Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-09-02 / 35. szám

1171. IX. 2. Vakmerőségéért könnyen nagyobb árat is fizethetett volna ez a fiatalember MIÉRT ROHANUNK? A Banská Bystricából Ruzom- berok felé vezető E-75-ös nem­zetközi főúton péntek délutá­nonként két óra tájban kez­dődik a hétvégi csúcsforgalom. Mindkét irányba százával siet­nek, rohannak a járművek. Tíz perc múltán már számolni sem győzi az ember az egyre nö­vekvő áradatban érkező, elro­bogó személygépkocsikat, te­herautókat, motorkerékpárokat. Pedig az eső délelőtt óta szűn­ni nem akaró konoksággal áz­tatja az egész vidéket. Elhagyva a várost, mielőtt még a háromsávos asztalsima műútra érnének a kerekek, egy rövid, élesen kanyarodó szakaszra óránkénti negyven kilométeres sebességkorlátozást parancsol a jól látható jelző­tábla. Vajon hányán engedik fel it* a gázpedált? — Mi inkább arra válaszol­hatunk, hogy mennyien van­nak, akik nem veszik komo­lyan, kötelező érvényűnek a negyvenesnél gyorsabb hajtást tiltó táblát — mondja alig egy kilométerrel távolabb Milan Koleniö zászlós, a közlekedés- rendészeti járőrkocsi parancs­noka. — Az építés miatt leszű­kített útszakasz kezdetén egy órája kapcsoltuk be a sebes­ségmérő radarkészüléket. A most megállított Zsiguli éppen a huszadik azóta. Kisportolt termetű, szakállas fiatalember várakozik a brati- slavai rendszámú gépkocsi mel­lett. A hátsó ülésről két meg­szeppent tekintetű apróság né­zi a jogosítványt kérő rendőrt. — Hová sietnek? — A táléi üdülőközpontba, alig félórányira innen. — Látta a jelzőtáblát? — Az előttünk haladó kocsit néztem. Vezetője szintén tar­totta a hatvanast — mutat az ugyancsak veszteglő Skodára. ötven korona bírságot fizet, aztán folytatja útját. — Ma délután a Csehszlovák Néphadsereg katonái is segí­tenek az ellenőrzésben — ma­gyarázza a járőrkocsi parancs­noka. — Havonta kétszer szer­vezzük így a munkát. Most Ján Strieblík őrnagy és Michal Kolovrat hadnagy vezetésével ők vizsgálják felül a járművek műszaki állapotát. Bizony min­den ilyen alkalommal sok a dolguk, mert... Be sem fejezheti a mondatot, máris újabb gyorshajtóra fi­gyelmeztet az URH-adó felerő­sített hangszórója. Az említett éles kanyar előtt megint jóval a hatvanas jelzés fölé lendült ki a radarkészülék mutatója. Alig egy perc elteltével te­hergépkocsi fékez az országút szélére mutató rendőr előtt. A zvoleni Doprastav nemzeti vál­lalat építőanyagot szállító jár­műve. Rendszáma: ZV 53-79. Aztán mindjárt egy m ísikat is leparancsolnak az útról. A Kö­zép-szlovákiai Húsipa-i Válla­lat ZA 61-78-as rendszámú ko­csiját. — Ilyen teherautókat már nem lenne szabad a forgalom­ban látni — mutatják a kato­nák az erősen megkopott ab­roncsokat és az egyik motor- teknőből az aszfalton szemlá­tomást nagyobbodó foltba csö­pögő olajat, majd sorjában a kipufogó végére illesztik a lég­szennyeződést mérő műszert. Mindkét esetben elgondol­koztató a füst és korompróba eredménye. Sötéten, feketére kormozottan kerülnek ki az iménti hófehér szűrőlapocskák. Előbb hetven, majd nyolcvan százalékot mutat a mintatáb­lázat skálája. A megengedett felső határ: 60 százalék. — A gyorshajtáson kívül bír­ságot kell fizetniük a műszaki fán LeSko főtörzsőrmesternek, a járőrkocsi jegyzőkönyvírójának egész délután sok a dolga (A szerző felvételei) hibákért is — tudatják a gép­kocsivezetőkkel. — Egyúttal bevonjuk mind a két forgalmi engedélyt is. Innen már csak a vállalati javítóműhelybe vi­hetik a gépkocsikat. Ha majd megint minden rendben lesz rajtuk, jelentkezzenek a mű­szaki vizsgára! Amíg Ján Lesko főtörzsőr­mester kitölti a vállalati mű­helyig érvényes, forgalmi en­gedély gyanánt felmutatható űrlapot, a többiek elmondják, hogy csaknem minden máso­dik-harmadik ellenőrzött te­hergépkocsin találnak valami­lyen közlekedésbiztonságot ve­szélyeztető, többnyire felelőt­lenségből, hanyagságból eredő műszaki hibát. Közben újabb jelentést hal­lunk a radarkezelő Pavel Mag őrmestertől. — Fehér színű Fiat 125-ös személykocsi, sebessége 68 ki­lométer. Mindjárt utána rend­számtábla nélküli fehér Wart­burg, majd egy francia mikro­busz ... A Fiat tulajdonosa lengyel állampolgár. Mentegetőzve mondja, hogy a szabadságukról igyekeznek hazafelé. Aztán minden átmenet nélkül kérlel­ni kezdi a rendőröket. — Bocsássák meg nekem ezt az urak — ismételgeti. — Pén­zünk sincs már, elköltöttük az utolsó koronát is. — Akkor pedig vissza kell fordulni a városba, hogy be­váltsanak még egy ötvenest a szabálysértésért. — Lengyel pénzünk sincs — bizonygatja, de amint vissza­A szabálysértésért fizetni kell... kapja a jogosítványt és az út­levelét, sokatmondóan kacsint a társainak. Persze megköszön­ni nem felejti el a rendőrök elnézését. — A külföldieket többnyire csak figyelmeztetjük — magya­rázza Vladimír Styk főtörzs­őrmester. — Viszont, ha ko­molyabb szabálysértésről van szó, velük is szigorúak va­gyunk. A Franciaországból jövő mik­robusz vezetője is megússza egy megfontolni érdemes fi­gyelmeztetéssel. A wartburgos- nál azonban már nem ilyen egyszerű a megoldás. — Éppen most vettem a ko­csit — mondja a leplezetlen büszkeségtől még csillogó szemmel a Dolny Kubín-i járás egyik kisközségének pedagó­gusa. Aztán gyorsan elkomorul az arca, mert a jogosítványát kérik. — Sajnos, az nincs nálam. Reggel, amikor elindultam ott­honról, annyira izgatott voltam az örömtől, hogy az asztalon felejtettem... A nemzetközi főúton délu­tán négy és öt óra között te­tőzik a csúcsforgalom. A rend­őrök és a katonák több mint száz gépkocsit ellenőriznek ad­dig. Minden gyorshajtóra kü- lön-külön felhívja figyelmüket a radar mellől érkező bejelen­tés. Ha nem így lenne, egyi- kük-másikuk talán már soha­sem érkezhetne célba. Vajon miért kell ennyire ro­hanni? MÉSZÁROS FERENC Személygépkocsik hibafelismerése és helyszíni javítása Az elögyújtás beállítása A benzinmotoraik tüzelőanyag-fogyasztása és teljeisílménye I főleg az égésfolyamat fölkészítésétől és időzítésétől függ. A számításiba vehető égési előfeltételek Iközül, jelen feje­zetben csak az 'égés ddőzíüáséveil, illetve a gyújtásnak a felső holtponthoz viszonyított helyzetével foglalkozunk. Ezen belül is a szabályozás nélküli gyújtásnak, az ún. alap- előgyújtásnak a beállításával. A gépkocsi motorjának — típusától függően — van egy alapelőigyújtása. A gyújtás- szalbályozőlk — a 'motor foróniatszámánalk megfelelően — növelik az alapé legyűjtés értékét. Ezt az előgyújtásnöve- lést csalk műszeres vizsgálataikkal tudjuk ellenőrizni. Az alapelőgyűj'tást 'Viszont magunk is beállíthatjuk. Erre akkor van szükség, ha javítottuk a gyűjtóberemdezést, vagy azt tapasztaljuk, hogy a motorhoz előírt oktánszámú benzin használata esetén is a motor gázadáskor csüngő, csilingelő hangot ad (nagy elögyújtás), vagy gázadáskor nincs 1el- jesíiiimánynövekedés, 'lebaíkul a motor és erősen melegszik (utógyújtás). A helytelenül beállított gyújtás számos kellemetlen következménnyel jár. Túlfogyasztást, teljesítménycsökke­nést, nehéz indítást, melegedést, stb. okoz. Bár a gyújtáséHí tás elve minden gépkocsinál hasonló, külön-külön nézzük meg, hogyan átütjük be az előgyújtási a négyütemű és hogyan a kétütemű motoroknál. Négyütemű motorok gyújtásállítása Szükséges eszközök: próba lámpa (a gépkocsi elektromos berendezésének megfelelően 6, vagy 12 V-os izzó, csiptethető végű kábelen), hézagmérő (vé- konylemez, amellyel 0,4 és 0,6 vagy 0,7 mm-ft tudjuk Mérni), lapos fűreszelő, drótkefe, csa- varbúző, villáskulcs (mérete a típustól függően), gyertya kulcs. A főtengely ékiszíjtárcsáján (1. ábra), egyes típusoknál a lendítckerékházon találjuk azt a jelet, amely forgatásakor a motorblokkon, általában a vezérműifedélen levő jellel egyvonal'Jban jelzi a felső hollt- ponti, illetve az alapé,Rágyújtás helyéit. A beállítás sorrendje a következő: 1. A gyújtógyertyáikról a gyertyapipákat húzzuk le és csavarjuk ki a gyertyákat. A gyertyakulccsal való lazítás kor ügyeljünk a gyertya tengelyével megegyező tartásra, nehogy a porcelánrészt megsértsük. 2. Az elosatőfedelet emeljük le (a folyamatot már le Irtuk). 3. Ezt követően kézzel forgassuk addig a motort, amíg az elosztóié] tengelye a kalapácsot a legtávolabbra ©melf el az üllőtől. Ekkor a hézagmérővel a gyári előírásnak megfelelően (általában 0,4 mm), mérjük meg az 'érintkező felületek- egymástól való távolságát. (A miéret akikor jó, ha a házagmiérő lemez „húzósán“ húzható ki az érintkezők közül.) 4. Eltérés esetén az üllő rögzítőcsavarját csavarhúzóval oldjuk és a korrekciót végez­zük el (ábra). Ha azt tapasz­taljuk, hogy az érintkező fe Miietek nem simák, hanem be- égési nyomok vannak rajta, ak­kor lapos tűreszelővel reszel­jük le, majd gondosan töröljük le a keletkező fémport. Túlzót! belógás esetén a megszakító- párt, az üllőt, és a kalapácsot is ki kell cserélnünk. Célszerű ilyenkor egyúttal a kondenzá­tort is cserélni, ugyanis a túl­zott beégést annak elégtelen működése is előidézhette. 5. Kézzel, az ékszíj mozgatá­sával vagy az indítckarral a motort addig forgassuk (min­dig az óramutató járásival megegyező irányban, merít. így küszöböljük ki a gyújiáselosztó szerkezetnek a holtjáté­kát), míg a motoribloikikoo és a vezérműfedélen, illetve lendítőkenslkházon levő jelek egybe nem esnek (alapgyúj­tás jelei). 6. A gyújtáskulcs elfordításával (nem indítva), áram alá helyezzük a gyújtóberendezést. 7. A próbalámpa egyik végét kapcsoljuk a transzformátor 1 jelű kivezetéséhez (ez a kábel megy az elosztófejbe), a máskat pedig valami lyen fémes részhez, például a mo­torblokkon található csavarok egyikéhez. 8. Villáskulccsal oldjuk az elosztófej rögzítóesavarját, és az elosztófejet a rotor forgásirányának megfelelően 20—-25 fokkal fordítsuk el, majd ellentétes irányba mindaddig forgassuk, -míg a próbalámpánik fel nem villan. Ekkor a megszakítcikalapács az üllőtől éppen kezd távolodni. Ezt követően rögzítsük a csavart és a gyújtást „vegyük le“, vagyis a gyújtásku'.csot fordítsuk alapállásba. 9. Az elosztópipa (rotor) végén levő rézbetétet — ha kopást nyomok vannak rajta —, tűreszelővei finoman si­mítsuk le. 2. ábra — A megszakító érintkezők beállítása: 1 rögzítőcsavar; 2 a meg­szakító tartólemeze; 3 körhagyó állítócsavar 1. ábra — Alapgyújtás jelzés elhelyezése * S. LALO KAROLY

Next

/
Thumbnails
Contents