Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-09-02 / 35. szám

VASÁRNAP 1079. szeptember 2. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 5.52. nyugszik 19.16 Közép-Szlovákia: 6.00. nyugszik 19.24 Nyugat-Szlovákia: 6.08, nyugszik 19.32 órakor A HOLD kel - 16.32, nyugszik 1.03 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ISTVÁN és BRONISLAVA nevű kedves olvasóinkat 17S9-bra ««letett Iván PETROVICS ukrán kBit«, u újkori nkrán irodalom egyik megalapít« ja ( + 1839). AZ ÚJ SZŐ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Emberi jogok — kétféle felfogásban V. Blagogyetyolev Interjúja Nem kendőzzük el hibáinkat Árpád Ceffo írása Arab világ Krajczár Imre írása Már nem elmaradott község Deák Teréz riportja Nemes célok szolgálatában Kardos Márta cikke A levélhordó Makszim Gorkij elbeszélése Éjjeli vihar a kiégett gyepen Részlet Moyzes Ilona készülő regényéből Tanítóm gyakorta íra­tott velünk fogalmazást úgy, hogy felírt a táblá­ra egy-egy népi mondó­kát, szólásmondást, köz­mondást, és feltette a kérdést: Mit fejez ki? Mi válaszoltunk, s abból ke­rekedett ki a fogalma­zás. Jó módszer volt. Ráve­zetett az értelmezésre, a megfigyelésre, az önálló ítéletalkotásra. Mi taga­dás, ellestem a módszert, felnőtt fejjel is alkalma­zom. Állok a téren, nézem a nyolc-tíz méter hosszú­ságú, legalább másfél méter magasságú hirde­tőtáblákat, sorra olvasom az öles nagyságú betűk­kel irt szöveget, s kér­dezem: Mit fejez ki? Az egyik táblán ez áll: „A Magasépítő Vállalat új várost épít.“ Vála­szom: Ha nem írnák ki, akkor is tudnám, de ne­hogy azt . gondoljam, hogy csak fusizással fog­lalkoznak. hangsúlyozot­tan tudtomra adják: ők igenis építenek. A cérna- gyáriak hirdetőtábláján ez áll: „Mindenféle cér­nát gyártunk.“ Válaszom: Ezt eddig is tudtam, de­hogy olyan nagyon fon­tosnak tartják ezt közöl­ni, már gyanús. A GU­Mit fejez ki? MOH gyár hirdetőtáblá­ján meg ez áll: „Száz százalékra teljesítjük a tervfeladatokat.“ Vála­szom: Ez természetes, de úgy tűnik, hogy külön elismerésre várnak, ami pedig nem jár, mert hi­szen nincs abban semmi különös, ha valaki elvég­zi a munkáját. Tanítóm persze népi mondókát, szólásmon­dást, közmondást Irt fel a táblára annak idején, s azok mindegyike mag­vas gondolatokat tartal­mazott, könnyű volt azok nyomán szép, érdekes fo­galmazást írni, ha fel tette a kérdést: Mit fejez ki? A hirdetőtáblák szö­vegét olvasva azonban csak ennyire futja tehet­ségemből. Mi a hiba? Megkopott, elfakult megfogyott volna tehet­ségem? Nincs már erőm a képzettársítás nyomán új gondolatokra találni? Miért nem keltenek ben­nem érdeklődést a hirde­tőtáblák szövegei? Ogy hiszem, azért, mert nincs különösebb mondanivalójuk, vagy ha van, az is nagyon kevés, szegényes és együgyű. Gondolom, ha a szö­vegírók is alkalmaznák tantítóm módszeréi, nem pazarolnák a szemléltető ágistáció eszközeit ilyen hirdetőtáblákra, ilyen feliratokra. Szeptember eleje van, újra iskolába mennek a gyerekek. Ki örömmel, ki kellemetlenül, de hát ez az élet rendje, a gyerek­nek iskolába kell járnia, s egy kötelessége van, hogy tanuljon. Ünnepé­lyes hangulat uralkodik a tanévnyitó reggelén, de nemcsak az iskolá­ban, már kora reggel a készülődés izgalma vib­rál a családban is — s nemcsak ott, ahol isko­laköteles gyerekek van­nak. A nagyobbak egye­dül indulnak útnak, a ki­csinyek szülőt kísérettel, s nem tudni, az elsősök izgulnak-e jobban, vagy szüleik, hiszed a gyerek nevelése ezehtúl meg­oszlik az otthon és az iskola között. A tanévnyitó mindig a gyerek, az iskola ünne­pe. S közben megfeled­kezünk azokról, akik szeptember elején leve­szik a szülő válláról a akadnak olyanok is, akik csak ímmel-ámmal vég­zik munkájukat. Bizonyá­ra egyetértenek velem, ha azt mondom, hogy a pedagógusok között ke­vés az olyan, aki munká­ját ne végezné szeretet­tel. Felelősségük leg­alább akkora, mint a szü­lőé, és ennek tudatában is vannak. Jóra, szépre, bölcsességre oktatják a rájuk bízott emberkéket, idejüket, egészségüket nem kímélve formálják őket napról napra, évről évre, áldozatos munká­val, hogy egyszer majd derék, jellemes felnőt­tekké váljanak. Hogy ez nem mindig sikerül? Nem az ő hibájuk. Szep­tember elején őket kö­szöntőm, a pedagóguso­kat, a tanító néniket és a tanár elvtársakat, s mondok egykori tanító­imnak, tanáraimnak — megkésve — köszönetét. Az elkövetkező években megnövekednek az igények a növényi eredetű élelmiszerék és nyersanyagok termelésével kapcsolatban is. Ennek a követelménynek megfelelően a cukorrépa-termesztési területnek 200—220 ezer hektárra való növelésével kell számol­nunk. A repce vetésterületét 90 ezer hek­tárra kell növelnünk, s ebből 80 ezer hek­táron alacsony eruksavtartalmú fajtákat kell termeszteni. Tovább kell bővíteni a komlótermesztést, s javítani kell a minő­séget is. A burgonyatermesztésben a mező­gazdasági vállalatoknak a hektárhozamok növelésére kell törekedniük, és az élelmi­szeriparra, illetve a kereskedelemmel együttműködve a termés célszerűbb fel- használása és a raktározási veszteségek lé­nyeges csökkentésére kell helyezni a hang­súlyt. Ennek érdekében a 7. és 8. ötéves tervidőszak folyamán célszerű lesz 3—4 nagyüzem felépítése, amelyekben lehetővé válik a burgonya komplex feldolgozása, a zöldség- és gyümölcstermesztést pedig úgy kell fejleszteni, hogy 1985-ig az egy lakosra jutó zöldségfagyasztás elérje a 91 kilo­grammot, a gyömölcsfogyasztás pedig a 65 kilogrammot; ugyanakkor biztosítani kell, hogy a zöldség- és gyümölcstermés 40 szá­zaléka friss állapotban kerüljön a piacra. Az élelmiszeriparban — amelynek ter­melése és a hazai piacra történő szállítása a 7. ötéves tervidőszakban megközelítőleg egyötödével növekedik — összhangot kell teremteni a feldolgozó kapacitások és a nö­vekvő mezőgazdasági nyersanyag-szállítmá­nyok között, bogy csökkentsük a feldolgo­zási veszteségeket, és mindenekelőtt növel­jük értékesítésük színvonalát, s bővítsük az élelmiszeripari termékek választékát, ja­vítsak minőségüket. Fokozottabb mértékben kell növelni a félkész és élelmiszeripari termékeik gyártását a háztartások és az üzemi konyhák számára egyaránt. A vágóállatok termelésének minőségi ér­tékelése és a fogyasztókor,k új, jobb minő­ségű húsipari termékekkel való ellátása megköveteli, hogy a hetedik ötéves terv­időszak folyamán a húsfeldolgozó kapaci­tásokat úgy bővítsük, hogy évente 200 ezer tonnával több terméket dolgozhassanak fel; ugyanakkor lényegesen növelni kell a cso­magolt, feldolgozott és speciálisan előké­szített húsipari termékek választékát. A húsfogyasztás szerkezetének javításához nagymértékben hozzá kell járulnia a meg­felelő összetételű baromfiipari termékek növekvő termelésének is. A baromfiipari termékek előállítását körülbelül egynegye­dével kell növelni. A tejipari termékek fo­gyasztásának növelése végett bővíteni kell választékukat; a tejtermelés feltehetően 15 százalékkal növekedik, s ez a növekedés a tejipari feldolgozókapacitások jobb kihasz­nálását is megköveteli. (A CSKP KB 13. ülésének határo­zatából) Hiába kopogok a részleg- vezető irodájának ajtaján, beptről nem jön válasz. Áb­rahám Mária, a bratislavai Prior Áruház gyermekruha részlegének vezetője, mint igen gyakran, most is éppen egy vásárlóval van elfoglal­va. — Kevesen vagyunk, igy, amikor nagyobb a forgalom, én is 'besegítek — mondja mosolyogva. — A papírok megvárnak, meg aztán ki sem bírnám, hogy én csak itt üljek bent az irodában, s a vevőkkel egyáltalán ne foglalkozzak. Nem beszélve arról, hogy a 18-tagú kol­lektívát csak így tudom iga­zán megismerni. Huszonöt éve jegyezte el magát a kereskedelemmel, amikor az éppen szárnyait bontogató Jednota fogyasz­tási szövetkezetben Duna- szerdahelyen (Dunajská Streda) elárusító tanulónak jelentkezett. — Mint sokan mások, én sem erre a szakmára ká­hoz, ma pedig több mint egymillió korona értékű gyerroekkonfekoió^készlet .gazdája“. — Ez nemcsak annyiból állt, hogy egyik üzletből át­kerültem a másakba. Külön­bözeti vizsgákat tettem, mert ha valaki szakképzett elárusító, az még nem je­lenti azt, hogy mindent áru­síthat, illetve mindenhez ért. A vevőkkel az eladó csak akkor tud szót érteni. NEGYEDSZÁZAD A PDLT MÖGÖTT szültem. Varrónő szerettem volna lenni, s csak miután a környéken erre nem volt lehetőség, akikor választot­tam az üzletet. A varrásról sem mondtam le teljesen, amikor időm engedi, min­dig a varrógép mellett ülök. (Főleg négyéves kisfiát látja el a saját maga készí­tette divatos gyermekruhák­kal.) Annak idején fűszeresnek tanult ki, de aztán a szak­mán belül szakmát változta­tott, átpártolt a textiláruk­ba ismeri az árut, amit el akar adni. Mert kevés az olyan áru, amely saját ma­gát kínálja. A legtöbbet kí­nálni! kell, s a hogyannal^ is módja van. Módja, amit nem is tud mindenki meg- tanuOrri. Ezt gyakran mon­dogatom a részlegünkre be­osztott tanulóknak, a fiatal elárusítóknak is. Hamar meglátom, melyikből lesz vérbeli kereskedő. Sok olvasónak Dunaszer- dahelyről, másoknak pedig Káinéról (Kalná nad Hro­nom) lesz ismerős a mo­solygós fiatalasszony arca. Igaz, -több mint tíz éve már a bratislavai vásárlókat szolgálja ki. Egy éve a Prior Áruházban. — A huszonöt 'év alatt a szíveimhez nőtt a szakmám. Sokan mondjék, hogy nem tudnák ezt csinálni, én meg azt, mást már el sem tudok képzelni. Élvezem, hogy m‘i ismerjük meg elsőként az új árukat, s akkor vágyóik iga­zán elégedett, ha a vevő Is örömmel veszi meg azt, amit mi kínálunk neki. — Ha minden elárusítónk olyan lenne, mint Marika, nemigen lenne panasz a kereskedelem dolgozóira — mondta róla az áruház egyik vezető dolgozója. — Évekkel ezelőtt szerény, megbízható eladónak ismer­tem meg, s ilyen ma is. Ez a dicséret s a tudat, hogy a legjobb dolgozók, a kereskedelem élenjárói kö­zött tartják számon, felér egy kitüntetéssel vagy elis­merő oklevéllel. FLÓRIÁN MÁRTA 1179. IX. 2. gyerekneveléssel járó gondok felét (sok eset­ben a nagyobbik részét j. Nem gondolunk eleget — és kellő tisztelettel — a pedagógusokra. Sok az „irigyük“ — a két hónap szünetet (ami pedig ko­rántsem két hónap) — sokallják. Pedig az erő­gyűjtéshez nem sok a nyári szünet'. Ha alkalma van az olvasónak tanév vége felé megfigyelni a pedagógust, láthatja, mi­lyen kimerült. Fárasztó — de szép hivatás ez. Fárasztó, hiszen állandó­an „játszik“, méghozzá szigorú és igényes kö­zönség előtt. S a hamis játékot a gyerek azonnal észreveszi. Csalhatatlan ösztönével megérzi a disszonáns hangokat — és rajongása szertefosz­lik. Semmit sem köny- nyebb elveszíteni, mint a gyerek szer etet ét. Minden pályán vannak lelkes emberek, ám Virág helyett

Next

/
Thumbnails
Contents