Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-08-19 / 33. szám
* TUDOMÁNY TECHNIKA EINSTEIN ÉS AZ ATOMBOMBA Albert Einstein születéséneik századik évfordulóján, ez év márciusában számos cikk, tanulmány, megemlékezés méltatta a huszadik század legnagyobb fizikusának munkásságát, közülük jónéhány felvetette a korábbi publikációk egy részéhez hasonlóan a tudós szerepét a Hirosimát és Nag-aszakit harmincnégy évvel ezelőtt elpusztító atombombák kikísérletezésében, megalkotásában. Némely cikk még azt is feltételezte, hogy Einstein esetleg nem az emberis5g sorsáért aggódó felelős tudós pozíciójából, hanem valamilyen rejtett lelkiis- meretfurdalástól indíttatva folytatott széles körű, évtizedeken át tartó harcot a világbékéért és a leszerelésért, az atomfegyverek teljes betiltásáért. Meglehetősen széles körben elterjedt az a tévhit, hogy Einstein második világháborús amerikai emigrációja idején közvetett szerepet játszott az atombomba kikísérletezésében, ezért érdemes közelebbről megvizsgálni, hogy mi lehet ennek a tévhitnek az alapja, és hogy a világhírű tudós milyen szerepet is játszott a ma magfizikaként ismert tudományág kialakulásában. Einstein 1905-ben jelentette meg az Annalen der Physik c. folyóiratban A mozgó testek elektrodinamikájáról c. tanulmányát, amely a szilárd testek nagyon nagy, a fénysebességhez közel álló sebességeken bekövetkező változásait vizsgálta. Ennek az elméletnek — a speciális relativitáselméletnek — a továbbgondolásával arra a következtetésre jutott, hogy a növekvő sebességgel szükségszerűen növekednie kell a mozgó test tömegének, más. szóval; minden energiafelvételnél — melegítés, gyorsítás, stb. — a test tömege változik. Ez szükségszerűen azt jelenti, hogy a tömeg energiává és -T- elvileg — az energia tömeggé alakítható át. Einstein a tömeg energiatartalmát is megadta: fénysebességre felgyorsítva „tömeg X fénysebesség négyzete“ mennyiségű energia keletkezik (ez a híres einsteini energia kép let: E = m.c2). Ez elképesztően nagy mennyiség, tekintve, hogy a fény hárommillió méteres másodpercenkénti sebességgel halad. A felfedezés publikálása után, 1907-ben Einstein, azt a később beigazolódott feltevést is megkockáztatta, hogy a tíz évvel korábban a francia Becquerel által felfedezett radioaktív sugárzás is úgy keletkezik, hogy az anyag egy része alakul át sugárzási energiává. Mivel ez az anyagmennyiség olyan kicsi, hogy azt a legérzékenyebb földi mérlegeken sem lehetett kimutatni, a magyarázatot a korabeli tudósok kétkedéssel fogadták. Nemcsak fénysebességre gyorsítva alakulhat át a tömeg energiává, de ugyanez történik az atombomba robbanásakor is (a Hirosimára ledobott bomba tömegének mindössze egy gramm tömege alakult át hő- és radioaktív sugárzássá). Ezért évtizedekkel később ezt a felfedezést az atombomba működési elveként kezdték emlegetni, ami azt a látszatot kelti, mintha Einstein e szörnyű fegyver létrehozásán fáradozva alkotta volna meg képletét. Ezen az alapon a földkerekség minden tudósát el lehetne marasztalni, hiszen csaknem minden felfedezés valamilyen úton-mő- don pusztításra is felhasználható. Mindamellett ez az elv — a tömeg-energia ekvivalenciájának az elve — legalább olyan távol áll az atombomba megszerkesztésétől, mint Leonardo da Vinci deltaplánja a mai szu- perszónikus repülőgépektől. Einstein azonban nem tudósként, hanem közéleti személyiségként egyszer mégiscsak közvetlen kapcsolatba került az atombombával, 1939-ben Otto Hahn és Lise Meitner német tudósok létrehozták az első mesterséges magátalakítást, amely elérhető közelségbe hozta a maghasadáson alapuló láncreakció, vagyis az atombomba megvalósítását. A számítások szerint egy kilogramm széthasadt uránból annyi energia szabadul 'fel, mint hárommillió kilogramm szén elégetésekor. A világ különböző tájain dolgozó békeszerető tudósokat borzalommal töltötte el annak a lehetőségnek a gondolata, hogy a népek leigázására törő és azt hamarosan meg is kísérlő hitleri Németország esetleg az atombomba birtokába juthat, ezért gyors akcióra szánták el magukat: meg kell győzni az Egyesült Államok elnökét, F. D. Roos- weltet az atombomba előállításának szükségességéről, Németországot meg kell előzni az atombomba előállításában. Mivel az amerikai politikusok lebecsülték a náci állam részéről leselkedő veszélyt, a tudósok kisebb csoportja Einsteinhez fordult segítségért, akiben akkor már a legnagyobb élő tudóst tisztelte a világ. Ebben az időben Einstein a prin- cátoni Haladó Tudományok Intézetének a professzoraként működött, és tisztában volt azzal a veszéllyel, amit egy atombombával rendelkező fasiszta állam jelenthet az emberiségre. Ezért arra bíztatták, hogy írjon levelet az amerikai elnöknek, amelyben az atombomba előállításának szükségességét hangsúlyozza. Einstein alá is írt egy ilyen levelet, amely elindította az amerikai atombomba megépítésének a programját. Ez volt a fő ok,, hogy sokan neki tulajdonítják az atomprogram beindulását, ezzel mintegy erkölcsileg elmarasztalva őt, habár a bomba elkészítésére irányuló Manhattan tervben nem vett részt, s egész életében csak elméleti fizikai kérdésekkel foglalkozott. Einstein egy japán újságírónak adott nyilatkozatában 1951-ben így vallott erről: „Az én szerepem az atombomba előállításában egyetlen lépés volt csupán — aláírtam a Rooswelt elnöknek címzett levelet, amely az atombomba elkészítésének szükségességét és a vele való kísérletezés fontosságát hangsúlyozta. Tudatában voltam annak a borzalmas lehetőségnek, amelyet a vállalkozás sikere jelenthet. De annak a lehetősége, hogy a németek ugyanezt a problémát sikeresen megoldják, rákényszerített erre a lépésre. Bár meggyőződéses pacifista vagyok. nem volt más választásom.“ Az atombomba Einstein levelétől függetlenül — esetleg néhány évvel később — mindenképpen megszületett volna, csakúgy, mint a többi azóta kikísárletezett tömegpusztító fegyver, amelyek elkészítése és felhalmozása ellen széles körű nemzetközi kampány vezéralakjaként haláláig tiltakozott. Elmarasztalni őt e levél aláírása miatt, amelyet Szilárd Leó fogalmazott meg, méltatlan és igazságtalan lenne. Az atombombát a Bobért Oppenheimer által vezetett nemzetközi tudósgárda kísérletezte ki és készítette el Einstein legkisebb segítsége nélkül, aki mély felháborodással vette tudomásul a Hirosima és Naga- szaki békés lakosságát elpusztító bombák bevetését. Minden lehetséges fórumon tiltakozott az atombombák bevetése ellen, barbarizmusnak nevezte, háborús bűnként bélyegezte őket. Az Atomháború vagy béke című kiáltványa a békeszerető tudósok talán legmegrázóbb felhívásai, amely felveti a szörnyű lehetőséget, az emberiség teljes kipusztulásának a vízióját. Az .amerikai kormány már 1946-ban szemére vetette, hogy a politikai feszültség növelésére törekszik, háborús konfliktus szakadékéba akarja rántani a világot, amiért a Szovjetunióval való tárgyalások, a bé-_ kés egymás mellett élés politi” káját sürgette. Nemcsak tudósként alkotott nagyot és maradandót, hanem közéleti személyként is a béke és a haladás egyik felejthetetlen harcosa volt. OZOGÁNY ERNŐ BÉKÉS ATOM A SZOCIALIZMUS ORSZÁGAIBAN A KGST-országok atomerőművi berendezéseket és magtechnikai műszereket gyártó szervezetei, az Interatominstrument és az In- teratomenergó nemzetközi gazdasági szervezetek tagjai a moszkvai állandó gazdasági kiállítás atomenergetikai pavilonjában „A békés atom a szocializmus országaiban“ címmel közös kiállításon mutatják be az atomenergia békés felhasználására irányuló termékeiket. A kiállítást a KGST megalapításának 30. évfordulója alkalmából rendezték meg. A felvételen a csehszlovák gépipar gyártmányai, a Vítkovicei Klement Gottwald Vasműben gyártott gőzgenerátor és a TImaéei Kirov Energetikai Gépgyárban készített gőzszeparátor makettjei láthatók MAKRAI MIKLÓS felvétele A FÖLDET A VILÁGŰRBŐL FEDEZZÜK FEL Az utóbbi években egyre több szó esik a világűrben keringő mesterséges holdak által felvett földfotók kiértékeléséről és népgazdasági hasznosításukról. A NASA által felbocsátott Landsat holdak feladata éppen az volt, hogy nagy felbontású feltételeket készítsenek, a különleges gonddal kiválasztott színképtartományokban. Az adatokat a holdak eljuttatták a földi irányító-központba, ahol bonyolult programok segítségével számítógép-óriások végzik azok elemzését, kiértékelését. A különböző ipari, ellenőrzési mezőgazdasági és térképészeti feladatok lehető legpontosabb megoldására a kutatók sok felvétel között válogathatnak. A kiválasztás módszereit, a végrehajtandó geometriai és színkorrekciókat részletesen ismerteti a fotókkal és ábrákkal illusztrált cikk. A szerzők bemutatják azokat a lehetőségeket is, amelyeket a számítógépeknek az egyes alakzatok felismerésében elért eredményei nyitnak meg előttünk. (Bild der Wissenschaft) VULKAN ERŐMŰ Amerikai 'kutatók egy érdekes természeti képződmény, egy vulkánkráterben ke’.tó.kazet't forróvíztároló energetikai hasznosításán dolgoznak. Kísérleti geotermikus erőművet építenek, amely 1980-ra tervezett üzembe helyezése után három megawattnyi villamos energiát fog termelni. Ha az elképzelés beválik, később 500 MW villamos energiát fejlesztő generátorokat szerelnek fel, összesen félmillió ember villamosenergia- szükséglelének fedezésére. Az új típusú geotermikus erőmű hőforrása egy óriási természetes forróvíz-tároló, amellyel két évvel ezelőtt fedeztek fel a Hawaii-szigeteken, a Kilauea egyik lejtőjén, kétezer méteres mélységben. A Kilauea az egyik melliékkrátere a még mindig aktív, 4170 méter magas Manna Loáinak, a Hawaii-szigetcsoport második legnagyobb vulkánjának. A túldevttett. víz a mérések szerint 358 fok hőmérsékletó, alig 16 fokkal „hidegebb“ a kritikus hőmérsékletnél: 374,4 fok felett a víz még nagy nyomás alatt sem létezhet folyékony állapodban, így kiszámítható, hogy a föld alatti forrővíz- medirmcében kereken 180 bar leihe': a nyomás. A föld alatti farróvíz-tároiló kiterjedését, összeköttetését a v ul k á nren dsze r ra 1 most vizsgálják. (delta) VÍZTAROZÖS ERŐMŰ — KÜLÖNLEGES MEGOLDASSÁL A víztározós erőműveknél — ilyen épül például nálunk a Fekete-Vágón — külön műszaki problémát és nem csekély költségtöbbletet jelent a felső víztároló megépítése, amelyet a szükséges szintkülönbség elérése céljából rendszerint valamilyen fennsíkon, hegytetőn vagy hegyoldalban létesítenek. Ide szivattyúzzák fel az éjszakai minimális áramfogyasztás idején az alsó víztároló vizét, amit aztán csúcsfogyasztás idején használnak fel áramtermelésre, visszaengedve az alsó víztárolóba. Létezhet azonban sokkal olcsóbb és célszerűbb megoldás is, ha ezt a körülmények lehetővé teszik. A Belorusz SZSZK-ban például, MinsZk közelében egy meglevő víztárolót a közeli elhagyott bányával kombinálnak össze víztározós erőművé. Az egyébként öntözésre használt víztároló képezi itt a felső „akumulációs“ tartályt, a bányaüreg pedig az áramtermelésnél kiengedett víz befogadására szolgál. A hőerőművek éjszakai többletenergiájával aztán visszaszivattyúzzák a vizet a 800 méterrel magasabban fekvő víztárolóba. A minszki víztározós erőmű teljesítménye eléri majd az ezer megawattot. Egy másik hasonló erőmű is épül már Zagorszkban, Moszkva közelében, amely előreláthatóan a jövő év elején kezdi meg működését. A Szovjetunió európai részén tucatnyi lehetőség mutatkozik elhagyott bányákkal kombinált csúcserőművek létesítésére? amelyek kihasználása a jövőben lehetővé teszi a hő- és atomerőművekben termelt energia szükségleteknek megfelelő napi elosztását. í-ai) NAPENERGIÁVAL SZÁRÍTJÁK A FAT A faanyag természetes kiszárítása viszonylag hosszú ideig tant, a mesterséges szárításihoz pedig sok energia kell. Franciaországban két kísérleti berendezésen vizsgálják, hogyan száríthatnák a fát napenergiával. A szárító szabályozható szellőzőnyílásokkal ellátott, zárt helyiség. A -teteje a napsugarak elnyelésére alkalmas, feketére festett alu- míniiuimlemez. Hogy a fák között kellően ke-ringjen a levegő, arról mesterséges szellőztető gondoskodik. A kísérleteket különböző vastagságú fenyő- és tölgyfákkal végezték. A kezdeti nedvességtartalmat a lehető legnagyobbra választották, hogy az eredmény jól ösz- szevethető l-egyen a levegőn való természetes szárítás eredményével. A fenyőfa szárítása így általában tovább tartott, mint a természetes száradása, viszont a kemény, lombhuUató fák gyorsabban száradtak e berendezésben. A végső nedvességtartalom az összes kísérletben kisieibb volt, s csak a hatodára-tiz-edére volt szükség az egyéb mesterséges szárítások energiafogyasztásánál. (Nuuvelles de France) A FÖLD MÁGNESES TERE ÉS A VILÁGTENGER Az ember több mint 3000 éve használja iránymeghatározásra a Föld mágneses terét, de a földmágnesességről még ma sincs elfogadott elmélet. Csupán hipotézisek léteznek, amelyek magyarázzák a mágnesesség keletkezését, az ellentmondásokra azonban nem tudnak választ adni. Napjainkban ismét különleges figyelmet érdemelnek N. A. Umov és P. N. Lebegyev régebbi elképzelései, amelyek a Föld forgási tengelye mentén keletkező mágnesességgel kapcsolatosak. így pl. E. Bullard angol fizikus feltételezi, hogy bolygónk belső felmelegedése, a nehéz elemek radioaktív bomlása és a "tüzes-folyékony rétegek hatása következtében indukált elektromos áram keletkezhet, amely a Földet öngerjesztő dinamóvá változtatja. (Príro da) 1979. VIII. 19.
