Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-09-02 / 35. szám
0 újszó N em először írunk ezeken a hasábokon a szovjet—amerikai kap csőlátókról, s nem első ízben teszünk említést arról a történelmi jelentőségű tárgyalássorozatról, amely a SALT—II előkészítését szolgálta. A hosszadlalmlas, kimerítő tárgyalások végre eredményre vezettek, Bécs- ben aláírták a hadászati támladó fegyverrendszereik mennyiségi és mi nősé gii korlátozásáról szóló egyezm'ényit, ismerteíbb nevén a SALT—II-t. A joggal történelmi jelentőségűnek tartott egyezményt Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának fóti fkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke és James Carter, az Egyesült Államok elnöke írta alá, a Világ két leghatalmasabb fegyverrendszereket birtokló katonai és politikai hatalmának képviseletéiben. A SALT—ill megkötése egyszerre szolgálja a fegyverkezési verseny fékezésiét, a biztonság és a biztonságérzet fokozását, a nemzetközi viszonyok általános javulását, a szovjet— •amerikai viszony fejlődésiét és az általánosabb értelemben vett leszerelés ügyét. A kérdéskör rendkívüli bonyolultsága részben érthetővé teszi azt a hosszadalmas előkészületet, amteily megelőzte az ünnepélyes aláírást, de látnunk kell azt is: a megállapodás elhúzódásában szerepet játszottak azok az erőik is, amelyek ny Sltan szembeszegültek az egyezmény ügyével. Hét évig húzódtak az előkészületek: hét év választ Ja e! egymástól a két SALT-egyezraényt — a SiAILT—il-et és a SALT—II-t. A hét év eseményei természetszerűleg befolyásolták a szovjet—amerikai kapcsolatok általános jellegét, az enya szovjet—amerikai—brit megállapodásit az atomfegyverek elterjedésének korlátozásáról, ismertebb néven az „a t oms or o m p ó-s zerződ és t “. 19&9-iben kezdődött a „Sait-törté- nélem“; Helsinkiben megkezdődtek az előkészítő megbeszéléseik a SALT—I egyezményről. Ezek még nem a S ALT- tárgyé 1 áscík, azokra csak a következő éVbein került sor a mostani egyezmény aláírásának színhelyén, Becsben. És 1972 májusában 'Moszkvában Leonyid Brezsnyev és az akkori amerikai elnök, Richard Nixon aláírta az ideiglenes SALT—I megállapodást. Ideiglenesnek nevezték azért, mert egyúttal megállapodtak abban, hogy az egyezményt hamarosan (!) légy teljesebb, egy átfogóbb, részletesebb egyezménnyel váltják fel, almiéiy a hadászati védelmi fegyverrendszerek ésszerű korlátozásán kívül megfékezi a hadászati támadó- fegyverrendszereik fejlesztését is. M ielőtt a SALT-törtérielmiat folytatnánk, röviden összefoglaljuk a SALT—I megállapodás lényegét. A Becsben és Helsinkiben 30 hónapon át folytatott tárgyalások során a Szovjetunió és az Egyesült Államok határidőhöz nem kötött szerződésben állapodott meg arról, hogy korlátozzák a rakéliaelhárító rendszereket. Az egyezmény öt esztendőre szólt f tehát lényegében már két éve lejárt!), s néhány limltézkeidlést tartalmazott a hadászati támadófegyv'erzeitieik korlátozását illetően is. A 16 oiiklkeüyes dokumentumban mindkét fél kötelezetit- ségat vállait Saját rakétaelhárító rendszerének korlátozására. Ennek értelmében lemondtak arról, hogy az egész országra kiterjedő rakétaelháhülési politikát, és nem hagyták érintetlenül a leszerelés felé mutató intézkedések és tárgyalások folyamatát sem. Most, hogy végre megkötötték az eddigi történelem során a legjelentősebbnek ígérkező egyezményt, érdemles áttekinteni azt a bonyolult folyamatot, amely eddig elvezetett. A gyökerek nem az első SALT- egyezményhez nyúlnak visz- sza, hanem egy évtizeddel korábbra. 1962-t írtak, amikor a Szovjetunió előterjesztette az úgynevezett „atom- ernyő-*javaslaitot“. A következő évben „forró drót“, közvetlen távösszeköt- tetés létesült a moszkvai Kreml és a washingtoni Fehér Ház között. Még ugyanebben az lévban, tehát 1963-ban a szovjet—amerikai—angol atomklub tagjai aláírták a részleges afamcsend- egyezményt, amely a légkörben, a világűrben és a vizek alatt betiltotta az atomkísérieteket. A következő jelentősebb megállapodás 1967-ben született: MosZkwa és Washington megegyezett abban, hogy megkezdik a hadászait! fegyverek korlátozását, illetőleg az ezt a célt szolgáló tárgyalásokat. A következő évben aláírták-TÖRTÉNELEM rító rendszert építsenek ki. Az egyezmény ugyaniakkor engedélyezte két- kiét rakiétaelhárító rendszer kiépítését: az egyikkel a főváros biztonságát érték el a lílalek, a másik rendszer pedig a iegomtosOibb raficéJabázisck védelmiét látta, illetve láthatta el. A SALT—1 intézkedett arról :1s, hogy ezekben a rendszereikben hány ellen- ráké‘Ja, milyen kapacitású radarrendszer és rakétarendszer összpontosuljon. Az egyezmény ugyanakkor stopot szabott a ’tengerről, levegőből és világűrből működtethető rakétarendszerek hadrendbe állítása és kipróbálása előtt, mngtiltotta az automatikusan Vagy féiaiutomaitikulsan — tehát gyorsan — tölthető rakiéfa.rciilövők, illetve az egy,zerre több rakéta kilövésére alkalmas indítóállomások birtoklását. 'A SALT—-I megállapodás — hiányosságai ellenére — betöltötte szerepét, és — hallgatólagos megállapodás értelmiben — lényegében érvényben maradt lejárta után is. Ezzel megkönnyítette az új SALT-egyez- mény előkészítését. A SALT-tárgyalá- sok menetéről, illetve folytatásáról már gyakran adtunk számot, ezúttal inkább a második SALT-lépcső eredményeit ismertetjük. Ezek sorában talán első 'helyein áll az a megállapodás, amely arról intézkedik, hogy rövidesen megkezdik a SALT—fii előkészítését, tehát a SALT-történelem folytatódik. A SALT—fi kiindulási pontja az egyenlő biztonság élve. Figyelemmel van a szerződő felek kölcsönösen tiszteletben tartott 'biztonsági érdekeire, mégpedig azon az alapon, hogy a két fél hadiseregfelépíJése, fegyverrendszere alapvető elemeiben és struktúrájában különbözik egymástól. Ezt figyelembe véve, a felek kötelezték magukat arra, hogy korlátozzák az imierkonitinentálís ballisztikus rakéták, a itengeraClattjárókról indítható balliiszfikus rakéták, a nehézbcimfcá- zók, a levegő—föld típusú ballisztikus rákétáik indító berendezéseinek számát oly módon, hegy ©ztk öszesített mennyiségben ne haladják meg a 2400-at. Másfél év múlva, tehát 1981. január 1-ém az eimilitett támadó fegy- venrsmdszerelk számát 2250-re .korlátozzák, s egyúttal hozzáfognak azoknak a fegyverrendszereknek a leszereléséhez, amelyek ezt a mennyiséget meghaladják. A SALT—II ily módon konlkrét leszerelési intézkedéseket tartalmaz, miközben a feleiket arra kötelezi, hogy mean létesítenek újabb, helyhez kötött rakétaíndító berendezéseket. A SAILT—II megszabja a nagyobb hatótávolságú, szárnyas, cirkáló rakétákkal felszerelhető neihéz- bombázéik, továbbá a több robbanó- fejes, úgynevezett MIRV-rakéták kilövésiére alkalmas bázisok számát is. Az egyezmény ugyanakkor nem korlátozza a fegyverzetek és fegyverrendszereik korszerűsítését és a jogos biztonsági szempontokkal összhangban álló — de az egyezmény betűjének és szellemiének szigorúan megfelelő — fejlesztését. A SALT—II. 78 oldalas dokumentum, terjedelmi korláta! vannak a részletes Ismertetésnek. Rá kell mutatnunk azonban egy olyan sajátosságra, amely mindenben megkülönbözteti a második világháború után kötött ‘egyezményektől. A feleik ugyanis megegyeztek a szerződés kölcsönös ellenőrzésében, méghozzá úgy, hogy eközlten Saját — nemzeti — ellenőrző eszközeiket, berendezéseiket veszik Igénybe. 'Ez úgy történik, hogy közben ne sértsék a nemzetközi jog általánosan elfogadott normáét. Moszkva és Washington vállalta azt is, hogy nem fogj.a zavarni a másik fél ellenőrzésre hivatott eszközeinek működését, nem nehezíti meg az ellenőrzés technikai lebonyolítását. A SALT—II, ha az amerikai szenátus is ratifikálja, 1985 végéig marad totál ybain, de ia felek előirányoztak az újabb egyezmény megkötésé: is. KRAJCZAR IMRE 1879. IX. 2. Leonyid Brezsnyev és James Carter kicseréli a Bécsben aláirt SALT—II-szerződés dokumentumait (CSTK-felvételek) SALI Leonyid Brezsnyev és Gerald Ford 1974-ben Vlagyivosztokban szovjet—amerikai nyilatkozatot irt alá Leonyid Brezsnyev és Richard Nixon (baloldalt) az ideiglenes SALT—1-megállapodás aláírása után
