Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-09-23 / 38. szám
[jnn a járdán állva pedig nem atta meg a füstölés. Menye balla- ci utána. Kellemes este van ma — kezdte szokatlanul a társalgást. Az após szólt. Apuka, felejtse el az előbbit! Nem am én magát megsérteni, de higy- >1, az embereik nagyon rosszindulatúdnak lenni. Én nem bánom, ha nak öröme telik a hulladékgyűjtéshát mit tehetünk. Utóvégre az is- gyerekelk is végzik időközönként, sadalomnak szüksége van rá. Csak in feltűnően ne csinálja, ne műszón be fűnek-fának. Hogy ki hol zik a maga korában, lényegében nügy. .pár apó szó nélkül végighallgatta, s ap ment megint a már megszokott ahelyére. Megrakta kétkerekű lűvét“ hol ezzel, hol azzal az „áru- és tolta maga előtt. Még szórako- incselkedett is magával. — GyI, í, Csillag — szólonigatta magában rég nemlétező lovait. Mosolygott, a munkájának. Minden hét végén e a keresetét. A menye szépen be- dálta a házi költségvetésbe és rövid aúltán természetessé vált, hogy az Vida „hulladékgyűjtő“ lett. Ha jó volt, még a régi rongyásnótát is olta, csendesen, nehogy véletlenül i meghallja, csak úgy saját örö- : „Hozzál rímgyet rongyot, ronrszer ahogy botorkált a szemetes iközött, keményen rászólt valaki. Maga mit keres itt öreg? n összerezzent a váratlan erős ra. Hirtelen nem tudta, mit felel- — Csak rendet teszek a ládák kö- . kérem szépen. — A „kérem szé- t“ elég tétován mondta, régen is akkor, ha nagyon meg kellett aláz- ia a hatóság előtt. Megbízta ezzel magát valaki? — a következő erélyes kérdés. Igen —^.füllentette. Akkor csak végezze, de pontosan! gondom lesz maigára. ;sz nap kellemetlenül érezte ma- Este szomorú volt. A család most is ;et beszélt. A szülők sürgették a ikeket a lecketanuláshoz. Öregapa állt és a kisebbik unoka fejét meg- ;atta, közben kedvesen vigasztalta. Szegény kisfiam, milyen kicsi vagy igen korán kezded a kötelesség telist, de így van ez rendjén. Apuka, ezt többet ne tegye! -— csatfel a menye. Mit lányom? Ne simogassa a gyerek fejét! Én csak szeretetből... Szeretni lehet cirógatás nélkül is. a nem is tudja, mi mindenféle nyalt összeszedhet a kezével és átviheti srekre. A szemétben rothadó anyavannak ... Hallod-e? Most már aztán elég! . te gyalázatos. Mit mondott? — rikácsolt a fia- szony — És te ezt hagyod? — for- idegesen a férje felé. Apa, kérjen bocsánatot! — szólt rt hangon a fia. Én tőletek? Kérjen bocsánatot a nyavalya — kiment és erősen be- i maga mögött az ajtót, st először életében elment a leg- ebbi kocsmába, azzal a szándékkal, leissza magát. Nem sokat bírt ín- jak ücsörgött elkeseredetten, magá- ikadva egészen záróráig, m ment egyenesen haza, még vagy órát bolyongott a kihalt utcákon, 1 önkéntelenül .bement az udvarba, íyitotta az ajtót, zárva találta. Nem gott, nem kéredakedett be. ggel valaki erősen megverte Vidáék ati ajtaját. A kapu előtt gyűltek az emberek, valaki azt kiabálta, te- áljanak rendőrökért. Tibor kővé ledten állt. zketett, az üvegszemek, zben égett. barna hegyvidékek t a hullám, rám. árga hamva, árnya, ds szellő szárnya. fölkavarta, íjadra. ÉNES GYÖRGY fordítása M ás megoldás nincs. Holnaptól boldog ember leszek. Holnap elveszem a világ legszebb, leggyengédebb, legokosabb és legháziasabb lányát. Annyira imádom őt, hogy folyton csak rá gondolok. Ideális család leszünk. Én minden erőmmel arra törekszem majd. Én fogom a szemetet kihordani, az ingemet is magam mosom ki, a feleségemnek gyakran veszek majd virágot és cigarettázni csakis a konyhában fogok. Tisztelni fogjuk egymást. Együtt járunk majd moziba és felváltva fogjuk az edényt elmosogatni. Már mindent megbeszéltünk. Az egészet Kukuskinnak köszönhetem. Az ő segítsége nélkül nem nősülhetnék meg, mivel szégyellős az alaptermészetem • és képtelen voltam lányokkal ismeretséget kötni. Kukuskin örökké ezermesterkedett — szétszedett meg összerakott mindenfélét. Amíg én a parkban sétálgattam és a széplányokat nézegettem, arra vágyva, hogy valamelyikükkel megismerkedhessem, Kukuskin fúrt-faragott. Egyszer aztán odajött hozzám Kukuskin, egy dobozt mutatott nekem, amelyen egy gomb volt, és így szólt: — örvendj, Grísa! Készítettem egy olyan szerkezetet, melynek segítségével a legszebb és legérdekesebb lánnyal is megismerkedhetsz. Gyere, sétálunk egyet. Ha megpillantod a lányt, bátran menj oda hozzá és nyomd meg ezt a gombot. A szerkezet működni kezd. A lány rögtön elárulja majd a nevét és n te lefonszámát. Végtelenül megörültem. Fogtam a dobozt, az aktatáskámba tettem, aztán elindultunk a park felé. A szerkezet megszüntette a bátortalanságomat, most már merészen belenéztem a lányok szemébe. Kukuskin vállon veregetett. — Csak bátran, bátran! — mondta. Aztán megjelent a lány. Első látásra beleszerettem. Elébe ímenteim és megszólítottam: — Kisasszony! Rám nézett, aztán megállt. Megnyomtam a gombot. — Ljalja a nevem, de telefonunk odahaza még nincs — mosolyodott el és a kezét nyújtotta. Kukuskin elment, dolga van még, mond!». Amikor megérintettem a lány kezét, rádöbbentem, hogy soha többé nem hagyom el őt... Aztán egy hónapon át naponta találkoztunk. Kukuskin szerkezetét mindig magammal vittem és Ljalja beleegyezett a házasságkötésbe. Ez alatt az idő alatt Kukuskin egyetlen egyszer sem mutatkozott. Ma aztán, az esküvőm előestjén, telefonált. — Ne mondj semmit, úgyis tudok mindent Varga Lajus illusztrációja — mondta. Gyere ki az utcára, mindjárt jövök és mutatok neked valamit. Meglepődtem kissé, de aztán letettem a telefonkagylót és kimentem. Kukuskin egy ütkerekű, légcsavaros kerékpáron érkezett. Forgott mind az öt kerék, mindegyik más irányban. Leírt egy kört körülöttem, a csomagtartóra mutatott és azt monda: — Ülj fel, megyünk! — Kukuskin — mérgelődtem —, holnap számomra elkezdődik a boldog családi élet. Mondd meg inkább, miről van szó. Semmi kedvem sincs járgányozni és az életemet kockáztatni egy ilyen kerékpáron. Csodálkozva nézett rám. — Ez nem kerékpár — mondta. — Ez időgép. Elmegyünk vele a jövőbe. Megnézzük, milyen lesz az életed. Eljutni a jövőbe és meglátni a valóra vált álmokat — ez igen csábító dolog volt. Felszálltam tehát a kerékpárra. Kukuskin kapcsolgatott valamit, aztán beletaposott a pedálokba. A kerekek forogni kezdtek. Körülöt tünk minden sötétségbe borult, suhogás hallatszott, aztán ismét világos lett. Kukuskin fékezni kezdett. — Nos, hát ez a jövő —, mondta ünnepélyesen. Leszálltam a kerékpárról és körülnéztem. Gyönyörű idő volt. Kukuskin a közeli házra mutatott és így szólt: — Itt a lakásod. A 28-as számú. Eridj, nézd meg a jövődet. Megvárlak. Szorongó szívvel léptem be a házba, meg kerestem a 28-as lakást és becsöngettem. Ljalja máris kiszólt: — Ez az utolsó alkalom! .. . Többé nem nyitok neked ajtót! Minden férfi maga nyit ajtót magának, csak te veszíted el folyton a kulcsokat és aztán megőrjítesz az örökös csengetéssel! Kinyílt az ajtó és megpillantottam Ljalját. Meghízott egy kicsit, meg valahogy meg is férfiasodon. Alig csuktam be az ajtót, máris megkérdezte: — Hát a virág hol van, Grigorij? Bűnbánóan hajtottam je a fejemet. — Szóval így állunk — mondta fagyosan. — Minden nap adok neked egy rubelt. Harminc kopejkáért remekül megebédelhetsz, a többi pénzért virágot vehetnél. Még öt év sem telt el és máris elfelejtetted, ml mindent ígérgettél. Törődsz is te velem! Mind egyformák vagytdk, ti férfiak. Az esküvő előtt ígérgettek fűt-fát, aztán meg...! Ügy látszik, te csak azért nősültél meg, hogy legyen szakácsnőd. Igaz? És reggel miért nem mosogattad el az edényt? Hiszen megegyeztünk, hogy felváltva fogunk mosogatni: az első húsz évben te, aztán később majd meglátjuk. És a lakásunk hogy néz ki? Lusta vagy takarítani minden nap? Mindent a truc- comra csinálsz... De nekem ebből elég! Megyek a moziba. Ne kérd, hogy vigyelek magammal. Hiszen ott csak blamálsz engem. Először a filmet szidod, aztán elalszol, horkolsz és álmodban valami Kukuskint szőlít- gatsz. Inkább vidd ki a szemetet. Aztán ugorj el az üzletbe. Vegyél gyümölcsöt, meg a kenyér is elfogyott. Készíthetnél valamit vacsorára is. És eszedbe ne jusson titokban a konyhában cigarettázni. Eredj ki a folyosóra. Akkor hát megyek, te pedig láss munkához. Mit ácsorogsz? Szóval ilyen lesz a jövőm — gondoltam magamban. Cigarettáznom csak a folyosón lehet. Azt már nem! Kirohantam a leendő lakásomból. — Kukuskin! — kiabáltam már messziről. — Ments meg engem az ilyen jövőtől. Csinálj, amit akarsz ,de én Ljalját többé látni sem akarom. — Jól van, jól — mormogta. — Akkor hát visszatérünk a múltba, arra a napra, amikor megismerkedtetek. A parkban menj el mellette szó nélkül és minden rendben lesz. — Gyorsan! — mondtam és felugrottam a kerékpárra. Kukuskin a pedálokba taposott, a kerekek forogni kezdtek, ismét sötét lett, hallatszott a suhogás, aiztán felragyogott a nap és a parkban találtuk magunkat. Mint mindig, most is lányok sétálgattak ott. — Grísa, vigyázz! — mondta Kukudkin, amikor megjelent Ljalja. Elindultam a lány felé, közben a jövőre gondoltam. Elhatároztam, hogy egy szót seim szólok. Aztán csak bámultam, bámultam ... — Kisasszony! — mondtam, magam sem tudom, miért. Ljalja megállt, a kezét nyújtotta. Kukuskin csak sóhajtott egyet, legyintett a kezével és elment. Nincs tehát más megoldás. Holnap nősülök ... SÁGI TÓTH TIBOR fordítása Vlagyimir Klimovics S okan vagyunk a medencében. Hűsölünik. Meleg van. Hű ... A víz is meleg, a levegő is meleg: remeg. Faragó már fenn van a tram- bulin ugródeszkáján, éppen dobbant; a levegőbe emelkedik, még egy dobbantás, és még egy... Igazán nagy betűkkel írja, igazán látható helyen: „Tekintettel, hogy a medencében alacsony a vízállás, tilos a tram- bulimről fejest ugrani! Igazgatóság.“ Akkor mit akar az a pasas? Nem tud olvasni? Hogy lehet ... Kétszáz ember, ha nem több, hűsöl a medencében. Nézik a pasast, és kiáltanak neki: hagyja abba, és menjen a .. .1 Nem hagyja abba. Dobbant, újból dobbant. Ez a legidege- sít&bb: az állandó dobbantás. Milyen jó nagyokat dobbant. Egyre nagyobbakat dobbant. Szellőzik. Hűsöl. Azért neki sem könnyű ... Ha! És ha letörik a foszni? Pujú kilép a medencéből. Pujú egy gyengébb idegzetű ember. Hátrál néhány lépést, nézi a pasast, még hátrál egy kicsit, hogy jobban lássa —, hátrább már nem mehet, ráléo a pléhtáb'.ára: „Fűre lépni tilos!“ Pujú! Itt vagyok. Hol? Itt! Pujú rohan. Fel. A trambiillii- ra. Hallja, mondja, a pasasnak Hallom, feleli a pasas. Maga egy komoly ember. Az vagyok. Akkor hagyja abba a dől) bantást. Jó. A papas megpróbál megállni a billegő fosznin. Még dobbant, mert egyből nem lehet megállni. Ez világos. Pujú vagyok! Faragó vagyok! örvendek. Maga tud- olvasni? Tudok. Azért ne.m ugrottam. Csak dobbantott? Csak. Meleg van ... Persze, hogy meleg van ... Kánikula, ánikula, nikula. ikula, kula, ula, la, a ... A! Hő... Napszúrást kaptam, magyarán: hőgutát. Ez akárkivel megtörténhetik. Meleg van ... Félrebeszélek: az ipái papnak fapipája van. Értem. Azipaifapnakpipájvan. Já. Zipajifapnak. Vei. Apipájulvan. Mi van? Apipájvan. Nézze ... Nézem. Ott épül 'az új medence. És mögötte még egy, és még egy. Jövő ilyenkorra elkészül. Éppen dolgoznak rajta, öntik a tram bulin tartó oszlopát. Betonból. Látja? Látom. Vízzel locsolják a betont, így szakszerű, melegben így kell: locsolni kell a betont. Érti? Értem. Pujú! Jövök! Hő . .. Kopócs Tibor illusztrációja Fülöp Miklós Mm& mjv
