Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-09-16 / 37. szám

1879. IX. IS. A ugusztus 29-én reggel, ami­kor Viktor Bikov, mint mindig, megérkezik n kijevi Le- nyinszkaja Kuznyica üzembe, ahol már 23 éve dolgozik, bará­tai melegen köszöntik őt. Itt so­kan tudják, hogy ez a nap külö­nösen emlékezetes a Szlovák Nemzeti Felkelés résztvevőjé­nek. Valamennyi harci kitünte­tését — s a szovjeteken kívül köztük vian hét csehszlovák ér­demrend és érem is — Bikov főhadnagy a háború utolsó nap jaiiban szerezte, amikor a test­vérország területén harcolt. ... Gyermekkora óta arról ál­modott, hogy repülős lesz. A fellegekbe vezető út >nem volt egyszerű: először nyomdában dolgozott, -majd építkezésen. A harmincas évek végén, a repü­lő-tervező iskola befejezése után ült a repülőgép kormány­rúd jóhoz. A Nagy Honvédő Háború el ső éveiben Viktor Bikov egy re pülőitér parancsnokaként szol - gált, s a repülés mesterségére tanította a fiatal pilótákat, 1942-ben kommunista lett. És állandóan igyekezett bekerülni a hadseregbe. — Számtalan kérelmezésem­tak, s aki később partizánpa­rancsnok lett. A háború után Aszmoiov írt egy dokumentum- könyvet, Front a Wehrmacht hátországában címmel, amely ben nemegyszer említi Viktor Bikov nevét. Akkor, 1944 októberében, Aszmoiov az egyik partizán- egység parancsnokának nevezte ki Bikovot. — Az ön egységét Sólyom­nak fogjuk elnevezni — mond­ta az ezredes. — A vezérkar mellett maradnak. „Igazolás, V. Bikovnak arról, hogy 1944. okótber 28-tól 1948. február 26-ig a Sólyom parti­zánegységben szolgált Cseh Szlovákia partizánmozgalmának vezérkara melleit, az egység parancsnokának tisztségében. Az egységet a Vörös Hadsereg csapataival való egyesüléssel kapcsolatban hagyta el.“ Az egység 200 tagúra nőtt. Szlovákok és oroszok, csehek és ukránok harcoltak benne. A partizánok felderítő utakra jár­tak, bekerítéseiket hajtottak végre, megtámadták a hitleris­ták helyőrségeit. Bikov számára különösen emlékezetes maradt a Klafany vezérkara. Bikov főhadnagyot maigához rendeli Aszmoiov ez­redes.- A Nagy Föld repülőgépe két küld nekünk. Fogadjuk szállítmányukat. Ön repülős, a repülőtér parancsnoka lesz. Az egyik éjszaka a partizá nők, -mint már annyiszor, -meg- gyújtottáik a jelzőtüzeiket, s tü­relmetlenül várták a repülőgé­peket. Végre a felhők közül zaj hallatszott. De a motorok zúgá­sában valami figyelmeztette Bikovot. Valamilyen megérzés, vagy inkább a sokéves repülős szolgálat tapasztalata azt súg­ta: ellenséges bombázók köze lednek. Gondolkodás nélkül ki­adta a parancsot:- Eloltani a tüzeket! A repülőgépek elszálltak, s a partizánok nemsokára' távoli robbanások zaját hallották. Ké­sőbb kiderült, hegy a fasiszták­nak sikerült kinyomozniuk a partizánokat, de mivel nem ta- lálták a jelzőtüzeket, bombái­kat a hogy mögött dobták le. A szovjet repülőgépeik azon a napon a köd miatt nem tudtak kirepülni a Nagy Földről. ... Nemsokára Viktor Biikov újra felelősségteljes feladatot kapott. A Vörös Hadsereg már Csehszlovákiában harcolt. Több partizánegység a frontvonal övezetébe került. A vezérkar is készült a szovjet csapatok­kal való egyesülésre. Úgy dön­töttek, hogy először felderítő csoportot küldenek ki. „Igazolás. A felmutatója, Bi­kov főhadnagy a partizánvezér­kar felderítő csoportfának pa­rancsnoka és Brezno körzetébe a szlovák hegyekben A. N. Aszmoiov ezredes 1944. november 7-én a NOSZF 27. évfor­dulója alkalmából beszédet intéz a Lupóianskó dolinában harco ló partizánokhoz és a 2. csehszlovák ejtőernyős brigád katonái­hoz (CSTK-felv.) re, hogy osszanak 'be fromtszol- gá latira — magyarázza Bikov —, mindig határozott elutasítás volt a válasz: önre itt van szükség a hátországban. Viktor Bikowal otthonában beszélgettem, Kijev egyik új la­kónegyedében — Minszkijben. Közepes termetű, nyúlánk, szi­kár a házigazda, fiátalabbnak látszik 67 événél. Végignézzük a dokumentumokat és fényké­peket, melyeket féltve őriz. „Személyazonossági igazol - vány; kelt 1944. július 26-án. Bikov hadnagy számára arról, hogy tényleges katonai szolgá­latot teljesít az első csehszlo­vák vadászrepülö ezredben a személyzeti osztály főnökének tisztségében." — Ivanodo városba osztottak be szolgálatra, ahol alakulóban volt ez az ezred, amely utólag harci érdemeiért a „Zvoleni“ nevet kapta — meséli beszélge- tőpartnemem. — 1944 szeptem­ber közepén egységünket — 22 repülőgépet — áthelyezték Szlovákiába a felkelő hazafiak megsegítésére. Én egy „Doug- lason“ érkeztem meg a neveze­tes Tri duby repülőtérre Bans- ká Bystrica közelébe. A Nagy Földről ide szállítottak a repü­lőgépek fegyvert, lőszert, élel­miszert. Az ezred már a következő napon harcba indult bázisáról, Zilináról. A csehszlovák repü­lők vakmerő csapást mértek a fasiszták pieéfanyi repülőteré­re, megsemmisítettek és meg­rongáltak a földön vagy két tu­cat repülőgépet. Ennek és más támadásoknak a következtében jelentősen megritkulták az el­lenséges légierő támadásai Banská Bystrica és Szlovákia más felszabadított részei ellen. Október végén, amikor a fa­siszták megkezdték a felkelők repülőtereinek bekerítését, a bázison csak a kiszolgáló sze­mélyzet maradt — műszakiák. szerelők, rádiósok. Viktor Bikov kénytelen volt parancsot adni két javításban levő repülőgép megsemmisítésére és a hajtó­anyag-tartalékok elégetésére. Úgy döntöttek, hogy valameny- nyien a partizánokhoz mennek a hegyekbe. Donovalyban Bikovot bemu­tatták Alekszej Aszmoiov ezre­desnek, akit tanácsadónak a partizánvezérkarhoz irányítot­községban vívott harc. Itt né­met helyőrség volt, s a partizá­nok úgy határoztak, hogy meg­semmisítik. Négy egység indult a feladat teljesítésére. Az egyiknek Viktor volt a parancs­noka. Éjjel két órára jelölték ki a támadás idejét, de a par­tizánok egy része ellenségbe ütközött és lemaradt. Már vir­radt, amikor Bikov és a másik egység parancsnoka úgy dön­tött, hegy saját erőikkel támad­ják meg a fasisztákat. Közel­harcra került sor. Két hitleris­ta vetette magát Bikrvra. Ba­rátok segítették őt. Váratlanul az egyik szérűből géppisztolyos németiek csoportja indult tá­madásba. A harcban elesett Viktor helyettese, Medvegyev alhadnagy. Bikov szem 3 láttára érte golyó és esett el barátja, Vaszilif Nyemes... Végül meg­érkezett a segítség, a feltartóz­tatott egységek, és az akció sorsa eldőlt. Előttem fekszik egy időtől megsárgult papír. Vik or Bikov harci jellemzése, melyet Mihail Caregradszkij őrnagy, Aszmoiov helyettese, és Alekszej Jegorov partizánbrigád-parancsnok írt alá: „Bikov elvtárs körülbelül hat órán át állta a harcot. A harc­ban 27 fasiszta esett el és 13 megsebesült. Hármat közülük Bikov ölt meg. A partizánok repülőterének és a partizánve­zérkar védelmének volt a pa­rancsnoka. A német megszál­lók ellen vívott partizánharc­ban tanúsított bátorságáért és hősiességéért Bikov elvtársat kormánykitüntetésre tartjuk méltónak." November elején Bikovnak ünnepélyesen átadták a szovjet kormány kitüntetését: a nevé­vel ellátott fegyvert. „A Sólyom parancsnokának. Bikov főhadnagynak — áll Mi­hail Caregradszkij parancsában — a Nagy Október 27. évfor­dulója napján ajándékozom az 56054. számú pisztolyt a Klaöanská Dolina-i si­keres operációért. Őrizze meg. Bikov. Ezen a napon drága elv­társaink haltak meg. Ez a fegy­ver emlékeztetni fogja Önt par tízánharcaink sikerére." ... Lomnici völgy. 1944 ha­vas decembere. Az erdész kunyhójában helyezkedett el a csehszlovák partizánmozgalora tart, hogy felvegye a kapcsola­tot a Vörös Hadsereg előretolt egységeinek parancsnokságá­val. Kérjük az alegységek és egységek parancsnokait, hogy mielőbb segítsék Bikov elvtár­sat és csoportját az előretolt hadosztálytörzshöz fontos ada­tok közlése céljából.“ Viktor Bikov kívülről tudta a titkos üzenet tartalmát, ame­lyet veszély ese*én meg kellett semmisítenie. Két napig tartott az út. A német helyőrségeket mrg'keirülve, a nehezen hozzá­férhető helyeket választották, a sziklákba kapaszkodtak, késsel vágták a jeget. Végül február 15-én elérték az övéiket. Elcsi­gázottak, borostásak — a par­tizánok idős emberekre hason­lítottak. habár a legidősebb kö­zülük, a parancsnok sem volt még 33 éves. A fasiszta meg­erősített helyek és helyőrségek elhelyezéséről, a partizánokról hozott adataik .nagyon haszno­saknak bizonyultak. Már tavasz volt, amikor Bi­kov levelet kapott Aszmolovtól: „Köszönöm, Sólyom. Becsület­tel elvégezte feladatát. A szol­gálat nevében köszönöm .. Azon a győzedelmes tavaszon Bikov 'az egyik prágai kórházba került: jelentkeztek a nehéz he­gyi átkelések következményei. A kórházban meglepetés várta. A barátját eljött meglátogat­ni... Vaszilij Nyemes. Az, akit halottnak véltek. Kiderült, hogy a súlyosan sebesült partizánt egy szlovák parasztasszony vet­te magához és állította talpra. A háború után Viktor Bikov a kijevi repülőtéren dolgo­zott, Negyvennégy éves főve! lett villamoshegesztő-tanuló a Lenylnszkaja Kuznyica üzem ben. Ez Kijev egyik legrégibb üzeme, több mint százéve?. Itt tengeri teherszállítókat, földgépeket és más felszerelése két gyártanak, melyeket a Vi­lág mintegy húsz országába ex­portálnak. Viktor szereti ia gyá­rat és büszke rá. Gyorsan .meg­tanulta új szakmáját, a hargi kitüntetések mellé újak kerül­tek é’miunikájáért. ... Vik'tcr Bikov archívumá­ban van egy fénykép, amelyet különös gonddal őriz. A képen felirat: „Kedves V. N. Bikov elvtársnak, emlékül a cseh szlovák hadtestben a Nagy Honvédő Háború idején a né­met fasiszta megszállók ellen nemzeteink szabadságáért ví­vott közös harcokra. L. Strobo- da tábornok. Kijev, 1961. július 15.“ ' — Azon a napon — emlék­szik vissza beszélgetőpartnerem — váratlanul magához hívottá gyár igazgatója és közölte, hogy Ludvík Svoboda, találkoz­ni alkar vélem. Sokáig beszél­gettünk. Szlovákia hegyeiben a szemem láttára halt. meg fán Sverma, és Svoboda hallani akart élete utolsó óráiról. 1965 ben á gyár szakszervezeti bi­zottságától turistautat kaptam Csehszlovákiába, beutaztam az országot, amely kedvessé és közelivé vált számomra. Ma, harmincöt évvel később. Viktor Bikov kapcsolatot fart fenn a Szlovák Nemzeti Felke­lés több résztvevőjével. Iskolá­sok segítették neki MS hail Ca- regrapszklj címének felkutatá­sában. Gyakran találkozik Volt partizántársaival. Igor Akalov- szkijjal, fevqenyij Voljanszkii- ial. Borisz Kosztyeckijjel, Vsze colod Klokovval és másokká'.. Vendégségbe hívják magukhoz volt harcostársai — a csehszlo­vák repülősök. MAKSZIM RILSZKII (APN) ß SOLYIN

Next

/
Thumbnails
Contents