Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-09-30 / 39. szám
t 1979. IX. 30. A fáin szocialista átépítésének gondolata három évtizeddel ezelőtt a Szlovák Erchegység meredek hegyoldalai között kanyargó Sajó és Csetnek patak mentén is meggyökerezett. A Szilicei- és a Pelsöci-fennsíkot elválasztó keskeny völgy művelői közül elsőként a gömörhorkaiak (Gemerská Hörka) és a szalóciak (Slavec) döntöttek a közös gazdálkodás mellett. Czakó István szerint Gömőrhorkán a szövetkezet alapítását nem kísérték különösebb zavaró körülmények. — A falu dolgozóinak többsége a gyárban volt alkalmazva, így azt a tenyérnyi földecskéjüket, ahol szabad idejükben tettek-vettek, nem sajnálták a közöstől. Persze, akadtak, akik nem tudták, de az igazság az, hogy nem is akarták megérteni az új gazdálkodás előnyét. Aki kételkedett a közösben és húzódozott tőle, azt az agitátoroknak, az itteni és a járásról érkező kommunistáknak rövidesen sikerült meggyőzniük. Emlékszem, Frank Pistáék sokat dolgoztak, hogy községünk se maradjon le az új, könnyebb parasztéletért megindult országos mozgalomban. — Hogy kik jártak minket meggyőzni, szervezni? Nem volt kérem arra szükség, mert az a néhány gyűlés, amit a megalakulásra való előkészületek során szerveztek, falunkban mindenkit, vagy legalábbis túlnyomó többségünket felvilágosította. Itt másokkal dolgoztató kulákok nem voltak, csak néhány holdas kisgazdák, akik nemigen tiltakoztak a szövetkezetesítés ellen. — Közösen könnyebben ment a munka — emlékszik vissza Pista bácsi —, és amikor megjelentek a gépek, már öröm volt az élet. Nekem, s mondhatom, hogy a többieknek is tetszett a közös Csízi János, Szabary András, Czakó Sándor és Bakó János elnökök időszakában, és tetszik ma is. Tizenhét éve nyugdíjas vagyok, de ha szükség van rám, most is el-elme- gyek a gazdaságba segíteni. A ma nyolcvanesztendős Csefjo István Szalócon az elsők között írta alá a belépési nyilatkozatot, s azóta hű maradt a közös gazdálkodáshoz. Napjait ma is a Sajó-parti gazdasági udvarban tölti, ott őrködik, ügyel a rendre, s arra, hogy a szövetkezeti tagok harminc éve gyarapodó vagyonát senki se károsítsa meg. Elégedett sorsával, melyet az utóbbi évtizedek még színesebbé, teljesebbé tettek. Amikor negyvenkilencben elsőnek kötötte teheneit a közös istállóba, s negyedmagával vállalta az összegyűlt, mintegy száz szarvasmarha gondozását, nem gondolt arra, hogy ő is bekerül a szövetkezet életét irányító vezetőségbe Józsa tanítóval, Lőrinc Bálinttal, György Imre elnökkel és másokkal. Ma rendkívüli öröm számára, hogy a vegyes reményekkel indulók is megtalálták helyüket a szövetkezetben és továbbra is olyan lelkiismeretesen dolgoztak, hogy munkájukért később az egységes földművesszövetkezet „Az építésben szerzett érdemekért“ kitüntetésben részesült. Arra is büszke, hogy fia — hű maradva az apai örökséghez — ma a járási pártbizottság mezőgazdasági titkáraként igyekszik fejleszteni, gyarapítani a hagyatékot. Negyvenkilencben a kuntapolcaiak (Kunová Teplica) is megpróbálták azt, amit a szomszédos Gömőrhorkán Palcso Sándor, Czakó István, Czakó Sándor, Vajda János, Bakó János, Frank István, Csízi János és társai, Szalócon pedig György Imre, Cseffo István, Lőrinc Béla és sokan mások elkezdtek, de nekik csak az ötvenes években vált be. A környék többi községében, így Mellétén (Meliata), Pás- kaházán (Paskovce), Vígtelkén (Vi- dová) és Gombaszögön (Gombasek) szintén az ötvenes évek változtatták meg a föld és művelője közötti viszonyokat, s törölték el a dűlőket daraboló mezsgyéket. XXX A karszthegység két legnevezetesebb fennsíkja által közrefogott érdekes vidék központjának számító Pelsöc JPleáivec) mezőgazdasági életében 1952 jelentette a nagy fordulatot. Molnár László, a mai Vörös Csillag Efsz munkaügyi osztályának vezetője az alapításnál is ott volt: — 1952 júliusában volt az alakuló gyűlésünk, és augusztusban elkezdtük a közös munkát, közösen takarítottuk be a mezőkről a termést, majd szeptemberben az állatállományt is ösz- szevontuk. Közös ólak, istállók akkor még nem voltak, építkezésükhöz csak a következő években kezdtünk hozzá, így az állatokat több csoportba osztva a volt magángazdák szérűiben, gazdasági épületeiben helyeztük el. A lovakat és ökrös fogatokat meghagytuk mindenkinek, mert akkor még nem voltak gépek, csak az állatokkal művelhettük a földet, a kö zöst is. — A szervezés nem volt könnyű, mert az akkori magángazdák, ha nem is tanúsítottak nagy ellenállást, de azért tartottak a szövetkezettől. A parasztok körében akkoriban alig akadt néhány párttag, azok elsősorban a gyári munkásokból kerültek ki, akik persze különböző módon szintén segítettek a szövetkezet létrehozásának meggyorsításában, szervezésében, s nem utolsósorban a parasztság felvilágosításában. Kezdetben akadtak pénzügyi nehézségeink is, mivel hozzáláttunk az új objektumok építéséhez, de nem léptünk vissza, hanem mindig igyekeztünk azokat valahogy megoldani. Előfordult az is, hogy elsején nem tudtunk fizetni, később kaptuk meg a jutalmunkat. — A szervezés mozgatói közül elsősorban Tóth Árpádra, az öreg Silling Miklós bácsira emlékszem, valamint munkás származású első elnökünkre, Csík Jánosra. Csík Jánost 1955-ben Kocsárdy Sándor váltotta fel, őt pedig 1973-ig Becske István követte. — 1953-ban három tag kilépett sorainkból, de nem sokáig bírák a különcködést, hamarosan ismét beolvadtak a közösbe. Ifjabb Farkas István, a Pelsőci Efsz jelenlegi elnöke apja nyomdokaiban haladva néhány évvel ezelőtt tapasztalt kommunistaként, szervező és mezőgazdasági szakemberként került az egyesült szövetkezet élére. 1949-ben már ott volt a Borzovai Efsz alakulásánál, ahol később többek között apja, majd ö maga is volt elnök, 1961 és 1962-ben vezette a Rozsnyói (Roíftava) Efsz-t, dolgozott a Ki- rályhelmeci (Královsky Chlmec) és a Rozsnyói Járási Nemzeti Bizottság mezőgazdasági osztályán és a Rozsnyói Járási Mezőgazdasági igazgatóságon is. — 1973-ban kerültem ide, a pelsőci, gömörhorkai, kuntapolcai, mellétéi és páskaházi kis szövetkezetek egyesülésekor. Azóta már átéltem egy újabb bővítést 1976-ban Szalóc is hozzánk került. Az egyesülések eredményeképp az egykori 969 hektáros pelsőci gazdaságból 3600 hektáros nagy- gazdaság jött létre, vetésterülete 1700 hektár. — A sok problémával küszködő és különböző viszonyok közt gazdálkodó szövetkezeteket nehéz volt összehangolni, mégis nyereséggel, mintegy tíz százalékos rentabilitással zártuk az 1974-es évet. Azóta, ha nem is tudunk ugrásszerű fejlődést elérni, eredményeinkkel, illetve azok többségével elégedettek vagyunk. A termelés fokozását sajnos lehetetlenné teszi a még mindig veszélyes, jelenleg szabályozás alatt álló Sajó, mely évente elönti a partjai mentén húzódó szántóföldek nagy részét. — A szövetkezet múltjának és jelenének gazdasági összehasonlítása kétségkívül a ma mellett szól. 1954-ben itt búzából és árpából 12, rozsból 9 és kukoricából 14 mázsát termeltek egy hektáron, ma a gabonafélékből elérjük a 30 mázsán felüli átlagot. Az idén 32,4 mázsa termett hektáronként. Növénytermesztésünk sokrétű. Nyolcszáz hektáron termesztünk gabonaféléket, kétszázon kukoricát, húszon zöldséget, melyből 1.5 hektáron fóliasátras termelés folyik, s ugyanakkor foglalkozunk korai burgonya, nyolcvan hektáron pedig mák termesztésével. A mák és a kukorica kivételével eredményeink kielégítőek. Sajnos a mák termesztéséhez nincsenek megfelelő gépeink, a kukorica pedig ebben a völgyben ritkán érik ba — Az állattenyésztésben jó eredménynek számít a hízómarhák 80-tól 105 dekáig terjedő súlygyarapodása, valamint az is, hogy a sertések hízási átlaga az utóbbi időben több hatvan dekánál. Ezen kívül nevelünk borjúA JOBBRA ÉS TÖBBRE TÖREKEDÜNK kát, van 2100 darab juhunk és évente 200 000 csibénk, valamint pulykánk. A tejtermelésben elért eredményeinkkel sajnos nem lehet dicsekedni. Hogy a jelenlegi felújítás alatt álló 700-as állományunk nem képes túl szárnyalni a 2700—2800 literes évi fe- jési átlagot, abban véleményünk szerint nem csupán az állatállomány és a gondozók a hibásak, hanem az is. hogy itt a fű tápértéke gyengébb, mint másutt, és amellett is úgynevezett savanyú fű terem, amely nem elég tápláló. Az állattenyésztés javítása érdekében a közelmúltban hozzáfogtunk az istállók és berendezések korszerűsítéséhez, mert azok az 1973- as egyesüléskor már elég rossz állapotban voltak. Nagy részüket átépítettük. de a helyzet még nem kielégítő. Jelenleg egy ötezer férőhelyes sertéshizlalda s egy 1300 férőhelyes anyasertés-istálló építése kezdődik, mivel a távlati tervünk az, hogy az állattenyésztést főleg a sertésekre összpontosítsuk. Véleményünk szerint itt erre vannak a legjobb félté telek. — A szövetkezet vezetőségét állan dóan foglalkoztatja a munkaerő ké'- dése. Most ötszázan vagyunk, ebből 129-en 30 évnél fiatalabbak. Az igazat megvallva, igyekszünk megnyerni a fiatalokat a mezőgazdaságnak, s ez nem egyszerű, mert a környéken több ipari üzem is működik. Mi azon kívül, hogy a fizetések átlagát már kétezer koronán felülre emeltük, többféleképpen segítjük dolgozóinkat és a községet is. 1976-ban az efsz-nek 16 lakásegysége volt. s akkor újabb 49-nek indult el az építése. Huszonegyben már laknak, 14-et az idén, 14- et pedig jövőre adnak át az igénylőknek. A következő ötéves tervidő szakra 34 lakásegység felépítését tervezzük. Az említetteken kívül gépe ink és embereink ott voltak a pelsőci és kuntapolcai óvodák, valamint a gömörhorkai iskola építésénél. A most készülő kuntapolcai művelődési házhoz 40 ezer, a pelsőcihez pedig 120 ezer koronás segítséggel járulunk hozzá. Évente 2—3 ezer koronával támogatjuk a községek művelődési otthonait, 15 ezer koronával a gömörhorkai üzemi klubot, segítjük a Sajóvölgye énekkart, a sportegyesü leteket, és mi gondoskodunk a mellé tei óvoda üzemeltetéséről. — Sokan jobb eredményeket várnak tőlünk. Bevallom, mi is szeretnénk gyorsabb ütemben növelni a termelés mennyiségét és javítani minőségét is, de a természeti viszonyokat egyelőre senki sem tudja megváltoztatni. Mi nem adjuk fel a reményt, mindig és minden körülmények között jobbra, többre törekedünk. Akkor is, ha tudatában vagyunk a Sajó gyakori garázdálkodásának, tzokon a táblákon is, melyeknek egyszeri felszántásánál 30—40 ekevas megy tönkre, sokszor az egész ekével együtt, s a 140-től 760 méter magasságban elterülő földjeinken is igazoljuk a szocialista mezőgazda Ságnak embereket, emberek közötti kapcsolatokat változtató, új és szebb életet formáló erejét, igazoljuk a három évtizeddel ezelőtt megkezdett közös út helyességét. GAZDAG JÚZSEF Molnár László (A szerző felvételei) Csákó István Csetlő István Farkas István
