Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-07-08 / 27. szám
VASÁRNAP 1979. július 8. A NAP kel — Nyűgül-Szlovákul: 4.57, nyugszik 20.55 Közép Szlovákia: 4.40. nyugszik 20.47 Kölni-Szlovákia: 4.41, nyugszik 20.30 órakor A HOLD kol - 19.11. nyugszik 3.42 órakor Névnapjukon szeretettül köszöntjűk ELLÁK és IVAN nevű kedves olvasóinkat 180S ben született Ljadevit GAJ harvát (rá, irodalom- szervező, politikus és publicista, a horvát irodalmi nyelv egyik kialakítója |t 1872) • 1834-ben született Pjotr Leonyídovies KAPICA Nobel-díjas szovjet fizikus • 1924 ben ezen a napon kezdődött Moszkvában a VÖRÖS SZAKSZERVEZETI INTERNACIONALE III. kongresszusa. AZ ÚJ SZŐ JÖVŐ HETI VASÁRNAP! SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A fejlett szocializmus építésének élén — II. rész Irta: Mikulás Benő, a CSKP KB titkára A párt és a nép szolgálatában Szombat Ambrus cikke Széljegyzetek egy elemző jelentésre Gály Iván írása Erős szálak A Jókai-hagyomány a két világháború közötti poiitikai harcokban — Fehér Péter tanulmánya Herdics Ferenc elbeszélése A Boszporusz partján Ónody György riportjának második része Mi sem természetesebb, hogy ez idén, a nemzetközi gyermekévben, a szokásosnál is több szó hangzik el sajtónkban, a rádióban, a televízióban, beszédekben és különféle rendezvényeken a jövő nemzedékéről. Nem propagandafogás, hanem a valóság tükörképe, amikor tényekkel bizonyítjuk —r egyedül a szocialista társadalom szavatolja felhőtlen életét, egészséges testi és szellemi fejlődését, a világ nem szocialista részében élő s hasonló sorsot érdemlő kortársaihoz képest merőben más, hasonlíthatatlanul jobb kilátásait. Mégis, valahogy aránytalanul kevesebb szó esik arról, ami a meghatározó anyagi és szociális feltételek szüntelen javításán túl, de vele szoros kapcsolatban, nem kevésbé fontos. Arról, hogy milyennek is neveljük gyermekeinket, milyen szellemi örökséggel, értelmi és érzelmi gazdagsággal látjuk el útjára, készítjük fel az életre. Egyetlenegy órácskát Ebben döntő szerepe van az iskolának. Hiszen nincs az a szülő, aki naponta elmélyülten, 5—6 órát szentelhetne gyermeke nevelésének, amint azt az iskola teszi. De vajon mindent ráhagyhatunk-e az iskolára, vajon' attól mindent elvárhatunk-e? Semmiképpen sem. Korunk szocialista társadalmában nem csökkent a család szerepe a gyermeknevelésben. S ez a szerep nem merülhet ki azzal, hogy kiki lehetőségeihez mérten gyermekét ellátja mindennel, mi szemnek- szájnak ingere, mondván: Hadd legyen szebb a gyermekkora, mint az enyém volt. Ebben a gyermekévben tehát jó lenne a szülőknek talán csak egyetlen órái szakítani arra, hogy közösen elgondolkozzanak néhány ezzel kapcsolatban felmerülő kérdés fölött. Főleg afölött, vajon gyermekeinkhez az anyagiakon túl megadjuk-e mindazt, ami igaz, nemes, becsületes emberekké pallérozza őket. Vajon gondolunk-e eléggé erkölcsi tartásukra, jellemük formálására. A szülő, az embertárs, a közösség, a munka és a társadalom iránti helyes viszonyuk kialakítására, nehogy csak a saját köldöküket néző, sivár lelkű, önző, felületes és silány emberekké váljanak. Mert ezerszer hiába hangzik közhelynek — így igaz: amilyen a ma gyermeke, gyermektársadalma, a ma fiatalja, olyan lesz ennek a társadalomnak holnapja, jövője. S hogy milyen lesz, ez semmiképp sem lehet közömbös számunkra ^ / A kegyeletkufár A protekciónak és a korrupciónak terjedelmes irodalma van már a glosszákban, én azonban csak bizonyos fenntartásokkal hiszek a gunyo- ros vagy epés széljegyzetek hatásosságában. Ezúttal sem szakmai túlfűtöttség — az írás mindenható erejébe vetett hit — adta kezembe a golyóstollat. Sőt, azt is előrebocsátom: senki könny mirigyeire sem akarok hatni egy özvegy amúgy is dúlt érzelmein esett otromba sérelem közreadásával — az ilyesmi a morbid széplé- lek kenyere. Előzményként annyi történi, hogy a tiszteletreméltó néni a férje halálával két hónapja rászakadt kietlen egyedüllétében azért sóvárog: hogyan hozhatná lakóhelyéhez közelebb férje hamvait. Mivelhogy a város határán messze túl épült krematórium urnamezejére kijutni hosszú és fárasztó utazást jelent egy hetvenes és egyre fogyatkozó erejű özvegy nek. A jó tizenöt éve külföldre férjhez ment lányával — aki a halotti búcsúztatás után is többször hazautazott már — nemrég a városperem egyik közeli lakónegyede határába látogattak, hogy az új temetőnek parcellázott üres telken megfelelő helyet keressenek a rajongva szeretett férj és apa földi maradványainak elhelyezésére. Ugyanis a sírkertben a hagyományos te metkezés sírhalmai mellett urnatemető is lesz. Szemlélődés közben találkoztak a leendő temető gondnokával, aki beszélgetés közben odanyilatkozott: csak az építé- szileg hibásan kivitelezett halottasház megjavítása és kollaudálása után adják át rendeltetésének a temetőt, s addig kérésükkel hiába folyamodnak bárkihez is. Kisvártatva mégis visszasuhant külföldi márkájú kocsiján és immár bizalomgerjesztőén újságolta: a kollaudáció után, akár a hivatalos formaságok meggyorsításával is, azonnal gondoskodik az öregúr hamvainak elhelyezéséről a kívánt helyen — ha a fiatalasz- szony az itthoni szaküzletekben nem kapható, neki viszont nagyon hiányzó autóalkatrészt számára külföldön beszerzi. Érthető, nem? Hoci — nesze! Tudom, nem kimondott újságszenzáció. Tendenciájában és távlati eshetőségeiben viszont annál hátborzongatóbb tünet. Ezek után eltöprenghetünk: mikor tűnnek jel az amerikai „esőcsinálót“ is megszégyenítő élelmes kis ügyesek, akik megfelelő baksis ellenében túlvilági üdvösséget is garantálnak. IDŐSZERŰ GONDOLATOK A Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok vezető képviselőinek találkozója nem gyakori jelenség. Már maga ez a körülmény különleges jelentőséget ad a találkozónak. Ennek a találkozónak nagy, rendkívül jelentős politikai tartalma volt, talán nagyobb, mint bármilyen más eddigi hasonló nemzetközi találkozónak. E találkozón természetesen fő kérdés a Szovjetunió és az Egyesült Államok közti szerződés volt a hadászati támadó fegyve- rendszerek korlátozásáról. Mindnyájan jól tudjuk, hogy e szerződés sokáig, mintegy hét évig készült. Amint látják, ez nem rövid időszak. A tárgyalások folyamán nagy nehézségek merültek fel, a tárgyalások nem voltak egyszerűek. Mindenekelőtt azért, mert a tárgyalások tárgya nemcsak fontos, hanem bonyolult is, másodszor pedig azért, mert mindegyik félnek gondosan mérlegelnie kellett a tárgyalások során állásfoglalásait és partnereinek állásfoglalását, hogy megállapítsa, mi megfelelő és mi nem, mi elfogadható vagy elfogadhatatlan. Ezért a tárgyalás igen nehéz volt. De ennek ellenére, mivei a két fél határozottan akarta a tárgyalások befejeződését, a tárgyalások befejeződtek, és a szerződést a bécsi találkozó alkalmával aláírásra készen helyezték az asztalra. Ami a szerződés anyagi oldalát illeti, meg kell mondani, hogy sokkal gazdagabb, mint az az ideiglenes megállapodás, amelyet a Szovjetunió és az Egyesült Államok kötött annak idején egymással a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozására irányuló egyes intézkedésekről. Ez a megállapodás egyébként mindeddig érvényes. A felek megállapodtak abban, hogy a megállapodás továbbra is érvényben marad, míg nem lép hatályba a jelenlegi szerződés. Az ideiglenes megállapodás a következő két részt tartalmazta: az interkontinentális ballisztikus irányítható lövedékeket és a tengeralattjáróról kilőhető stratégiai irányítható lövedékeket. A Bécsben aláírt szerződésnek három része van: a kettő, amelyekről már beszéltem és ezenfelül a stratégiai légierő. Ezenkívül tartalmazza a legkülönfélébb paramétereket a stratégiai fegyverekre vonatkozóan. Ha mérlegeljük az előzőleg megkötött ideiglenes szerződést és a mostani szerződést, nem nehéz látnunk, hogy e szerződés tartalma gazdagabb és jelentősége nagyobb az említett ideiglenes megállapodásnál. (Részlet Andrej Gromiko moszkvai sajtókonferenciáján mondott bevezető beszédéből) Meglepődve hallgattam Artur Mydlót, a ruíombero- ki Lenin Gyapotfeldolgozó Üzem igazgatóját, amikor nem kis büszkeséggel arról beszélt, hogy üzeműikben már nem egy dolgozó teljesítette a hatodik ötéves terv gazdasági feladatait. önkéntelenül vetődtek föl bennem a kérdések: hogyan lehet ilyen eredményt elérni, kik és milyen emberek azok, akilk erre képesek voltaik. Az igazgató néhány nevet sorolt fel. Elsőként 26- fia Staiíkovát említette. Megtudtam róla, hogy 1959-től dolgozik a fonóműhelyben. Az a tény, hogy húsz éve 'megszakítás nélkül ugyanazon a munkahelyen dolgozik, már önmagában sokat mond. Mindjárt kezdetben bekapcsolódott a hatékonyabb új munkamódszerek bevezetésébe, elsajátította a haladó szovjet tapasztalatokat és ezeket alkalmazta mindennapi munkájában. önfeláldozó, tudatos hozzáállása, munkaszeretete ügyességgel párosult, s így rövid idő alatt a harmadik fonómühely legjobb dolgozójává vált. Jól bevált Amikor meghirdették a Hatodik ötéves terv úttörőinek mozgalmát, StaSíková az elsők között jelentkezett. Olyan szocialista felajánlást tett, melynek teljesíthetőséeredeti kollektívához tért vissza, s az a munkabrigád, melynek jelenleg a tagja, elnyerte a bronz fokozatot. A csoport jó munkaeredmé- nyeinek eléréséhez ő is nagymértékben hozzájárul. A terv teljesítése, az igényes feladatok vállalása azért is dicséretre méltó, mert ebben az üzemegységben kevés a szakképzett fonó. MÁR TELJESÍTETTE módszereit és tapasztalatait szívesen adja át fiatalabb munkatársainak és ennek eredményeképp ezen a részlegen már többen átlagon felüli eredményeket érnek el a munkában. Zofia Staiíková tagja volt az Emília Okuliarová vezette szocialista munkabrigádnak, mely a szlovákiai textilipari vállalatok kollektívái közül elsőiként nevezett be a szocialista munkaversenybe. Tíz év után újra az gét nem egy szakember és idősebb fonó kétségbe vonta. Párt- és gazdasági vezetőink felhívásának eleget téve a scsokini módszer tapasztalatai és eredményei szerint kezdett dolgozni, fokozatosan áttért a normán felüli gépsor kezelésére. Így ért el először 130—140 százalékos tervteljesltést, az elmúlt év elejétől pedig 190 százalékra teljesíti feladatát, az előirt 797 orsó helyett 1830-at kezel. Ez év április 19-e jelentős nap volt az üzemben. Reggel hét óraikor, az előírtnál 436 munkanappal korábban teljesítette Staáíko- vá a hatodik ötéves terv feladatait. Ez azt jelenti, hogy terven felül még 50 706 kg fonalat fon, melynek értéke több mint 1 millió 600 ezer korona. — Már el sem tudom képzelni az életemet a gyár nélkül — mondotta —, nem könnyű itt a munka, de már megszoktam. S hogyan értem el az említett eredményt? Elsősorban úgy, hogy a munkaidőt a lehető legjobban kihasználtam. Szeretnék a nyugdíjkorhatárig ezeken a régebbi típusú gépeken dolgozni, nehéz volna már nekem megszokni az új gépsorokat. Szívügyének tekinti a gyárat, melynek vezetői szorgalmas munkájáért, helytállásáért megbecsülik. Ezt bizonyítják A vállalat példás és legjobb dolgozója, A Slovakotex legjobb dolgozója és az SZSZK Iparügyi Minisztériumának legjobb dolgozója kitüntetések Is. DEÁK terez jozef Petrái felvétele 1979. VII. 8. ÚJ SZÚ
