Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-08-19 / 33. szám

VASÁRNAP 1979. augusztus 19. A NAP kel — Nyugat-Szlovákia: 5.48, nyugszik 20.00 Közép-Szlovákia: 5.40, nyugszik 19.52 Kelet-Szlovákia: 5.32, nyugszik 19.44 órakor A HOLD kel — 2.35, nyugszik 17.51 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük HUBA és L?DIA nevű kedves olvasóinkat 1819-ben halt meg James WATT, angol technikás, a modern gőzgép feltalálója (síül. 1736) • 1924-ben sxaietett Radomir KOLAR cseh festőművész. AZ ÜJ SZŐ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A Felkelés hagyatéka: becsülettel teljesítsük ' mai feladatainkat Irta: Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára Alumínium a Garam mentén Mészáros János riportj’a Aranyjelvényesek a pult mögött Kulik Gellért írása A märt harcoltunk Lalo Károly riportja Lőrincz Gyula érdemes művész: Rajzaim a Szlovák Nemzeti Felkelésről Hol van Imrisko? Részlet Vincent Őikula regényéből Mindent a közönségért Szigeti László cikke írókat, nagyszerű fickók — mondja, közben ka­csingat. — Ne haragud­jon, de már ebédre ké­szülök, jöjjön később, mondjuk két óra múl­va... — Elnézést a zavará­sért, „kézcsók“ — hebe­Csóválgatom a fejem A Munkaerkölcs-kar- bantartó Vállalat vezér­igazgatóját kerestem fel a napokban, válaszoljon egyetlen kérdésemre: hogyan használják ki a vállalat dolgozói a napi munkaidőt? A kérdés időszerű, s iskolapéldá­val szeretnék szolgálni lapunk olvasóinak. Hol tdlálhatnék követendőbb példát, ha nem itt? A vezérigazgató elv­társ megölel, kényelmes fotelbe ültet, közben biz­tosít róla, hogy nem lesz nehéz dolgom, is­kolapéldát találok any- nyit, hogy ha-ja-jaj! Nem is jön velem, nehogy be­folyásolja munkatársai munkaerkölcsét, menjek csak egyedül, szedjek fel valós példákat a munkahelyeken. Délelőtt tizenegy óra­kor kopogok be a vezér- igazgatóság kettes szá­mú irodahelyiségébe. Egy szőkeség ül az író­gép mögött, bal kezében tükör, jobb kezében rúzs. Megjelenésem nem za­varja, s így én jövök za­varba, ,Jcézcsók“ és ha­sonlókat hebegek, míg magamhoz térek, és el­mondom jövetelem cél­ját. — Imádom az újság­gem a szöveget, és fej- bókolva távozom. —' Rend a lelke minden­nek — gondolom ma­gamban, ez idő alatt leg­alább én is tisztességesen megebédelhetek. A Mé­szárosokhoz címzett közeli vendéglőben kielégítem éhemet, szomjamat, s mi­vel még mindig van egy órányi időm, a város né­hány nevezetességét is megtekintem. Pontban egy órakor ismét beko­pogok az említett szőke­ség irodájába. Üresen találom. — Sebaj — gon­dolom — ismerjük a nő­ket, pár perc késés nem tesz tönkre — és leülök a társalgóasztal mögé. Elmúlik tíz, húsz, har­minc perc — na vég­re.. . — Maga már itt van? — kérdi meglepődve a szőkeség, aztán elém te­szi a kávéfőzőt: — Még egy pillanat... Ezt■ követően a szobá­ban letelepszik még há­rom csinibaba, csicse­regnek, csevegnek, nagy­szerű hangulat alakul ki, önfeledten szürcsölgetem a kávét __ — Kér még eg y duplát? Nem? Mi még megiszunk egyet, ugye cicáim...? — A kávéfőzőből csöpög az A iumperki Mora­volen jeseniki üze­mének szocialista munkabrigádjai az SZNF 35. évfordu­lója tiszteletére kötelezettséget vállaltak: a 6. öt­éves tervidőszak utolsó két évének feladatait 1980. november 7-ig tel­jesítik. A képen balról: Éva foklí- ková brigádvezető, Andéla Pastyííko- vá, Mitra Bandes- ká és jirina Byzo- nová műszakkez­dés előtt megbe­szélik a feladato­kat [V. Galgonek — CSTK — felv.) újabb adag. Gondolok mindenre, kivéve... Miért is jöttem ide? Tyű, a kutgafáját, de elszóra­koztam az időt — esz­mélek fel hirtelen, ami­kor az órámra nézek: fél három. — Köszönöm a ven­déglátást — hadarom, és nyitom az ajtót. — Már elmegy? — kérdi csodálkozva a sző­keség. — Maga valamit akart tőlem ... — Igen, persze, már minden rendben van, „kézcsók“ — távozom sürgősen, hogy a munka­idő végéig még elbúcsúz­hassak a vezérigazgató elvtárstól is. Amikor be nyitok hozzá, így fogad: — Nézze csak, éppen most osztom a prémiu­mot. Kissé zavarban va­gyok, tudja itt mindenki megérdemli..., azért mégis a kettes számú szobára szavazok, többet, az a szőkeség o't rend­kívül készséges. Bármi­kor betopjmnok hozzá, vezérigazgató elvtárs így, vezérigazgató elv­társ úgy, egyszóval na­gyon kedves ... Apropó, talált jó iskolapéldát? — Találtam.... nem volt nehéz — válaszolom búcsúzás közben nem kis adag iróniával. Azóta is töprengek, ho­gyan vélekedik majd a kedves olvasó erről az iskolpéldáról...? En csóválom, csóválga­tom a fejem ... IDŐSZERŰ GONDOLATOK A Szlovák Nemzeti Felkelésnek az is, sőt — az évek múltával elmondhatjuk — mindenekelőtt az a jelentősége, hogy nem­zetünk történelmi öntudatának egyértelmű­en haladó és világos módon forradalmi, de­mokratikus jelleget kölcsönzött. Saját ma­gunk voltunk adósai ezzel az aktussal. Vele pótolja a szlovák nemzet azt a hiányát, amely annál nagyobb súllyal nehezedett rá, minthogy nemzetként abban a korban kezd­tünk ébredezni, amelyet egyre világosabban a proletárforradalmak s azok szocialista demokratizmusa jellemzett. Ladislav Novomeskf Egyszerű szlovákok beszélték, bogy a nemzeti felszabadító harc vezére és szer­vezője Csehszlovákia Kommunista Pártja volt. A CSKP látott legmesszebbre, s a csehszlovák nép felszabadulását a győzel­mes szocializmus országénak sorsához kö­tötte. Már akkor azt hallottam szlovák fegyvertáraimtól, hogy leghívebb barátjuk a Szovjetunió. Alekszej Aszmolov A helyzet Közép-Szlovákia felszabadított területén a legromantiknsabb elképzeléseket is kielégíthette volna. Az emberek teli tü­dővel szívták magukba a szabadság leve­gőjét; érezték, eljött az ő idejük; minden tekintetben serényen tevékenykedtek; bár­milyen megbízatást örömmel vállaltak, és a fiatalok ezrei jelentkeztek a partizána'a- kulp.toknál harci feladatra. Egy-egy fiatal boldog volt, ha géppisztolyt kapott, és tel- j:s értékű harcosnak számíthatott... Olyannak tűnt fel ez a felszabadított kö­zép-szlovákiai földdarab, mint a szabadsá­gukért minden áldozatot meghozni tudó egyszerű embereik kiválasztott szent földje. Nógrádi Sándor Abban a történelmi időszakban, amely­ben élünk, természetesen elsősorban az a cél, hogy alkotó módon tovább fejlesszük a csehek és szlovákok és a köztársaságban élő nemzetiségek egymás közti viszonya le­nini rendezésének — a Szlovák Nemzeti Felkelés által megfogalmazott és államjogi téren a csehszlovák szocialista föderáció­val adott lenini rendezésének — alapvető jellemzőit... S tegyük ezt egy magasabb fokon és szerves összhangban a fejlett szocialista társadalom építésének nagysza­bású céljaival. Viliam Plevza Majtényi József a bratisila- vafi Priemstav vállalat dolgo­zója. Ezerkilenicszáznegyven- 1) éttől dolgozik különböző építkezéseken. — Részt vettem egyebek közt a zergehegyi tévétorony, a somorjai 30 vagonos hang­árok és az ottani íkilencéves iskola, a bratislavai habbe­tont gyártó üzem építésén — mondja kissé elgondolkodva, majd további olyan épületek jutnak eszébe, melyekben tenne van az ő munkája is: a rácséi (Raöa) húskombinát és nyomda, a Kopf ívná oei Tatra autógyár, a bratislavai Ligno- projeklt. — Jó érzés, ha 10—15 év után meglátok egy épületet, s tudom,-hogy az én munkám is benne van. Az ácsmester- ság alkotó munka, fantázia nélkül elképzelhetetlen. Ered­ménye évek múltán is látható. A munkánk főleg zsaluzás­ból és állványozásból áll. Gyerekkoromban nem ács den ki elsajátítani. Például egy-egy deszkát úgy kell kéz­be venni, hogy azt ne kelljen fölöslegesen megfordítani. Az épületeken sóik olyan jelö­lés (például egy-egy bevert szög), van, aminek csak az ácsclk ismerik a titkát. .Az ácsmosterség szépsége ellenére sok fiatat otthagyja a szakmáját. Ennek okát így fejti ki. — Lehetőség van arra, hogy azt a pénzt, amit nálunk meg kapna, másutt könnyebben megkeresse. Az ácsmunka ma SZAKMAHÜSÉG akartam lenni, de a szüleim nem taníttathattak. Beavat mestersége titkaiba. — A jó ács már előre lát­ja milyen lesz a munka, és fejében tartja a méreteket, is­meri a rajzokat. Persze olya­nok is akadnak a szakmában, akiknek mindent a -mester mér ki. Az ácsmesterségnek titkai is vannak, meg olyan fogásai, amiket nem tud min­is nehéz. Jobbára csak az anyagszállítás, az emelők használata terén jelentős a fejlődés. Körfűrész -már kezdő korámban is sek helyen volt. A gépkezelők nagyobb belátá­sával sok munkát megtakarít hatnánk. Néha jobb lehetne a munkások közti viszoqy is. Az építőipar a legtöbbet bí­rált területek egyike. Ennek szerintem a leggyakrabban az az oka, hogy az építkezést ké­sőn kezdik dl. Nemegyszer hiányosak a dokumentációk, ami a továbbiak folyamán okoz gondot. Majtényi József a válilalat megalakulása óta dolgozik a Primas taviban. Már két éve a dúbravkai kenyérgyárat épí tik. Alapító tagja a Fülöp Jó­zsef vezetése alatt álló szo­cialista munkabrigádnak. A legutóbbi építők napja alkal­mából rendezett ünnepségen az építőipari miniszter nyúj­totta át neki a legjobb dolgo­zónak kijáró kitüntetést. — Amit akkor éreztem, azt szóban nőm Jetet kifejezni — mondja. — Szerintem fontos a munkásember megbecsülé­se. A kitüntetés a többi ekre is serkentőleg hat. A szép szó­nak nagyobb a hatása, mint a fegyelmi eljárásoknak, bár helyenként azokra is szükség van. Romélem, hegy még sok olyat építünk, amire büszkék lehetünk. Amit az utánunk kővetkező nemzedékek is meg­csodálhatnak. FÜLÖP IMRE 1979. VIU. 1 N C/3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents