Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-09-09 / 36. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1979. SZEPTEMBER 9. VASÁRNAP BRATISLAVA XII. ÉVFOLYAM 36. SZAiM Ara 1 KORONA vastapáton tompán csillogmak a szénrögök. És a széndarabíkák között felfedezek egy ujjnyi faforgácsot, amely ifelfeltí a figyelmem. Jobban szemügyre veszem a kannába lapátolt tüzelőanyagot, így végill még egy vasdarabot is találok benne. Az ember jelenlétének nyomai az időtlen idők óta a mélyben szunnyadó ásvány közt. A fadarab talán a d'úeölógérendláról csorbult lé, a fényesre csiszolódott vas pedig valószínűleg a bánya kombájnhoz tartozott egykor. Az ember nyomai, aki leszállt a föld mélyére, hogy legyen világosság, hogy forogjanak a szerszámgépeik, hogy acélt tudjanak olvasztani a kohászok, hogy téivíz ideijén duruzsoljanak a kályhák ... Ostraván, Balndlovám, Novákyban, Sokolovban vagy Moston, s hazánk többi bányatelepülésein a bányászok ezrei ál Inaik naponta munkába, szállnak le a tárnák mélyére, vagy veszik birtokukba a külszíni bányák óriási kotrógépeit. A mélyben naponta néznek szembe az ismeretlen veszéllyel, miközben keményen megdolgoznák minden laipát szén felszínre juttatásáért, igaz, nta már lényegesen biztonságosabb és könnyebb a bányász munkája, mint a csákány és a kalapács korszakában volt. Korszerű szénkombáj- nok, kotrógépek segítik munkájukat, s ugyancsak egyre korszerűbb biztonsági berendezéseik óvják a bányász életét, figyelmeztetik őt a közelgő veszélyre. Tötíb mint 120 millió tonna szenet kell kitermelnünk egy-egy évben ahhoz, hogy eleget tegyünk a hatodik ötéves tervidőszak szükségleteinek, hogy hőerőműiveink fennakadás nélkül termelhessék az áramot, hogy népgazdaságunk minden területén folyamatosan dolgozhassanak, s hogy ne kerüljön sor még egyszer olyan fennakadásra a szén- és energia- ellátásban, mint az idén januárban volt. Az Idei január következményei ismeretesek, s valamennyi termelővállalat, kis- és nagyifogyasztó egyaránt a saját bőrén tapasztalta, hogy mit jelent a szén- és energiaellátás akadozása. A lemaradások pótlása érdekében a párt és az állam vezetői hathatós intézkedéseket hoztak. A termeié dk iesés pótlása nem volt egyszerű dolog, hiszen az amúgy is jelentős feladataink teljesítését még tovább nehezítette, illetve nehezíti. Azóta már számtalanszor hangoztattuk, hogy az eddiginél még ésszerűbb tüzelőanyag- és energiafelhasználásra van szükség mindenütt, hogy az egyre nehezebb körülmények között és egyre drágábban kitermelt szén minden egyes kilogrammját hasznosítsuk. Erre nem csupán azért van szükség, mert a bányászok kemény munkával juttatják a felszínre a tüzelőt, hanem azért is, mert a többi energiaforrás — mint például a kőolaj — világpiaci ára egyre magasabb, egyre több pénzt kell értük kiadnunk. Mivel szénből hazánkban egyelőre még kielégítő készleteink vannak, mindent el kell követnünk azért, hogy ezt a hatalmas kincsünket ésszerűen használjuk fel. Az utóbbi hetekben, napokban az idei bányásznap — szeptember 9-e — alkalmából bányászainktól egyre gyakrabban érkezett olyan hír, hogy teljesítették kötelezettségvállalásukat, pótolták a lemaradást, vagy éppen újabb fejtési rekordról adtak számot. Ilyen eredményeikről számoltak be a bányászok és az energetikusok a múlt héten Gustáv Húsúknak is, aki a prágai várban fogadta a bánya- és energiaiparunk jeles képviselőit. A szívélyes találkozó keretéiben — amiről lapunk Is tudósított — elbeszélgettek munkájúikról, eredményeikről, s persze, szóltak a nehézségekről, fogyatékosságokról is. Gustáv Husák elvtárs hangsúlyozta, hogy a .jelenlegi időszakban a bányászok és energetikusok legfontosabb feladata a téli hónapokra való alapos felkészülés, hogy a tüzelőanyag- és energiaellátás folyamatos és egyúttal zavartalan legyen. Az utóbbi évek során országszerte ismertekké vált kiváló bányászok biztosítják hazánk párt- és állami vezetők afelől, hogy a jövőben még nagyobb erőfeszítéssel dolgoznak a feladataik teljesítésén és túlteljesítésén. Persze, ez segítség nélkül nem megy. Gépgyárainknak még több és jobb bányaipari gépet, kell gyártania, s elegendő szállítóeszközre is szükség van ahhoz, hogy a hőerőművek és a kisfogyasztóik CSTK felvétele idejében megkapják a nélkülözhetetlen fűtőanyagot, illetve energiát. A bányászok és energetikusok olyan népgazdasági ágazat dolgozói, amelynek munkájára egy egész ország felnőtt lakossága figyel. Figyelemmel kíséri eredményeit és gondjait, hiszem senki számára sem közömbös, hogy lakásában télen meleg lesz-e, vagy munkahelyén minden nap megindftthatja-e a gépét. Arra is szükség van azonban, hogy ne csak várja és figyelj© az áramszolgáltatás folyamatosságát és a zavartalan tüzelőanyagellátást, ' hanem egyéni, üzemi, vállalati és országos szinten is „felnőttiként“ kezelje a valóban létfontosságú szenet és energiát) ne pazarolja feleslegesen, s mindent tegyem meg az egyre ésszerűbb felhasználásáért. Egy lapát szán felszínre hozatala nem könnyű. Hőerőműveink pedig sok-sok milliárd lapát szenet nyelnek el, s ezt mind emberi kéz termeli ki. Ember gyártja a szénkombájnt, ember gyártja, készíti a csillét, a szenet szállító vagont is, ember építi a hő-, az atom- és a vízi erőművet egyaránt. Ha a mélyből a felszínre hozott szenet pazaroljuk, akkor embertársunk munkáját becsüljük le. PÄKOZDI gertrúd
