Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-09-23 / 38. szám
IFolytatás az 1. oldalról) A lakásszövetkezetnek, amely 14 éves múltra tekint vissza, 136 lakása van, 32 építését most kezdték el. A jöldművesszövetkezet ebben a választási időszakban 20 lakással gyarapodott. Mivel a szövetkezeti lakások építésével továbbra is számolunk, a következő ötéves tervidőszakban szeretnénk megoldani a távfűtést, amely lényegesen gazdaságosabb lesz, annál is inkább, hogy gázt kap a településünk. — Tavaly a Z-akció beruházási részében 30 100 óra társadalmi munkával 2 077 000 korona értéket hoztunk létre, bakosaink a nem beruházási részben 205 ezer órát dolgoztak, és mintegy 10 OOO-et a mezőgazdaság megsegítésében — veszi át a szót az elnök. — Több mint 10 000 fát, díszbokrot ültettünk ki. A vadászok 4000 fa és cserje kiültetésével szélfogó sávot létesítettek, amely jelentős segítség a mezőgazdaságnak, és búvóhelye a vadaknak. A társadalmi munkát a tömegszervezetek, a képviselők és a két polgári bizottság, szervezi. Ügyelnek arra, hogy ha munkát szerveznek, legyen anyag, szerszám, egyszóval, hogy a segítséget a lehető leggazdaságosabban használják ki. Csakis így lehet jó munkát végezni. A tömegszervezetek közül a legnagyobb részt a társadalmi munkákból a tűzoltóegyesüiet — amelynek két zenekara is van —, a sportegyesület, a Vöröskereszt ős a nőszövetség vállalta. — Mindent megteszünk azért, hogy harmadízben is meghívjanak a bratis- lavai várba — jelenti ki az elnök. — Községünk lakosai az SZNF 35. évfordulóját 4 060 513 korona értékű kötelezettségvállalással köszöntötték, s ezt e hónap elejéig 80 százalékra teljesítették. Miután a cigányok részére épült létesítményt átadjuk, újabb építkezést kezdünk meg. Ez pedig Csenkén egy kéttantermes óvoda lesz, amelynek konyháját úgy építik meg, hogy az ottani négytantermes alaipiskola tanulói számára is főzhessenek benne. Anyagiakkal és munkagépekkel a szövetkezet is besegít. Nagymagyaron még az idén megkezdik a szolgáltatóház kibővítését. Jövőre az óvodához hozzáépítenek két tantermet, és egy évvel 'később mintegy 50—60 gyermek befogadására alkalmas bölcsőde építésére keTül sor. Minderre igen nagy szükség van, mivel az óvodák ma túlzsúfoltak, bölcsődéjük pedig mindeddig nincs. — A nemzeti bizottság és a képviselők jó kapcsolatot tartanak fenn a választókkal — mondja Leffler Lajos, a Dunaszerdahelyi (Dunajská Stre- da) Jnb képviselője, a szlovák tanítási nyelvű alapiskola igazgatója. — Ez, no meg a jó szervező munka, mindig meghozta a gyümölcsét. Volt olyan nagyobb akció, amelyet 48 nap alatt valósítottunk meg. Kis szünet után így folytatja. — A cigánygyerekek iskolalátogatása ma még rendszertelen. Az a tény azonban, hogy tavaly 16 gyerek járt a napközi otthonba, idén pedig 56, sok mindenről tanúskodik. Természetesen a cigányok átnevelése terén sok még a tennivaló, de állíthatom, hogy nem topogunk egy helyben. Kevés nagyközségben mondhatják el, hogy megközelítik a városi életet. Aranykalászon van sportolási lehetőség, három körzeti rendelőben 10 orvos látja el az egészségügyi szolgálatot. A bnb helyigazdálkodási üzemében 80 ember gondoskodik a szolgáltatásokról. Vannak kőműveseik, festőik, asztalosaik, villanyszerelőik, lakatosaik, vízvezeték-szerelőik, üvegező műhelyük, cukrászárut készítő részlegük, cukrászdájuk, eszpresszójuk, falatozójuk. Van fodrász- és borbély- üzlet, pedikűr és kozmetikai szalon. A rádió- és televíziójavítáSTÓl a járási ipari vállalat helyi kirendeltsége gondoskodik. A szolgáltatóüzem nemcsak mosást, ruhatisztítást vállal, hanem szőnyegtisztítást is. A hnb-nek kölcsönzője is van. Lakodalomkor tányérokat, poharakat, evőeszközt lehet ott kikölcsönözni. Ha befejezik a szolgáltató- ház bővítését, a szolgáltatások skálája tovább bővül, javul a minőség. — Sok helyen megfordultam már, ezért állíthatom, hogy a község a fel- szabadulás óta rendkívül sokat fejlődött — szögezi le Kurucz András, az Agroprogres mezőgazdasági társulás üzemi pártszervezetének elnöke. Igaza van. Lehet, hegy a lakosok lel sem figyelnek a fejlődésre, ügy mint az idegen. Mindebben az a legörömtelibb, hogy a község fejlődéséből a lakosok is nagymértékben kiveszik a részüket, s ez azt jelenti, hogy igyekeznek keli tmes közérzetet teremteni, szeretik, rendben tartják, csinosítják lakóhelyüket. Ezért a célért nem sajnálják feláldozni szabad idejük egy részét sem. NÉMETH JANOS A diákok birtokukba vették az új tornatermet SZÜKSÉG VOLT RÁNK Losonctól (Lucenec) fél órányira, a divíni vár tövében levő takaros kis kertes házban él Lu- dovít Koza tartalékos ezredes, a csehszlovák légierő érdemes repülő;©. Aktív résztvevője volt a Szlovák Nemzeti Felkelésnek, s most a nagy évforduló alkalmából felidézzük vele a dicső harcok emlékét. — 1939-ben Piesíanybam a Stefániáiról elnevezett 1. repülőezred- nél szolgáltam — idézi a négy évtized előtti időiket. — Legtöbben egyszerű, szegény emberek gyermekei voltunk, ezért nem kellett sokat érvelni nekünk, hogy a magáról egyre többet fel ja tó fasizmus ellenségeivé váljunk. Később Trencinken már formálódott, a harc, szervezettebbé vált a tevékenység. A várkapu közelében egy pincében találkoztunk barátainkkal, a kommunistáktól kapott híreik alapján beszéltük meg a további temniiivalóka't. 1942-től a Tri duby repülőtéren szolgáltam, az ott tevő repülős- iskolában képeztük ki a pilótákat. A németek elleni szervezkedés egyre fokozódott. Munkánkat a Zvotenban működő 'kommunista szervezet elnöke, Rudolf Blazov- sky segítette. Rövid gyűlésbniket legtöbbször a Zvolen—Tri duby között levő terület valamelyik pontján tartottuk. Ez már konkrétabb tevékenység volt, amelyre később hagy hatásra! volt az 1943 decemberében tett bardejovi repülőút is, melynek során találkoztam egy szovjet partizánnal, aki az elsők kőzett érkezett Szlovákiába. Akkor már egyre világosabb vett a feladat: tömega'lapckcn kell készülni az ellenállásra. — Kaptak-e konkrét feladatokat valakitől? — Mivel a repülőteret németek irányították, csak rendkívül óvatosan köthettünk kapcsolatot. Inkább csak egymás között szervezkedtünk, hogy ha eljön a cselekvés ideje, egységessk legyünk. 1944 tavaszán azonban igen jelentős feladatot kantunk: „bizonyos személyek“ elszállítására elő kellett készítenünk egy repülőgépet. Mivel a repülőtér műhelyében éppen javítottunk egy „He-lll!-es kétméteres bombázót, ezt szemelték ki erre a célra. Minden a terv szerint ment, ám amikor már elő volt készítve a repüléshez, egy Tatra személygépkocsival váratlan „vendégek“ érkeztek, akiknek gyanús volt, hogy miiért várakozik szinte startra készen, üzemanyaggal feltöltve a kijavított gép. Ügy látszik, megsejthettek valamit, ment a műszerfal vezetékeit kiszaggatták, a navigációs berendezést is üzemképtelenné tették. A „He-lll“-es így „bevetésre alkalmatlanná vált“, de a tervezett repülést mégis meg lehetett volna valósítani, mert a repülőtéren készenlétben állt egy Vr-34-es egymotoros Junkers. Nem tudni miért, az ezen való repülést Viest tábornok nem engedélyezte. A személyek elszállítására ekkor nem került sor, de augusztus 4-én délben sikerült mégis megvalósítani. — A déli időpont nem volt egy kicsit veszélyes? — Ha figyelembe vesszük, hogy a repülőtéren nem volt nagy forgalom, megfelelt a célnak. S ha mindehhez hozzászámítjuk, hogy a repülőtér legtöbb alkalmazottja a ml emberünk volt, bízhattunk a sikerben. A repülés eseménydús volt. Sőt, be nem tervezett problémák is adódtak mindjárt az induláskor. A start előtti eső ugyanis alaposan feláatatta a repülőtér füves talaját, s amikor a gép rá akart fordulni a kifutópályára, kanyarodáskor az egyik kerék besüppedt a földbe. Bizony nem kis izgalmak között telt el az a néhány perc, amíg a nehéz gépet — főleg fozef Krist őrmester leleményessége folytán — sikerült kiemelni a sárból. Közben észrevették, hogy fel akarunk szállni és parancsot adtak az indulás megakadályozására, de a repülőtér személyzete halogatta a parancs végrehajtását és az alatt a géppel sikerült felszállni. A gép utasai azonban: ján Koreck? főhadnagy, aki katonai terveket vitt a Szovjetunióba, „Doro“ BaláZ politikai dolgozó, egy Grün nevű szovjet ejtőernyős, aki híranyagot szállított, Róbert Vesperin sza- kaszvezető-mechanükus, Jozef Mi kus szakaszvezető, akivel a gépet irányítottuk, még nem érezhették biztonságban magukat.' Ezzel a veszély még nem múlt el, ugyanis a szovjet légelhárítók is -komoly fogadtatásban részesítettek. Mi piros rakétát lőttünk ki, és a géppel 3000 méterre zuhantam alá, nehogy köziben eltaláljanak. Ezt követően vad viharba kerültünk, de a legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor a felhőkből kiérve észrevettük, hogy egy szovjet gép kísér bennünket. Kis idő után jelezte: szálljunk le! Mivel úgyis szovjet földön voltunk, leszálltunk egy lucernáson. A szovjet gép követett, s vezetője, Zsukov kapitány út kiélünk megismerése után a már közeli repülőtérre kísért bennünket. A repülőtéren a hadsereg politikai dolgozója fogadott, majd a kihallgatás után, mely baráti beszélgess formájában ment végbe, megvendégeltek. Másnap Moszkvába repültünk, ahol a szükséges intézkedések után ki-ki megkapta beosztását, feladatát. Engem az ukrajnai Pro-szkurovba, a Szovjetunióban alakult 1. csehiszlovák repülő vadászezred parancsnokim lyieíitesévé neveztek ki. Mivel később ez az egység Tri dubyra repült, én repülősöket képeztem ki a felkelés részére. Szovjet gépeken gyakoroltunk, ismerkedtünk a szovjet haditechnikával. Az itt kiképzett repülőikből alakult meg aztán az 1. „csehszlovák vegyes repülő-hadosztály. A felkelésnek katonák kellettek, a fasizmus leveréséhez ránk is, másokra is szükség volt. Ezért tettük tehát azt, amit ekkor tenni kellett, idehaza is, szovjet földön is. Kis szünet után becsukja az előtte levő könyvet, melyből az imént idézett, mintegy jelezve: ennyi az egész. Ám az arcát nézve, a szeméből látom, még nincs vége a történetnek. — És a háború befejezése'után? — próbálom folytatni a beszélgetést. — Karol Smidlke javaslatára a Moszkvai Katonai Akadémiára kerültem, melyet 1949-ben végeztem el. 1964-iig a hadseregben szolgáltam, ahonnan ezredesi rangban vonultam nyugdíjba. Fényképet tesz elém, őt ábrázolja egyenruhában. Mellén kitüntetéseik. Köztük van a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Vörös Csillag Érdemrendje, A Szovjetunió Vörös Csillag Érdemrendje, a Csehszlovák Hadik©reszt. És ott van a legértékesebbek között az SZNF Érdemrend I. fokozata bizonyítva azt, hegy Ludovít Koza, akkor még kapitány, igaz hazafiként küzdött hazájáért a Szlovák Nemzeti Felkelés idején. Az életútnak még nincs vége. Ludovít Koza nyugdíjasként most is dolgozik, az Antifasisza Harcosok Szövetsége járási bizottságának tagja. Gyakran jár a fiatalok közé, hogy felidézze számukra az SZNF dicső időszakáit. Olykor találkoznak a régi harcostársak is. ellátogatott közéjükmár Krazovsz- kij marsall a Szovjetunióból, de többen a volt vegyes repülőshadosztályból is. BÖJTÖS JÁNOS 1979. IX. 23. ;111 H j Li ! i! I j I I I I * J I i k BHl Jl J Jlkl Merva Tamás Nagy Paler (Gyökeres Gy. és archív felv.)
