Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-09-23 / 38. szám

IFolytatás az 1. oldalról) A lakásszövetkezetnek, amely 14 éves múltra tekint vissza, 136 lakása van, 32 építését most kezdték el. A jöldművesszövetkezet ebben a válasz­tási időszakban 20 lakással gyarapo­dott. Mivel a szövetkezeti lakások épí­tésével továbbra is számolunk, a kö­vetkező ötéves tervidőszakban szeret­nénk megoldani a távfűtést, amely lé­nyegesen gazdaságosabb lesz, annál is inkább, hogy gázt kap a településünk. — Tavaly a Z-akció beruházási ré­szében 30 100 óra társadalmi munkával 2 077 000 korona értéket hoztunk létre, bakosaink a nem beruházási részben 205 ezer órát dolgoztak, és mintegy 10 OOO-et a mezőgazdaság megsegítésé­ben — veszi át a szót az elnök. — Több mint 10 000 fát, díszbokrot ül­tettünk ki. A vadászok 4000 fa és cserje kiültetésével szélfogó sávot létesítettek, amely jelentős segítség a mezőgazdaságnak, és búvóhelye a va­daknak. A társadalmi munkát a tömegszer­vezetek, a képviselők és a két polgári bizottság, szervezi. Ügyelnek arra, hogy ha munkát szerveznek, legyen anyag, szerszám, egyszóval, hogy a segítséget a lehető leggazdaságosabban használ­ják ki. Csakis így lehet jó munkát végezni. A tömegszervezetek közül a legnagyobb részt a társadalmi mun­kákból a tűzoltóegyesüiet — amelynek két zenekara is van —, a sportegye­sület, a Vöröskereszt ős a nőszövetség vállalta. — Mindent megteszünk azért, hogy harmadízben is meghívjanak a bratis- lavai várba — jelenti ki az elnök. — Községünk lakosai az SZNF 35. évfor­dulóját 4 060 513 korona értékű köte­lezettségvállalással köszöntötték, s ezt e hónap elejéig 80 százalékra teljesí­tették. Miután a cigányok részére épült létesítményt átadjuk, újabb épít­kezést kezdünk meg. Ez pedig Csenkén egy kéttantermes óvoda lesz, amelynek konyháját úgy építik meg, hogy az ottani négytan­termes alaipiskola tanulói számára is főzhessenek benne. Anyagiakkal és munkagépekkel a szövetkezet is be­segít. Nagymagyaron még az idén meg­kezdik a szolgáltatóház kibővítését. Jövőre az óvodához hozzáépítenek két tantermet, és egy évvel 'később mint­egy 50—60 gyermek befogadására al­kalmas bölcsőde építésére keTül sor. Minderre igen nagy szükség van, mi­vel az óvodák ma túlzsúfoltak, böl­csődéjük pedig mindeddig nincs. — A nemzeti bizottság és a kép­viselők jó kapcsolatot tartanak fenn a választókkal — mondja Leffler La­jos, a Dunaszerdahelyi (Dunajská Stre- da) Jnb képviselője, a szlovák tanítási nyelvű alapiskola igazgatója. — Ez, no meg a jó szervező munka, mindig meghozta a gyümölcsét. Volt olyan nagyobb akció, amelyet 48 nap alatt valósítottunk meg. Kis szünet után így folytatja. — A cigánygyerekek iskolalátoga­tása ma még rendszertelen. Az a tény azonban, hogy tavaly 16 gyerek járt a napközi otthonba, idén pedig 56, sok mindenről tanúskodik. Természetesen a cigányok átnevelése terén sok még a tennivaló, de állíthatom, hogy nem topogunk egy helyben. Kevés nagyközségben mondhatják el, hogy megközelítik a városi életet. Aranykalászon van sportolási lehető­ség, három körzeti rendelőben 10 or­vos látja el az egészségügyi szolgá­latot. A bnb helyigazdálkodási üze­mében 80 ember gondoskodik a szol­gáltatásokról. Vannak kőműveseik, festőik, asztalosaik, villanyszerelőik, lakatosaik, vízvezeték-szerelőik, üvege­ző műhelyük, cukrászárut készítő rész­legük, cukrászdájuk, eszpresszójuk, falatozójuk. Van fodrász- és borbély- üzlet, pedikűr és kozmetikai szalon. A rádió- és televíziójavítáSTÓl a járási ipari vállalat helyi kirendeltsége gon­doskodik. A szolgáltatóüzem nemcsak mosást, ruhatisztítást vállal, hanem szőnyegtisztítást is. A hnb-nek kölcsön­zője is van. Lakodalomkor tányérokat, poharakat, evőeszközt lehet ott kiköl­csönözni. Ha befejezik a szolgáltató- ház bővítését, a szolgáltatások skálája tovább bővül, javul a minőség. — Sok helyen megfordultam már, ezért állíthatom, hogy a község a fel- szabadulás óta rendkívül sokat fejlő­dött — szögezi le Kurucz András, az Agroprogres mezőgazdasági társulás üzemi pártszervezetének elnöke. Igaza van. Lehet, hegy a lakosok lel sem figyelnek a fejlődésre, ügy mint az idegen. Mindebben az a leg­örömtelibb, hogy a község fejlődéséből a lakosok is nagymértékben kiveszik a részüket, s ez azt jelenti, hogy igye­keznek keli tmes közérzetet teremteni, szeretik, rendben tartják, csinosítják lakóhelyüket. Ezért a célért nem saj­nálják feláldozni szabad idejük egy részét sem. NÉMETH JANOS A diákok birtokukba vették az új tor­natermet SZÜKSÉG VOLT RÁNK Losonctól (Lucenec) fél órá­nyira, a divíni vár tövében levő takaros kis kertes házban él Lu- dovít Koza tartalékos ezredes, a csehszlovák légierő érdemes repü­lő;©. Aktív résztvevője volt a Szlo­vák Nemzeti Felkelésnek, s most a nagy évforduló alkalmából fel­idézzük vele a dicső harcok emlé­két. — 1939-ben Piesíanybam a Ste­fániáiról elnevezett 1. repülőezred- nél szolgáltam — idézi a négy évtized előtti időiket. — Legtöbben egyszerű, szegény emberek gyer­mekei voltunk, ezért nem kellett sokat érvelni nekünk, hogy a ma­gáról egyre többet fel ja tó fasiz­mus ellenségeivé váljunk. Később Trencinken már formálódott, a harc, szervezettebbé vált a tevé­kenység. A várkapu közelében egy pincében találkoztunk barátaink­kal, a kommunistáktól kapott hí­reik alapján beszéltük meg a to­vábbi temniiivalóka't. 1942-től a Tri duby repülőtéren szolgáltam, az ott tevő repülős- iskolában képeztük ki a pilótákat. A németek elleni szervezkedés egyre fokozódott. Munkánkat a Zvotenban működő 'kommunista szervezet elnöke, Rudolf Blazov- sky segítette. Rövid gyűlésbniket legtöbbször a Zvolen—Tri duby között levő terület valamelyik pontján tartottuk. Ez már konkré­tabb tevékenység volt, amelyre később hagy hatásra! volt az 1943 decemberében tett bardejovi repü­lőút is, melynek során találkoz­tam egy szovjet partizánnal, aki az elsők kőzett érkezett Szlová­kiába. Akkor már egyre világosabb vett a feladat: tömega'lapckcn kell készülni az ellenállásra. — Kaptak-e konkrét feladatokat valakitől? — Mivel a repülőteret németek irányították, csak rendkívül óva­tosan köthettünk kapcsolatot. In­kább csak egymás között szervez­kedtünk, hogy ha eljön a cselek­vés ideje, egységessk legyünk. 1944 tavaszán azonban igen jelen­tős feladatot kantunk: „bizonyos személyek“ elszállítására elő kel­lett készítenünk egy repülőgépet. Mivel a repülőtér műhelyében ép­pen javítottunk egy „He-lll!-es kétméteres bombázót, ezt szemel­ték ki erre a célra. Minden a terv szerint ment, ám amikor már elő volt készítve a repüléshez, egy Tatra személygépkocsival váratlan „vendégek“ érkeztek, akiknek gyanús volt, hogy miiért várako­zik szinte startra készen, üzem­anyaggal feltöltve a kijavított gép. Ügy látszik, megsejthettek valamit, ment a műszerfal veze­tékeit kiszaggatták, a navigációs berendezést is üzemképtelenné tették. A „He-lll“-es így „bevetésre al­kalmatlanná vált“, de a tervezett repülést mégis meg lehetett vol­na valósítani, mert a repülőtéren készenlétben állt egy Vr-34-es egymotoros Junkers. Nem tudni miért, az ezen való repülést Viest tábornok nem engedélyezte. A személyek elszállítására ekkor nem került sor, de augusztus 4-én délben sikerült mégis megvalósí­tani. — A déli időpont nem volt egy kicsit veszélyes? — Ha figyelembe vesszük, hogy a repülőtéren nem volt nagy for­galom, megfelelt a célnak. S ha mindehhez hozzászámítjuk, hogy a repülőtér legtöbb alkalmazottja a ml emberünk volt, bízhattunk a sikerben. A repülés eseménydús volt. Sőt, be nem tervezett problémák is adódtak mindjárt az indulás­kor. A start előtti eső ugyanis alaposan feláatatta a repülőtér fü­ves talaját, s amikor a gép rá akart fordulni a kifutópályára, kanyarodáskor az egyik kerék be­süppedt a földbe. Bizony nem kis izgalmak között telt el az a né­hány perc, amíg a nehéz gépet — főleg fozef Krist őrmester lele­ményessége folytán — sikerült kiemelni a sárból. Közben észre­vették, hogy fel akarunk szállni és parancsot adtak az indulás megakadályozására, de a repülő­tér személyzete halogatta a pa­rancs végrehajtását és az alatt a géppel sikerült felszállni. A gép utasai azonban: ján Koreck? fő­hadnagy, aki katonai terveket vitt a Szovjetunióba, „Doro“ BaláZ politikai dolgozó, egy Grün nevű szovjet ejtőernyős, aki híranyagot szállított, Róbert Vesperin sza- kaszvezető-mechanükus, Jozef Mi kus szakaszvezető, akivel a gépet irányítottuk, még nem érezhették biztonságban magukat.' Ezzel a veszély még nem múlt el, ugyanis a szovjet légelhárítók is -komoly fogadtatásban részesí­tettek. Mi piros rakétát lőttünk ki, és a géppel 3000 méterre zu­hantam alá, nehogy köziben elta­láljanak. Ezt követően vad vihar­ba kerültünk, de a legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor a felhőkből kiérve észrevettük, hogy egy szovjet gép kísér bennünket. Kis idő után jelezte: szálljunk le! Mivel úgyis szovjet földön vol­tunk, leszálltunk egy lucernáson. A szovjet gép követett, s vezetője, Zsukov kapitány út kiélünk megis­merése után a már közeli repülő­térre kísért bennünket. A repülőtéren a hadsereg poli­tikai dolgozója fogadott, majd a kihallgatás után, mely baráti be­szélgess formájában ment végbe, megvendégeltek. Másnap Moszkvá­ba repültünk, ahol a szükséges intézkedések után ki-ki megkap­ta beosztását, feladatát. Engem az ukrajnai Pro-szkurovba, a Szovjet­unióban alakult 1. csehiszlovák re­pülő vadászezred parancsnokim lyieíitesévé neveztek ki. Mivel ké­sőbb ez az egység Tri dubyra re­pült, én repülősöket képeztem ki a felkelés részére. Szovjet gépe­ken gyakoroltunk, ismerkedtünk a szovjet haditechnikával. Az itt ki­képzett repülőikből alakult meg aztán az 1. „csehszlovák vegyes repülő-hadosztály. A felkelésnek katonák kellettek, a fasizmus le­veréséhez ránk is, másokra is szükség volt. Ezért tettük tehát azt, amit ekkor tenni kellett, ide­haza is, szovjet földön is. Kis szünet után becsukja az előtte levő könyvet, melyből az imént idézett, mintegy jelezve: ennyi az egész. Ám az arcát néz­ve, a szeméből látom, még nincs vége a történetnek. — És a háború befejezése'után? — próbálom folytatni a beszélge­tést. — Karol Smidlke javaslatára a Moszkvai Katonai Akadémiára ke­rültem, melyet 1949-ben végeztem el. 1964-iig a hadseregben szolgál­tam, ahonnan ezredesi rangban vonultam nyugdíjba. Fényképet tesz elém, őt ábrá­zolja egyenruhában. Mellén kitün­tetéseik. Köztük van a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság Vörös Csillag Érdemrendje, A Szovjet­unió Vörös Csillag Érdemrendje, a Csehszlovák Hadik©reszt. És ott van a legértékesebbek között az SZNF Érdemrend I. fokozata bi­zonyítva azt, hegy Ludovít Koza, akkor még kapitány, igaz hazafi­ként küzdött hazájáért a Szlovák Nemzeti Felkelés idején. Az életútnak még nincs vége. Ludovít Koza nyugdíjasként most is dolgozik, az Antifasisza Harco­sok Szövetsége járási bizottságá­nak tagja. Gyakran jár a fiatalok közé, hogy felidézze számukra az SZNF dicső időszakáit. Olykor ta­lálkoznak a régi harcostársak is. ellátogatott közéjükmár Krazovsz- kij marsall a Szovjetunióból, de többen a volt vegyes repülőshad­osztályból is. BÖJTÖS JÁNOS 1979. IX. 23. ;111 H j Li ! i! I j I I I I * J I i k BHl Jl J Jlkl Merva Tamás Nagy Paler (Gyökeres Gy. és archív felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents