Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-08-19 / 33. szám
A KORAI OARVAK CSINGIZ AJTMATOV REGÉNYE FILMEN Bolot Samsijev kirgiz filmrendező szinte minden egyes munkáját oklevelek, díjak és egyéb kitüntetések fémjelzik. Először 1963-ban ízlelte meg a sikert, amikor még mint főiskolai növendék díjat nyert a közép-ázsiai köztársaságok filmfesztiválján a Hőség című filmben nyújtott színészi alakításáért. Ezután a dokumentumftlm műfajában már rendezőként tűnt fel: Csabán és Manaszcsi című filmjeit az NSZK-toeli Mannheim ben és Oberhausenben rendezett nemzetközi fesztiválokon nagy élte •méréssel fogadta mind a közönség, mind a kritika. Samsijev később áttért a játékfilmek rendezésére. Lövés a Karas hágón. Az Isszik-Kül piros pipacsai, Fehér hajó — ezek pályafutásának főbb állomásai. Legutőbbi filmjéért, a Fehér hajóért a stáb 1977-ben állami díjat kapott. A sikernek minden bizonnyal az az egyik nyitja, hogy a rendező olyan írók regényeit filmesül meg, mint Muhtar Auezov és Csingiz Aitmatov. De a film történetében bőven akad példa arra is, hogy a filmvásznon a legjobb irodalmi müvek értékei elsikkadnak, ha hiányzik a ren dezől tehetség és eredetiség. Samsijev alkotásait tartalmi gazdaságuk mellett sajátos kölíőiség jellemzi. Az irodalmi mű az ő kezében új életre kel, és ismét elindul a közönséghez vezető úton. „Dzsigit, aki még sohasem esett le a lőről" — így nevezik Kirgiziában az olyan embert, akinek kedvez a szerencse. Barátai, ismerősei ilyen bravúrlovasnak titulálják Bolot Samsijevet is. A rendező nemrég fejezte bo legújabb játék filmjét, amely Csingiz Ajtmatov Korai darvak című regényének alapján készült. Ajtmatov híres művét az olvasók is ismerik. Nem tudjuk, hogyan fogadja majd a közönség a rendező leg újabb alkotását, de a re gény ismeretében és Samsijerv eddigi sikeres pályafutásának alapján bízvást kívánhatunk sze rencsés repülést a „dar vaknak“. Iszfl A szovjet emberek nem szórakoztató látványosságként fogják fel a filmet, hanem mindennapi életük tükörképének, társadalmi .fejlődésük érzékeny mércéjének tekintik. A Szovjetunióban a .mozilátogatottság háromszorosa, négyszerese a nagy filmművészeti hagyományokra visz- szatakintő nyugat-európai államokénak, az új filmek bemutatását élénk viták követik,' s a nézők nagy érdeklődéssel olvassák a lapokban közölt filmkritikákat. A film nagy népszerűségéről tanúskodik az a kiállítás te, amelyet a szovjet filmművészet 60. évfordulója alkalmából nyitottak meg Moszkvában, az állandó nép- gazdasági kiállítás területén elhelyezett „montreali“ pavilonban és annak környékén. Szombatonként és vasárnaponként a moszkvaiak és a Moszkvába látogatók ezrei özönlenek a 'közeli metróállomástól a szeptember végéig tartó kiállításra, hogy megtekintsék a szovjet film hat évtizedének összegező és értékelő bemutatóját, meg isme rekedjenek a filmgyártás fortélyaival, az emlékezetesebb alkotások kellékeivel és díszleteivel, s hogy találkozhassanak a filmművészet képviselőivel, neves rendezőikkel, operatőrökkel, filmszínészekkel. Ezekre a találkozásokra viSzergej Bondarcsuk és Vaszilij Suksin A HAZ.4ÉRT HARCOLTAK című nagyszabású hl borús film forgatása közben A SZOVJET FILMMŰVÉSZET HATVAN ÉVE GYÖKEREK ES Öl HAITÁSOK tadélutánok, s egyéb rendezvények nyújtanak lehetőséget. A kiállítás iránt megnyilvánuló hatalmas érdeklődés mintha Lenin szavait igazolná, aki Lunacsarszkijjal folytatott beszélgetésében megjegyezte: Számunkra valamennyi művészetek közül legfontosabb a film. Ez a megállapítás ma éppoly érvényes, mint 1922-ben volt, amikor az új társadalmi rend építőinek figyelme a kulturális forradalomra, a cárizmus nyomasztó örökségének, az analfabetizmusnak a felszámolására irányult. Az elkötelezett, szocialista filmművészetnek magasztos hivatása van, az, hogy minél hatékonyabb segítséget nyújtson a társadalom kulturális, szellemi felemelkedéséhez, s ezzel összefüggésben a fejlődés egyre összetettebb problémáinak a megoldásához. A szovjet filmművészet hat évtizedes fejlődése 1919 augusztus 27-én kezdődött, amikor Lenin aláírta a filmgyártás államosításáról szőlő dekrétumot. Az országban még dúlt a polgárháború, éhínség, nélkülözés gyötörte a néoet. Ebben az időben a filmhíradó különösen nagy szerepet játszott a tömegeik tájékoztatásában, •forradalmi nevelésében. Ezek a feladatok azt is megkövetelték, hogv a filmek készítői keressék és megtalálják a filmművészetben rejlő formai lehetőségeket, annál is inkább, mert.ennek a művészeti ágnak nem voltaik még olyan baladó hagyományai, mint például az irodaiamnak és a drámának. Űgv is mondhatnánk, hogv a forradalom témája a filmalkotásra is forradalmasítóan hatott. Az életből, a nabi eseményekből merített témák alánján létrejött a „mozgókép-publicisztika“, melynek lelkes, úttörő, hatékony megoldásokat ikereső művelői rövidesen a művészi filmalkotásban is kiemelkedő eredményekhez jutottak. Dovzsenko és Pudov- Ikin rendezései, Eizenstein képszimboliká- ja csodálatba ejtették a világ filmszakértőit, s erős alapokat jelen tettek a szoviet ifilim nűvészet további fejlődéséhez. A Pa- tyomkin páncélos. Az anya, A föld és más filmalkotások már az indulás szakaszában is olyan magas szintre emelték a szovjet filmgyártást, amely napjainkban is tanulságos, gazdag hagyománynak, a rendezői munka példamutató, maradandó értékű forrásának számít. A húszas és a harmincas évek filmjei többnyire a forradalomból merítették témáikat, s amíg eleinte a tömegEk szerepe, a mozgalmaik monumentalitása került előtérbe, a .későbbiek folyamán már a d a- ■maturgia, a változó világban átalakuló személyiség is rákerült a filmvászonra. A szocialista építés céljai, feladatai és problémái új témákat vetettek fel, s a filmművészet is új irányban fejlődött tovább. Oj neveik tűntek fel a filmrendezők sorában, akik továbbié jlesztetTík az eizen- steini, pudovkini Iskolát. A Vasziljev-fivé- rek Csapajev személyében megalkották a forradalmi helyzetben átalakuló, fejlődő ember figuráját, s Borisz Babocskin filmszínész e törekvésüket jelentős mértékben elősegítette. A mozik vetítővásznain megelevenedtek a forradalom és a polgárháború vezéralakjai, a legendás hírű Scsorsz, a kronstadtd tengerészek, a mun- •káskormány tagjai, a szovjetek képviselői. E korszak filmművészetében külön fejezet Lenin megszemélyesítése. A film- operatőrök számos eredeti felvételt készítettek Leninről, amelyek nagy segítséget ■nyújtottak a játékfilmek készítőinek. A •Lenin októbere és a Puskás ember című filmekben Borisz S csuk in és Makszim iStrauh filmszínészeknek jutőtt az a megtisztelő szerep, hogy a nézők előtt megelevenítsék Lenin dinamikus a'akját. A Nagy Honvédő Háború idején kettős feladat hárult a szovjet filmművészekre: az operatőrök jelentős hányada a frontokon teljesített szolgálatot, a filmgyártásban pedig előtérbe kerültek a bazafiság- ra nevelő, történelmi tárgyú alkotások. E korszak jelentősebb termései közé tartozik Pudovkin Rettegett Ivánja. Érmek az irányzatnak a jegyében kerültek vá szonra az orosz történelem kiemelkedő egyéniségei, mint például Nahimov admirális, Tarasz Sevcsenko és mások. A háború utáni években a filmkészítők figyelme egyrészt az átélt bálborús eseményekre, másrészt az újjáépítés feladataira összpontosult. Eleinte a háború éveit felidéző filmekben azonban háttérbe szorult az emtíerábrázolás, az élettől elvonatkoztatott pozitív hős pedig problémamentesen, személyes példamutatásával oldotta meg az újjáépítés (nehézségeit, a maradiság és a haladás ellentmondásos helyzeteit. A szocialista realizmushoz való visszatérés először a háborús témájú filmekben jelentkezett. A Szállnak a darvak, a Ballada a katonáról, az Emberi sors és más hasonló alkotások már az új irányzat jegyébein születtek. E filmek szerzői főleg azt vizsgálják, milyen hatással volt a háború a személyiség formálására, miként gondolkozik a. búzáját védő vagy a fogságban szenvedő katona és a hátország egyszerű embere. Az új irányzat hús-vér a'aikjai később a termelési tárgyú fi Imiikben is megjelentek, s kiszorították az idealizált figurákat. A háborúból hazatérő •katona új életet kezd, eközben bonyolult helyzetekbe keveredik, ami nagy lehetőségeket nyújt a lélekelemzéshez, a jellemábrázoláshoz. Ilyen vonatkozásban úttörő jellegű alkotás volt Csuhraj Tiszta égboltja, s igen 'kifejező Szaltikov Elnöke. Jegor Trubnyikov, a háborúbői hazatérő katona nehéz időkben, nélkülözések közepette, a kolhoz tagságára nehezedő letarg'a feltételei között vállalkozik a közös gazdaság konszolidálására. Ez a rokonszenves ember a helyzet kényszerítő hatására szigorúan megköveteli a fegyelmet, sz'nte katonai módszereket alkalmaz, de a néző olyannak ismeri meg őt, aki más időben, más 'körülményeik között más magatartást tanúsítana. A szocialista ember formálásában döntő szerepet játszik a munka, a munkához való viszony alakulása, fejlődése. Az egyes munkaterületeken gyakran igen bonyolult helyzetek fordulnak elő, s az egyes embereik magatartásától függ. miiként oldják meg a felvetődő problémákat. A filmesek nagyon aktuális és érde.k- feszítő témákat meríthetnek ebből az é'et- közelségből. Az ilyen témákkal foglalkozó, elgondolkoztató filmek sorát a Prémium nyitotta meg. Alekszander Gelman, a Prémium szerzője egy leningrádi kerek- asztal-beszélgetés során kifejtette, hogy napjainkban legtöbb esetben nem a jellemet kell vizrgálni és kidomborítani, hanem a társadalmi életben, a munka területén kialakuló helyzeteket, hiszen a jellem előbb-utőbb alkalmazkodni fog a helyzethez. A filmművészet éppúgy hozzájárulhat a fennálló, tudatosított ellentétek megoldásához, mint az új, kialakulóban levő ellentétek felismeréséhez, feltárásához. Az utóbbi célt követte Vaszilij Suksin, a hatvanas és hetvenes évek szovjet irodalmának és filmművészetének egyik legmarkánsabb alakja. Öt nem is annyira a falu és a város között fokozatosan megszűnő ellentét foglalkoztatta, hanem inkább a falujából kiszakadó, a városban idegenül mozgó, talajvesztett „átmeneti embertípus“ alakja. Az ilyen ember gyakran kerül ellentétbe saját környezetével, s főleg közülük származnak a társadalom perifériájára szorult tragikus figurák. Saját élettapasztalatait hasznosítva keresett és kerestetett választ arra a kérdésre, hogv mi lesz az olyan emberek sorsa, akiket a gazdasági- társadalmi haladás kizökkentett a megszokott környezetből, nehezen találják meg új helyüket, ingatagokká, bizonytalanokká válnak. A pozitív hősökhöz szokott közvélemény sokáig nem értette meg Suksin „különös embereinek“ a problémáját, sokan csak korai halála után ismerték fel bátor, céltudatos törekvését, alkotói nagyságát. Suksin filmjei, közöttük a Vörös kányala újabb értékes ágakat növesztettek a szovjet filmművészet hatvan esztendős, terebélyes fáján- MAKRAI MIKLÓS A szovjet filmesek az elmúlt évtizedekben számos klasszikus irodalmi művet is vászonra vittek — nagy sikerrel. A képen jelenet Dosztojevszkij FÉLKEGYELMOjEBŰL 1879. Vili. 19. V ÚJ SZÚ
