozni és publikálni. 3. Egy indulófélben levő tudománynál természetszerűleg fölmerül a publiká­ciós lehetőségek kérdése Is. Meglevő lapjaink, folyóirataink alkalmatlanok szakmai jellegű tanulmányok, anyag- közlések közreadására. Amíg azonban nem lesz önálló, magasabb igényeket is kielégítő tudományos fórumunk, ad­dig a meglevő kevés lehetőséggel kéne jobban gazdálkodnunk. Okosabban kel­lene élni az egyes vidéki múzeumok­ban megjelenő időszaki kiadványokkal, az Irodalmi Szemle kínálta lehetősé­gekkel, s a Madách Könyvkiadó is ki­adhatna vékony tanulmányfüzeteket, néprajzi antológiákat. Az utóbbi évek­ben ugyan megjelent néhány néprajzi jellegű publikáció, amelyek népszerű­sítő céljuk mellett a tudományosság felé is kacsintgattak. De csupán .ka­csintgattak. Igaz, tájainkon nincs e tudománynak kellő hagyománya, ám a magyar nyelvterület többi részén jó­val igényesebb a kutatás, jó példát onnan kell vennünk. Itt a szlovák, a cseh, a magyarországi néprajztudomány mellett elsősorban a hozzánk hasonló körülmények közt dolgozó és igen je­lentős eredményeiket felmutató erdélyi és vajdasági etnográfusok munkájára gondolok, önámítás és kimagyarázko- dás lenne hát, ifta azt állítanánk, hogy a semmiből kell indulnunk. 4. Nagy hiányossága jelenlétünknek, hogy nincs egy — az egész szlovákiai magyarság népi műveltségét bemutató — múzeumunk. Egyelőre vidéki mú­zeumainknak kellene a majdani mú­zeum küldetését felvállalniuk. Ennek több módja van. Egyik például: meg­felelő kiállítások, ismeretterjesztő elő­adások rendezése. Nálunk a múzeoló- gusnak népművelőnek is kellene len­nie, ami persze rengeteg többletmun­kával járna, de csak így kamatoztatha­tó az az örökség, amelyet fárasztó gyűjtések során sikerült megmenteni. Vannak tárgyak, amelyek vagy idét­lenül hatnának a múzeumok kiállító­termeiben, vagy odaszállításuk egysze­rűen képtelenség lenne. Az ilyen ese­tekben szokott fölmerülni a népi mű­emlékvédelem kérdése. Erre is nagyon oda kéne figyelnünk, hiszen egyre ke­vesebb, védelemre méltó monumentá­lisabb népi emlékünk marad. Elsősor­ban a népi építkezések sokszor siral­masnak ható maradványaira' gondolok: meg kellene közülük néhányat menteni az utókor számára. Szerintem szeren­csésebb megoldás a helyszínen törté­nő restaurálás és megőrzés, a szabad­téri néprajzi múzeumok létesítésével szemben. Persze, ez is olyan kérdés, amin sokat lehetne vitázni és kellene is egyszer. Az építészeti emlékeken kívül más jellegű alkotásokra Is k: kell terjeszteni a népi műemlékvéde­lem hatáskörét, ilyenek például a 18—19. századi népies kőfaragás gyö­nyörű alkotásai és temetőink díszesre faragott sírjelei. 5. Fura viszonyok között dolgozik ko runk etnográfusa. Kutatásának tárgya a néphagyomány, ami az utóbbi évek­ben divathullám tárgyává is tetőzött. Ez több problémát és ellentmondást is fölvet. Azon persze hosszasabban le­hetne gondolkodni, hogy valóban di­vatról van-e szó, hiszen az efféle „né­piesség“, a „romlatlan paraszti kultú­ra“ felé fordulás elég régi hagyomá­nyokra vezethető vissza. Érvet, ellen­érvet sokat felsorakoztathatnánk, de ez inkább a népművelőik, a szocioló­gusok dolga. Én úgy látom, a mai viszonyok vizsgálatánál — legalábbis ideiglenesen — használhatjuk a divat kifejezést is. A néprajzkutatót persze inkább az foglalkoztatja, hogy ezzel a divattal egyenes arányiban növek­szik az amatőr gyűjtőik száma, akik kellő szakmai tudás és körültekintés nélkül szinte kirabolják a falusi pad­lásokat és a sublótok alját az etnog­ráfus orra előtt. Ez a jelenség azon­ban két részre bontható. Egyrészt azok­ról van sző, akik — a népművészeti tárgyak árucikké válása következtében — a jó üzleti lehetőséget látva pró­bálják meglovagolni a divatot. Más­részt azokról beszélek, akik teljesen jóhiszeműen — de szakmailag felké­születlenül — magángyűjtésbe kezde­nek. Bár az utóbbi is eleven probléma, hadd töprengjek mégis az előbbin. Az egyes népművészeti alkotások és a inépélet egyéb használati tárgyai csak akkor mondanak valamit a szak­embernek, csupán akkor alkalmasak a tudományos feldolgozásra, ha pon­tosan ismerjük egykori rendeltetésű­iket, használatuk módját stb. A gyűjté­seik során ezért nagyon aprólékos, részleteikbe menő adatfeltáirásra van szükség. Az amatőr néprajzosok által a környezetükből felelőtlenül kiemelt tárgyak nem viszik előbbre a kutatást. A lelkesedést azonban meg kell be­csülni. Amatőr gyűjtőinket számba kellene venni, előadássorozatokkal kel­lene őket bevezetni ja szakszerűbb nép­rajzi kutatómunka rejtelmeibe. Ily mó dón nagyon sokat segíthetnénk a iku tatások előrelendltésében. Egyébként szinte valamennyi szocialista ország ban jól kiépített hálózata van az ama tör gyűjtőknek. Már a múzeumi népművelés vagy akár a publikációs lehetőségek kap csán kitérhettem volna az ismeretter­jesztő néprajzi írások, újságcikkeik fon­tosságára is. Azt hiszem azonban, itl helyénvalóbb fölemlíteni e probléma kört. A néphagyományok iránt megnő vekedett érdeklődést (vagy divatot, ahogy tetszik) a kellő szaktudással és lelkiismerettel megírt ismeretterjesztő dolgozatok a helyes mederbe terelhet­nék. Fentebb már említettem: a nép rajzos szakembernek népművelőnek is kell lennie. Most hozzáteszem: rugal­mas publicistának is. 6. Elmélkedésem címéül Apáczai Cáere János enciklopédiája első részének el­nevezésiét választottam, amely esetleg találónak is hathat, bár a nagy peda­gógus annak idején nem a mai érie­lemben használta e szókapcsolatot. Az egyén által elsajátítandó tudományok (ma inkább általános ismereteknek mondanánk) elsajátításának kezdetei­ről beszél. Néprajzi értékeink ismerete az önismeret fontos tartópillére, s ilyen értelemben (kell nálunk a nép­rajzi „tudománynak kezdetiről“ be­szélni. Véleményeim — magán vélemény. Mivel a néprajzkutatás ma már team­munkát igényel, az sem biztos, hogy egyszál magam objektiven, teljes ösz- szefüggéseiben, pontosan át tudom te­kinteni a helyzetet. Éppen ezért jó lenne, ha az érdekelték — az a ti­zen valahány hazai magyar néprajziku­tató — közül minél többen hozzászól­nának állításaimhoz. A reflexiókkal együtt talán valamelyest tisztulna a kép. Adyval és Fábry Zoltánnal egy­szerre szólva: „Ideje már bizony.“ Avagy: ideje lenne, már bizony. LISZKA JÓZSEF Varga Lajos linómetszete a SZLOVÁKIÁI MAGYAR NÉPRAJZI MOTÍVUMOK ciklusból mum mi" MA * / I ■ s ■ • » / / . • • fl ■ • / / I I / ■ /

Next

/
Thumbnails
Contents