Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-09-16 / 37. szám
KINEK KELL AZ ERDŰ Zötyögtető, bakhátos erdei úton lelkem rázza a Zsiguli. Ujjnyi gallyak csapódnak szélvédőnknek, nem ré- misztenek már, szemem sem hunyorltom koppanásukra. Mélyen az erdőben járunk. — Nem túlzottan kíméled a kocsit — buggyan ki ajkamon egy zökkenéssel, kissé szemrehányón. — Szedrezni indultunk, hát szedrez- nl megyünk. Oda, ahol szeder van. Tíz kilométereket te sem szívesen gyalogolsz, s mert az idő valóban pénz, hát kocsival megyünk. Arra van, azért — fortyan fel Z. Aztán eltűnődik, hogy nyugodtabban és barátságosabban, mintegy magyarázatul egészítse ki szavait. — Nézd, én ezt a kocsit az erdőtől kaptam... Semmit sem értő homlokráncolásom- ra már nevet. — Ogy, ahogy mondom... Persze nem ajándékba. Szeder, gomba, kökény, csipke, boróka, sajmeggy meg más effélék szedéséből, eladásából jött össze az ára. Ezért nem Is félthetem hepehupás erdei utaktól... Barátaimmal nem szoktam gonoszkodni, nem kérdem, hogy miért nem traktort vett akkor inkább... Tisztelem Z.-t. Mint minden méhszorgalmú embert. Erdei gyümölcsökből egy gépkocsi árára valót összeszorgoskodni eleve tiszteletet parancsoló teljesítmény. A legfrissebb adatok szerint Szlovákia területének 39 százalékát erdő borítja. Értékét elsősorban és természetesen a fa jelenti. Az viszont már korántsem természetes, és semmi esetre sem örvendetes tény, hogy érdeink értékesítése is sokszor csak kizárólag a fakitermelésre korlátozódik. Erdei termékek felvásárlásával és ér tékesitésével Szlovákiában a jednota Fogyasztási Szövetkezet foglalkozik. — Választhat, mit akar hallani. Panaszkodjam vagy dicsekedjem? — mondja Králik Pál, a Jednota losonci (Lucenec) kirendeltségének felvásárlója. — Kezdjük talán néhány idei adattal — dönti el végül. — A szezon közepéig több mint 300 kilő vargányát vásároltunk fel szárítva. 140 kilónyi csirkegombát s mintegy 900 kg gombakeveréket. Ez jóval meghaladja a tavaly felvásárolt mennyiséget. Persze az idén országszerte kivételesen gazdag volt a gombatermés, de bizonyára szerepe van ebben duplájára emelt fel- vásárlási árainknak is. Első osztályú szárított vargánya kilójáért 210 koronát fizetünk az eddigi 110 helyett. Az idén először fordult elő, hogy az olyan keresett cikkből, mint a szárított gomba, felvásárlónk, a Saátín-StráZe-i Mykona vállalat csak nehézségek árán tudta átvenni és feldolgozni az országosan összegyűlt mennyiséget. A szárított gomba egyébként keresett áru a világpiacon. Az INTERCOOP külkereskedelmi vállalat közvetítésével a felvásárolt mennyiség 75 -85 százaléka exportra megy. Szlovákiai viszonylatban több tonnányi mennyiségről van szó évente. — Természetesen nemcsak gombát vásárolunk — folytatja partnerem —, hanem tucatnyi erdei gyümölcsöt is. Elég talán a legfontosabbakat említenem: málnát, szedret, csipkét, kökényt, vörös és fekete áfonyát, vadkörtét, sajmeggyet... Az idén a gyümölcsök felvásárlási árát is jelentősen emelték. Egy kiló fekete áfonyáért például 15 koronát fizethetünk. * * # Az erdei termékek gyűjtésében a losonci járás évek óta a legjobbak közé KINCSE?! tartozik. A Jednota dolgozói ebben a járásban az idén például hatvan gyűjtőállomáson vásároltak fel a gyűjtők tői. Célszerű, okos szervezéssel, mert a hatvan állomáson zömében a már meglevő falusi üzletek és vendéglők helyiségei értendők, a felvásárlók pedig a szövetkezet egyébként is ott dolgozó alkalmazottjai voltak. — Külön felvásárló helyeket létesíteni a legtöbb esetben nem lenne kifizetődő — mondja Králik Pál —, és nem csak a munka szezonjellege miatt. Néhány begyűjtőállomást így is meg keli majd szüntetnünk. — De hiszen adataik szerint az elmúlt öt év alatt megduplázódott a forgalmuk. — Ez így igaz, ha a forgalmi értéket vesszük alapul. Ha viszont a forgalmazott mennyiséget vizsgáljuk, inár nem ilyen cózsás a helyzet. E téren némi javulás várható az idén, ami a már említett két tényezőnek, a kivételesen jó gombatermésnek és elsősorban talán a felvásárlási árak emelkedésének köszönhető. — Hét-nyolcszáz gyűjtőt említett... — Igen, de közülük csak kétszázan- kétszázötvenen gyűjtenek rendszeresen. Szinte kivétel nélkül idősebb emberek, nyugdíjasok ... Ha van is olyan gyűj tő, aki 15—20 ezer koronát is összegyűjtöget tavasztól őszig, még a mostani kedvező anyagi feltételek ellenére is egyre kevesebb vállalkozó akad erre a munkára. Nem nehéz elképzelni, ki is próbálhatja, mennyit kell hajlongani mondjuk tíz kilónyi áfonyáért. Ma már saját szükségletük kielégítésére sem nagyon járnak szedrezni, málnázni, csipkézni az emberek. Inkább megveszik. Ha van. De ha nem tudjuk kitől felvásárolni, akkor nincs. És ott fagy meg a cserjéken, bokrokon a termés java. Biztos, hogy a begyűjtött meny- nyiség öt-hatszorosa is megterem minden évben erdeinkben. Ha ezt pénzben számolja, sok számjegyű számot kap - valutában. És akkor még nem is be széltünk e termények jelentőségéről, mondjuk az egészséges táplálkozás szempontjából. Gombázni még csak elmennek az emberek, de sokan megmosolyogják azt, aki mást is gyűjt. * # * A Jednota dolgozói az erdő tucatnyi ajándékát elfogadható áron felvásárolják a gyűjtőktől. Egy nemrégiben a zvoleni erdészeti főiskolán rendézett nemzetközi tanácskozáson véletlenül módom adódott a szovjet, magyar és lengyel erdészszakemberektől is érdeklődni. A fakitermelésen kívül 350—4)0 olyan erdei terményről beszéltek, amelyet többé-kevésbé szervezett, rendszeres gyűjtéssel, felvásárlással értékesítenek. Igaz, ide sorolták az erdei gyógynövényeket is (nálunk is van gyógynövényeket értékesítő felvásárlóforgalmazó vállalat), de meséltek olyan „érdekességekről“ is. mint az erdei moha exportja észak-európai és ame rikai országokba vagy az elhullaitott szarvas- és őzagancsok, az elhullott fenyőtoboz vagy a vadcserjék értékesítésének módjai. * t» * Végre megállunk. Néhány lépésnyire tőlünk beláthatatlan térségben kusza szedercserjék, széles sávban. Két jókora vödrével Z. jobbra indul, engem balra küld. — Ha megszeded, ha nem, két óra múlva itt találkozunk . ..! Két óra nálam másfél vödör szedret eredményez. Ö két púpozottal tér vissza. Már büszkélkednék. hogy kezdő létemre, nem is sokkal maradtam el, amikor megpillantom a csomagtartóba helyezett műanyag ládát. Z. időközben már fordult egyszer. A kocsiban arról mesél, hogy a gyűi iögetés nemcsak kifizetődő, szép és egészséges, de az ember legősibb fog lalkozása is. Én közben kezeit figyelem. Bárhogy óvatoskodtam is. én sem úsztam meg néhány karcolás nélkül. 7. ujjainak hegyét véresre marták a tüskék. Tenyerét, kézfejét vastag, ujja' lan bőrkesztyű védte. Lám, nemcsak hasznos, szükséges és a legősibb ez a foglalkozás, de megvannak a szak mai fogásai is... PÄLHÄZY JÖZSEF A tévéfilm legizgalmasabb jelenete alatt csörög a telefon éles hangja. — Itt a közbiztonsági szervek körzeti parancsnoka. Most huszonegy óra harminc perc, huszonkét órakor indul az akció. Várjuk! E miatt a telefonhívás miatt ma sem tudom, hogy Derick felügyelő bravúros nyomozással hogyan mentette meg a nyugati társadalmat. Egyet azonban megtanultam; nem könnyű éjjel cipőt húzni, szakadó esőben, hideg szélben kóborolni az éjszakában „csupán csak“ azért, hogy ezrek nyugodtan pihenjenek. Szinte menet közben nyílik és csukódik a gépkocsi ajtaja. — Minden rendben... Jól ülsz? — s ezzel indul is az akció. Ezekben a percekben öt gépkocsi indul hivatalos útra tizenöt emberrel a körzet különböző részeibe. A leg- civilebb lettem a civilek között. Segédellenőrök körútra indulnak. A pontos útirányt nem ismerem. Itt is, amott is megállunk, beszélgetünk. Nézelődöm és hallgatok. Nézelődnék! De a kocsi orrát sem lehet látni a szakadó esőben. Solcz Ferenc vezet. Egy kocsi áll előttünk, baj van a féklámpával. Egy kis segítség, s újra zúgnak a motorok. Kísérteties árnyékot vetnek a reflektor fényében a Szádelői-völgy szerpentinjét övező bokrok és fák. A Búsuló juhász, a Cukorsüveg mintha élnének, mozognának. Az eső tovább szakad, s mi bokáig érő csúszós sárban kapaszkodunk fel a tisztásra. Álmos szemek pislognak a lámpa fényében, alig lebbentve fel a sátorlapot. Diákok sátoroznak, no, ezek is kifogták az időt. — Itt m nden rendben, mehetünk tovább — mondja Csutora András járőrparancsnok. Végigjárjuk a nyaralókat, közületi és magánházikókat egyaránt. Ellenőrzik a lakatokat, zárakat, ablaktáblákat. Nincs semmi baj, nem kószáltak erre illetéktelenek. Bőrig áztunk, de rend van és csend. Ez a lényeg! A főútra kanyarodnánk, ebben a pillanatban egy kivilágitatlan motorkerékpár száguld el előttünk óriási sebességgel. Ketten ülnek a gépen. — Ámokfűiók — mondja Solcz Ferenc, s gépkocsink már kanyarodik is utánuk. Melléjük érünk. 110—120 kilométeres sebességgel, piros fényjelzés, a motorosok hirtelen elénk vágnak, nem engednek előzni. A riasztólövésre még nagyobb sebességre kapcsolnak, kacskaringózva az úttesten, elzárva utunkat. A rozsnyói (RoZ- fíava) járás határán megfordulunk. Könnyen megcsúszhatnak a síkos úton, s a mi feladatunk a baleset megelőzése, nem előidézése. Mehetnek nyugodtan, a rendszám papírra kerül, holnap már pihenni fog a motorkerékpárjuk. A vasútállomás és a környező üze- f mek következnek. A Cementgyárban is minden rendben. Elkísérjük az üzemi őrt szokásos kőrútjára. A biztonsági szabályokat pontosan megtartják. Ezután a napló következik: Minden rendben, dátum, óra, aláírás. Indulhatunk tovább. Útközben ellenőriznek egy-két gépkocsit, üzletek zárait. Hajnali négykor végződik az őrjárat. Az ügyeletén jelentéstétel, majd elkészül a jegyzőkönyv. — No most már mehetnek fürdeni — mondja Csutora András — hat órától dolgozom. Nincs mit hozzáfűznöm. Sokszor haragszunk, különösen gépkocsivezetők, a közbiztonsági szervek dolgozóira, pedig a mi és mások érdekében vir- rasztanak. A nyugalom, a rend, a biztonságunk felett őrködnek. Hazafelé ballagva az ámokfutó motorosokra gondolok. Vajon épségben hazajutottak-e? ÉJJELI ŐRJÁRAT „Kérem ax iratokat“ (Solcz Ferenc felvétele) FECSÖ PÁL 1879. IX. 16. N W '53 o a N SO Jtf o u <8 w •fi > "3 M o s o m o es « fa 'O 2| 'O N M O ec ‘•T o a ■a
