Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-08-19 / 33. szám
X. 1979. VIII. 19. New York repülőtereiről naponta 52 jártait indul Dallasba. így hát kényelmesen válogathattam, hogy melyik társaság melyik gépével utazom a texasi nagyvárosba. Az állam netve gyerekkori hangulatokat ébreszt bennem. Felidázödnek a piiff-puíí regények, 'filmek, a cow- boyosdii játék. De hát ez trégen volt... Texasról ima tudom, hogy az Egyesült Államok második .legnagyobb területű, leggyorsabban növekvő gazdaságú állama. A Vadnyugat helyett inkább ;a Sunbelt-et emlegetik manapság. Ez annyit tesz magyarul, mint Napfény-övezet. A Floridától Kanadáig húzódó sáv mia a virágzó vidék az Egyesült Államokban. Ide testzik át székhelyüket New Yorkból, Chicagóból, Clevelandiból a nagyvállalatok, mert olcsóbb a munkaerő (gyengék a szak- szervezetek), és ide áramlik észak - rőtl a nép,, mivel kellemesebb az éghajlat, kevésbé költséges a megélhetés és tőibb a munka a lka lom. Míg északon csökken a városok lakossága, itt, a Napfény-övezetben 'hihetetlenül gyorsan növekszik. S Texasban mindenhez ott a hallatlan gazdaság: az olaj, aztán a vegyipar, a tudomány. Texas lakossága alig több 12 milliónál, ám területéin egész Közép- Euröpa elférne. A második legnagyobb repülőtér A texasi méretekről mindjárt érkezésemkor, Dallas és Font Worth várótok közös repülőterén kaptam némi képet. Ha Texas magában is jókora ország, ez a repülőtér: kész város. Területe 720 hektár, amivel — a montreali Mirabelle után — a második helyen áll a 'világon. A hárem kifutópályára vezető gu- rulóutakon sorban állnak a felszállásra Váró, egyesült államokbeli, kanadai, mexikói, nyugat-európai városokba induló gépek, hogy amikor az engedélyt megkapják, nyolcvan másodperces időközökben emelkedjenek a magatoa. A repülőtér sajtóosztályának munkatársa visz körbe gépkocsiján: az a kirándulás csaknem egy egész napot vesz igénybe. Három óriás1! épület 72 harmonika-kijáratához állnak be az érkező gépek. A légi kikötő e crar- nokait, továbbá a teheríuvar-szo' gá - latot, a reptéri szállodát, az autókölcsönzőket léS egyéb intézményeket — a belső saját autópályán kívül — egy Airlrans nevű járműhiálözat köti ösz- sze. Ezt mind az utasok, mind a repülőtér 14 ezer dolgozója használja (az utóbbiak ingyen.) A tett színhelye A dallasi Elms Street és Houston Street Blankán az az érzés kerít hatalmába, mintha valamikor már jártam volna Itt. Azt hiszem, minden látogató így van ezzel. A térszerű képződményt ugyanis rengetegszer láttuk újságban, képeslapon, a televízióban. 1963. november 22-én az itt álló piros téglaépület (hajdan tankönyv-raktár) egyik emeleti ablakából tüzelt a nyitott gépkocsiban haladó John F. Kennedy elnökre Lee Harvey Oswald — a hivatalos verzió szerint. És a keresztben húzódó felüljáróról lőtt az elnöki autóra még egy vagy több mesterlövész — a hivatalosan elutasított, de alaposan alá- 'táimasztoitt verzió szerint. A Dallasban járó idegenek — akárcsak jómagam — természetesen felkeresik ezt a helyet. A tett színhelyét. A turistáknak persze nem elegendő a puszta látványt nyúji an'i. Az egyik saroképületben merénylet-múzeumot rendeztek be. Viszonylag csekély belépődíj ellenében bárki megtekintheti az egykori újságokból, fényképekből, tárgyi emlékekből összeállított kiállítást és egy elektronikus diorámán — afféle dcmbcrelemes körképen — magáit az eseményt: a gépkocsi-oszlop mozgásának feltüntetésével, eredeti film- és ihangfelvételekkel. S a pénzt hozó turisták maguk sem távoznák üres kézzel: az előcsarnokban ezerféle emléktárgyat vásárolhatnak a gyilkosság helyszínét megörökítő diafilimiektől és háremdimenziós képektől egészen azokig a tányérokig, amelyekre az elnök, és árván maradit gyermekiéi színes fényképeit fotografálták. A mézemtől két saroknyira a néhány éves, égnek törő felhőkarcolók között sima falú fehér építményt emeltek John F. Kennedy emlékére. Azzal szemben igénytelen kis fakunyhó áll: ebben lakott száznegyven esztendővel ezelőtt John Neely Bryan. A nagy ás a kis kocka között két karcsú rúdon két lobogó. Az egyik, a csillagos-sávos, az Egyesült Államoké. A másik, amelyen csak egyetlen csillag árválkodik: Texasé. Éppen innen származik népszerű neve: a magányos csillag állama. Később miág nagyon sokfelé láttam azt a zászlót. Középületeken, pályaudvarokon, magánh'ázak előtt. Valaha, éppen. Dallas .alapításának éveiben Texas néhány esztendeig független volt. Akkori urai Mexikótól mór elszakították volt, de nem mindjárt szánták el magúkat az Unióha való belépésre. S bár e függetlenség még egy évtizedik sem tartott, még níS^f is vágyódájsal emlegetik. Nem. hinném ugyan, hogy akad józan ember, aki ma ki akarná szakítani Texast laz Egyesült Államok kötelékéből, de azért mégis osak külön világ- ez, amelynek lakói nem kedvelik az idegeneket. Nem a külföldieket, akikhez a texasiak — ezt magam is tapasztaltam — nagyon kedvesek, hanem az északiakat, az északkeletieket, azokat, akiket itt jenkinek neveznek, a bűnös és liberális New York vagy Boston Lakóit. Meg azokat ott, Washingtonban, akik nemtexasi létükre nekik, texasiaknak próbálnak parancsolgatni. Olajtornyok között Az Exxon «(a volt Standard Oil of New JerseyI a kapitalista világ legnagyobb tőkéjű vállalata. Tavaly forgalma meghaladta a 61 milliárd dollárt, ami jóval több, mint számos közepes nagyságú ország teljes költségvetése. Hiába, az olaj jól jövedelmez ... Houston, Texas legnagyobb városa ezen aiz olajon épült fel. Nemcsak az olajjövedelimekre, az olajlázra gondolok, hanem .a sző szoros értelmében Is így van. Amint haladunk kifelé a városból, az autópálya mellett kisebb és nagyobb, ócska, rozsdás és teljesen korszerű fúrótornyok váltogatják egymást. Azután — akárcsak amint Bra- tislavához közeledik az ember — finomítók egész sora tűnik fel a távolban. Csakhogy itt egy fél óráig is haladunk mellettük a sebesen száguldó gépkocsiban ... Ez a körzet az Exxon egyik legnagyobb termelőegysége Amerikában. Tizennégy járásra terjed ki és egyike a cég 17 körzetének az Egyesült Államok területén. Évente 2,5 millió tonna kőolajat termelnek ki, ezen kívül még tekintélyes mennyiségű földgázt is. Az Exxon meggazdagodásában és mesés profitjaiban sok tényező játszott és játszik szerepet. Az olaijmezö'k egy része (ahol a dód.a pa-Rockefe!ler korából származó fúró be rendezéseket láttam) k'.merülő- félben van. Azokat pótlandó folyik a fúrás, a kui'atás az ionon egy ugrás- nyira levő Mexikói-öböl sekély víz borította fenekén. Vajon az olajárak felszabadítása, az amerikai olaj eladási árának várható megkétszereződése serkenti-e maid a monopóliumokat, hegy növel i'ék a kitermelést, vagy csak a profit fog ugrásszerűen növekedni? Vendéglátói — hangsúlyozva, hogy csupán a magánvéleményüket mondják — úgy vé'ik: a magasabb ár talán-taián a költségesebb másodlagos kitermelési módok alkalmazására serkenti a vállalatokat. Növekszik-e maid még a termelés? Aligha. De egyelőre esetleg nem is csökken. Vagyis csaknem a jelenlegi kitermelési költségek 'mellétit rövid idő alatt megkétszereződik a monopóliumok bevétele, megsok-rzorozódik a profitjuk, miég akkor is, ha életbe lép a Carter elnök által tervezett új olajadé. De az óla (érdekeltségek esetleg még azt is „megfúrhatják“. Gyalog a föld alatt Az olaj s vele a benzin árának emelése, meg az utóbbi időben jelentkező ‘benzinhiány (itt, a szó szoros érte’ixiáben a finomítók árnyékában!) ,a texasiakat talán még inkább sújtja, mint az Egyesült Államok más vidékeinek lakóit. Itt ugyanis óriásiak a távolságok, s a repülőgépen kívül jóformán nincs más közlekedési eszköz, mint a személygépkocsi. A repülőtérről egy véletlenül elkapott facér taxival mentem ki a Houstontól 40 kilométernyire levő űrközpontba (ahol most képezik ki az idei próbaútital tervezett, de jó esetben is csak jövőre felszálló űrrepülőgépeit, a Space Shuttle pilótáit) és a látogatás után bosszú órákra ott rekedtem. Autóbusz egyáltalán nem jár a több ezer személyt foglalkoztató telepre, a taxivállalaitnál pedig nem vették fel a kagylót. Sakk-matt! Az emberek itt naponta gyakran 100—1120 kilométert (!) autóznak munkába menet és — jövet. (És — hegy még kiáltőbb legyen a kénytelen-kelletlen pazarlás — túlnyomó többségük egymaga ül az „országúti cirkálóban“.) A nem egészen kétmillió lakosú Houston területe csaknem háromszor akkora, mint Budapest. Tudniillik csak a központban vannak felhőkarcolók (irodaházak), a legtöbben földszintes házakban laknak. Ez azitán széthúzza a város területét. — Houston 1836 óta létezik, de háromnegyede tulajdonképpen a második világháború óta épült — így kezdte a texasi metropolis bemutatását Rosco Jones, a várostervezési osztály vezetője. — A lakosság csupán 1970 óta több mint az egynegyedével növekedett az idéköltözők révén. Ez imég a Napfény-övezetben is gyors növekedésnek számít. A fejlesztési tervek között főldalaf ti vagy gyorsvasúit egyáltalán nem szerepel. — Egyelőre inkább az a tervünk, bogy az autóbuszoknak biztosítsunk különsávot — hangzott a válasz. Jelenleg azonban csak a lakosság 3 százaléka veszi igénybe a csupán néhány útvonalon és ritkán közlekedő várcsi buszokat. A többiek autón, gyalog, vagy kerékpáron járnak mun- klfaa, bevásárolni, szórakozni. A nyomorszint alatt Utolsó houstoni találkozó sómat egy félreértésnek köszönhettem. Az állam jövője, lehetőtégei, tartalékai izgattak és ezért nagyon megörültem, amikor CisszehciTtak az úgynevezett Emberi Tartalékok Hivatalának a képviselőjével. Kiderült azonban, hogy ia korábbi Texasi Népjóléti Hivatal vise’i ma ezt a hangzatos nevet. Feladata uz, hegy segélyezze a szegényeket. — Ki számít szegénynek Texasban? — kérdezem Charles Ternest, a hivatal munkatársát. — Ugyanaz, aki más államokban is: az, aki a nyomorszinit alatt él — hangzott a válasz. — A nagyon alacsony jövede’iműek, vagy a teljesen jövedelem nélküli, tartósan munka- nélküli városi 'és falusi lakosok. Charles Ternes elmagyarázta a szövetségi és az állami kö'itségvetésből pénzelt szociális programiakat, amelyek elsősorban az egyedülálló anyáknak és a rokkantaknak folyósítanak bizonyos segélyt készpénz, vagy élel- m’szerualvány formájában és orvolsi ellátásra Is jogosítanak. Ezekből a segélyekből nem lehet megélni, igaz, ShenhaLnt sem. — Texas lakossága meghaladja a 12 millió főt. Éhből 1,9 millió, vagyis nagyjából minden hatodik él a nyo- morszlnt alatt és szorul szociális segélyre— magyarázta az Emberi Tartalékok Hivatalának képviselője. — Az Egyesült Államok legszegényebb járásai a mi államunkban találhatók, a Rio Grande folyó mentén. Ott a lakosság 80—90 százaléka spanyol anyanyelvű, mexikói származású, de természetesen az Egyesült Államok polgárai. Falvaikban a családok nagyobbik része nyomorog. KULCSÁR ISTVÁN f* I <9 * íz egyre növekvő üzemanyaghiány miatt Kaliforniában számos ben- inkát tulajdonosa üzemanyag helyett virágot árusít (CSTK-felv.)
