Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-09-02 / 35. szám

1979.

IX. 2.

A motor nyolcezer méter magasan elnémult, és nem indult be többé. Kozlouszkij kapitány megpróbálnia a pusztulásra ítélt vadászgépet mi né 1 messzebb irányítani a várostól, a taj- ga fiaié. Másod percenként negyven métert veszített a magasságiból.

Műkor a kaltiapultcit bekapcsolta, a gép már feMantóziöaithöltiaiBlanul zuhant lefelé. Kozlovtszlkij erősein neikicsapódott egy -fiának, majd egy domb fagyott lejtőjére zuhant. Minőkéit lábszára eltört, s darabokra hullott baleseti rádiója is. Azután három éjjel és két nap kúszott a kihalt tajgában a legközelebbi utat keresve. Miikor rá találtaik, már majdnem megfagyott.

A fájdalmas sokknak, a vérveszteségnek, a fiagyásnaik és a túlerőlte- tésn-ek el kellett volna pusztítania Juniij Kozlovszkijt. Az orvosok szerint hifoetteiflénül erős éle-takarása tartotta őt életben.

A Termikus Sérülések Leningrádi Klinikáidnak 2. számú kórtermében kefiten számítollak néhéz esetnek: Jurij Kozlovszkij pilóta és egy Szerjozsa nisvű kalmük fiiú. A fiúnak mindkét lába megsérült, ízületei a hosszú mozdulat lanságtól megmerevedtek. Szerjozsa minden érdeklődését elvtesztatte az élet iránt, nem hitt az orvosoknak, még kevésbé a gyógyításukban, s ez bonyolultabbá tette kezelését.

A kórteremben tudták, hogy a fiú egy garázstűz scrán szenvedett súlyos égési sebeiket. Állandóan ott forgolódott az autóik között, feltehetően az autóvezetés volt élete álma. Ifjú korából KozlovszMj pilóta is emlékezett vallatni hasonlóra. Egy alkalommal elkezdte mesélni a kórteremben fekvőiknek, hogyan szerelt össze kisfiúként saját kezével egy teherautót.

léikkor, tizenihat évesen, már egészen jól tudort autót vezetni, de a garázsban sienlki sieim akart komoly munkát rábízni. Az egyik pedagógiai hajlamú főnöké elvitte a lelkes fiút az udvar egy távoli sarkába, ahol GAZ—51-és teherautó megrozsdáso- d-ott váza állott. „Ha vezetni akarsz — mondta a főnök —, csinálj ebből autót. Ez a leltétel. Szerszámokat kérj a műszerészektől."

A műszerészek és a sofőrök a következő napon már nem látták a vézna fiút a fémhulladékok között. S nagyim meglepődtek, amikor az udvar távoli sarkában felzúgott a hulladékokból, osaknem a semmitől összeszerelt motor.

Kozlovszkij pilóta, mindezt elmesélve, szeme sarkából észrevette: a fiú, Szerjozsa figyel rá. Még mintha el is mosolyodat! volna, amikor elképzelte az éi’Jsitre hält fémhulladékot.

Attól a naptól fogva a két „nehéz eset", a pilóta és Szerjozsa állandóan az autóvezetésről beszélt. S csak akkor hagyták abba, amikor a pilótát újabb műtétre vitték. Mikor Jurij Kozlovszkij az altatásból magáihoz tért, Szerjozsa várakozó tekintetét látta.

És mii lesz, kérdezte egyszer a fiú, ha Jura bácsi kikerül a kórházból, ismlét repülni fog? Természetesen, Maillé élénken Jura bácsi, akinek egész bensője összeszo-rult a sóvárgástól. Mindenesetre, feltétlenül fog autót vezetni. S hogy ne veszítse el vezetői készségét, már most különleges rendszer alapján edz, amelyet a pilótáik „földi repülés" néven ismernek. Az igazi repülést utánozza. Szerjozsa követheti példáját, ha van kedve hozzá!

„Négysávos úton mész — hallotta most az ajtó mögül az ügyeletes nővér. — Az óránkénti sebesség hatvan kilométer. Élesen balra kell kanyarodnod. Mit teszel?"

„Leveszem a gázt — felelt a fiúhiang —, kinyomom a kuplungot, fékezek. Átkapcsolok a harmadik fokozatba, befordulok a kanyarba, gázt adok ■..“

„Állj, áll/! Miért csinálsz mindent kizárólag csak a kezeddel?"

Kétségbeesett gyenmelkkiiáltás: Jura bácsi, nem hajlik a lábam!"

Kozlovszkij hangja: „Hagyd abba a hisztériát. Tedd meg, amit tudsz. Amit pedig pillanatnyilag nem tudsz megtenni, abba igyekezz beleélni magad. Az egész tested vedd igénybe, érted?"

A nyolcadik műtét után (csupán egyetlen év alatt nyolc műtét, ugyanabban az intézetten) Kozlovszkij azzal a megszokott érzéssel ébredt, hogy figyelik. Ez kora reggel történt, mindenki aludt.

„Jura bácsi! — hallotta a lelkes suttogást. — A jobb lábam megmozdult! Szavamra mondom! Tetszik tudni, jégkérgen hajtottam, kétsávos úton. Szemben velem — a távolsági busz, és egyszercsa-a-ak megcsúszik! Én — fékezek, és — jobbra. És amikor fékeztem, a jobb lábam ... tetszik érteni? Megmozdult!"

Egy hónap múlva Juriij Kozlovszkijt a művégtag-ellátással foglalkozó tudományos kutatóintézetbe szállították. SzenjozEia minden segítség nélkül telikef.it, hogy elbúcsúzzon tóle. S állt, ágyának végébe kapaszkodva, míg barátját elvitték a tolókocsin.

Több mint egy évig küzdöttek az orvosok Kozlovszkij pilóta életéért. Még egy évig tartott, míg megtanult a műlábaikon járni, s csak 1975 áprilisában tért haza a Moszkva környéki Krasznozavodszkba. Történetét sóik újság megírta, nevét már ismerte az egész ország.

Több ezer ember Irt levelet. Koz- lovszkijnatk, magasztalták bátorságát, boldogságot ús sikert kívántak neki.

Ö pedig ez alatt az Idő alatt nem tudott kimenni az utcára. Pélt az utcától, alhol ismeretlen emberek méregetik majd, az ismerősök pedig — együttérzést kifejezve közelednek hozzá. Egy teljes hónapot töltött önkéntes fogságban, nem találva helyét és elfoglal t-sí got. Könyvet vett a kezébe, és Csak nehezen tudta megállni, hegy ne haj tsa a sarokba. Ez volt a krízis, a holtpont, hasonló a hosz- szútávfutóéhez.

Elhatározta, hogy visszatér Lenin- grádba, ahol a művégtagelM-tó intézetben még küzdő, erős embernek érezte magát, és akire másoknak is szükségük van. Ha megkéri őket, találnak mlajd munkát neki az intézetben. Végül is felsőfokú mérnöki végzettséggel rendelkezik.

Már becsomagolt, amikor váratlanul megjelent régi barátja, Alik Pokrobszkij. Egy azok közül, akikkel a repüf.ö'Jskola előtt autóvezetői tanfolyamira járt. Alik sofőr lett, és szakmájában osztályon felülinek számított. Egész Krasznozavodszk ismeri PokrcvsZkij „előkelő“ ZISZ-ét. Ezt a félszázados masinát csavaronként szedte össze Alik, kikélapátba. és át is festette. A külső lépcsős, hosszú, fekete autó fürgébben robogott ezután, mint a legújabb modellek.

Amli-nit Alik megtudta, hogy Jura Kozlovszkij visszatérít a kórházból, azt javasolta, sétáljanak egyet a környéken híres fogatán. Nagy megtiszteltetés! Kozlovszkij elmosolyodott és Aliik után az utcára lépett.

Ogy tizenöt percig normál sebességgel a helyi betonúton haladtak. Azután Aliik egy földútra tért, és helyet cserélt Kozlovszkijjal. Oly hosszú idő után Jurij ismét a volánra tett© kezét. „Gyerünk, indíts — mcndita a régi barát —, én addig elszívok egy cigarettát."

Olyan volt ez, mint az első lépés a mülábakon. Kozlovszkij bekapcsolta az első fokozatot, lenyomta a gázpedált, és lassan kezdte feitemgedni a kuplungot. A ZISZ rángatózott, aztán elnémult.

„Jura bácsi, nem hajlik a lábam!"

Alik elgondolkodva cigarettázott jobboldalt, előre, az útra nézett. Balról, a nyitott ablakon át érezni lehetett a megnyugtató, füiőutú meleget. Kozlovszkij egyáltalán nem érezte a gázpedált de megpróbálta „egész testiével“ elképzelni könnyed mozgását a műláb kemény cipőialpa alatt. Az „előkelő“ limousine, most is megugrott, de nem nérnult el, mozgása egyenletessé várt, felverte a pert a földúton.

Jurij Kozlovszkij érezte, hogy bent valami enyhül, kettes fokozatba kapcsolt, és klgu-rUIt a főútra.

A hanműncihárom éves embert rémületbe ejtette, hogy a jövőben a Honvédelmi Minisztérium nyugdíján tengett majd ételiét. Sápadt zöld, kézi- irányitású „Moszkvicsát“ Kozlovszkij főiként technikai eszköznek használja, hogy méltó (az ő fogalmai szerint) elfoglaltságot keressen. Egészen jó helyeket ajánlottak neki, d© Jurij okvetlenül olyan munkát elkart, amely kapcscOaittoan van a repüléssel. Ha már nem repülhet...

A Moszkva felé vezető főúton olyan sebességgel hajtott, mimtha az egyetlen munka csakis őrá várna, mintha mások ettől ás megfoszthatnák. Egyszer .két ismerős lányt is magával vitt. Megígérte, hogy hamarabb célhoz érnek, mént akármelyik villamos vasúttal. Mellett©, az első ülésen az üzemi klubban dolgozó Nagya ült. Elkésett a moszkvai szemináriumról. Most jól is jött Kozlovszkij gyors hajtása. De Zugorszknál, amikor nekilódultak a közvetlen útnak, a lány meglepetten nézett a sebességmérőre, és azután, egész Moszkváig, nagyon csöndesen ült, a biztonsági övbe kapaszkodva.

Megérkezteik, a vezető már rég elköszönt és bement valamilyen hivatal kapuján, erősen imbolyogva járás közben. Nagya pedig nem tudott magához térni. „Mi az, talán tengerész?

— kérdezte barátnőjét. —-Mitől im- bolyog úgy?" „Miket beszélsz" — lepődött meg barátnője. — Ez Kozlovszkij. Az a pilóta, akiről az újságok írtak."

Másnap Nagya ismét a klub ajtajához állt, amikor arra ment el Kozlovszkij autója. Mint esett így — nem kell magyarázni. Jurij szó nélkül kinyitotta az ajtót, s a lány beült. Csak a ZagorSzk környéki ismerős szakaszon érintette meg nyugtalanul tenyerévé1 szomszédját a lány. „jura

— mondta —, kérlek, ne hajts így."

Kozlovszkij levette a gázt. Vidám

Kozlovszkij mérnök (ülve) a műsziv- laboratóriumban

meglepetéssel pillantott a lányra. „Es ha nélkülem mész — mondta akkor Nagya magabiztosan —, akko- is türtőztesd magad. Nagyon kérlek."

Két hónappal később összeházasodtak.

KozlcvsZkijriak több állást is ajánlottak, meghívták egy tudományos repülési kutatóintézetbe és egy világ- szer!© híres tervezőirodába is. Mielőtt döntött volna, egy ©lvtá-rs elvitte őt a műszíwal -foglalkozó laboratóriumba. Ha nem is akar az orvostudomány- nyial foglaTIkoznl, azért még megnézheti a több ezer emberi életet megmentő kis műszereket.

A laboratóriumban, csapokból és csövekből összerakott állványok sorakozik egymás .mellett, szelepek koipcgt-alk, miközben -az egyik lombikból a másikba rózsaszínű, sziru-pszerű folyadékot hajtottak. Ez lenn© hát a XX. század orvosi csodája?

„Nem — mondta a laboratórium vezetője. — A szív egészét© még beletartozik az irányítóirendszsr és egy hosszú életű energiai orrás. Ez itt csak a szivattyú. Amint sikerül megbízható diajragmát kidolgoznunk, a rendszert bevarrjuk az eltávolított beteg szív helyébe. Nem volna kedve nekünk segíteni?"

Hétfőn beállított a laboratóriumba Kozlovszkij. Két műszívrendszer ösz- szehiascnllító kísérleteit bízták rá: a zacskó alakú amerikait és a gömb alakú hazait. Reális életfiektélsíeket utánzó több száz rendszeren kellett értékelni működésűiket.

Egy hét múlva -Kozfavszlkíj mérnök úgy döntött, hogy az orvostudomány nem kevésbé fontos, mint a repülés. Végül is az életét orvo-sok mentették meg. De nehéz volt elfogadnia a tudományos kísérletezés 'lassú logikáját. Megbékélni azzal a -ténnyel, amely idegen. volt a tegnap; Vadászrspülő- től: a negatív eredmény is lehat értékes.

Kezdetben a lelkesedés és -az újdonság hajtotta élőn© Kozlovszkij bebizonyította, hogy nagyszerű tervező és éles eszű kísérletező. De, képletesen szólva, éppen e-zen a ponton a motorja leállt. Az önigazolás lenne az ember életének egyetlen célja? És aztán mi következik?

A munkatársaik arról beszélgettek, hegy tevékenységük a század végéig fc-r fa dal másítja az orvostudományt. Ám ezek az álmodozások csak idegesítették Kozlovszkijt. Még hogy a század végéig! Ő ma, mo-st akart meggyőződni arról, hogy hasznos munkát végez.

Egyszer mutattak neki egy borjút, amelyikbe hárem nappal korábban a szív© helyébe bevarrták a laboratóriumban készült gömb alakú műszivet. Jurij a borjú imipulzátor-vszeté- kekkel körülcsavart oldalához hajolt, és bentről meghallotta az ismerős hangot: valahol, a mesterséges szív- pitvar és szívkamra között kivehetően kopogott a mesterséges szívbillentyű. A poliuretánból készített dia fragma az élő -artériákon, vénáikon és hajszálereiken át hajtotta -a vért. A borjú- vidáman, lila szemmel nézett rá.

... A Szerv- és Szövetátültető Intézetbe hetente égyszer elhozza a legújabb müszívet, amelyet ő maga vizsgált meg a laboratóriumban.

IGOR CIBULSZKIJ (A MOLODOJ KOMMUNYISZT című lapból)

Feleségével, Nagyával a zöld Moszkvicsban, ahol megismerkedtek

„A FÖLDI REPÜLÉS" MINT

a túlélés módszere

*