Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-09-09 / 36. szám
1179. IX. 9. EMBERI lOGOK - KEIFEIE FELFOGÁSBAN Nem múlik el nap, hogy az Egyesült Államokban hivatalos személyiségek ne tennének nyilatkozatot az emberi jogokról. Mindahány an egyértelműen arra céloznak, hogy az Egyesült Államok védelmezi ezeket a jogokat. A Szovjetunióban és a szocialista országokban viszont megsértik azokat. A Szovjetunió című havi folyóirat munkatársa: V. Blagogyetyelev, a tekintélyes szovjet jogiász, A. MOVCSAN professzort kérte meg, hogy válaszoljon néhány kérdésre. Az interjút .alább közöljük: A kérdés történetét kevéssé ismerőkben olyan benyomás támadhat, hogy az emberi jogok problémáját éppen napjainkban, és éppen az Egyesült Államok vetette jel, mintha ez lenne az egyetlen állam, amely törődik ezekkel a jogokkal.., — Azt hiszem, ezt a tévhitet nem nehéz eloszí'Ja'tTLi. Komimiuniista pártunk elődje, az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt már 1903-ban, első program j álban követelte nemcsak az állampolgára és a politikai jogokat, hanem a szociális és gazdasági jogokat is. Amikor a párt 1917-bem hatalomra került, jogilag rögzítette és a gyakorlatban megvalósította ezeket a követeléseket, s biztosította hozzájuk a kellő alkotmányos garanciáikat. Nem véletlen, hegy az ENSZ-nek az emberi jogokkal foglalkozó bizottsága Lenin születésének századik évfordulója alkalmával rámutatott, hogy az SZKP és a szovjet állam megalapítója, a kiemelkedő humanista gyakorlatilag és elméletileg egyaránt jelentősen hozzájárult a gazdasági, szociális és kulturális jogok fejlesztéséhez és megvalósításához. Az ENSZ alapokmánya — I. cikkelyében — a történelemben először tette az állaimck feladatává a nemzetközi együttműködést annak érdekében, hogy ösztönözzék és fejlesszék az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletiben tartását minden ember számára, fiajS, nemi, nyelvi és vallási hovatartozásától függetlenül. Az 1945-ös San Fnanoiscó-ii konferencia dokumentumai tanúsítják: a Szovjetunió kezdettől állás foglalt amellett, hogy az alapokmányba vegyék fel az emberi jogokról szóló rendelkezéseket. • Említette, hogy a szovjet df-\ lám fennállásának első napjától meghirdette és megvalósította az állampolgárok szociális és gazdasági jogait. — A Szovjetuniónak az a véleménye, hogy a szociális és gazdasági jogok az egyén legfontosabb jogai, és ha ezeket nem biztosítják, formálissá válnak a meghirdetett állampolgári és politikai jogok. Szabadnak érezhetti-e magát az, akinek nincs munkája, nincs megélhetése, nines joga ingyenes gyógykezelésre és művelődésié? A válasz egyértelmű. Ezért volt olyan nagy jelentőségű, hogy az ENSZ 1948-ban elfogadta az Emberi Jogok Álltalános Nyilatkozatát. Ez fontos mérföldkő volt a nemzetközi jog tötrténe tőben. A Nyilatkozat az alapvető emberi jogok közé iktatta a munkához és a munkanélküliség elleni védelemihez Való jogot; olyan életszínvonal és orvosi ellátás jogát, amely minden embernek és családjának szükséges az egészség és a jólét fenntartásához, továbbá a művelődéshez, a pihenéshez és a társadalombiztosításhoz való jogot. j) A nyilatkozat kidolgozása és jóváhagyása meggyőzően mutatta, hogy az emberi jogok területén nemcsak lehetséges, hanem szükséges is a különböző társadalmi-politikai rendszerű államok együttműködése. A nemzetközi élet tényei és eseményei sajnos azt tanúsítják, hegy sok országban, köztük a legnagyobb államokban nem valósultak meg az ENSZ ajánlásai a szociális és gazdasági jogok megadására. Az Egyesült Államokban például mindmáig nem fogadták el azt az alkotmánymódosítást, amely egyenjogúvá tenné a nőiket a fért iákkal, a négerek és az indiánok hátrányos jogi megkülönböztetését pedig a leghivatalosabb körök is elismerik. „Miért szavalunk emberi jogokról mindenütt a világon, csak épp az Egyesült Államokban nem?“ — kérdezte egy amerikai olvasó a Time szerkesztőségétől. Külföldi olvasóink tájékoztatására jelzem, hogy a szovjet alkotmány a nőknek minden téren egyenlő jogokat biztosít a férfiakkal — 35. cikkely — és egyenlő jogokat ad a különböző fajokhoz és nemzetiségekhez tartozó szovjet állampolgároknak — 36. cikkely. ■J Ismeretes, hogy az Emberi Jogok Nyilatkozatának elfogadása az ENSZ-ben utat nyitott számos nemzetközi egyezmény megkötéséhez, amelyeknek célja az emberi jogok védelme. Hallhatnánk valamit ezekről? — Miár az ENSZ működésiének első éveiben szükségesnek tartották, hogy az általános nyi: Iáik ozat ok on ’ kívül nemzetközi megállapodásokat dolgozzanak ki az egyén konkrét jogairól. A különböző államok, elsősorban a szocialista és a fejlődő országok közös erőfeszítéseinek eredményeként az emberi jogok tiszteletben tartásának ellve a jelenkori nemzetközi kapcsolatok egyik általános elismert alapja lett. Ezt szolgálta többek között a népirtás bűntettének megakadályozásáról és megtorlásáról 1948-ban, a nők politikai jogairól 1952-ben, a faji megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról 1965-ben, a gazdasági, szociális és kulturális jogokról 1966- tan, az állampolgári és politikai jogokról 1966-lain az ENSZ keretében előkészített nem.zei'Jközl egyezmény és néhány más megállapodás. Mindezek a miagállapodásck világosan kimondják: az aláíró országok köteleseik a’kotmányos előírásaiknak megfelelően megtenni a szükséges intézkedéseket az egyezményekben elismert jogok magvalósítására. Termé- száros tehát, hogy az Ilyen megállapodások és kötelezettségek irán i maga-, tartás tárgyilagosan és meggyőzően szemléltei*/;, hogy miként kezeli egyik vagy másik állam a valóságban az egyén alapvető szabadságjogait. Amerikai társadalmi szervezetek képviselői a múlt év végén felhívták Waldbs’imniak, az ENSZ főtitkárának figyelmét arcia, hogy az emberi jógákról ma érvényben levő negyven nemzetközi megállapodás és egyezmény közül az Egyesült Állaimck .kongresz- szusa mindössze tizet ratifikált. Az ENSZ keretében 19 ilysn nemzetközi egyezményt dolgoztak ki, az Egyesült Államok azonban csak háromhoz csatlakozóit. Érthető, ha az embereik fur- csálják: miiért tulajdonít magának az Egyesült Államok elsődleges szerepet az emberi j-ogek védelmében, holott nem ráütik Itia az emberi jogokról szőlő nemictlközi dekáimon tűm okát? Nyilvánvaló, hogy ezzel a kérdéssel nem hozzánk, hanem az Egyesült ÄI- lamckihioz ke, 11 fordulni. Ugyanakkor az ENSZ Titkárságának adataiból kitűnik, hogy a Szovjetunió és más szocialista országok az ENSZ- reeík az emberi jogokkal és szabadság- jogokkal kapcsolatos valamennyi fontosabb döntését aláírták és vállalták ezek teljesítését. A Szovjetunió a nagyhatalmiak közül elsőiként ratifikálta 1973-ban a gazdasági, szociális és kulturális jogokról, valamint az állampolgári és politikai jogokról szóló egyezményt. A .megállapodásokat azonban nem elég aláírni és ratifikálni, meg is kell valósítani őket és figyelemmel kell kísérni megtartásukat. Hogyan foglal állást ezzel kapcsolatban a nemzetközi jog és milyen a nemzetközi gyakorlat? — Az emberi jogok védelme címén az Egyesült Államokban kibontakozott kampányban különféle követelések merültek fel, köztük az, hogy más országokban, elsősorban a szocialista államokban nemzeti bizottságokat kell létrehozni az emberi jogok tiszteletben tartásának ellenőrzésére. Ezeket a szerveket fel alkarják jogosítani arra, hogy megítéljék, miiképp állmaik az emberi jogok valamely idegen állam területén és igy beavatkozzanak az illető ország belügyeibe. Közismert, hogy az ilyen beavatkozás megengedhetetlen, mint azt egyértelműen kimondták 1945-ben a San Franoiscó-i konferencián. E tanácskozás munkájában részt vett az Egyesült Államok és több más nyugati ország is. Tiltja ezt továbbá az ENSZ alapokmányának a szervezet céljaival és tevékenységének alapslveivel foglalkozó fejezete, valamint a helsinki európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmá nya is. Az ál’iampolgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezmény előírja: mi;ndeci csatlakozó állam köteles nyilvánosan számot adni arról, hogyan valósítják meg az egyezmény rendelkezéseit és milyen haladást értek el ezen a téren. Eddig 57 állam ratifikálta az egyezményt és nyilvánította ki, hogy kész vállalni ezeket a kötelezettségeket. ■ Az Egyesült Államok, Franciaország, Belgium és Izrael azonban mindeddig nem tartotta lehetségesnek, hogy csatlakozzék az egyezményhez. — Az egyezményben részt vevő államok mindegyike köteles megfelelő időnként jelentést tenni egy külön e célból létrehozott szervnek, az Emberi Jogok Bizottságának, amely tizennyolc, titkos szavazással megválasztott független szakértőből áll. A jelentéseket a bizottság nyilvános üléseken vitatja meg, amelyeken rendszerint jelen vannak a közvélemény és a sajitó képviselői is. A bizottság eddig 25 részt vevő állam, köztük a Szovjetunió, a Belorusz SZSZK, Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, az NDK és Románia jelentését tárgyalta meg. Hogyan zajlott le a szovjet Jelentés vitája? — Erre a bizottság V. ülésszakán 'került sor, Genfiben, 1978 októberéiben — nc'vemibenáiben. A jelentést közreadták az E'NSZ-ten, és nagy érdeklődést váltott ki. A bizottsági vitában mintegy kétszáz kérdést tettek fel a szov- je küldöttségnek. A ja'era‘.ás bőséges anyagot közölt az egyem'énynek a fő állampolgári; és politikai jogokat érintő minden cikkelyéhez. Ettől kitűnt, hogy a jől felépített szovjet jogalkotási rendszer az állampolgárok demokratikus jogainak és szabadságjogainak tényleges biztosítására irányul. Figyelemre méltó, hogy amikor a Szovjetunió rial'iifi'kiáíta az emberi jogokkal kapcsolatos nemzetközi egyezményeket, nem volt szükség a szovjet törvények semmiféle kiegészítésére vagy módosítására. Genfben, a Nemzetek Palotájának folyosóin és a svájci sajtóban rámutattak, hogy a szovjet jogászok „meggyőző alapossággal“ válaszoltak a feltett kérdésekre. A bizottság egyik tagja, Evans angol szakértő azt javasolta a bizottság titkárságának, hogy az ENSZ hivatalos okmányaként tegyék 'közzé a szovjet küldöttség felszólalásait, a kérdésekre adott válaszokkal együtt. O Az emberi jogokról 1968-ban tartott nemzetközi konferencia közvetlenül rámutatott, hogy „az emberi jogok teljes megvalósításának legfontosabb feltétele a béke, s a háború e jogok tagadását jelenti“ ... — Az új világháború megakadályozása ma a világ központi feladata. Ettől nemcsak az egyén jogainak biztosítóra függ, hinnem az emberiség léte is. Aki azért száll síkra, hogy a háborút kiküszöböljék a társadalom életéből, az csak a minden kit megillető emberi jogcik és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásának a híve lehet. A Szovjetunió, „a győztes szocializmus első állama, örökre zászlajára írta ezt a szót: Béke, mert ez külpolitikájának legfőbb elve, amely megjelel saját népe és a világ minden más népe érdekeinek“ — állapította meg Leonyid Brezsnyev. Más szocialista országokkal együtt a Szovjetunió kezdeményezte az európai biztonsági és együttműködési értekezlet öss zalaivását. Helsinkiben köztudomásúan olyan határozatok születtek, amelyeknek az a célja, hogy Európa többé ne éljen át háborús megrázkódtatásokat, és a földrész minden népének ténylegesen biztosítsák a jogot a békére. A helsinki tanácskozáson részt vevő államok ugyaniakkor megállapították, hogy az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok általános tiszteiéiben tartása maga i-s a béke, az 'Igazságosság és a jóiét fontos tényezője, mindezek pedig szükségesek az államok közötti taráiéi kapcsolatok és együttműködés fenntartásához. Ezzel összefüggésben többször hivatkoztak az értekezleten a régi idők és a közelmúlt törté ne’mléne. Az 'idősebbek jől emlékeznek rá. hegy min’őtt a fasiszta Németország vezetői elindították támadó háborúikat más európai népek ©Ken, saját országukban eltiporták a demokratikus jogokat és szabadságjogokat, és létrehozták az önkény és törvénytelenség rendszerét. A fasizmus ezután felszámolta a hitlerista megszállás alá került népek szabadságjogait és emberek millióit irtotta ki. „A második világháború következtében sokan megértették, milyen szoros összefüggés van Valamely kormánynak a saját állampolgáriaival szemben tanúsítóit felháborító .magatartásia és máis nép'k elleni agresszióba közön, az emberi jogok tiszteletben tartása és a béke megőrzése között“ — fogalmazta unitig azckntk az időknek egyik nemzetközi dokumentuma. Ezért vált az Egyesült Nemzetek Szervezete' alapvető rendeltetésévé az az r'’.'határozás, hogy „az eljövendő nemzedékeket meg kell menteni a háború szenvedéseitől, amelyek a mi életünkben már kétszer hoztak kimondhatatlan fájdalmat az emberiségre, és ismét meg kell szilárdítani a hitet az ember alapvető jogaiban, az emberi személyiség méltóságában és értékében“. A Szovjetunió tevékenyen támogatja ezeket az elveiket. Erről tanúskodik az is, hogy az új szovjet alkotmány is megerősíti ezeket az elveket, és hogy a Szovjetunió napról napra küzd a béke megszilárdításáért, az ember jogaiért. ( APN) AZ ÜZEM EGYIK LEGJOBB DOLGOZÍJA A bratislavai Rabló vállalat megkezdte a huzal- gyártásban használt polivinilklo- rid-granulátum gyártását. Az első félévben több mint 5500 tonnát szállított a megrendelőknek. A vállalat granulátumgyártó üzemegységének 11 dolgozója több mint hárommillió korona anyagi és bérköltséget takarított meg. A képen: liubomír Pas- torek, az üzem egyik legjobb dolgozója (V. Andor — CSTK felvétele)
