Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-09-02 / 35. szám
1171. IX. 2. Vakmerőségéért könnyen nagyobb árat is fizethetett volna ez a fiatalember MIÉRT ROHANUNK? A Banská Bystricából Ruzom- berok felé vezető E-75-ös nemzetközi főúton péntek délutánonként két óra tájban kezdődik a hétvégi csúcsforgalom. Mindkét irányba százával sietnek, rohannak a járművek. Tíz perc múltán már számolni sem győzi az ember az egyre növekvő áradatban érkező, elrobogó személygépkocsikat, teherautókat, motorkerékpárokat. Pedig az eső délelőtt óta szűnni nem akaró konoksággal áztatja az egész vidéket. Elhagyva a várost, mielőtt még a háromsávos asztalsima műútra érnének a kerekek, egy rövid, élesen kanyarodó szakaszra óránkénti negyven kilométeres sebességkorlátozást parancsol a jól látható jelzőtábla. Vajon hányán engedik fel it* a gázpedált? — Mi inkább arra válaszolhatunk, hogy mennyien vannak, akik nem veszik komolyan, kötelező érvényűnek a negyvenesnél gyorsabb hajtást tiltó táblát — mondja alig egy kilométerrel távolabb Milan Koleniö zászlós, a közlekedés- rendészeti járőrkocsi parancsnoka. — Az építés miatt leszűkített útszakasz kezdetén egy órája kapcsoltuk be a sebességmérő radarkészüléket. A most megállított Zsiguli éppen a huszadik azóta. Kisportolt termetű, szakállas fiatalember várakozik a brati- slavai rendszámú gépkocsi mellett. A hátsó ülésről két megszeppent tekintetű apróság nézi a jogosítványt kérő rendőrt. — Hová sietnek? — A táléi üdülőközpontba, alig félórányira innen. — Látta a jelzőtáblát? — Az előttünk haladó kocsit néztem. Vezetője szintén tartotta a hatvanast — mutat az ugyancsak veszteglő Skodára. ötven korona bírságot fizet, aztán folytatja útját. — Ma délután a Csehszlovák Néphadsereg katonái is segítenek az ellenőrzésben — magyarázza a járőrkocsi parancsnoka. — Havonta kétszer szervezzük így a munkát. Most Ján Strieblík őrnagy és Michal Kolovrat hadnagy vezetésével ők vizsgálják felül a járművek műszaki állapotát. Bizony minden ilyen alkalommal sok a dolguk, mert... Be sem fejezheti a mondatot, máris újabb gyorshajtóra figyelmeztet az URH-adó felerősített hangszórója. Az említett éles kanyar előtt megint jóval a hatvanas jelzés fölé lendült ki a radarkészülék mutatója. Alig egy perc elteltével tehergépkocsi fékez az országút szélére mutató rendőr előtt. A zvoleni Doprastav nemzeti vállalat építőanyagot szállító járműve. Rendszáma: ZV 53-79. Aztán mindjárt egy m ísikat is leparancsolnak az útról. A Közép-szlovákiai Húsipa-i Vállalat ZA 61-78-as rendszámú kocsiját. — Ilyen teherautókat már nem lenne szabad a forgalomban látni — mutatják a katonák az erősen megkopott abroncsokat és az egyik motor- teknőből az aszfalton szemlátomást nagyobbodó foltba csöpögő olajat, majd sorjában a kipufogó végére illesztik a légszennyeződést mérő műszert. Mindkét esetben elgondolkoztató a füst és korompróba eredménye. Sötéten, feketére kormozottan kerülnek ki az iménti hófehér szűrőlapocskák. Előbb hetven, majd nyolcvan százalékot mutat a mintatáblázat skálája. A megengedett felső határ: 60 százalék. — A gyorshajtáson kívül bírságot kell fizetniük a műszaki fán LeSko főtörzsőrmesternek, a járőrkocsi jegyzőkönyvírójának egész délután sok a dolga (A szerző felvételei) hibákért is — tudatják a gépkocsivezetőkkel. — Egyúttal bevonjuk mind a két forgalmi engedélyt is. Innen már csak a vállalati javítóműhelybe vihetik a gépkocsikat. Ha majd megint minden rendben lesz rajtuk, jelentkezzenek a műszaki vizsgára! Amíg Ján Lesko főtörzsőrmester kitölti a vállalati műhelyig érvényes, forgalmi engedély gyanánt felmutatható űrlapot, a többiek elmondják, hogy csaknem minden második-harmadik ellenőrzött tehergépkocsin találnak valamilyen közlekedésbiztonságot veszélyeztető, többnyire felelőtlenségből, hanyagságból eredő műszaki hibát. Közben újabb jelentést hallunk a radarkezelő Pavel Mag őrmestertől. — Fehér színű Fiat 125-ös személykocsi, sebessége 68 kilométer. Mindjárt utána rendszámtábla nélküli fehér Wartburg, majd egy francia mikrobusz ... A Fiat tulajdonosa lengyel állampolgár. Mentegetőzve mondja, hogy a szabadságukról igyekeznek hazafelé. Aztán minden átmenet nélkül kérlelni kezdi a rendőröket. — Bocsássák meg nekem ezt az urak — ismételgeti. — Pénzünk sincs már, elköltöttük az utolsó koronát is. — Akkor pedig vissza kell fordulni a városba, hogy beváltsanak még egy ötvenest a szabálysértésért. — Lengyel pénzünk sincs — bizonygatja, de amint visszaA szabálysértésért fizetni kell... kapja a jogosítványt és az útlevelét, sokatmondóan kacsint a társainak. Persze megköszönni nem felejti el a rendőrök elnézését. — A külföldieket többnyire csak figyelmeztetjük — magyarázza Vladimír Styk főtörzsőrmester. — Viszont, ha komolyabb szabálysértésről van szó, velük is szigorúak vagyunk. A Franciaországból jövő mikrobusz vezetője is megússza egy megfontolni érdemes figyelmeztetéssel. A wartburgos- nál azonban már nem ilyen egyszerű a megoldás. — Éppen most vettem a kocsit — mondja a leplezetlen büszkeségtől még csillogó szemmel a Dolny Kubín-i járás egyik kisközségének pedagógusa. Aztán gyorsan elkomorul az arca, mert a jogosítványát kérik. — Sajnos, az nincs nálam. Reggel, amikor elindultam otthonról, annyira izgatott voltam az örömtől, hogy az asztalon felejtettem... A nemzetközi főúton délután négy és öt óra között tetőzik a csúcsforgalom. A rendőrök és a katonák több mint száz gépkocsit ellenőriznek addig. Minden gyorshajtóra kü- lön-külön felhívja figyelmüket a radar mellől érkező bejelentés. Ha nem így lenne, egyi- kük-másikuk talán már sohasem érkezhetne célba. Vajon miért kell ennyire rohanni? MÉSZÁROS FERENC Személygépkocsik hibafelismerése és helyszíni javítása Az elögyújtás beállítása A benzinmotoraik tüzelőanyag-fogyasztása és teljeisílménye I főleg az égésfolyamat fölkészítésétől és időzítésétől függ. A számításiba vehető égési előfeltételek Iközül, jelen fejezetben csak az 'égés ddőzíüáséveil, illetve a gyújtásnak a felső holtponthoz viszonyított helyzetével foglalkozunk. Ezen belül is a szabályozás nélküli gyújtásnak, az ún. alap- előgyújtásnak a beállításával. A gépkocsi motorjának — típusától függően — van egy alapelőigyújtása. A gyújtás- szalbályozőlk — a 'motor foróniatszámánalk megfelelően — növelik az alapé legyűjtés értékét. Ezt az előgyújtásnöve- lést csalk műszeres vizsgálataikkal tudjuk ellenőrizni. Az alapelőgyűj'tást 'Viszont magunk is beállíthatjuk. Erre akkor van szükség, ha javítottuk a gyűjtóberemdezést, vagy azt tapasztaljuk, hogy a motorhoz előírt oktánszámú benzin használata esetén is a motor gázadáskor csüngő, csilingelő hangot ad (nagy elögyújtás), vagy gázadáskor nincs 1el- jesíiiimánynövekedés, 'lebaíkul a motor és erősen melegszik (utógyújtás). A helytelenül beállított gyújtás számos kellemetlen következménnyel jár. Túlfogyasztást, teljesítménycsökkenést, nehéz indítást, melegedést, stb. okoz. Bár a gyújtáséHí tás elve minden gépkocsinál hasonló, külön-külön nézzük meg, hogyan átütjük be az előgyújtási a négyütemű és hogyan a kétütemű motoroknál. Négyütemű motorok gyújtásállítása Szükséges eszközök: próba lámpa (a gépkocsi elektromos berendezésének megfelelően 6, vagy 12 V-os izzó, csiptethető végű kábelen), hézagmérő (vé- konylemez, amellyel 0,4 és 0,6 vagy 0,7 mm-ft tudjuk Mérni), lapos fűreszelő, drótkefe, csa- varbúző, villáskulcs (mérete a típustól függően), gyertya kulcs. A főtengely ékiszíjtárcsáján (1. ábra), egyes típusoknál a lendítckerékházon találjuk azt a jelet, amely forgatásakor a motorblokkon, általában a vezérműifedélen levő jellel egyvonal'Jban jelzi a felső hollt- ponti, illetve az alapé,Rágyújtás helyéit. A beállítás sorrendje a következő: 1. A gyújtógyertyáikról a gyertyapipákat húzzuk le és csavarjuk ki a gyertyákat. A gyertyakulccsal való lazítás kor ügyeljünk a gyertya tengelyével megegyező tartásra, nehogy a porcelánrészt megsértsük. 2. Az elosatőfedelet emeljük le (a folyamatot már le Irtuk). 3. Ezt követően kézzel forgassuk addig a motort, amíg az elosztóié] tengelye a kalapácsot a legtávolabbra ©melf el az üllőtől. Ekkor a hézagmérővel a gyári előírásnak megfelelően (általában 0,4 mm), mérjük meg az 'érintkező felületek- egymástól való távolságát. (A miéret akikor jó, ha a házagmiérő lemez „húzósán“ húzható ki az érintkezők közül.) 4. Eltérés esetén az üllő rögzítőcsavarját csavarhúzóval oldjuk és a korrekciót végezzük el (ábra). Ha azt tapasztaljuk, hogy az érintkező fe Miietek nem simák, hanem be- égési nyomok vannak rajta, akkor lapos tűreszelővel reszeljük le, majd gondosan töröljük le a keletkező fémport. Túlzót! belógás esetén a megszakító- párt, az üllőt, és a kalapácsot is ki kell cserélnünk. Célszerű ilyenkor egyúttal a kondenzátort is cserélni, ugyanis a túlzott beégést annak elégtelen működése is előidézhette. 5. Kézzel, az ékszíj mozgatásával vagy az indítckarral a motort addig forgassuk (mindig az óramutató járásival megegyező irányban, merít. így küszöböljük ki a gyújiáselosztó szerkezetnek a holtjátékát), míg a motoribloikikoo és a vezérműfedélen, illetve lendítőkenslkházon levő jelek egybe nem esnek (alapgyújtás jelei). 6. A gyújtáskulcs elfordításával (nem indítva), áram alá helyezzük a gyújtóberendezést. 7. A próbalámpa egyik végét kapcsoljuk a transzformátor 1 jelű kivezetéséhez (ez a kábel megy az elosztófejbe), a máskat pedig valami lyen fémes részhez, például a motorblokkon található csavarok egyikéhez. 8. Villáskulccsal oldjuk az elosztófej rögzítóesavarját, és az elosztófejet a rotor forgásirányának megfelelően 20—-25 fokkal fordítsuk el, majd ellentétes irányba mindaddig forgassuk, -míg a próbalámpánik fel nem villan. Ekkor a megszakítcikalapács az üllőtől éppen kezd távolodni. Ezt követően rögzítsük a csavart és a gyújtást „vegyük le“, vagyis a gyújtásku'.csot fordítsuk alapállásba. 9. Az elosztópipa (rotor) végén levő rézbetétet — ha kopást nyomok vannak rajta —, tűreszelővei finoman simítsuk le. 2. ábra — A megszakító érintkezők beállítása: 1 rögzítőcsavar; 2 a megszakító tartólemeze; 3 körhagyó állítócsavar 1. ábra — Alapgyújtás jelzés elhelyezése * S. LALO KAROLY
