Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-09-23 / 38. szám

Ünnepre készül a Duikla alatti svidníki járás lakossága. Hazánk dolgozóival együtt jelentőségéhez méltóan alkar megemlékezni a duklai harcok közelgő 35. évfor­dulója alkalmából azokról az ese­ményekről, melyeik elválaszthatat­lanul összefüggnek hazánk felsza­badulásával, illetve ennek kezde­tét jelentették. A közel harminckilencezer la­kost számláló svidníki járásban 1945 előtt jelentősebb ipari üzem nem működött. Ma pedig a strop- kowi TESLA telefongyár 2300, a TATRA üzem 300, a svidníki Ná- lepka Kapitány Ruhagyár 1700 és a néhány éve üzembe helyezett legfiatalabb ipari létesítmény, az Élelmiszeripari Gépgyár köíel öt­száz embert foglalkoztat. A járás ipari termelésének értéke évente meghaladja a 495 millió koronát. Mindezt — mint jelentős hala­dást érzékeltető tényt — azért so­roltam fel, mert az említett üze­mek létesítése előtt, konkrétan 1945 és 1970 között közel 17 200 ember ment ebből 'a járásból más­hová dolgozni. Ma már sokkal kedvezőbb a helyzet, az utóbbi években igen sok női munkaerő is elhelyezkedhetett. Szükségessé vált egy olyan üzem létesítése a svidníki járásban, ahol a korábban kényszerből máshová utazgató dolgozók, általában fér­fiak, szintén megfelelő . munkára találnak. Így született meg az Élelmiszeripari Gépgyár felépíté­sének gondolata. A SvidnJkből a Duikla felé veze­tő út mentéin fekvő gyár igazga­tójával, Anton Kolik mérnökkel beszélgettünk a fiatal üzem jele­néről és jövőjéről. — Üzemünk valóban a legfiata­labb ipari létesítmény a svidníki járásban — tájékoztatott az igaz­gató. — Igaz, 1972-ben a volt gép- és traktorállomás, illetve a mező- gazdasági felvásárló vállalat régi épületeit átalakítva, megkezdtük néhány húsfeldolgozó gép gyártá­sát. De eléggé kezdetleges módon. A jelenlegi üzemben aztán korsze­rűbb feltételek közepette kezdtük Anton Kotik mérnök el a húsiparban használatos gé­pek sorozatgyártását. Az új üz:m míó'.'a termel? — 1976 májusától. Abban az év­ben üzemünk árutermelésének ér­téke alig tizenkét millió koronát tett ki, jelenleg kilencvenegy mil­lió korona. Az év elejétől sikere­sen teljesítjük a tervet. Több mint 56 millió korona értékű húsfel­dolgozó gépet értékesítettünk. A Szovjetunióba, az NDK-ba, a Ma­gyar Népköztársaságba és a Len­gyel Népköztársaságiba 11 millió korona értéket meghaladó gépet szállítottunk. Főleg a 'húskombiná­tokban, illetve a konzervgyárak­ban, élelmiszerfagyasztó üzemek­ben használatos, összesen ötvenöt típusú gép, ezek nagyjavításához szükséges alkatrészek gyártásával foglalkozunk. Átlagosan négyszáz­nyolcvan ember dolgozik üze­miünkben, átlagéle.koruik 28 év. 1985-ig dolgozóink létszáma to­vábbi ötszázzal növekszik, s áru­termelésünk értéke — a távlati terv szerint — meghaladja majd a 140 millió koronát. — Ezt azt jelenti, hogy újabb szakemberekről, illőivé nevelésük­ről már most gondoskodni kell. — Már el is kezdődött, illetve állandóan folyamatban van a szak­emberek képzése — jegyezte meg az igazgató. — Sajnos, nem saját szakmunkásképző iskolában, mert nekünk ilyen nincs. Talán, ha ad­dig felépül a 300 férőhelyes isko­lánk, az 1981/82-es tanévet már sa­ját intézményünkben nyithatjuk meg. A szükséges szakembereket számunkra a Kelet-szlovákiai Vas­műben, a kassai és más gépgyár­ban nevelik. Ez kényszermegoldás, de nagy segítség. — Egy fontos dologról, a ter­mékek minőségéről miég nem be­széltünk ... — Nem gyártunk selejtet — je­lentette ki Kötik mérnök. — Ezt bizonyíthatja az a tény, hogy a rossz termékek aránya 0,05 szá­zalék. Ez nem sok. Reklamációk­ról is csak elvétve kell tárgya.l- nunk. Például a Szovjetunióból, ahová a legtöbb gépet exportál­juk — egyetlen panasz sem érke­zett. Mi ennek ellenére nem va­gyunk elégedettek. Hogy miért? Mert taz eddiginél még jobb minő­ségű, korszerűbb gépeket is gyárt­hatnánk. Igaz a jelenleg gyártott termékeink értékesítésével nincs problémánk, de túlnyomó részük ma már nem sorolható a legkor­szerűbbek közé. Nem rajtunk mú­lik a termékszerkezet-újítás. Vár­juk az új terveket, rajzokat, javas­latokat, ugyanis nincs saját fej­lesztési részlegünk. A minőség és hatékonyság fokozásának fogalmát szeretnénk mi is gyakorlattá vál­toztatni. Szükségesnek tartjuk többek között, hogy a KGST-tag- erszágok közöt t az eddiginél sokkal rugalmasabban érvényesítsék a termelési szakosítást. A mi ágaza­tunkban se gyártson mindenki mindent. Ez a követelmény üze­münkre is érvényes. A beszélgetés után végigjártuk az üzem munkahelyeit, s minde­nütt fiatal emberekkel találkoz­tunk. Meggyőződhettünk arról is, hogy a fiatal üzemben még iga­zán sokat kell tenni azért, hogy minden úgy menjen, amit azt a társadalmi érdekek megkövetelik. K. G. Pavol Ryzmek szerelés közben (án Simán a húskeverőgépsort ellenőrzi (Felvételek: J. Onofrej) K anyargós úton haladunk a sobotíStei (se- nicai járás) Samuel Jurkovié Efsz köz­pontja felé. Láncszerűen egybefüződő dombok övezik a völgyet. A megkapó, vadregényes táj szemlélése közben útiiársaimmal együtt azt mérlegeljük, hogy vajon a szövetkezet az adott lehetőségek szerint fejleszti-e az állattenyész­tést. Ügy véljük, sok a legelő, legeltethetik rajta a szarvasmarhákat. Amikor ezzel kapcso­latos kérdéseinket a megérkezés után feltesz- szük Ján Tomaniéeknek, az efsz elnökének, fel­készül ten válaszolja: — Évek óta mindent megteszünk a legelők minél jobb kihasználásáért. Ahol lehet, még öntözzük is. Milan Ételekkel, a szövetkezet alelnökéve! együtt elénk rakják azokat a jegyzőkönyveket, amelyek bizonyítják, hogy alaposan és idejé­ben megvitatták Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága 13. ülésének hatá­rozatát a termelés növelésére, és a gazdaság továbbfejlesztésére. Mozgósító jellegű határo­zatokat hoztak, amelyeknek egy részét máris teljesítették. Minden határozat konkrét és név­re szóló. OLCSÓN ÉS GYORSAN A LEHETŐSÉGEKNEK MEGFELELŐEN FEJLESZTIK az Állattenyésztést — Ilyen módon kizártuk a „mellébeszélés" lehetőségeit — mondta az elnök. — Mi nem a szószátyárkodás, hanem a tettek alapján ér­tékeljük a vezetőket és a beosztottakat. A munka mércéje, hogy az egyes szakaszokon miként valósulnak meg a határozatok, és mennyivel növekedik a termelés. Elmondják, hogy a növénytermesztés dolgo­zói jó! gondozzák, és megfelelő mennyiségű tápanyaggal látják el a legelőket. Az állat- tenyésztés vezetői pedig megszervezték a sza­kaszos legeltetést. Idán már ötszáz növendék­állat és tehén legeltetésére teremtettek lehető­séget. A tervek szerint jövőre már legalább hétszáz darab szarvasmarhát hajtanak ki a le­gelőre. Az eddigi számítások szerint így ol­csóbban több tejet termelnek. A legelőre ki­járó tehenek napi átlagos tejhozama — még az ősz kezdetén is — átlagosan tíz liter. Ha a tejtermelésben továbbra is tartani tudják ezt a szintet, terven felül az év végéig mintegy háromszázezer liter tejet adhatnak el. Az állattenyésztésben dolgozók bekapcsolód­nak a „száz tehéntől száz borjút" országos ver­senybe is. Közülük a legmegfelelőbbeket to- vábbtenyésztésre választják ki, mert a tehénál­lomány felfrissítéséhez minden évben sok üsző­re van szükség. A távlati tervek szerint ugyan­is — lehetőségeiket kihasználva — ezerkétszáz tehenet akarnak tartani. A két vezetőtől alig győzzük hallgatni a sok elképzelést, tervezgetést. A kisebb hoza­mú réteken már az új évben háromezer juhot tartanak. A juhtenyésztés fejlesztése azonban nem könnyű feladat. A hagyományos módsze­rekkel a fiatalok nem akarnak dolgozni. Ezért a szövetkezet megvásárolta a Movis Juhte­nyésztő Kísérleti Gazdaság egyik korszerű juhakolját, amely azonban nem nyerte el a vezetőség tetszését. Ezért a hozzáértő szakem­berek és a bacsó felülvizsgálta az egyes beren­dezéseket, és alapos tanulmányozás után úgy döntöttek, hogy átalakítják a juhakolt. A döntést tett követte, kidobták belőle a rostokat, mert a szomszédos mezőgazdasági üzemek ta­pasztalatai szerint ezeken tönkremegy a pe­csenyebárányok és a juhok lába. Az elkészített kiegészítő tervrajzok alapján olcsóbban és gyorsabban ütemben építették az akolt. A gazdaságosság figyelembe vételével bizto­sítanak elegendő férőhelyet a sertéseknek is. Az építőcsoport a malacok részére olyan épü­letet ad át hamarosan rendeltetésének, amely­be többszintes ketrecekben nevelik az állato­kat. A vezetők számítása szerint legalább öt­ven mázsa hússal többet adhatnak el, mint az idén. A szövetkezetben működő pártalapszervezet alaposan megvitatta a párt 13. ülésének hatá­rozatát, és megismertette azt a párton kívüli dolgozókkal is a nyilvános pártgyűléseken és a termelési értekezleteken. A sok hasznos ja­vaslat felhasználásával sikerült eredményesen fejleszteni az állattenyésztést, és lehetőségeket biztosítani a több sertés-, szarvasmarha- és juh­hús termelésére. A szövetkezet vezetősége ki­váló szervező munkával irányítja a dolgozókat a lehető leghatékonyabb munka végzésére. BÁLLÁ JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents