Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-09-02 / 35. szám

­a szlovák Nemzeti Felkelés zvoleni emlékműve HÍRADÁS EGY KIRÁNDULÁSRÓL A SOMOS pionírtáborban, az Ipolysági (Sahy) pionírház üdü­lőjében, kéthetenként váltják egymást a csoportok. Mind­egyik programjában szerepel körutazás, melyet így jelöl a tábort munlka'terv: A Szlovák Nemzeti Felikelés nyomában. Amikor az ifjú technikusok készülnek útra, Králik Ferenc elvtárs, a táborparancsnok, aki egyébként a technikai osztály vezetője, figyelmeztette a ki­rándulókat: — Hia majd Zólyomba érkez­tek, jól nézzetek szét. Sok, ér­dekes és tanulságos látnivaló van ott. Főleg a vasútmodelle- zők száimána. Többen Is megkérdezték: — Kimondottan a vasűtmo- dellezök számára? Akárhogy is kérdezősködtek, kíváncsiiskoditalk a kirándulásra készülök, többet nem mondott, csak megismételte figyelmezte­tését. Zvolenbe (Zólyom) érkezve fagyizással kezdték városnéző kőrútjukat a pajtások, és per­sze ekkor többen is megismé-'* telték a táborparancsnok fi­gyelmeztetését: Nocsak vasút­modell ezök, jól nézzetek szét! 'A főtéren níegálttak a Szlo­vák Nemzeti Felkelés emlék­mű ve előlit, meghallgatták ifj. Képes Tibor, a csoportvezető magyarázatát a város lakosai­nak küzdelméről a felikelés ide­jén, majd az egyik pionír meg­jegyezte: — Fokosra emlékeztet az emlékmű. — Igen — hangzott a válasz —, mert azt fejezi ki, hogy •akár fokossal is képesek let­Wämm a felkelők pái<cálvonata ■ A szerző felvételei HA HŰVÖS VOLT... tok volna harcba szállni a par­tizánok, de persze volt másféle harci eszközük is, mindjárt meglátjátok, hogy milyen. Nemsokára a vár alá érkez­tek, amikor Szegedi István — és éppen a vasútmodellezők egyike! — felkiáltott: — Ez az! Itt a páncélvonat! Ekkor értették meg a pajtá­sok táborparancsnokuk figyel­meztetését, s érdeklődve hall­gatták a magyarázatot: — Három ilyen páncélvc - tot készítettek a harcosok szá­mára a vasúti javítóműhely munkásai. Hihetetlenül gyor­san, mert éjjel, nappal dolgoz­taik. A második, a harmadik és a negyedik csoport frontszaka­szán vetettléik harcba a páncél- vonatokat. Később, a felszaba­dulás után, a műhely meg is kapta a Dukiai Emlékérem ki­tüntetést. A magyarázat után persze közelebbről is megnézték a páncélivoniatot. Sőt, a vasútmo- dellezök közül néhányan még vázlatot is készítettek róla. Este, visszaérkezve a pionír- táborba, ók voltak a leghango- sabbalk, amikor a táborparancs­noknak jelentették: — 'Láttuk! Jól megnéztük! így történt. Ilyen volt az ifjú technikusok kirándulásá­nak egyik mozzanata. Nem hi­vatalosan, de szavahihető pio­nírok tájékoztatása szerint pe­dig úgy tudom, hogy a vasút- modellezőik közül többen is el­határozták: ha csak szerét te­hetik, elkészítik a páncélvonat kicsinyített mását. HAIDÜ ANDRÁS Százhét pionír nyaralt az idén a Jednota fogyasz­tási szövetkezet komáromi (Komárno) igazgatóságá­nak mokracfi üdülőjében, az Árva! tó partján. Né­meth József elvtárs. a szakszervezeti üzemit bi­zottság elnöke elkísérte őket a helyszínre, átadta az üdülőt. Ogy rendezked­tek be a pajtások, mint a pionírtáborban szokás. Burgel Olga volt a tábor- parancsnioik, Zachar Márta a helyettese, rajtuk kívül Tánczos Lívia, Jana Dubi- nová, Kovács Judit, Fördös Herta, Milan Dudás tevé­kenykedtek rajvezetőként. Az üzemi bizottság elnöke jó nyaralást kívánt, azután hazautazott. Gyönyörű táj az Árvái tó vidéke. A síkságon élő gyermekek számára ki­mondhatatlanul csodála­tos. Kirándulásokat szer­veztünk tehát, hogy a pio­nírok megismerjék ezt a vidéket. Jártak az árvái várban, hajóval utazva a tó szigetén található mú­zeumban. Ha hűvös volt az időjárás, gyárlátogatásra mentek a Tesla nemzeti vállalat itteni üzemeibe, sakkversenyt, rajzversenyt rendeztek. És persze meg­rendezték a hagyományos tábori karnevált is. Egyéb­ként legérdekesebb az a kirándulás volt, amikor megnézték a vízi erőmű vet. Gyorsain eltelt a három hót, hliszen itt olyan volt az élet, mint bármelyik pionírtáborban, csak nem sátorban laktak a pajtá­sok, hanem a fiatalabbak az üdülőháztan, az időseb­bek pedig az épület mö­götti t ur ist'ah á zíik ó'k ba n. Gyorsan eltelt az idő, bár az időjárás nem min­dig volt kedvező. Ezért volt kíváncsi a szakszer­vezeti üzemi bizottság el­nöke arra, hogy miként sikerült a pionírok nyara lásta, s mielőtt hazautaz-, tunk volna, betoppant az üdülőbe. Azután velünk utazott vissza, haza. Per­sze alig győzte figyelni a pa jf ások él mié n ybeiszámol ó - ját, melyeket rendszerint ezekkel a szavakkal fejez­tek be: Jövőre is eljövünk ide. Hazafelé — pedig jó hatórás út — a pionírokat szállító három autóbusz­ban mindvégig zengett a dal. \ Kacz Imre A tábori rajzverseny (A szerző felvétele) TÖRD A FEJED ! Tany (Toil) községben a gyermekek szálmára nagyszerű sportnapot rendezett az egyik vasárnapon a SLOVAN testne­velési szervezet vezetősége Szabó István elnökkel az élen. A szervezésből derekasan ki­vették részüket Kartai Ilona ta­nítónő, ifj. Décsi Zoltán és Koczkás György is, valamint a labdarúgó szakosztály tagjai. Említésre méltó, hogy a szak­osztály csapata a járási baj­nokság III. osztályában szere­pel, középmezőnyben, s az utánpótlásra gondolva szervez­te meg a pionírok körében a rajok közötti labdarúgó ver­senyt ezen a sportalapon. Ter­mészetesen, ilyen versenyszá­mok is szerepeltek a sportnap programjában: labdavezetés, ügyességi gyakorlatok, atléítJ- kai vetélkedő, zsákbaníutás. A sportpályára kijött a helyi ze­nekar Is, szabadtéri hangver­sennyel szórakoztatta a megje­lenteket. Persze, kedvet kaptak a felnőttek is, azon nyomban megrendezték a legények és a nős emberek labdarúgó-mérkő­zését. Egyébként a sportnapon résztvevő iskolás gyermekek ajándékcsomagot Is kaptak. Az ajándékozást a tömegszerveze­tek vezetőségei közösen szer­vezték meg. Csóka Lajos elv- társ, a hnb elnöke beszédben méltatta a község sportéletét, megdicsérte a pionírokat, kü­lön megemlítve, hogy a hulla- dékanyagok gyűjtésében szép eredményt értek el. A nemzet­közi gyermekév jegyében ren­dezett sportnap mind a gyere­kek, miind a felnőttek körében nagy tetszést aratott. Ifj. Keszegh Károly Rejtvényünkben Osvát Erzsébet: Napsugár, nap­sugár című verséből idézünk: Hadd legyen ez az év egy nagy öröm-ének! A vers folytatását lásd a függőleges 1., vala­mint a vízszintes 2. számú sorokban. VÍZSZINTES: 2. Az idézet befejező része (a nyíl irányában folytatva). 8. Magyarországi megye. 9. Amerikai közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta. 10. Vissza: hangnem. 11. Személyes név­más. 12. Római kétezer. 13. Kicsinyítő képző. 14. Pamuitszövét. 16. Kötőszó. 18. Hiszékeny ember. 20. Európai főváros (ék. <h.J. 22. Névutó. 23. Égi­test. 24. Személyem. 25. Tiltósző. 27. Ruca azonos hangzói. 28. Szófaj. 29. Zsiradék. 31. „A“ lyuk. FÜGGŐLEGES: 1. Az idézet első része (a nyíl Irányában folytatva). 2. Spanyolországi város. 3. Bantu néger törzs. 4. A nátrium vegyjele. 5. Er­kölcs. 6. N. H. 7. Dudva. 11. Bánk bán egyik hal­hatatlan 'figurája. 15. A késnek is van. 17. Y. R. M. 19. Bánatos alaphangú költemény (ék. f.J. 21. Leszármazottja. 26. Valami előtti helyre. 28. A Rajna jobb oldali nagy esésű mellékfolyója. 30. Szovjet repülőgépek jelzése. 31. Anna, Ilona. L. L. JÓ TUDNI Nagy költőnk, József Atti­la „Altató“ című versét is­meritek. Többen iközületek még talán a dallamát is. So­kan akár éneklik is: Lehunyja kék szemét az ég, lehunyja sok szemét a ház, dunna alatt alszik a rét — aludj el áfcépen, kis Balázs Bizonyára érdekel tehát benneteket a vers és dalla­mának megszületése, illetve annak körülménye. A kiváló zeneszerző, Ottó Ferenc (aki Kodály Zoltán tanítványa volt), nagy iro­dalombarát. Egyik találkozá­suk alkalmával megkérte a költőt, hogy unokaöccse (Geller Balázs) részére írjon egy bölcsődalt. József Attila, aki egyébként termékeny költő volt, teljesítette is a kérést, megírta az „Altató“ című verset, Ottó Ferenc pe­dig megzenésítette. Később hangfelvétel is ké­szült a dalról. Török Erzsi (azóta már elhunyt) előadó- művész énekelte, akinek aj­káról oly sok szép megzené­sített magyar verset és nép­dalt hallhattunk. Vörös Péter Az augusztus 19-én közölt keresztrejtvény he­lyes megfejtése: „Csillebérc, sátor, tábortűz, für­dés, Artek, Zánka.“ — 89 megfejtés érkezett. Sor­solással könyvjutalomban részesültek: Kássa Ka­milla, 5. oszt. Nagykapos (Veiké Kapusany), Bog­nár Tibor, 5. oszt. Vásárát (Trhové Myto), Leszkó Róbert, 7. oszt. Kisgyarmat (Siilkenicka), Horváth Jenő 7. oszt. Gúta (Kolárovo), Késő Zoltán, 8. oszt. Dobóruszka (RuSka). s 9 9 9 9 1179. IX. 2. N zn 18

Next

/
Thumbnails
Contents