Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-09-02 / 35. szám
(CSTK felvétel«) Nem ez a táj nevelt föl, messzire van innen az én egykori iskolám, amelyben száz meg száz gyerek tanul ma is, talán más tankönyvekből, talán kicsivel többet, de — hiszem — ugyanolyan felelősen gondolkozó és cselekvő tanítóktól, mint amilyenek másfél-két évtizeddel ezelőtt engemet, bennünket gyarapítóitok naponta újabb és újabb ismeretekkel, fölfedezésekkel. Mondom, messzire van innen, ettől a Zobor vidéki iskolától az én iskolám, most mégis: akárha benne lennék. Vagy más tájak bármelyik iskolájában. Második napja járom, augusztus végi nyáridőben, ezt a népi hagyományokban oly gazdag, sokszínű, szemnek is tetsző vidéket, sorra látogatom az alapiskolákat, és rádöbbenek, hogy tulajdonképpen nincs az iskolák, tantermek között különbség. Mármint az üres iskolák, tantermek között. A csendet legjöljebb takarítónők, gondnokok, vízvezeték-szerelők, szolgálatos tanítók zavarják meg. Mindenütt ugyanaz, vagy hasonló kép, Hangulat fogadna ebben az augusztus végi nyáridőben. Gyermekekre váró új tankönyvek, padok, amelyek a szünidőben érkeztek, gondos kézre váró seprű, törlőrongy, vödör, ottfelejteti papírköteg. De a tanévnyitó napján is hasonlítanak egymásra az iskolák, amikor újra megtelnek zsendülő, ifjú életekkel. Es hasonlítanak egymásra később is. Szemre, azonnal érzékelhetően. De vajon — akár egy iskolán belül is — nincsenek-e különbségek, amelyek másként tűnnek ki, a kívülálló szemével kevésbé látható módon, formákban? Hogy csak egyet, talán a leglényegesebbet mondjam: amikor egy tanteremben óráról órára változik a légkör, hangulat, viselkedés, figyelem — aszerint, hogy milyen tanító van jelen. Igazi-e, aki személyi vonzerejével, szenvedélyével, szüntelenül gyarapítóit műveltségével olyan áramkört tud teremteni maga és az osztály, illetve maga és külön-külön az osztály minden tanulója közölt, amelyben a tanulás öröm, élvezetes és gyümölcsöző játék-, vagy álla nító, aki unalmat, közönyt, jeges hideget visz magával a tanterembe, a gyermekek közé, mit se törődvén azzal, hogy gyengít jelent és jövőt, egyéni és közösséget, hogy a miatta keletkezett réseket talán senki sem tudja kitölteni, helyreigazítani többé. Mert hatalom van, nem is kicsiny, a tanító kezében abban a pillanatban, hogy belép .az osztály ba, becsukja maga mögött az ajtót és húsz-harminc gyermek — jövendő felnőtt — elé áll. Szép ez a hatalom, a legszebbek egyike. Építeni lehet ezzel a hatalommal, megvalósítani merésznél is merészebb álmokat, de lehet rombolni is, jelent és jövőt, egyént és közösséget, tönkretenni mások munkáját, emberi műveket. Szabadé hát másképpen élni vele, mint szépen, jól, tanítóhoz méltón?! Azért is, hogy ne legyenek Oly nagy különbségek az egyes órák, osztályok vagy akár egész iskolák között. Ne csak szünidőben hasonlítsanak egymásra, amikor üresek a tantermek, hanem akkor is, amikor teli vannak zsendülő, ifjú életekkel. Hasonlítsanak egymásra a mind jobb eredményekben. Es életerős, talpraesett, okos gyermekekben. BODNÁR GYULA ■ pl L _ A SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1979. SZEPTEMBER 2. VASÁRNAP BRATISLAVA xii. Évfolyam 35. SZÁM Ara 1 KORONA
