Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-09-23 / 38. szám
árut 6 van, gyönyörű a tá). Amerre a szem ellát, tarka köntösben díszeleg a természet. Északabbra haladva, zöldellő fenyvesek váltják a sóik színben pompázó lomblevelű fá'kiat. A csehszlovák—lengyel országhatár vidékién az útmenti falvak, városok és egyéb települések arculatán mindenütt érzékelhetők a békés szocialista építés eredményei. Portalanított út vezet végcélunk, Kalinov Icözség felé. Gépkocsinkat lelassítva haladunk a községen át, a szemet gyönyörködtető csinos családi házak sorai között. Egyszerre vége az útinak, nincs tovább. Sűrű erdőséggel borított 'hegylánccal nézünk farkasszemet, melynek gerincén húzódik az országhatár. Jártunk már itt több alkalommal, együtt ünnepeltük a harmincöt évvel ezelőtt elsőiként felszabadított Kalinov község lakosaival a szabadság és új élet születésének évfordulóit. A házakon 'túl, az erdőszélen vörös bogyót termő kányafák. Szlovákul ka- lirna a nevü'k, erről nevezték el a községet Kalinovnaik. A falu lakossága nagyon büszke a kányaligetre. Megtudjuk, hogy 'a fák ilyen nagy rneny- nyiségben csak Ukrajnában teremnek, ott, ahonnan harmincöt évvel ezelőtt a szabadság is érkezett. Elsőiként ide Kalinovba, ebbe az Alacsony-Beszki- dekben fekvő ukrán kis községbe. Osöirgedező hegyi patak szeli át a községet, bal partján áll a felszabadítók emlékműve: egy gyermeket magasba emelő szovjet katonát ábrázol. A szoborcsoportot fehér romániai márványbői Frafto Gibala szobrászművész faragta, s 1964-ben a község felszabadításának 20. évfordulója alkalmából állították fel. Ennél az emlékműnél találkoztunk régi ismerősünkkel, a hetvenhárom esztendős Andrej Suéko bácsival. Sokáig némán ültünk együtt az emlékmű körüli park egyik padján. Szótlanul emlékeztünk. Sucko bácsi tekintete talán éppen arra a helyre irányult, ahol 1944 őszén, közvetlenül mellette egy német gránát robbant és ejtett rajta sebet. Vagy talán arrafelé nézett, ahol Ivan Nedvizsaj őrmester, a Szovjetunió Hőse, annak idején — hogy szabad utat biztosítson harcostársainak — saját testével zárta el a némáit géppuskából halált okádó golyók útját? Hogy pontosan mire gondolt, nem tudom. De azt éreztem és tudtam, a harmincöt év előtti eseményeket idézi, rendezgeti agyában. Hirtelen homllokára tolta kalapját, felnézett az emlékműre. — Nagyszerű munka, gyönyörű pillanatot örökített meg, vésett márványba a szobrász — jegyezte meg. — Pontosan abból az irányból jöttek a felszabadító szovjet katonák, amerre a szoborcsoport néz. A harcosok egyike így emelte magasba ezt az örömtől sugárzó arcú kislányt. Suöko elvtárs élő tanúként emlékezik, jómagám a szovjet hősök korábbi írásos visszaemlékezései alapján ele- venítgetem a felszabadítás eseményeit. így állt össze a Kalinov felszaA kalinovi emlékmű (Onofrej felvétele) badításáért 1944 szeptember végén vívott ádáz harc megközelítőleg teljes képe. Közismert tény, hogy a győzelmesen előrenyomuló hős szovjet hadsereg csapatai 1944 tavaszán megközelítették a csehszlovák országhatárt. A szovjet hadvezetés — hathatós segítséget nyújtva a SZNF harcosainak — gyors és terven kívüli támadást szervezett a német fasiszta hordák ellen a Kárpátokon át. Az eszeveszetten védekező német fasiszták kíméletlenül lőtték a határ- sávot, rengeteg tüzérségi lövedék zúdult Kia.llnov községre is. A lakosság zöme a köz'e’i erdőségekbe menekült az egyre vadabb .tüzelés, a családi fészkeket romba döntő belő vések elől. Földkunyhóikat épített, azokban talált védelmet. Közel két hónapon át tartott a csata Kalinov térségében. — Olyan s írűn röpködtek a falura a gránátok, hogy az égő házakat lehetetlen volt megmenteni — emlékezett Suöko e’.vtárs. — A falu közel kilencven százaléka leégett, a százharminc családi házból csak tizenhat maradt meg, az is megrongált állapotban. A lakosság sorait pedig a gyorsan terjedő tífusz és német aknák pusztították. Egyetlen remény éltette a félelemtől, éhségtől, nélkülözésektől meggyötört embereket: egyre közelebbről hallatszottak a szovjet katyusák, a német csapatok soraiban fokozódott a fejetlenség, zűrzavar. Közeledőit a megváltást jelentő felszabadulás ide;®. A szovjet hadsereg néhány egysége már 1944. szeptember 19-én meg'köz-e lítette a 'község határát. Kalinov krónikájában, az emberek emlékezetében évtizedek múltán is megmaradt a hős szovjet harcosok emléke, hőstette, önzetlensége. Név szerint is emlékeznek néhányukra. Igen sokan megjegyezték például Georgij Nyikolajevics Savlubasvili kapitánynak, a 900. lövészezred első zászlóalja parancsnokának nevét, akinek vezénylete alatt szeptember 20-án 12 órakor, az első szovjet egységek átlépték az országhatárt. Kegyelettel emlékeznek Denyin őrnagyra, az ez red vezérkari főnökére, aiki alig száz métert megfőve hazánk területén,, gyilkos golyótól sebzetten hősi halált halt. Azt tartják, ő volt az első szovjet hős, akii felszabaduló hazánk területén életét áldozta, mindaranyiun- kért. — Itt harcolt, irányította a 3. hegyi lövészezred hadműveleteit A. ]. Vedenyin tábornok is — tájékoztatott Suőko elvtárs —, aki azóta többször Andrej Suöko: „Sohasem feledjilk Önzetlen barátságukat“ (Zitnansky felvétele) ellátogatott hozzánk és igen soka: mesélt az akkori harcokról. Egy számára is felejthetetlen eseményről ami az én emlékezetemben is örökre él —> így beszélt: „... Még nem ér tűk el Kalinov községet, de a határi átléptük, amikor olyasvalaminek vol tam szemtanúja, ami könnyeket csalt — a sok-sok nehéz harcban meged- ze'.t katona — szemébe is. Láttam, amint a velünk együtt harcoló cseh. .szlovák, ukrán és magyar bajtársak letérdeltek, és megcsókolták a föl det. Remegő kezükkel belemarkoltak a földbe, kis zacskókba, vértől áztatott zsebkendőkbe kötötték. Megható- dottan ölelgettek bennünket s a fáradtságtól kiszáradt, szomjas ajkukon alig hallhatóan kibugyant: köszönjük elvtársak, nagyon köszönjük ...“ Suöko bácsi felsőhajtott, mosoly suhant át az arcán, amikor újból megszólalt. — Hogy elszaladt az idői Harminc- nyolc éves voltam szabadságunk és új életünk születésekor. Ma se tudom, miért éppen engem tiszteltek meg azzal, hogy a hnb elnökévé választottak?! — Ezek szerint Suöko elvtárs volt az ország első hnb elnöke? — A felszabadított területen igen — válaszolta. — Akkor nem lepett meg a megtiszteltetés, hiszen minden épkézláb embernek volt valami tisztsége. Cselekedni kellett. Kiégett há zák, terjedő tífusz, félcsupasz gyerekek — ezt lehetett látni nálunk. Szabaddá vált a föld, de nem volt mivel megművelni. A németek közel háromszáz szarvasmarhát, lovat elraboltak, meg mindent, amit tudtak. Közeledett a tél, a földkunyhókban élő, éhező embereket, főleg gyerekeket máshová kellett elhelyezni. Az első feladat az volt: felújítani a községet, házakat építeni. Szerencsénkre fánk volt bőven, a környező erdőkből szereztük. így egyhamar felépíthettük az ideiglenes faházakat. A szovjet kato nák is segítettek. Sohasem feledjük önzetlen barátságukat, az ő általuk ajándékozott cukor, zsír és más élelem ízét. Örökre megőrizzük annak a közel kétezer szovjet hősnek az em lékét, akik szabadságunkért Itt, a mi községünk határában életüket áldozták. Harmincöt év telt el azóta, ezalatt alaposan megváltozott Kalinov arcú taiHa. Az egész falu újjászületett. A lerombolt házak helyett szebbek, korszerűbbek épültek. Az új iskolát, üz- letházat, művelődést házat, portalanított utakat, a most épülő vízvezeték- hálózatot a lakosság társadalmi ösz- szefogáss'al hozta létre. Ragaszkodik községéhez, szépítgeti, osínosítgatja. Elvégre neun akármilyen település Kalinov, hazánk elsőként felszabadított községe. Olyan, mint a gondosan ápolt virágoskert. Szépségének varázsát csak fokozzák az évről évre vörös ruhába öltöző kányafák. Emlékül hazavittem egy fürt kányabogyőit.. KULIK GELLÉRT KALINOV ELSŐKÉNT SZABADULT FEL OLYAN MINT A VIRÁGOSKERT 1979. IX. 23. A múlt héten még semmi baja sem volt Ferinek. A bét végére a víkendházába- készült, hogy tapétává! borítsa be a falakat. Az idei bőséges alma- és körtetermés betakarítását is tervbe vette, hogy — amint mondta — egyetlen darab se rothadjon a fán. Nincs okunk kételkedni abban, hogy Feri terveit az utolsó betűig teljesítette volna, ha számítását a „véletlen" nem húzza keresztül. De valóban véletlennek tekinthető-e, hogy lezuhant az almafáról, és hogy most agyrázkódással, kettős lábtöréssel és csí- pőficaimmal fekszik a kórházban? Országos viszonylatban naponta százával fordulnak elő hasonló esetek, amelyek az egyének és családjuk éietén kívül 'a népgazdaságot is károsan befolyásolják. Agyrázkódással vagy csonttöréssel ugyanis senki sem járhat munkába, és nem termelhet értékeket. Valamennyiünk érdeke tehát, hogy minél kevesebb balesetre kerüljön sor. Ezért nem téveszthetők szem elöl a múlt évi, már- már aggasztó statisztikai adatok' sem, amelyekből kitűnik, hogy az üzemi balesetek száma az egyéb balesetekéhez viszonyítva ma már elenyésző. Erről tanúskodik az a tény, hogy a CSSZK-ban tavaly a’'majdnem 400 ezer nem üzemi baleset miatt naponta mintegy 24 ezer dolgozó maradt távol munkahelyéről. Az ennek következtében elmulasztott munkanapok száma meghaladta a 8,5 milliót, a munkaképteleneké pedig kb. 7800-zal tett ki többet, mint 1977-ben. A népgazdasági kár 1,75 milliárd koronára becsülhető. A felsorolt adatok azonban, tekintettel arra, hogy nem tartalmazzák a balesetekkel kapcsolatos költségeket — például az egészségügyi ellátás, járadékok, nyugdíjak, bírósági ejárás költségeit, vagy akár a rokkantak átképzésével járó kiadásokat, nem beszélve a kb. 6350 halálos balesettel járó károkról — teljes mértékben nem világítanak rá a társadalmi károkra. A vállalatok és üzemek biztonsági intézkedései jóvoltából egyre ritkábban előforduló üzemi balesetekkel szemben a munkán kívüli balesetek száma 1:2 arányban növekedik. Mi ennek az oka? Noha Feri állítása szerint megcsúszott, és egyensúlyát vesztve szerencsétlen véletlen következtében zuhant le a fáról — és minden bizonnyal hasonlóiképpen vélekednek azok is, akiket A BALESET OKA NEM VELETLEN munkán kívül ér baleset — a szakemberek nem értenek egyet ezzel a véleménnyel. Tapasztalataik szerint ugyanis a nem üzemi balesetek számának gyors növekedése összefügg a megnövekedett szabad idővel, ikihasznáiásának sokféle lehetőségével, tehát az életszínvonal emelkedésével is, ami — és <ez nem egy esetben bebizonyosodott — sokszor az egészséget is veszélyezteti. Az sem tekinthető tehát véletlennek, hogy egyre gyakoribbak az üdülők, turis-ták, sportolók körében bekövetkező balesetek. A balesetek egyötöde a háztartásokban fordul elő. Ezért ma már a háztartási eszközöket és sportcikkeket gyártó vállalatok is figyelmet szentelnek ennek a problémának. De a balesetek más okokra, többek között például a szakemberek hiányára, vagy a hiányos szolgáltatásokra is visszavezethetők. Az áldozatok ugyanis nemegyszer a kedvtelésüknek hódoló barkácsolók, vagy azok köréből kerülnek ki, akik egyedül kény telenek megjavítani megrongált áramfogyasztójukat. Kétségtelen, hogy a szolgáltatások fokozatos kitér jesztésével, Illetve színvonalasabbá tételével ez a probléma is megoldható. Az adatok arra is fényt derítenek, hogy a nép gazdaság ágazatai közül különösen a nemzeti bízott ságok által irányított építőipar dolgozói körében gyakoriak a nem üzemi balesetek. E megállapítás magyarázata egyszerű, ha meggondoljuk, hogy a szolgáltatásokban mutatkozó fogyatékosságok miatt sokan — erejűket túlbecsülve, vagy semmibe véve a biztonsági előírásokat — a fusizást is gynkran vá ialják. A nem üzemi balesetek természetesen a fegyel mezetlen-ságre, az elővigyázatlanságra, a felesleges kockázatra is visszavezethetők. Ide tartozik például a közlekedési eszközökben bekövetkezett balesetek zöme (a nem üzemi balesetek 6,5 százalékát képe zik), a gépek és a különböző szerszámok helytelen kezelése (8 százalék), valamint a megcsúszás és más esés okozta balesetek, amelyekért (pl. a rossz állapotban levő, vagy síkos járdákért) a felelősség másokat terhel. Milyen következtetést vonhatunk le tehát az el mondottakból? Azt, hogy sohasem lehetünk eléggé elővigyázatosak. Ez ugyanis a feltétele annak, hogy megelőzzük a tetemes gazdasági károkkal is járó baleseteket, vagy kiküszöböljük a veszélyt, amely semmi esetre sem lehet a véletlen dolga. KARDOS MARTA 9
