Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-09-09 / 36. szám
®t) sszeszorult a szíve, eszéO be jutott hajnali hangulata, az álma, melyet egész nap hessegetett. Az életét maroknyi hamunak találta egyszerre, amit a halál suhogó szele elfújhat. Ügy néztek rá a fák, mint a halálba induló aggastyánok. Szokása szerint nagyot ser- cintett, meggyújtotta kialudt pipáját, s elfordult a lyu'któl, mert eszébe jutott, hogy gondolkodik, pedig reggel répa ran csőit az eszére. De a látvány egyre vonzotta, mint gyereket a tiltott játék. A távolból tompa lövések szaggatták meg a sűrű ködöt, de Barnabás már fel sem vette. Belső kínjai hasogatták. Szerette volna sza mével kitapogatni hegynek futó két sáv földjét, de a földön az öldöklés ülte ördöglagziját; köd terpeszkedett, s úgy üvöltött a szél, mintha akasztott ember szagát érezte volna. Tekintését beletúrta a sűrűségbe, de nem volt képes átszelni ezt a kétszeres vihart. A hegycsúcsoknak nyoma veszett, azok is ködkámzsát húztak fejükre. Ha tudná, hol harcol a fiú, rászánná magát, hogy utána induljon, megkeresse... Ej, ostobaság ilyesmire még gondolni is — ositítgatta magát, s belehallgatott a zűrzavaros kavargásba, nem hall-e lódobogást. Már régen Itt kellett volna lennie a Szürkének. S ha aura gondolt, hogy vaiarní bajuk eshetett, végigborsózott hátán a hideg. Anyámasszony katonája vagy, Barnus, nem tudsz parancsolni az eszednek, korholta magát. Hozzáfogott a lécek felszögeléséhez, mert a sűrű homály a tető alá is befurakodott. Márpedig, amit Barnabás a fejébe vett, attól nem egykönnyen tágított. így történt, hogy amikor Pí- -oska vacsorához hívta, ő csak a ba* jusza alatt dünnyögött: — Hozd föl n lámpát. Gyertyát találsz a polcon. — Piros megriadt. — A lámpást? Hisz lőnekl — Hadd lőjenek, a lámpa fénye nem a front felé esik, — Piros tanácstalanul állt egy másodpercig, aztán szó nélkül elsietett. Hozta a lámpát, azt, aminél Barnus bácsi Bori sírját megásta. Most is megtette a magáét. Piros tartotta, Barnabás szögei te a léceket. Az asszony csodálta, milyen fürgén jár a keze. * Készlet egy készüld regényből Éppen az ellenkezője volt Miéónak, megboldogult férjének, aki lomha mozgásával gyakran próbára tette a türelmét. De a munka így is elhúzódott, s Piros félénken megjegyezte, hogy kihűli a -vacsora. Barnabás nem válaszolt, de ügy érezte, Piros az egyetlen világosságot nyújtó lámpás ebben a szürke és elembertelenedett sivatagban. A műhely melegében nagyokat nyújtózott, s a fáradtság kezdte levenni a lábáról. Vacsora előtt Piros kisüstivel töltötte meg Barnus bácsi kupicáját. — Jól kihagyott, melegedjék... — szólt szelíden. Barnabás úgy meglepődött, hogy majdnem elfelejtette lehúzni a pohárka tartalmát. — Bori — nyugodjon békében — soha nem csinálta meg életében. — Aztán lábvizet készített. — Nyugodtabb álma lesz — tette hozzá az asszony, mintha nem is mondott volna semmit. Barnabás ingre, gatyára vetkőzött, s úgy dőlt a szalmazsákjára, mint a krumipliszsák a földre, ha nem támasztja semmi. 'Piroska még tett-vett, kimosta Barnus bácsi kapcáját, lemosta bocSko- ráről a sarat, vastagon bekente hájjal, hogy puha és száraz legyen reggelre, aztán ki lőtt y in tette a vizet, kiszellőztette a műhelyt, s fonni kezdett, mert délután elhozta a rokkáját. Az orsó surrogva forgott a kezében. Ez volt az egyetlen nesz, amely betöltötte a műhely csendjét. Odakint eltűnt a szél, a harci zaj is megszűnt. A hegyekben kilátástalan az éjjeli lövöldözés. Még nappal Is alig mennek valamire, hisz már harmadik hete tart a front, s egy helyben topognak. A hegyek rejtekhelyeit csak a liptói bennszülöttek Ismerik. Olykor elnézte a férfi széles vállát, mert egvre lejjebb csúszott rajta a pokróc. így banyait fekve eltűntek nyakáról a ráncok, s arcát kisimította a jótékony álom, s Piros egészen szépnek találta. Sasorrával és barna bajuszával egy kissé a gö- möni mé'ltőságosra hasonlított. Meghitt meleg 'járta át a szívét. Megkűny- nyebbíllt, apró sóhajokat eregetett, maga sem tudta, miinek örül igazában: talán mert nem volt egyedül, itt szuszogott mellette egy élő ember, aki szárnyai alá vette és még félti ts a betoppanó katonáktól. Számtalan elárvult éjszakáját végíg- slrta, amióta Miáo elesett a fronton. Pedig nem is volt szerelem, bizony, ami volt is, csakhamar elmúlt. Szerette a pálinkát, de nem itta mértékkel, mint Barnus bácsi. Sokszor kipécézte szlovák nyelvtudását. Ittas állapotban szidta az anyját, és nem használt ildomos jelzőket. Vérszemet kapott a falu. Mindenki tisztában volt vele, hogy az ura nem veszi pártfogásba. Miso anyja sem tudta megbocsátani, hogy fia az „alföldről“ hozott asszonyt a házhoz, pedig nehezen kapott volna lányt ide— Te vagy az, Zsiga? Csakhogy megtaláltalak... — nyögte. — Segíts fölkelni ... Olyan ez a sár, mint a ... mint a megdagadt tészta... Megfulladok... — Én vagyok az, Barnus bácsi — ébresztette Piros. B'arnus megdörzsölte a szemét: — Jaj, megint az a nyomasztó álom — nyögte és az oldalára fordult. — Negyed évszázada kísért a Pó völgye, több mint húsz éve térnek vissza az álmaim. Csupa vér és sár, meg holfellegek elemész nyában az anyjá szíve. Az egyet!« ként vezette. An énekelte a zsolts mindig azon ka] anyjához könyöi pártfogását kéri, szégyellte és ilyenkor, de nem ember, sem ist er ment,' hogy meg, nem volt szüiksé MOYZES ILONA haza. Kötekedő bolond volt, csakhamar kiállt a rúdjia mindenünnen. Esztendőnként Piros nevelte föl az ártányt, napszámból összerakott magon, korpán hizlalta. Kacsát, csirkét nevelt, hogy meglegyen a betevő falatjuk. Zokszó nélkül ápolta beteg anyósát, aki Misőt ellene uszította. Még betegen sem átallotta a morgást, csak amikor a végét járta, szelídült meg benne a lélek. Amióta magára maradt, nyugalmasabb az élete. Az özvegyi járadéka nem valami sok, de ő még mindig hozzákereste, ami kellett. tak. Ördög vigye: Még most is belegázolnak az életembe... Felült az ágyéin. — Föl kell ébrednem, mert ott folytatnám, ahol abbahagytam. Jaj, de szomjas vagyok ... Piros fölpattant, s eigy bögre vizet merített az ajtó mellett álló vödörből. Barnabás mohón kiitta az utolsó cseppig, s kissé magához tért, de úgy nézett maga elé, mintha szürke, terjengő füstön át nézné a felmérhetetlen messzeséget. Piros elhúzta a kar- tonfüggönyt, s kitekintett az éjszakába. Bóbiskolni kezdett a rokka mellett, amikor Barnabás a Zsiga nevét kiáltozta. Nyugtalanul hánykolódott, érthetetlen félszavakat nyögdécselt. Alimiában megint a Pó völgyében barangolt. Zsigát kereste, de a megáradt folyó csak holttesteket dobott partra, és ő eltévedt a sötétben. Elvágódott az iszapos fűben és nem tudott talpra állni. Aztán valahonnét fény szóródott a szemébe, s a nevén szólították. Az éj sötét volt, élettelen, mégis mozgással teli. Megfoghatatlan, rémítő jelenségeik uralták a csendet. Időnként szétfolytak az árnyak, s a földek vagy a házak homályából hangok kúsztak alattomosan feléje. A csend úgy növekedett benne, mintha a halál állna mellette. Egyszerre húzta le és emelte, vitte valami, amit egyszerű teliké nem tudott megmagyarázná. Szeretett volna belékapasz- kodni és elszállni valahová a sötét szombatonként a sarokban, a fahasábok, a pí anyja eléje tett temploma. A megvetett zseK ölelt© magához át annak a tü Őt tisztelte Má lájla a szere te bott anyjára a s a gazdafiú cs tett feleségül. 1 volt a neve. Tü ját a sírba, m fogó, orvos, péi padt arcú mái szép, mint a ré Anyja halála szegődtették kö s egyik háztól Gyönyörű hiaijad daflúk szemeit koron az any emelt fővel me te, hogy a gaz« nek utána, ös MAKSZIM GORKIJ mfumoo ... Amikor odaért n kis előkerten tül megbúvó, takaros, háromablakos házacskához, meglassította lépteit, igazított egyet a táskáján meg a tányérsapkáján, a leveleket áttette egyik kezéből a másikba, s a ház középső ablaka alá érve figyelmeztetően köhintett és megállt... A párkányon zöldellő virágok és a kiskert oTgonaágai közül nyomban előbukkant egy fiatal nő arca; a nő aggodalmas és reménykedő hangon kérdezte: — Levél? — Ma nincs — felelte sajnálkozva a levélhordó, és udvariasan sapkae 1 lemzőjéhez emelte a kezét. A fiatal nő eltűnt; a levéthordő lábujjhegyre ágaskodott, benézett az ablakon, sóhajtott, és legyíntve, szemöldökét szigorúan morcolva, továbbment. Vagy tíz lépés után hirtelen köpött egyet, és elég hangosan mormolta: — Hej, az a pokolfajzat! Ilyen asszony, és ... — Zavartan elhallgatott, nem fejezte be a mondatot; körülnézett, megrántotta a bajuszát, és sietve folytatta útját. Verőfényes júniust nap volt, a felhőtlen ég rekikenő hőséget ontott a földre. Az utcán sehol egy lélek; a kert palánk ok mögött mozdulatlan levelekkel álltak a fák, mintha a hőség tiklkadatában megdermedtek volna. Este kilenc óra tájban a levélhordó megint végigment ázom az utcán, elhaladt a háromablakos kis ház előtt, de most táslka nélkül, kényelmes léptekkel, mint aki sétára indult. Fehér öltöny volt rajta, frissen mosott és vasalj — elárulták a kifényesedett varrások. Bajuszos fiatal arca gondterhelt volt, nagy szürke szeme fölött a sűrű 'szemöldök komoram összevonva. Most nem köhintett, amikor odaért a kis szürke ház ablakai alá, csak felpillantott, s las- sabbra se fogva lépteit, továbbhaladt. Tavasz óta sűrűn vitt levelet ebbe a házba, majdnem mindennap; aztán egyre gyérültek a levelek, hetenként csupán egyszer érkeztek, most pedig már tizedik napja nem jött... Ezeket a leveleket mindig türelmetlenül várta a címzett, érkeztűkre felélénkült, nyomban felszakította a borítékot, s örömtől ragyogó, vidám arccal már az ablakban olvasni kezdte. A levélhordónak mindez naigy örömet szerzett; mosolyogva adta át a leveleiket, s a címzett visszamosolygott rá; néha szívből falkadó, jóleső nevetéssel fogadta a levelet, két ízben még szőba is ereszkedett vele. Egyszer azt kérdezte. — Ugye, nagyon fáradt? Máskor meg: — Rekkenő hőség van ma, igaz? A levélhordó mindkét alkalommal vidám mosollyal hagyta helyben, hogy fáradt, és hogy melege van. Most azonban már nem fogadja mosolyogva, s ha megkérdi is, van-e levél, olyan száraz és rideg haingon, mintha ő tehetne róla, hogy nem érkezik levél. Ez nagyon sérti, és fáj neki, s amikor a postahivatalban átveszi a maga levélrészét, igen nagyon szeretné megtalálni köztük a borítékot, amelyre lendületes férfi- betüklkel ezt a címet írták: N. város, Szélső utca. Vera Damyilovna Szoszinánalk De ilyen levelet nem talál mostanában. Az utcából kiért a mezőre; a kis erdő felé Indult, amely sötétzöld pásztakémt húzódik a város szélén. — Sűrű bozóttal benőtt szakadékokon kellett átmennie; leereszkedett a meredek ösvényen, útközben letört egy ágat, s továbbment a szakadék aljában, tarkójára taszította a sapkáját, és az ággal csizmája szárát csapkodta. Egy-egy pillanatra néha behunyta a szemét, s olyankor felbukkant előtte a fiatal nő sápadt, ovális arca, keskeny szemöldöke, homlokába, rózsás arcába hulló hamvias- szőke hajfürtje. Derűt sugárzó, fényes kék szeme olyan nyájasan és szívből mosolygott — szinte simogatta a levélhordő szívét. Felsóhajtott és elmosolyodott ő is, fejét ingatta gyönyörűségében, ahogy az asz- szony arcát maga elé idézte. Hirtelen halk nesz támadt a bokrok között — mintha sóhajtott volna valalki. A levélhordó megállt, arca figyelőn megnyúlt; hallgatőzott. Újra hallotta a hangot. Balra, a lombok résén át, rózsaszínű ruha tenyérnyi foltját pillantotta meg — valami mintha meglökte volna, arrafelé indult... — Ve-ra Danyilovna! Keljen fel, az isten szereimére! — suttogta megindultan, amikor magállt a földön zokogva vergődő asz- szony mellett. — Hát szabad ezt? ... Gondolkozzék! Fölsegíthet em? Az asszony még mindig zokogott, nem felelt. A levélhordő sután teregette a karját, nem tudta, mihez fogjon. — Hej, uramisten! Mit keres maga itt? Jöjjön, no, Vera Danyilovna! Jó? Hát... szabad így emésztenie magát? Nyirkos is a föld... még megnáthásodi'k ... — Menjen innen! — vetette oda az asz- szony zokogva. — Hogy mehetnék el most? — vono- gatta a vállát elképedve a levélhordő, s lej térdelt mellé a földre. — „Menjen innen!“ Hogy tehetném? Hiszen maga itt... Én mindennap ... gondolok magára ... töröm a fejemet, hogyan s mint... Maga olyan... szép, 'igen... és jó... Én minden éjjel... vagy hogy is mondjam ... magát látom... Jöjjön, a Krisztus szerelmére! — Hagyjon békén! — Vera Danyilovna!... De hát nem lehet! Hogy én szívből... m itt marad ebben a siralmas helyze ördög vigye el azt az átkozottat! is emésztődni mindéin gazfickó mi dúljon föl... Nincs elég férfi? M'a • szép ... Hiszen akárki ... csak at kell intenie... Ű meg, az a ma] írója... Ha szabad tudnom, ki az töröm minden csontját... szétver« fáját, vérét ontom! — Fa'jankól — kiáltott rá az áss télén felpattanva. Sírástól megduz me haragosan megvillant, sáptadt msgett. — Szemtelen! A levtélhordő ott maradt a földi tátott szájjal, kimeredt szemmel. Elsuhant mellette a rózsaszín tán eltűnt, nyomában halkan meg a bokreik. Sötétedett. Éjszakai árn; tak le a szakadékba, és betere bokrokat. Nedves lombok erős üli valahol madár pttyegett. A bár son fényes kék égen fellobbanták a — Uramisten! — suttogta a le leült a földre, s átfonta- a térdé Aztán szomorúan ingatta a feji gint kimondta, fennhangon: — Hej, uramisten! Utána sokáig Ült mozdulatlan. Koromsötét volt már, amikor körülnézett. Halálos csend volt dákban. — Jól elbánt velem! — mondtí hordó, s kapaszkodni kezdett szakadékból. Hajnalban részegen düllögött egyik utcáján; erősen tántorgott gosan mormolta: — Hát így bánik velem? Jól ve Alássan köszönöm! Én a szívemé! maga meg félrefordítja a cső-« csúnyán rám hurrog? Nagyon-na ép! És ha szabad kérdeznem, m tem, mi? Inkább vár, mi? De i vagyok én? Én a telkemet kínálc mondom ... Küldje a pokolba, tudja magát megérteni... ilyen asszonyt... akikor az az e-mbei ember! Semmirekellő! Kap tőién pofájába ... jo-jogom van hozzá — Ne ordíts, nagyságos úr, r
