Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-08-26 / 34. szám
A szakemberek Szlovákia legjobb színházai közé sorolják a Martini Szlovák Nemzeti Felkelés Színházat, amely tavaly ünnepelte megalakulásának harmincötödik évfordulóját. A harmincas és negyvenes években a prágai, illetve a bratislavai főiskolákon végzett fiatalok negyvenhárom őszén Szlovák Kamara Színháznak (Slovenské komorné divadlo) nevezték el ezt az általuk megszervezett társulatot, amely első előadásaival nyomban magéra vonta a fasiszta állam hivatalainak figyelmét. Nem véletlenül, hiszen elnyomásban szólni elnyomásról, jogtalanságban a jogról, megfertőzött társadalomban a megfertőidény közötti premier ez, amelyben tizenkét színészünk játszik, Stefan Halás irányításával. Persze, mint minden évben, az idén is bemutattunk a hivatalos dramaturgiai tervünk keretében is egy SZNF-darabot, éspedig május 24-én, Peter SevőoviC Szakasz című művét. Sev- tovié amolyan háziszerző nálunk, a fiatal szlovák drámairó nemzedék egyik nagyon tehetséges tagja. A kortárs szlovák drámaírás kibontakozását megalakulásától támogatja a színház. A társulat tagjai egyként vallják: egy nemzet színházi kultúrája nagyban függ a nemzet drámairodalmának fejlettségétől. A kortárs drámaírók ösztökélését, a martini színházi életbe való bevonását már Bagar elkezdte, s a színház mai rendezői, Viliam Hriadel, Iván Petrovicky és tubomír VajdiCka is felelősségüknek tartják e gazdagító hagyomány ápolását. Elég egy pillantást vetnünk az utóbbi öt esztendő premier- jegyzékére. Három Solovic-, két-két Zahradník- és SevcoviC-i egy-egy Ková- öik-, Váh-, Käkoä- és Nemlaha-bemutató. Minden évben színpadra kerül egy szlovák klasszikus is, s nem feledkeznek meg a kortárs szovjet, és szocialista dráma értékeinek bemutatásáról sem. Nagy sikerrel játszották például Örkény, Suksin, Getanen egy-egy darabját, hogy csak a nevesehb szerzőket említsem. Az idén kinek a darabját mutatják be MINDENT A KÖZÖNSÉGÉRT Látogatóban a Martini SZNF Színházban zött társadalomról olyan merészség, ami ugyan határozott eszmei és művészi programiról tanúskodik, de ellenséget is terem. Történt ugyanis, hogy a martini színészek nem akarták ismerni a kompromisszumot. Itt nem hangzott el — s ma sem hangzik el a színház múltját megidéző percekben — olyan félig védekező, félig magyarázkodó megállapítás, hogy „játszottunk, mert játszanunk kellett, de- soha nem szolgáltuk a fasizmust“, vagy „színházunknak antifasiszta előadásai is voltak“. Martinban csak azok voltak. A fasiszta állami gépezet, természetesen, latba vetette kéte® hatalmát, s ha tehette, megakadályozta a szocialista és demokratikus eszmék színpadi áramlását. Ennek következményeként például még a belgák egyik klasszikusának, Verhaerennek Andrej Bagar rendezte II. Fülöpjét is le kellett venni a műsorról. De az a sok zaklatás, megfigyelés, ijesztgetés^ amiből a mar- ■ tini művészeknek ugyancsak kijutott, csak erősítette meggyőződésüket, hitüket az igazságban. A martini színház kezdettől fogva vállalta az antifasiz- must, s ezért joggal övé az elsőség, már ami az új korszák jövetelének színházi előrejelzését és vál látását illeti Szlovákálban. Ez az eszmei erő tulajdonképpen mindmáig hathatósan jelen van e színházban, mi több, töretlenül, hiszen még a felszabadulás és a februári győzelem közötti években is, amikor védelmezni kellett a Szlovák Nemzeti Felkelés eszmei hagyatékát, a társulat megalkuvás nélkül vállalta a küzdelmet az igazságért, a nemzeti felszabadulás kiteljesedéséért, a szocialista eszméikért. Vajon ma hogyan, mivel, s miért harcolnak? És kik ezek az emberek, akik éppen itt, Martinban, a szlovákság nagy múltú fellegvárában átvették a szlovák színházi élet egyik jeles egyéniségétől, Bagartól, és az ugyancsak nehéz ötvenes évek rendezőitől, Martin Hollótól és Dezider Jandától a váltőbotot. Hogyan gondolkodnak, milyen darabokat játszanak? Nézem a tavalyi év előadásainak jegyzékét, s az idei dramaturgiai tervet, s valami nem passzol. Ugyanis, akárcsak a MATESZ-ben, ebben a színházban is nyolc bemutatót tartanak évente. Tavaly is nyolc, az idén is nyolc. Előttem pedig tizenhét előadás címe. Hogy lehetséges ez? — A plusz egy előadást Miroslav Pro- cházka Beszéd a felkelésről című drámai poémája jelenti, amely a színház kötelezettségvállalása a Szlovák Nemzeti felikelés 35. évfordulójának tiszteletére, s amelynek augusztus 29-én lesz az országos bemutatója — mondja Igor Ga- landa, a színház dramaturgja. — Amolyan kilencedik, ha úgy tetszik, két a kortáns szlovák szerzők közül, kérdezem ismét a dramaturgot. — Az 1978-ban bemutatott Verébsze- relem, s az idén műsorra tűzött Szakasz után harmadszor mutatkozik be Peter Sevöoviő. Darabjának Másodállás a munkacíme. Mellette, persze, a klasszikusokról sem feledkezünk meg. Csehov Cseresznyéskertjét tubomír Vajdi&ka rendezésében mutatjuk be, a Kaviár és lencse című főrgeteges vígjátékot pedig Tibor Bogdan országszerte Ismert színművészünk főszereplésével. Mert közönségünk nagyon szereti a meggondolkoz- tatő vígjátékokat. Talán ennek is köszönhető, hogy a híres Runcajszot is színpadra állítjuk, Viliam Hriadel rendezésében. Az előadás egyik érdekessége, hogy a jelmez- és díszlettervek elkészítését és technikai kivitelezését Radek Piláf, a Runcajsz-figura megalkotója vállalta. Az előttünk álló évadban másodszor mutatkozik be nálunk a Bra- ginszkij-Rjazanov szovjet szerzőpáros, az Amorális történet című darabbal. Hazánk felszabadulásának harmincötödik évfordulójára is szovjet szerzőtől mutatunk be színjátékot, amelynek érdekessége, hogy bizonyos része hazánkban játszódik le a második világháború végén. Az említett hat mű biztosan színre kerül az 1979/80-as évadunkban. Tudom, évi műsortervünkben nyolc darabot láthatott, de ez az utóbbi kettő hadd maradjon titokban. Még meditálunk rajtuk. És az is igazság, hogy a színház vezetősége. és társulata jelenleg az őszi bemutatókra összpontosít, na és augusztus 29-re, a SZNF-darab bemutatójára. Ismét bizonyítani kívánjuk, honnan indultunk, milyen gyökereink vannak. Az itt dolgozó mintegy negyven színművész is tudatában van küldetésének, amellyel szocialista színházi életünk ruházta föl. S ennek a küldetésnek minden körülmények között meg kell felelnünk. Mindnyájunknak. Kívánom, szép sikereket arassanak előadásaikkal. S ne csupán Martinban, ahol évente mintegy ötvenöt előadást tartanak, hanem vidéken is, ahöl kora ősztől, késő tavaszig hatvanszor-hatvan- öíször lépnek pódiumra. Vándorszínészek is ők, akiknek sikerei magva abban az eszmeiségben gyökeredzik, amelyért a fasizmus idején is vállalták a harcot, s amelyet színházi nyelven realisztikus színjátszásnak nevezhetünk. A martini színház élő, mozgó, dinamikus társulattal, több kiváló színésszel, rendezővel és szakemberrel rendelkezik. Nem véletlen, hogy fejlődő szocialista színházkultúránk fölwirágoztatásában egyre több és egyre igényesebb feladatót vállal. És soha nem önmagáért, mindig a közönségért. Mert erre kötelezi a hagyomány. Az eszmei s a művészi egyaránt. SZIGETI LÁSZLÓ ÜZENETVIVŐK A Magyar Területi Színház és Thália Színpada soha nem feledkezett meg közvetíteni a Szlovák Nemzeti Felkelés üzenetét. Ez az üzenet a szocializmus kivívásáról, építéséről és megvédéséről szól, s több nyelven megfogalmazódott a felkelés, illetve a második világháború idején. Nekünk, a többiek között, az a mintegy ezer magyar katona adta át, akikből a felkelés végére éppen csak hírmondó maradt. Amit vérrel és fegyverrel kezdtek el építeni, azt csak humanitással, békére való törekvéssel lehet folytatni, kiteljesíteni. Közben azonban folyton és folyamatosan meg kell idézni a kezdeteket is: tizenhetet, tizenkilencet, negyvennégyet, negyvenötöt, negyvennyolcat. Az itt közölt képek a MATESZ komáromi (Komámo) társulatának és kassai (Kosice) Thália Színpadának három bemutatóját idézik fel. A színjátékok annak idején a felkelés tiszteletére kerültek színházunk műsortervébe. Lovicsek Béla Tűzvirág című színmüvét akár korszakalkotón is nevezhetjük hazai magyar drámaírásunkban. Az általános, min dennapi problémákon tál 6 emelt először emléket drámairodai munkban a magyar partiad nőknek. Ennek az előadásnak mind közönség, mind a szakma körében szép sikere volt. A képen kassai Tbáiia Színpad művészei. Szabó Rózsi, Tamás Jolán és Csen des Lászlói láthatók az 1973-ban megtartott bemutató egyik Jelen tóban. Színháznak az almáit évad utolsó bemutatóját a Thália Színpadon tartotta. Borisz Vasziljev és Jurij Ljubimov Csendesek a hajnalok elmü drámájának azóta országszerte sokat és sokan tapsoltak. A darab a Szlovák Nemzeti Felkelés 35. évfordulója tiszteletére került színre. A felvételen Tó h Erzsébet, Mák Ildikó, Tamás Jolán, Szoby Gabi, Gombos Ilona és Várady Béla látható. Ján SolovlC drámatriJó. giájának első darabja a Meridián volt. 1974-ben mutatta be szfnhá- sunk komáromi tárat lata. Az előadásnak igen nagy volt a vidéki közönségsikere. Ilja szerepét Holo- csy István, Magda szerepét Varsányi Marika alakította. KMECZKO MIHÁLY 1979. vm. 28. IÍJSZÓ
