Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-08-19 / 33. szám
Jß, \ Tükrösét... Be!eha: 1 a humcut szemedének ed fürjecskét is misig fogok aranyosiba teszem, meglá- m fütyül majd a ffl- . Meg kötök szép 5 . Szereted a virá- ny bólintott. — Ak- ozolk csillagot is az g lg értem, tudod? ... Ive, bizalmasan sut- il István, hogy a íe hallják odabenn, am láttam jönni... tette füle mellett az — Hát még mit hoz- 'kérdezte. Csodál- némi meghatottság zája szegletében. rán visszazökkent a a valös életbe. Némi salyodott, keserűen, btett. — Az az igazszegény vagyok én, egere ... Nem hoz- semm it, az ég kerek nkább viszek. Látod, em az e<béd részed. , hogy itt tartottál, volna ebéd után, de indegy. Sajnállak ... csszivet hozok egy- n szépen az ebédet, ízűt... zségére! át csavart, Tágyúj- fújta a füstöt. — ha nem, most a kiélnék — mondta, tt. Gondolata va'la- últba szállt. — Az ipelte.m .. . Rakkenő a, az első feleségem Leültünk egy fa alá, i, majd elégett, sze- lotiban voit. K'ihevült, albra. Jóízű ételt főttedhez, úgy jól lak- szétpattanitam. Ebéd 1 beborítottam a halkapált a kicsi. Tűkor ... Aztán esteíe- ', a Laposon elkap- z hempergőt te... s őbe... Szegény va- nin't a templom ege- íekem soha semmi, i©g a szegénység ... ^pítettem, tele va- ^Dolgoznék én éj- ogy mielőbb kifizet- tol van munka, hol e'ked sem könnyű, csak cselédsors ... etre való, okos gye- szlkod'ik hozzám. Mi repül hozzám, mint . Lehet, hogy viszi •b ő vinné, neki len ja?... Szegény em- sokat remélhet. Ne- iágból kitörni, fel- , ha más lenne a ;ész megveszekedatt lehetne belőle va- játod, Erzsi, ragasz- ost mégis anyámra Kegyetlen, kemény yám, nem lesz melyereknek, de hát mit :y vagyok én, ilyen m: ide lök, oda lök, másikba. Aztán csak iyörészgetek, szemé- yoroorúságinak: szé- i'elyettem, nem igaz? >ván állt István feMit hazudott Viola? Akkor éjszaka, Capriban, kétségtelenül a fájdalmat. De máskor az örömet, a szerelmet, a haragot — mindent csak hazugsággal tudott kifejezni; zenét, angyalszárnyakat, fiatalságot, dúdolást; még a futása is hazugság volt, az olvasása is. Ügy aludt, mint a nyulak. A szűk edényekből minden kicsordul, ő sem tudott soha megtelni semmivel. Az indulatok és az érzelmek egyszerűen nem fértek el benne, nem találták meg szerveiket. Hányszor látta Violát; a fürdőszobában ült óriiási, félelmetes tükrei előtt, uralom, szeretet nélkül kenegetfe magát. Nem tudta, sehogyan sem tudta, még a legapróbb kortyokkal sem fogadhatta magába a világ Izeit, csak az ujjaival piszkálgatott bennük. Annyi voilt az övé, ameny- nyi a mutatóujjára fért. Ezt azután, akár a krémeket és a pirosítókait, a bőrére kente. Minden csak rászáradt, minden maszk volt. A csókjának, a fájdalmának milliméternyi mélységét nem érezhette senki. — Viola! — mondta a sötétséget kémlelve György. Gyufát gyűjtőit, hogy még egyszer láthassa az ismert arcot, az ideg nélküli, iszonyatos nyugalmú bőrt. Végighúzta a gyufaszálat a doboz foszforos oldalán, de a szellőzőakna erjedő csöndjét, a lengő, lebegő pókszálakat nem hasította szét a hirtelen fénycsíki A gyufa feje letörött. Mély sötétben maradt. — Viola! — szólította másodszor is. A test nem mozdult. „Milyen arc is tartozott ebhez a sclkszor mondott névhez?“ — tűnődött a sötétben. Az arc nem csúnya. Erre az arcra mintha örökkön holdlfény ömlött volna, mindig ilyen világftású volti. És a titokzatosság is szívesen szállt rá, mint kerti madár a vékony ágra. De ugyanígy el ‘is rebbent róla, a varázslat csak pillanatokig tartott. A homlok magas volt, szabad volt. De az arc anyaga...! A rejtőzködő alapanyag döntött el mindent. Egy házasság, évek, kísérletek 'hosszú sora kellett ahhoz, amíg megismerte: ez az arc, az elég tetszetős felhám alatt, birskőrtéből van. Aki beleharap, fojtó, száraz, keserű növényi rostokat ízlel. Szúrós és szálkás rostokat. Fulladozik tőle. Kétszer is kimondta a nevét; de a test néma maradt. Talán az utóbbi években már nem erre a névre felelt. Emlékezett rá: négy neve is volt. Az első levelet, melyet György Violától kapott, a lány így írta alá: Io. A 'halványlila papíron ezt írta: Nem vagyok olyan kislány, amilyennek engem gondol. Ahhoz az utálatos társasághoz semmi közöm. Ogy tévedtem közéjük, akár maga. Sokat sétálok a budai hegyekben, egyedül. A vad fodormenta meg a réti virágok a barátnőim. Nem lenne egyszer kedve velem jönni? „A vad fodormenta ___ — Szeme visszatéve dt erre a két szóra. „Te bögyös, buta rigócs- ka! — gondolta. — Te fiatal csukló és fiatal térd, fiatal bőr, haj, mczdu'at, talán érdemes lesz téged műveltebbé tenni.“ Három nap múlva kiszálltak a fogaskerekű felső állomásán, átvágtak a golfpályán, majd a hegyoldalon egy mély völgy felett a fűbe he- veredtek. * * Részlet a Hamisjátékosak című hosz- szabb elbeszélésből. — Ki az az Io? — kérdezte György szigorúan. Hanyatt feküdt, cigarettára gyújott; a délután békés felhőit nézte. — Én is kérek! — nyújtotta kezét Viola. A férfi szótlanul tolta cda a narancssárga dobozt meg a gyufáját. — Szeretem, hogy ezt a jászágú cigarettát szívja... — mondta a lány. — Azt is szeretem, hogy nincs otromba, nagy ezüst cigarettatárcája. Olyan súlyosak, mint egy levélnehezék. A doboz szebb, hanyagabb... Ügyetlenül szippantott a cigarettából, majd tovább dicsérte: — Az is jó, hogy nincs öngyújtója. Az öngyújtóval mindig pepecselnek. A gyufa ősibb, konzervatívabb. — És szereti a konzervatív férfiakat? — fordult feléje György. Mos,t a lány is hanyatt feküdt, suta kedvességgel, majdnem súlytalanul. — Igen! — felelte bátran, amikor már elhelyezkedett. — Olyan 'buták mostanában a fiatal iampe- cok? Vagy mohók, tolakodók, ügyetlenek? — iNem ismerem őket. — Persze, magának a vad fodormenta a barátnője. A fiatal arc alattomossá és öreggé vált a sértődöttségtől. — Gúnyol? A férfi békítőn fog‘ia át a lány alsókarját, kissé megszorította. A sértődöttség észrevétlen elolvadt a szorításban. Hallgattak. György később eldobta a cigarettáját. — Még nem felelt arra, ki is az az lo? — Iole. — És az kicsoda? — Héraklész utolsó szere'ime. Persze, a szét áramló, nagy görög műveltség! Gyöngy Sebesfinél, a fiatal magántanárnál ismerte meg Violát. A jónevű Aiszkhülosz-ícrdítót látogatta meg gyanútlanul, és egy kipirult, vad Önképzőkört talált a sősfürdői kertben. Ez volt az „utálatos társaság“, Sebesifi és fiatal barátai meg fiatal feleségeik. A látogatásnak éppen tíz napja. — S'ribesfi ajándékozta meg magát a görög mitológiával? — Ez az én nevem. A lány oktató és liassú lett: — Viola régi görög név. De ők úgy mondták Iole. Görögül is Violát jelent. A göröeök nagyon szerették a Violavirág nevét. Héraklész utolsó szerelme is Iole volt. György ugratta. — És ml: tud róla? A lány komoly maradt. — Miatta ilett féltékeny Dejaneira. És miatta kapta Héraklész a kentaurvérbe mártott inget. — Nem fél ettől az örökségtől? — Nem félek. S még csak nem is mosolyodon el. Ez volt Iole születése s legendája: félműveltség, önhittség, tetszelgés. A fodormenta álma. — Kis törtető, kis nyújtózkodó! — hajolt György a fűben fekvő lány arca fölé. — Sebesfí nem világosította fel, hogy lo nem azonos lóiéval? lo tudniillik még előkelőbb fiatal hölgy volt. Zeus kedvese. A féltékeny Zeusé! Hívjuk hát ki az istenek haragját!... És keményen 'megcsókolta a lányt. Viola ajka kissé vérzett a csók után. TÖRÖK ELEMÉR Kocog felém az éj lova Alkonyat ül a dombokon, nyomomban már árnyék oson, ó, sugárzó messzi csúcsok, lásson homályba borultok. Szél lebben, suttog valamit, hallgatom az est hangjait, az eperszagú udvaron megérint a hűs fuvalom. Kocog felém az éj lova, csillagmező a homloka, a vén nyárfa nagy kevélyen óriásként áll az éjben. Bagoly huhog, lombjában ül, aztán suhogva elrepül, olyan nékem az udvar ma, mintha benne ős-csend lakna. • A zöld fűben hanyatt fekszem, süt rám a hold - szép leányszem, s a végtelen búzamező lobogva a szívemre nő. MAZIK ISTVÁN A HEGYMÁSZÓ Szép Viola, lengess fálylat, jaj, fejed körül ősz homályát, kedves szeretődre, jaj, ne nézz, az úton most hozzák, jaj, most hozzák gyolcslepedőbe tekert testét. Jaj, menyasszonyi fátyolodba keni vérét az égalja, és jó anyja se tud a, hogy a hét cimbora a sápadt holdat hozza-e, vagy gyolcslepedöbe tekert hegymászófia testét. Jaj, életét, amely mélybe zuhant, mikor megnyílt tolja alatt a hegy, és sas üvöltött, jaj, rítt sok bogár, utol sosem éri, mert a szertehintett rózsa, a nap, sirjába végképp belehullt. Szép Viola sírj, jó anyja is rl, hull szeméből sápadt jéqeső. rétek fénykörére, hegyek gyűrűjére, fia sírhantjára. Hegymászók vagyunk mindnyájan. Ö, ki ejt könnyet értük, ha végképp mélybe hullunk... la peckes-begyesen, lutatkoztak, el'beszél- , aztán rátértek a ral szeretne beszeadolja, István? ioszttal. kért — modta a erély és meggyőzőben. / an, inkább megbot- István. — Inkább uram! (indjárt felfortyanni, ita Deák Gábor a antva, nem -leselke- Arra való az ember gassa: tizenegyedin ... Nekem is él- »ől. ólimtott a gazda —, gyón jől — Rágyúj- negkíná'lta. — Szó- izedikért? ilgondolikozva szívta áregette Deák Gá- nézett. — Nézze, karok dicsekedni az munlkabírá-sommal, gány is a maga lo- tudom, hogy elégeNagy Zoltán: Testvérem (ToHrojz)
