Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-09-09 / 36. szám

VASÁRNAP 1979. szeptember 9 A NAP kel — Kelet-Szlovákia: 6.02, nyugszik 19.02 Közép-Szlovákta: 6.10, nyugszik 19.10 Nyugat-Szlovákia: 6.18, nyugszik 19.18 órakor A HOLD kel — 21.04, nyugszik 9.43 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ADAM és MARTINA nevű kedves olvasóinkat ISM-ban «illatatt Frédéric LONGUET francia iapraas- ulonUta faaté. AZ ÜJ SZŐ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Adler Károly partizánparaitcsnok Július Bolfík cikke A „Sólyom” a szlovák hegyekben Makszim Rilszkij riportja Kinek kell az erdő kincse? Pólházy József Írása Az igen előtt az igen után Deák Teréz riportja Két a betű között Bodnár Gyula karcolata A Föld gömbölyű DuSan Mitnna elbeszélése Szinbáztüznézőben Kmeczkó Mihály Megkezdődött a szín­házi évad, a Magyar Te­rületi Színház és Thália Színpadának társulata újra és hétről hétre busz­ba ül, hogy — ugye, így szoktuk mondani — vi­gye a kultúrát, művelje az embereket falvakban, városokban. Színházunk igyekszik is eleget tenni nemes feladatának, igyekszik mindenütt a lehető leg­jobb teljesítményt nyúj­tani. Hogy egyik-másik előadás kevésbé sikerül, nemcsak, vagy egyálta­lán nem rajta múlik. Ha­nem — mondjuk ki ke­reken — a művelődési ház vezetőjén, a helyi kulturális életért felelős dolgozókon, akik nem te­remtenek megfelelő fel­tételeket a színielőadá­sokhoz, sőt, eltűnnek, ha a színház megérkezik, és nincs, ki fogadja a társu­latot, nincs, ki ajtót nyit­na előtte, hogy legalább a díszleteket idejében fölállíthatnák. Megtör­tént már olyan is, hogy nem tudtak hol öltözköd­ni, mert az öltöző tele volt hangszerekkel; vagy: a színészek maguk mosták föl a színpadot; amelyen több előző ren­Színház - hidegben dezvény nyoma ott volt; vagy: kutya futott a te­rembe előadás közben; vagy: az egyik elő­adásban derékig mez­telenül kellett volna alakítani a szerepet, de a színész télika­bátban lépett a színpad­ra, annyira hideg volt a teremben, részben azért, mert nem fűtötték, rész­ben meg azért, mert a kitörött ablakon süvített be a szél. Poénnak sem rossz, hogy ezt az abla­kot fél évvel később is ugyanúgy találta a tár­sulat, amely — minde­nek dacára — azért új­Ahhoz még senkinek sem kell alkoholistának lennie, hogy tudja, mit jelentenek egyes kocsma­fogalmak — alkoholra „átszámítva". Itt vannak például a borszármazé­kok: kisfröccs, nagy­fröccs, hosszúlépés... Nos, manapság az az érzésem, hogy a fogal­makat illetően némi „szemléletváltozás­nak" lehettünk tanúi az elmúlt évtizedekben. Mi­ről is van szó?! Még zsenge ifjúkoromban a borkedvelők ha nem bort itták, akkor kisfröccsöt, sőt egyszerűen csak fröccsöt kértek, s a kocsmárosnak pedig az eszébe se jutott mást ke­vernie, mint egy deci bort (körülbelül) jó egy deci szódával. Az italok eme válfajáról állította egyszer jelenlétemben egy „szakértő", hogy et­től csakis józanodni le­het. Persze a tizedik után is ugyanígy véleke­dett, állítását azonban nem sikerült maradékta­lanul bebizonyítania... Később a fröccs címén kizárólag a nagyfröccsöt értették a söntések fehér köpenyes szakemberei, ami ugyebár két deci bor FRÖCCS (körülbelül) egy deci szódával keverve, szem­ben a hosszúlépéssel, ami ennek éppen a fordí­tottja. Így aztán, ha valaki manapság kisfröccsöt kér, megeshet vele, hogy szinte „kinézik" a ven­déglátóipari intézmény­ből, s jó, hogy nem taná­csolják neki, menjen a takarékpénztárba, ha spórolni akar ... Pedig talán csak a szomját akarja oltani. Megesett már velem ra és újra elmegy, visz- szatér a régi színhelyek­re, megtartja az elő­adást, sokszor ugyan­olyan rossz, elkedvtelení- tő körülmények között, mint korábban. Mert vé­gül is: neki első a kö­zönség, a gondolatokat, élményeket áhító szín­házszerető közönség. „Legalább" ezért a kö­zönségért végezné becsü­lettel munkáját a műve­lődési ház vezetője is, vagy a helyi kulturális életért felelős dolgozók. „Legalább" a közönségre lennének tekintettel, ér­te tennének, teremtené­nek megfelelő körülmé­nyeket a színházi elő­adásokhoz (is) — ami egyébként kutya köteles­ségük —, ha már magá­hoz a színházhoz nincs semmiféle, pozitívnak mondható viszonyuk. Igen, a közönségért, hogy minél tisztábban, teljesebben, zökkenők nélkül kapja a színház által közvetített gondola­tokat, élményeket. viszont az is, hogy — eléggé meggondolatlanul — nagyfröccsöt kértem, minekután a falusi kis­kocsma tagbaszakadt fel­szolgálónője letett elém egy söröskorsót, némileg borszínű folyadékkal... — De asszonyom, én nagyfröccsöt kértem ... — próbáltam helyreigazí­tani a kegyes eljárást. — No, és?! Nem elég nagy?! — Sőt, túlságosan is ... — mondtam jóval halkabban, és további ér­velésem meg sem várva, a „hölgyemény" tovalibe­gett. Ott, akkor, nem értet­tem, miért akarják egye­sek, hogy a vendég töb­bet igyon, mint amennyit szeretne. Lehet, hogy túlságosan naiv vagyok?! IDŐSZERŰ GONDOLATOK A tüzelőanyaggal és energiával való gaz­dálkodásban, valamint a termelés energia- igényességének alakulásában döntő fordula­tot kell elérni. Az előzetes számítások sze­rint 1981—85-ben lényegesen nagyobb meg­takarítást kell elérnünk, mint ebben az öté­ves tervidőszakban. Az elsődleges energia- források egy főre eső fogyasztása nálunk 7 tonna, ami jelentősen több, mint az NSZK- ban, Japánban, Franciaországban, Svédor­szágban, Ausztriában, az NDK-ban, a Szov­jetunióban és Lengyelországban. Annak elle­nére, hogy az utóbbi időben bizonyos pozi­tív változást figyelhettünk meg a tüzelő­anyag- és energiagazdálkodásban, nem lehe­tünk elégedettek az elért eredményekkel. A termékszerkezet megváltoztatásával, az új technológia bevezetésével, a tudományos- műszaki haladás érvényesítésével elért meg­takarítás részaránya még mindig alacsony. Ha továbbra is ilyen ütemben haladnánk, nem érnénk el a kitűzött célokat. Ezért sok­kal nagyobb erőfeszítéseket kell tenni ezen a téren. A CSKP Központi Bizottságának El­nöksége feladatul kapta mindennemű tüze­lőanyag és energia racionális felhasználása programjának kidolgozását. A program ter­vezete már elkészült, konkrétan tartalmazza a tüzelőanyagok és az energia gazdaságo­sabb felhasználásának módjait. A program szerint minden ágazatban folytatni kell a tüzelőanyag és energia felhasználásának racionalizálását. Sok üzemben olyan beren­dezések működnek, amelyek energiaigényes­ségük szempontjából nem gazdaságosak. A program ezzel kapcsolatban olyan intézke­déseket javasolt, amelyek 1985-ben 2 mil­lió tonna köszénegyenérték megtakarítását eredményeznék 1980-hoz viszonyítva. Bonyo­lultabb feladat az elavult technológiák okozta nagy tüzelőanyag- és energiafogyasz­tás csökkentése. A program azonban ezen a téren is több intézkedést javasol. További megtakarításokat érhetünk el az acélfo­gyasztás csökkentésével. A program szerint jelentős megtakarítá­sok érhetők el a lakásépítésben és az üzem­anyagok felhasználásában. Az utóbbi első­sorban a közlekedésre vonatkozik. Több millió tonna tüzelőanyagot vesztünk azáltal, hogy nem használjuk ki a másodlagos ener­giaforrásokat, elsősorban a vaskohászatban, a vegyiparban, a távolsági gázvezetékek kompresszorállomásain stb. Jobban kell ki­használni a huliadékanyagok elégetésével keletkező energiaforrásokat is. (Lubomír Strougalnak a havírovi bá­nyásznapi ünnepségen mondott beszé­déből) KLlimiM A színész különféleképpen fejezi Ikt magát: mimikával, testének mozgásával, be­széddel, tánccal, éneikkel, gesztiilkuláriióval. Egyik ki­fejezési módot sem szabad eltúloznia, Mindegyiket ott és akikor kell alkalmaznia, a miikor épp szükség van rá. Ez színházi törvényszerűség, amelyben elsősorban a kö­zönség a törvénykező. Die ki a törvénykező a színhá­zon belüli eseményeiknél, történéseiknél? Nyilván a társulat. És a társulat tag­jai nem mondtak rossz szót reá. Miért mondtak volna? Hiszen (közkedvelt ő, akiin tud, segít, akiket tud, szí­nészként, emberként egy­aránt támogat. Színészként, emberként... Elválasztható-e ez a kettő. Egyesék szerint (igen, hiszen más a színpadi élet, és más a színészkedés az életben. Fazekas Imre, Kiváló mun­káért kitüntetett színművé­szünk nyilván többször ta­pasztalta, hogy az életben jóval többen színészkednek, mint ahány színészünk az országban van. Tapasztalnia realista színjátszás jegyében fogant színház művésze, ahol ember és színész, szí­nész és ember egyenértékű. Nem tudom azt leírni, hogy általam látott szerepeit a sorsával formálta, mert a lényegekig nem lismerem a sorsát, azt viszont tudom, hogy szerepeinek hitelessé­géért mindig becsületesen megdolgozott. S azon a te­rületen is, ahol a hitelesség a tények, eszmék, beteljesü­lések elengedhetetlen félté­HATNI, FORMÁLNI ■kellett, hiszen ez előfeltéte­le volt annak, hogy szere­peit, amelyekben a színész- kedő jelleműeknek állít tük­röt, ragyogóra formálja. És ezt csak küldetéstudattal le­hat elérni. Olyan küldetés­tudattal, amely a látványos sikerek és győzelmek he­lyett megelégszik az araszo­ló, de biztos sikerrel. Ha úgy tetszik, a biztos alko­tói eredménnyel, a hatékony emberformálással. Színészi, emberi feladat ez is, s ő e kettőt nem tudja, nem is akarja szétválasztani, hiszen a szocialista realizmus, a tele: a pártmunkában. Faze­kas Imre huszonegy éve párttag, s immáron tizedik éve a Magyar Területi Szín­ház páriái apszervezeté nck elnöke. Pártelnökként sin­csenek túlhajszolt lelkende- zései, ekként is a türelmes, szorgalmat igénylő araszoló munka híve. A közeljövőben lesz hat­vanesztendős, és a színpa­don is, az életben is még mindig kulcsfigurákat ala­kít. Ha a szereposztás úgy hozza, hogy mégsem, akkor epizód f ig ura j ábó 1 igyekszk megteremteni a darab egyik fontos ‘kulcsemberét. Nem­egyszer sikerrel. Mert 5 nem adja föl soha, semmi­ért. Tudja jól, cselekedetek és szavaik alakítják mind­nyájunk közérzetét, és az emberhez, a színházhoz, a fölnevelő tájhoz, a szocia­lista hazához és a kommu­nista eszmékhez fűződő k a pcs o la t u nknak ug yancsak hatniuk kell cselekedeteink­re, szavainkra. Hogy ez a kölcsönhatás termiekéiny le­hessen és állandó, semmit sem szabad föladni elveink­ből, mii több, minden fel­adatot, a pártelnökit, a mű­vészeti tanácsban és egyéb szervezetekben, bizottságok­ban reá háru'lókat, és a szí­nészi leckéket is azzal a tudattal -kell elvégezni, amellyel esténként színpad­ra áll: hatni, formálni aka­rok. Még akikor is, ha ez olykor sziszifuszi küzdelem­nek tűnik. Még akkor is, ha nincs minden este vastaps. Mert valahol, valamiben ott­hon lenni," ez életünk értel­me— sugallják a MATESZ egyik élenjáró, országszerte ismert népszerű művészünk. Fazekas Imre mindennapi tettei. SZIGETI LÁSZLÓ 1171. IX. 9. A A

Next

/
Thumbnails
Contents