Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-09-30 / 39. szám
M ájus vége volt, délvidéki' meleg éjszaka, szentjánosbogarak v.illóztak. A hold a .tenger fölött, a nyárfák mögött csüngött az égen, alacsonyan és f(illesztőn, narancssárga fénycsíkja egészen a partig terjedt, a sikátor végében ragyogott, s forró hullámban áradt a kertek mentén virágzó orgona illata. — Érzi? — kérdezte a nő, és megállt. 'Szeme várakozón, vidáman csillogott. — Akarja, hogy megmutassam a halakat? Azt hiszem, ilyenkor nem alszanak. — Ebben nem Vagyok biztos — válaszolt a iférfi. — Különben, miért ne ... Nézzük meg azokat a halakat. Amikor a bokrok között húzódó, foltos árnyékokkal 'barázdált ösvényen odaértek a víztárolóhoz, a tündérrózsa sűrűjével ellepett, csöndes éjszakai vizen ott kúszott a hold; egy béka, amely megriadt a lépések neszétől a hínár fonta levelek mellett, belehuppant a vízbe — és a hold apró cserépda- rahkákra hullott szét, szikrázott és nyomban ringanl kezdett. — Jaj! — kiáltotta a nő, és tettetett ijedséggel a férfi inge újjá- ba 'kapaszkodott. — Varangyos béka! — Lelhet. De merre vannak a halak? — Ott ni. Nem látja? Egész falka tanyázik arra — nagyok is, kicsik is akadnak köztük. Reggel legalább még 'láttam ókét. — Igen, igen, csakugyan: nagyok Is, kiesük is. A 'férfi meg akarta csókolni a nőt, de ez kissé elhúzódott, s míg továbbra is fogta a karját, néma mosollyal, nevető szemmel nézett a férfi arcába. — Igen, igen hát persze hogy látta őket reggel — mondta a férfi. — Bizony. Hátánál fogva magához vonta a nőt, cirógató mosollyal, szorosan magához ölelte; a hozzá közel került arc hirtelen komoly lett, szájáról eltűnt a mosoly, ajka vontatott sóhajtással ímegrebbent, s aztán így suttogott: — Mi köze ennek a halakhoz? Nem, nem akarom ... A magabiztos, elkényeztetett férfi mégis érezte: az asszony várja, hogy megcsókolja, és ez a gyenge ellenállás csupán 'kacér kísérlet, hogy meghosszabbítsa a mámorítő perceket az összeboru- lás előtt, amelyet mindketten kívántak. Egy ideig némán álltak, s egymás szemébe néztek, azután pedig lassan elindultak a kerítés mentén, a meleg porban, a vadszőlővel borított parasztházak mellett, a kertek száraz, ihűs illata, a szentjánosbogarak szüntelen röpködése közepette — ebből a képből csak a szúnyogok heves támadásai ríttak ki. Az asszony minduntalan a csupasz könyökét, térdét csapdosta, végül szeszélyesen felkacagott: — Istenem, torkig vagyok mái velük! Hát magát miért nem csípik? A férfi érezte, hogy valami vidám gondtalanság, örömteli izgalom lobban fel benne, újra átölelte a nőt, az könnyed mozdulattal megint kitért előle, és az előbbi szeszélyes hangon mondta: — Nem érti, hogy nem szabad. Mindent elrontunk. — De miért? — Túl messzire mennénk... maga nem hisz a gyermekjátékokban? Mondjuk, az ámyfáncol- tatásban a falon. Milyen remek, milyen ártatlan dolog. Ugye? Én nem szeretem a durva játékokat. És maga? — A játékokat? — felelt kérdéssel a férfi. — Vagy úgy, értem. Azaz __nem egészen ... — Akkor menjünk át keskeny pallón egy szakadék fölött. Akarja? Most már érti? ... Amikor az ember a szakadék fölött egyensúlyozva billeg, a szíve elsorvad a rémülettől... Félelmetes, de csodálatos is. Igazam van? És tovább mentek a holdfényben, s elborította őket a porlepte kerítések fölött, a világmindenség liiás mélységeiből felgomolygó ködfoltokhoz hasonlatos, kékesen fehérlő orgona mámorítő, nyirkos illata. — Legszívesebben átölelném ezt a bokrot, mintha a nővérem volna. Érzi az illatát? — kérdezte7 az asszony suttogva. — Valóságos boszorkány a hold. Olyan jő a fényéiben, szinte borzongató ... Most pedig imádkozom, mint az apáca a szent jelenés előtt. Le is térdelek. — Apáca? — a férfi kedélyesen nevetett. — Idehallgasson, az ördög tud ja, milyen badarsággal tömte tele a fejem. Úgy érzem, mintha ring- lispilben ülnék. Maga fantasztikus játékba fogott — és én most kegyelmet kérek. Csönd lett. — Tudja, milyen rossz pár lenne belőlünk, ha — isten ments — valamikor sor kerülne rá? kérdezte a nő. — Rossz pár? Ugyan miért? Az asszony felnevetett. — Mert túl sok lelki energiát pazarolnánk az úgynevezett családi életünkre. De végtére éppen ez az érdekes — nem az állóvíz. Cseppet sem szeretem a szolid férfiakat, meg a földre szállt angyalhoz hasonló, szolid lányokat. Jurij Bondarev — Higgye el, én angyalnak bizony nem vagyok túl szolid — válaszolt a férfi, s a vállánál fogva maga felé fordította az asszonyt és óvatosan csókot lehelt a puha szájaszélére. — No látja, mindig itt ólálkodik az ördög, Valahol a hátam mögött — mondta; elnevette imagát és most már határozót tabb mozdulattal hajtotta hátra a nő fejét, miközben mohón csókolta a száját, a nedves, síkos és szinte fájdalmasan összeszoritott fogait. Az asszony tétován kibontakozott az ölelésből, bizalmatlan, kérdő tekintettel fürkészte a férfit azután két ujjal megérintette a száját és igy szólt: — 'Hát szabad így? Olyan __ Kü lönösen csókolt. — Szörnyű mocsár ez — tört ki a férfiből. ... Kijutottak a kertekkel szegélyezett kis , utcából s most a néptelem parton, a szakadék bal oldalán, a fülledt meleget árasztó nyárfák közti sötét fasorban haladtak; a tenger fölött — Igen messze, a látóhatár peremén — villámok cikáztak némán, távoli Vihar visszfényei lobbantak. Köny- nyed, meleg szél fújt, de a vöröslő, alkonyi vízsivatag simának, mozdulatlannak és csaknem élettelennek látszott az ég ürességében, az árva hold alatt. — Micsoda bánat! — mondta hirtelen, fojtott hangon az asz- szony. — Milyen édes bánat árad ebből a megfoghatatlan holdból, ezekből a (nyárfákból, meg abból, ahogyan megcsókolt... — Bocsásson meg, de nem értem. Miért éppenséggel bánat? A nő nem feleit. Megálltak a parton- egy, kesernyés porszagot lehelő, kiszikkadt kérgű, vén nyárfa árnyékában, s az asszony szemét összehúzva, fejét hátraszegve, most már maga nyújtotta oda a megnyíló ajkát és halkan mondta: — M ég ... A iérfi megértette, s ekkor tréfásan megismételte azt, amit az asszony az imént mondott: — Keskeny pallón megyünk egv szakadék fölött. Mi lesz a vége? Leszakad alattunk a palló, mi pedig a mélységbe zuhanunk, ízzé- porrá zúzódunk a köveken ... nyakunkat szegjük. Vagy nem? — Felőlem! — válaszolt az asz- szony bágyadt kihívással. — Hiszen holdas éjszakákon szokták a legsúlyosabb bűncselekményeket elkövetni. A férfi újra a nő szájára hajolt, és érezte a síkos, fiatal ruganyosságot, amikor az, csókját viszonozva, megrebbent az ő ajka alatt, és alig hallhatóan suttogta: — Akarom a bűnt, akarom, akarom... És a nő remegő térddel, szinte tébolyultan, szorosan simult hozzá a mellével, az egész testével, hunyt szemmel, szenvedélyes hévvel szorította oda az arcát, az átlát az ö mohó, ügyes ajkához; amikor egy pillanatra elhúzódott tőle, kérő suttogással, halkan felnyögött: — Még, még ... istenem, milyen nagyszerű ... hogy tudsz csókolni... Még, még ... Hosszasan, szomjasan csókolta, becéző gyengédséggel simogatta a hátát, a csípőjét. A nő váratlanul kitépte magát, eltaszttotta a férfit, és hirtelen elindult a teljesen kihalt part mentén. kopogó cipősarkával felszaggatta az éjszaka csöndjét. A férfi utolérte, és kissé zavartan szólt rá: — Várjonl Hová megy? — Nem bírom tovább... — felelte az asszony zihálva. — Mit müvei maga velem? — De hát mi a baj? Hová siet egyszerre annyira? — Nincs semmi baj. Csak ideje már, hogy elbúcsúzzunk egymástól. — Üljünk le. Erre a pádra. Üljön már le, kérem. — Szeretnék a földre roskadni, nem leülni! — mondta a nő, hangjából csúfolkodó kétségbeesés csendült, s arca eltorzult a feltörő ellenséges érzéstől. — Halálra «vötőr engem. A fé-fi olyan erősen megszorította, olyan hevesen magához vonta, hogy az asszonynak 'kékesen kivillant a foga, amikor nagy nehezen kipréselte magából: — Fáj. — Haragszik, kedves? — Akarom, hogy megtörténjen — suttogta most a nő bágyadtan. — Vagy fél tőlem? Vagy talán önmagától? — Ne beszéljen ostobaságokat — vágott közbe a férfi kissé durván, mind szorosabban magáihoz ölelte a feszülő, engedelmes testet, és mámorosán a nyárfa árnyékában megbúvó kis padra ros- kadt vele ... ... Azután a pádon ültek, és a nő elfúló hangon mondta: — Drágám, kedvesem! De hát miért kell ennek így lennie? Én azt akarom, hogy ma, mo^t az enyém légy — és ón a tiéd. Az enyém — érted? Hiszen egészen más dolog „megszeretni" valakit, vagy „beleszeretni" valakibe. Megszeretni — annyit jelent, hogy örökre, az egész életre. Kibírhatatlanul unalmas. De 'beleszeretni valakibe — ez olyan, mint a káp- rázat, az álom... pár napra, egyetlen órára, egy éjszakára, minden legyen úgy, ahogyan mi ... úgy, ahogyan imí ketten ... A férfi belecsókolt a tenyerébe. „Milyen ostoba és színpadias ez az egész — gondolta fásultan, és megvető undor fogta el a saját mohósága miatt. — Micsoda értelmetlen zagyvaságokat hordunk össze, milyen idétlen ostobaságokat követünk el... Kinek van erre szüksége — neki vagy nekem? Szerelmi játék a tikkasztó hőségben, a nyaralás semmittevő unalma közepette, én meg — a család, a rokonság, a betegségek ko- loncával a nyakamon — a negyvenéves, kiélt szoknyavadászt játszom, ö pedig a modern nőt, aki a hirtelen fellobbanó szerelemről szóló frázisokkal áltatja magát. Bocsáss meg nekem, szegény bűnösnek — hát lehetséges volna, hogy éppen, ezzel az önámító játékkal .próbáljunk menekülni ön magunk elől?" GELLERT GYÖRGY fordítása L átom magam előtt a végtelen, lágy tengert. Tükre hullámzik, mint selyem a szélben. A látvány jó és vigasztaló. Legszívesebben leugranék a szálloda második emeletéről, és beúsznék a csobo gó hulllámok közé. Lemerülnék a tenger mélyére, és ott élném a tengeri lények csöndes életét. Beállnék a part menti fények sorába, és ott állnék, mint a legfényesebb lámpa, amely a fehér tengerésznek világít. Feltűrném a nadrágom szárát, és esténként tintahalra lesnék a halász- gyerekekkel, akiket pikával és lámpással felszerelve látok elsuhanni a part mentén. Tapasztalt hajőslegény is szeretnék lenni, aki a kocsmában egv pohár rakija mellett henceg a kalandjaival. Vagy gyümölcsszedő: az olajbogyók illatát itt érzem a közelemben. Vagy szőlőfürt, amelynek tőkéjét karóval támasztják meg napnyugta előtt a teraszon, mert nem bírja el dús gyümölcsét. Vagy gyík, amely a fal rései közé bújt. Itt, ebben az országban minden szeretnék lenni, amit látok, mert mindent áthat az élet teljessége, és nekem éppen az kell. Így tűnődve sokáig állok az ablaknál. A tenger már átömlött belém. A föld már átszóródott a testembe. A part menti fények összekapcsolódtak szemem látásával. A táj lélegzete elvegyült az enyémmel. Csordultig teltem ezzel a gazdagsággal, ezért elmentem az ablaktól, az ágyhoz léptem, ledőltem rá, telve ámulattal, mint egy gyümölccsel túlterhelt faág, és elaludtam. Ha azt hiszik, hogy ez a három nap és három éjjel holt idő volt számomra, tévednek. Életem három legkifejezőbb álmát láttam ezalatt. Három látnoki álmot. Az első éjszaka, az első álom: Egy litván azt mondta, hogy három fiam lesz, és az apjuk ebből az országból származik. Légy ezért áldott, ország! De azt hiszem, a litván nem mondott igazat. Almomban megjelenik ugyan az első gyermekem, de a szülővárosomban vagyok vele. A ház Krisztina villájához hasonlít. Csak a szoba más, ahol mindez lejátszódik. Az én szobám. A szoba közepén egy bölcsőt látok. Nem készült szép, modern anyagból. De annál Is szebb. Fából van. Régimódi faragás díszíti. A fejrész fölött galamb. Ilyen alakzatok a nép képzeletében születnek. A bölcsőben a gyermekem fekszik. A bölcső mellett, kezével két oldalának támaszkodva, egy férfi áll lehajtott fejjel. Olyan, amilyennek a litván leírta: sötét haj és ... A litván így mondta: sötét, hullámos baj látni, meri kissé meg amely tele vábbra is hogy mosi ki valamit A szoba retnék kö2 milyen nj érinteni a: a szememl Megmozi szoba köz milyen pul zavarhatni lépés bián' hogy anne gyermeken arcát, mer kém apját, az egy lépi üres térbe Leverten t hevesen dt Ekkor fe sik oldalár A délvid mem, fülei vlsszhangz A másod Egy hajt A fedélzeti reket Iától Kérdezgi — Kérer megy ez a T itte a könyvet, utolsó reményével. Egy könyvesboltban talált rá, miután elbúcsúzott a lánytól. 0, ve- rőfényes nap, és szavak régmúlt angol időkhöz, egy dallamhoz, üteme a hangnak és a dalnak. Szeretett énekelni a lány, magas, tiszta hangon, mely olykor-olykor megvastagodott egy kicsit, cslcsergett, mint a szabad madáré. A könyv angol dalok gyűjteménye, papír- borítóban. Eredeti népdalok. A lány kétszer is meggondolná, hogy találkozna-e a szerzőkkel. Lefelé az utcán, nehezen lépegetett, ez az idő nem alkalmas arra, hogy ré- szegeskedjen az ember, de súlyos és lassú volt a délután, és ő részeg a sörtől meg a szennytől. A testén mindenütt izzadt és gyűrött ruha a poros napfényben, máskor nem szokott eny- nyit menni, az utcák fülledtek és sivárak. Sok dalt tudott és énekelt a lány. Lehet, hogy valamikor hivatásos énekesnek készült. Maradék remény, egy kevéske abból a képességből, mely megmentheti'az emléket, és bízhatunk, hogy újra és újra fölbukkan, mindig. Ök nem felejtik, mit szándékoztak tenni, csak éppen te ne tedd meg. Mindent egybevetve, nem énekelt boldogan a lány, természetesen, vadul sem, és nem énekelt hangosan, szomorún, erősen, hosszasan. Az emlékezéshez elég egy csavarás a rádió vagy lemezjátszó gombján. És figyelsz. A hangversenyek, az egykori gyakorlások, ezek jelentették a lány erejét. Festett is a lány. A város egyik sötét utcájába, hatalmas szürke házba járt órákra. Eldugott hely volt, ódonságá- ban valamiféle agresszív hatalommal és ugyanolyan tekintéllyel. Bérelt egyszer azon az utcán egy szobát. A tulajdonosok ebédlőjén kellett keresztülmennie, hogy eljusson a saját szobájába, az övékén keresztül, hátra. Behordta holmiját, néhány percig ült az ágy szélén, aztán mentegetőzött és távozott. Mentegetőzött egyáltalán? Az a bűn, amit mentében érzett, az emlékezet bűne, és a lány nem volt benne. Cigarettára gyújtott, fontolgatta, merre menjen. Bí gyógyszertár, háromszöget i szokásos üzle mentén. Ott volt a 1 birintusban. E; sen szálloda, Y. W. C. A., jobb menedékl e«y pillanatra tői, a körtől é Korábban, „í hamar megérk Fölhívta a Iá miközben egy fényű szemüv kimérten és ide? Érdeklőd nővéred, bará egy női halót denki, ágyak lük. Gondolj a gés, pöfékelés ágyakban, alvi „Nem arra danl. „Ne," i „Nem akarom mondhatok tö többet. Nincs Magyarázd £ jón, nem, nem A vonaton el’ mat, ezer doll vásároltam. É: rok, most. Milyen is a olyan, mint az, ni, amerre a egészen ilyen, meleg takarój Csitt, énekein hemben alacs óvatosan, ner A hangjegy er tő, lefelé tart ne olyan köze bánatában. Borzasztó te ben. Eltervezi akarta tenni, amely átnedve zadt tenyerét
