Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-09-02 / 35. szám

B ár szerény kereteik között Indult a televízió, a kez­deti bizonytalan lépéseiket ro­hamos fejlődés követte, mind a nézőszámot, mind a sugárzási időt tekintve. A hatvanas évek végén csaknem minden háztar­tásban volt legalább egy tele­vízió. A műsoridő rohamos bő­vülés© az utóbbi évtizedben kis­sé lelassult, ennek ellenére vi­lágszerte a 'tévé műsoréhségét osak üggyel-bajjal tudják csil­lapítani. A képernyő könnyedén felszippantja az évi filmter­mést, sőt a 'filmgyáraik ma már évi moziilfilmigyántásuik kát-há- romszorosánaik megfelelő mienmyisiégű produkciót készíte­nek bérmunkában a televízió számába. Ez azonban még min­dig ikevés. A nézők megszok­ták, hogy mindennap, a főmű­soridőben, egy, másfél őrás já­tékfilmet lássanak, sőt szívesen veszik a délutáni és az éjsza­kai filmvetítést is. A televízió egyre növekvő műsoréhsége te­remtette meg az üj műfajt: a sorozatot. A műfaj meghonosí­tása során nem vállalt magára különösen nagy kockázatot a tv, hiszen évtizedek óta népsze­rűek voltak a rádiós sorozatok. Nagyjából biztosra mehetett, hogy a nézők köriében sikere lesz. Valóiban, a nézők a soro zatokat hamarosan megkedvel iák, a főszereplőket ismerős­ként látták viszont a képer­nyőn. Az első hat-, majd tizen­két részes szériák után kezdtek megjelenni az egyre 'hosszabb, több tucat részből álló regény- folyamcik, napjainkban már a százas sorozatok sem ritkák. Készülnek folytatásos filmek mind kortárs, mind klasszikus művekből. Érdekes és sajátos módon a kortérs alkotásokból készült sorozatok irodalmi alapanyaga ritkábban regény, gyakrabban már eleve forgatókönyvként íródik meg, sosem nyomtatják ki. Nagyon valószínű, hogy könyv alakban nem Is aratna különösebb sikert, kétséges, hogy kiállná-e az esztétikai vá­lasztóvíz-próbát. A tárnia kimé rítheletlen: készülnek ügyvéd­és Ikereskedöíörtémetek, orvos- sztorik és ól történelmi soroza­tok csakúgy, mint karriertörté­netek és politikai krimik. Kő zös jellemzőjük, hogy vala­mennyi az örök konfliktusok és 'konfliktushelyzetek (szere­lem, halál, féltékenység, ma­gány, munka, emberi kapcso­latok) szinte tetszés szerint nyújtható láncolatából áll, a mindennapi élet banális motí- vumSzerű ismét léseiből táplál­kozik. A sorozat általában olyan motívumckait ábrázol, amelyek megértéséhez és a ve­lük kapcsolatos állásfoglalás­hoz nem kell különösebb esz­tétikai és morális felkészült­ség, a mindennapi élet alap helyze'ei és gyakorlata alapján mindenki állást foglalhat a tör- téniteiklkel kapcsolatban. Lát szatíra az egymást követő ré­sziek folyamán alakul ki a fő­hősök jeli eme, a valóságban azonban az alkotók Ikész sé­mákkal dolgoznak: a,z egyik ol­dalon az egyértelműen jó, be­csületes lés tiszta jellemek fog­lalnak helyet, akik hosszú, de Végül is eredményes 'harcot folyttatnak a másik oldal egy­értelműén rossz, csalárd, alá­való szereplőivel. Érdekes mó­don a sorozatok sikere csak nagyon lazán függ össze azok esztétikai színvonalával. Ennek oka minden valószínűség sze­rint a 'jel’lemáhrázoMIsban rej­lik: a már a megjelenésük pil­lanatában kiismerhető és azon­nal kategorizálható jellemek az azonosulás, illetve <az elítélés könnyű lehetőségéből adódó sikerélményben részesítik a né­zőt. Kortárs szerző világirodalmi rangú alkotásának megfilmesí­tése sem mindig zavartalan. A mű alapkonfliktusa, a szerep­lők és a cselekmény váza ter­mészetesen megmarad — énei­kül aligha írhatnák föl a szer­ző névét —, de a mű monda­nivalója, mélyebb művészi tar­talma legtöbbször elsikkad. Az ilyen jellegű fiilmfeldolgozás mintapéldája a néhány évvel ezelőtt sugárzott Hosszú, forró nyár című sorozat. Az alkotók annyira eltértek a faulkneri alapműtől, hogy hitelrontást, vagy hamisítási perre bőven rá­szolgáltak volna. Általában nem sokkal jobb a helyzet a klasszikusok eseté­ben. Mozifilm készítése során a rövidre szabott műsoridő — maximum két-három óra — szükségszerűen rákényszeríti a feldolgozókat a tömörítésre, a válogatásra, önálló íilmnyelv alkalmazására, amely olykor futó képsorokkal tud elmonda­ni százoldalnyi leírást. Szeren­csés esetben sikerül filmsza tag­ra vinntt a mű hangulatát, a cselekmény tömörségét szigo­rúan szerkeztet! képsorok ad­ják vissza: remekmű születik. A sorozatgyártóknak azonban JÖVEDELMEZŐ ÁLLÁS Tévéfilm Osztrovszkij drámájából !,úeltoltak, tnelőtártuk, egyhangú körmölé sek. Balok, vacsorák, üres fecsegéseik. A fér fiák könyökvedót koptatnak és hivatalnoikos kodnak; a nők almuirsszoknyót hordanak és biedermeier szalonban unatkozniuk. Zsn- dov, a szatirikus dráma főhőse befolyásos ro­konok segítsége nélkül kíván ltoldngulili. Po­lina. a felesége embertelen körülmények kö zött keresi az erkölcsi tisztaságot. A Jövedelmező állas című Osztrovszkij dráma hősei a múlt században éltek, maga­„...az élet megpróbáltatázaitél óvott tisz­ta lány“ (Máté Magda felvétele) tártát úMx'rl, gondolkodásmód jókból azonban azok is okulhatni.dk, okik jövőjüket ma is a rokon i baráti kapcsolni okra építik, okik ve röfónyos délid oben som látják a napot. A Kazán István rendezéséinm készült tévé­fii lm női főszerepét Kánya Kata játssza, akit legutóbb a Küszöbök Emőkéjeként láthattunk. — Boldog vagyok, hogy a sok „Maca szerep“ után végre szélesebb érzelmi skálát járhatok tue — vallja. — Polina ugyanis az élőt mogprohá ltot á sa át ó i óvott hiszi a lány, akinek becsületes elképzelései vannak a vi­lágról és az esnlieri .kapcsolatokról; a körül­mények hatására azonban mégis számító, ke gyeik n asszony válik hol öle. Először fordult ölő velem, hogy a felvételek közijén elsírtam magam, ment kiborított a figura magatartása. Az, hogy a tisztaságból hogyan lesz számi tás, a melegségből kegyetlenség; az hogy a férjét olyan megalkuvásra készteti, amelyre ő sosem lenne képes. Hogy az életútjuk to vábhrj is közös marad, eigy újabb regény témája lehetne. Lehet, győz majd benne a tisztaság, hiszen Polina mások hálósára lett kegyetlen. — A százéves mű konfliktusát ma is idő­szerűnek tartom. — Kétféle kapcsolatot tár fel az Író: Poli- náét, aki szerelemből ment férjhez és a nő- véréét, aki ravasz számításból mondta ki az igent. Egyik pór sem boldog, s ez elgondol koztotó, hiszen az emberi kapcsolatok moz­gató rugói n*a is ugyanazok. — A színésznő szemével nézve milyennek találja Polinát? — Az a szerep, amely küszködést, gyötrő­dést hoz magával. A naivitás érzékeltetése ugyanis éppoly gondot jelentett, mint a ke­gyetlenség megjelenítése. — Polina élete kompromisszummal van tele. Kánya Katáé? — Bár tudnék kompromisszumot kötni! Megpróbáltam ... Egy ideig-óráíg ment, aztán minden kezdődött elölről. Talán ez lenne a felnőttség kritériuma? A „valamit valami ért“? Ésszel még meg tudnám tenni, de az érzelmeimmel soha! fg. szabóf kapóra jön a klasszikusok „ter- jengősságe“, sőt, nemegyszer még hálásak is lennének, ha a szerző az eredetinél háromszor nagyobb terjedelemben írta volna 'meg művét. Niincs szük­ség tömörítésre, a sorozat megengedi, hogy münden kis epizódot jót kidolgozzanak, szétírják, miivel a film néhány órájával szemben a sorozat ötvensZar-haitvanszoT nagyobb terjedelmébe ez belefér. Ennek következtében rétestésztaként nyúlik a cselekmény, ami szükségszerűen a ’fartalom és a művészi színvonal rovására megy. Felvetődik a kérdés, hogy a soroz» tikészítésnek szükségsze­rűen a színvonal valdja-e kárát. Erre egyértelmű nemmel lehet válaszolni, mivel nem egy po­zitív példa igazolja, hogy lehet színvonalas sorozatot készíteni. Bár eredetileg filmszínházak számára készült, de szép példája a színvonalas sorozatnak az Os- car-dífas szovjet Háború és bé­ke, a televíziós sorozatok közül az egész világon bemutatott Galswarthy-műwk alapján ké­szült Forsyte Saga, valamint a nemzetközi sikert aratott Mik- száth-fe'.d-olgozás, a Fekete vá­ros. A soro zatikés z ítőknek minde­neiké! ötit tudatosítaniuk kell, hogy a tv-dramaturgia nemcsak illusztratív feldolgozást jelent, ha ni am a többkötetes klasszikus művek esetében a flilmdrama- turgiához hasonlóan kiválasz­tást és tömörítést is. Mert nem lehet és nem szabad egy soro­zat értékéit és sikerét a sugár­zott részek számával mérni. Hogy a jövőben egyre ritkáb­ban forduljon elő az a helyzet, amikor a kevesebb több lett volna. OZOGANY ERNŐ Kameraközelfaen • A szovjet televízió húsz részből állé dokumentum- film-sorozatot sugároz Szov­jet nők címmel. 9 Ausztráliában komolyan foglalkoznak az ún. képer­nyő-újság bevezetésével. A több országban már jó ered­ménnyel kipróbált műsortí­pus gazdái a lapkiadó válla­latok szeretnének lenni. © Üzbegisztán fővárosá­ban, Taskentben 350 méter magas tévétorony építéséhez fogtak. A tervek úgy készül­tek, hogy a torony ellenáll­jon az ebben az övezetben oly gyakori földrengéseknek és erős szeleknek. Az 500 négyzetméter alapú tornyon 110 méter magasan kilátó épül. © 1980-ban megindul a színes adás Portugáliában is.. 0 Üj amerikai ötlet: rek­lámtombola. A tévénézők milliói között tombolaszelvé­nyeket osztanak ki, s a nyertes szelvények száma hol a reklámműsorok előtt, hol közben, hol meg adás végén jelenik meg. Vagyis: a nézőket „rákényszerítik“ a reklámműsorok megtekin­tésére ... • Az újvidéki televízió az UNESCO-val együttműködve 13 részes sorozatot készít a fejlődő országok kulturális életéről. © A BBC új ötrészes soro­zata az Üvöltő szelek című Emily Brontg-regény nyomán készült. B02ENA NEMCOVA ÉLETE FILMEN BoZena Némcová cseh írónő életé­ről szlovák tévé- film készül, mely­nek egyik szerep­lője Frantiiek Ve- lecky, aki az utóbbi időben több magyar filmben játszott (Miroslav Vodéra felvétele) 1»7«. IX. 2. ÚJ SZÓ

Next

/
Thumbnails
Contents