Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-08-26 / 34. szám
Az idén márciusban voll egy éve, hogy a Vörös Brigádok elnevezésű terrorista szervezet kommandója elrabolta Aldo Morét. Kiadatása tejében néhány vezető aktivistájuknak — köztük a Vörös Brigádok megalapítójának, Renato Curciónak — a szabadon bocsátását követelték, akik rendőri őrizetben voltak a bírósági tárgyalásra várva. Csaknem két hőnapig egyezkedtek a kormánnyal (mindmáig homály fedi e tárgyalások részleteitj — eredménytelenül. Móra holttestét egy személygépkocsi csomagtartójában találták meg. A rendőrség azóta sok aktív terroristát tartóztatott le, azonban nem sikerült „elkapni" a szervezet fejét. Es így az erőszak, az emberrablások, a gyilkosságok hulláma egyre magasabbra csap. (1979 első felében — az Olasz Kommunista Párt statisztikája szerint — 1559 merényletet követtek el, 118-cal többet, mint a mólt év ha soniö időszakában; az eredmény: 24 halott, 117 sebesült.) A tények arról tanúskodnak, hogy a Vörös Brigádok és „leányszervezeteik“ ereje és bátorsága még növekszik. Ebben az évben történt, március második péntekén, 11 óra 40 perckor: a zsúfolásig telt torinói Dell’Angelo kávéházba két férfi és két nő lépett be. Egy pillanat alatt pisztolyt rántottak, a vendégeket sakkban tartották, a tulajdonost pedig arra kényszerítették, hogy hívja a rendőrséget. Néhány perc múlva megérkezett az got vesztettünk“ — jelentette ki a Vörös Brigádok egyik képviselője. Renato Cufcio, a Vörös Brigádok megalapítója, akit négy évvel ezelőtt fogtak el, a kihallgatás során a következőket mondotta: „Rendben van, engem elkaptak. Csakhogy nem történt egyéb, mint hogy a Brigádok elvesztettek egy embert. De mi sokan OLASZ TERRORISTA CRESCENDO Kihívták a carabinieriket, hogy lelőjék őket • A kék Alfa Romeo utasa halott • Csak a „kis halak“ kerültek horogra • Lángoló gépkocsik a Piazza Fiúmén • Moro volt a legmegfelelőbb áldozat • Maurizio - a vasfegyelmü szépfiú • Fiancheggiatorok • „A szociális motívumokat kell felszámolni!“ 1979. VIII. 26. első rendőrautó. Amikor a carabtnie- rik kiléptek a kocsiból, a négy terrorista tüzeint kezdett. Egy véletlenül arra járót megöltek, a carabinierlk egyikét pedig megsebesítették. Majd a rendőrautóval elmenekültek. A kávéházban röplapokat hagytak maguk után az „Első Vonal terrorista szervezet“ aláírással. Ugyanaznap, pontosan tíz órával később: Michele. Reini a keresztény- demokrata párt 47 éves tartományi titkára kellemes estét töltött barátainál Palermóban. Emelkedett hangulatban búcsúzott vendéglátóitól, majd egyik ismerősével beszállt kék Alfa Rómeójába. Amikor beindította a motort a sötétből öt lövést adtak le. Reini a helyszínen meghalt — a lövedékek a fejét találták. Másnap az egyik szicíliai lap szekesztöségébe egy ismeretlen férfi telefonált é" bejelentette, hogy Reinit az Első Vonal végezte ki. Két véres kimenetelű terrortámadás néhány órán belül — egy évvel Aldo Moro elrablása és meggyilkolása után a Vörös Brigádok és az Első Vonalhoz hasonló szervezetei szüntelenül az olasz állam legveszélyesebb ellenfelei a hosszan tartó kormányválság és a gazdasági nehézségek közepette. Az olaszoknak csak a reggeli lapok, első oldalára kell nézniük s tudják, hogy a Vörös Brigádok félelemmel és borzalommal töltik meg életüket. A kormányintézkedések, hogy véget vessenek a terrorcselekményeknek, még nem hozták meg az ígért és várt eredményeket. Igaz, a Moro halála utáni időszakban elértek néhá.ny figyelemre méltó sikert a terrorizmus elleni küzdelemben. Több mint száz terroristát, 111. azok segítőit elfogták, és sokan közülük már börtönben töltik büntetésüket. A rendőrség hálójába azonban csak a „kis halak“ kerültek. „Az állam ellen folytatott sakkjátszmában legfeljebb néhány gyaloCarlo Alberto Dalia Chiesa, a terroristaellenes rendőrkülönitmény parancsnoka vagyunk, nagyon sokan. Tagjaink között minden társadalmi réteg, osztály, szakma képviselője megtalálható. Szervezetünk egyre bővül, sokkal gyorsabban, mint idáig." Renato Curcio a terroristák körében legendáshírű alakká vált. Amikor 1969-ben az észak-olaszországi Trentóban szociológus diákok egy csoportjával megalapította a Vörös Brigádokat, a nép kizsákmányolás alóli erőszakmentes és békés felszabadításáról álmodozott. De jött a második generáció, ’ amely elvetette elképzeléseit. Az „új forradalmárok" mindent egy lapra tettek fel — a terrorra, ugyanúgy mint a Vörös Hadsereg Frakció elnevezésű nyugatnémet szervezet. A céljuk, hogy fegyveres harccal teljesen megsemmisítsék az államot. Ez az őrült stratégia Moro elrablásával és meggyilkolásával érte el tetőfokát. Ma a Vörös Brigádok erősebbek, mint valaha. Annyira erősek, hogy arcátlan akcióikkal még nevetségessé is tehetik üldözőiket. Idén február 14-én ebédidő alatt álarc nélkül behatoltak a római Via Salarián lévő autójavító műhelybe. A megrökönyödött szerelők szeme láttára beültek két páncélozott rendőrkocsiba és elhajtottak. Néhány perccel később mindkét ellopott kocsi Róma szívében — a Piazza Fiúmén — fáklyaként égett. Az egyik autó Carlo Alberto Dalia Chiese, az olasz terrorellenes rendőr- egység parancsnokának tulajdona volt. A Direzione strategica irányítja e terrorista szervezetet, amely 1977 végén úgy döntött, hogy elrabolják Aldo Mórőt, a kereszténydemokrata párt elnökét. Moro a vezető politikusok közül a legmegfelelőbb áldozatnak látszott: az olasz politikai élet vezető személyiségei közé tartozott, ezenkívül nem járt páncélozott autóban, s alig őrizték. A terrorista kommandónak, amely végrehajtotta ezt az akciót, két parancsnoka volt. A rendőrség meggyőződése, hogy az egyik a 32 éves Mario Moretti, a Siemens cég korábbi alkalmazottja volt. Ezt a ravasz terroristát emberei Maurizio fedőnéven ismerték. Maurizio Borghi mérnök álnevet használva beköltözött egy házba a a római Via Grandolin. Signore Borghi igen előkelő benyomást gyakorolt szomszédaira. Mindig barátságosan köszöntötte őket, s családjuk iránt érdeklődött. Minden reggel — mindig nyakkendőben, kalapban a kezében — pontosan fél kilenckor távozott a „munkahelyére“. Délben hazament, s az ebéd utáni sziesztát követően Ismét „munkába“ ment, amely a valóságban nem létezett. A „cégtől" este hét után ért haza. A brigádisták fő parancsolata ugyanis így szól: Feltűnés nélkül viselkedni és a kispolgári környezet előtt a kiegyensúlyozott ember benyomását kelteni, így tett Corrado Alluni is, az Első Vonal terrorista csoport volt főnöke, akit 1978 áprilisában tartóztattak le Milánóban. Alluni szintén tiszteletben álló polgár életét élte, házvezetőnője azt mondta róla, hogy „csendes, igen szimpatikus úr". Személyi igazolványában Tommaso Trabucchi bolognai építészként szerepelt. Hasonló diszkrét életmódot folytat a többi fizetett vörös brigádista is. „Maurizio" vagyis Mario Moretti egyebek között ezt a fontos szabályt hangoztatta: „A föld alatti munka első alapfeltétele: nem szabad, hogy a forradalmárnak bármiféle egyéni kedvtelése, érzelemvilága, személyes kapcsolata, vagyona legyen —- sőt, saját neve sincs". Mario Moretti, tudja, miről beszél. Ez az elegáns szépfiú — bár a föld alatti mozgalomban dolgozott — sok szerelmi kaland hőse volt, és elég sokáig tartott, míg elsajátította az összes alapfeltételt. A fizetett „belső“ brigádtagoktól eltérően a „külsők" saját nevüket használják, polgári foglalkozásuk van, és normális életet élnek, persze emellett különböző „feladatokat" is végrehajtanak. Ezeket a „fianchegqiatoro- kat", segítőket a legkülönbözőbb társadalmi rétegek képviselői közül toborozzák. 1978 novemberében a rendőrség őrizetbe vette Paolo Sebregondi herceget, a 44 éves római fizikatanárt. Latina városában, Rómától délre tartóztatták le, amikor éppen a Vörös Brigádok egyik gépkocsijába szállt be. Kifogástalan öltönyének zsebeiben a rendőrség egy korábbi emberrablásból származó hamisított iratokat és pénzt talált. A herceg minden ismerőse felteszi a kérdést: vajon hogyan kerülhetett egy ennyire vérbeli arisztokrata ilyen szoros kapcsolatba a terrorista alvilággal? Amikor feleségétől elvált, anyjához költözött, de minden vasárnap meglátogatta nyolcéves lányát. A terroristáknak saját vállalataik is vannak — mint pl. Enrico Triaca nyomdája Rómában. Megállapították, hogy műhelyében nyomtak néhány nyilatkozatot Moro elrablása után. Azokra a tagokra, akik börtönbe kerültek, a terrorista szervezet már nem tart igényt, nem támogatja őket, egyszerűen lemond róluk. Közülük azonban többen a cellákban „forradalmuk" érdekében agitálnak. Ezért a bel -és igazságügy-minisztérium szükségesnek tartott 700 letartóztatott közül 190-et elkülöníteni. „A börtön és az eljárások nem tépik ki a terrorizmus gyökereit“ — mondotta Dr. Vltalone római ügyész. „Amíg nem folytatunk terroristaellenes politikát, és nem szüntetjük meg a terrorcselekmények szociális motívumait, addig a paragrafusok semmit sem érnek.“ Emilio Alessandrini, 37 éves milánói -jogász interjújában kijelentette: „Ahhoz, hogy az állami intézmények működjenek, nem elég csak az alkot Negyvenöt napig tartották fogva a terroristák Aldo Morót, a kereszténydemokrata párt elnökét, majd megölték mányba vetett hitünket hangoztatni. A Vörös Brigádok ma az állammal való mihamarabbi konfrontációra törekszenek“. Az interjút követő második napon Alessandrini — mint mindennap — nyolcéves kiáfiát kísérte az iskolába. Amikor az útkereszteződésen a zöld jelzésre várt, a vörös brigádisták két lövést adtak le rá. Emilio Alessandrini a helyszínen meghalt. (A STERN nyomán) (P) I Két nap múlva, hogy Emilio Alassandrinl bírálta a Vörös Brigádokat — agyonlőtték űt lövés végzett Michele Reinivel, a kereszténydemokrata párt ta rtományi titkárával
