Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-08-05 / 31. szám

VASÁRNAP 1979. augusztus 5. A NAP kel ­Nyugat-Szlovákia: 5.29, nyugszik 20.24 Közép-Szlovákia: 5.21, nyugszik 20.10 Kelel-Sziovákia: 5.13, nyugszik 20.08 órakor A HOLD kel - 17.51, nyugszik 2.20 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük KRISZTINA és HORTENZIA nevű kedves olvasóinkat 1729-ben halt meg Thomas NEWCOMEN angol kovács mester, (eltaláló, a gőzgép kifejlesztésének egyik út törője (szül. 1G63) • 1844- ben született Hja jefino- vics REPIN orosz festő, a XIX. századi realista festé­szet egyik legjelentősebb képviselője ( + 1930) • 1889-ben született Conrad Potter AIKEN amerikai köl­tő, író és kritikus • 1964- ben balt meg Maria RÁZU- SOVA MARTÁKOVA szlovák írónő (szül. 1905). AZ ÚJ SZŐ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Konsztantyin Csernyenko: A népért és a néppel együtt dolgozni — az SZKP lenini hagyománya 2. rész Csokorba szedett emlékek Szószék György riportja Csak magunk segíthetünk! Mészáros János írása Érettségiző minőség Gály Iván riportja Közelebb egymáshoz — Móricz Zsigmond miívei szlovák nyelven Garaj Lajos tanulmánya Váróterem Karéi Capek elbeszélése Mi történik a Bermuda- háromszögben? Nagyezsda lljinszkaja cikkének második része Nem szeretném félre­vezetni az olvasót, ezért rögtön megjegyzem: az alábbiakban kocsmai ko­médiákról lesz szó. Hogy még ilyesmiről nem hallottak? Ez nem csak az én mulasztásom, mert ugyebár vannak dolgok, amelyek már olyan hétköznapiak, hogy fel sem figyelünk rájuk, s csak ha valaki felhívja a figyelmünket, akkor döbbenünk rá: lám, itt vagyunk a „sű­rűjében“ és észre sem vesszük! Ülök a Pokolhoz cím­zett vendéglőben, nem éppen tisztán terített asztalnál, - szomjúhozva egy korsó sörre. Lesem a vékonydongájú pincér röpködő tekintetét, de úgy látszik hiába, rá se hederít a magasra emelt két ujjamra. Aztán rájö­vök mellőzésem nyitjá­ra: nem vagyok a pincér ismerőse, még kevésbé ivópajtása. Következteté­sem nem alaptalan, ugyanis nagy nehezen mégiscsak sikerült el­csípnem a pincér tekin­tetét, amire ö hátat for­dít — és felhajt egy stampedlit. Biztosra ve­szem, nem a saját kon­tójára, hanem a csap­szék közelében bizonyá­ra már hónapok, sőt évek óta napról napra lehorgonyzó ivópajtások számlájára. Az első műsorszám vé­gére én teszek pontot: önkiszolgálom magam. Hörpintek egyet a ki­csorbult, félig megre­pedt korsóból, s felcsi­gázott kíváncsisággal ra­gadok a székre, konsta­tálva magamban, ne saj­náld, hogy ide tévedtél, lesz még itt jobb műsor­szám, csak türelem. Es valóban! A szomszédos asztal­nál kezdődik egy másik felvonás: a társasághoz tartozó pöttömnyi kis „apus“ Iígy szólította a kacarászó, nem , több mint huszonéves fia­talasszony) jóformán le sem ül, máris a csap­széknél köt ki, felveszi az árut: öt sört és KOMÉDIÁSOK ugyanannyi féldecit pa­kol az asztalra. Párjában mindenkinek. A harma­dik kör után már nem lehet nem rájuk figyel­ni: — Látjátok ezt a kendőt a fejemen ..., a fiam küldte, Mexikó­ból ... négy autójuk van, kettő egyforma, így ír­ta... — Micsoda, négy autójuk van ...? — cso­dálkozik látható és hall­ható irigységgel a hu­szonéves fiatalasszony az asztalfőn ülő, a nyug­díjas korhatárt már jó­val meghaladó, tagbasza­kadt, mesélő nénikére meresztve apró zavaros szemét. — Ezt nevezem életnek! Nekünk meg alig jut egy két féldeci­re ... Na mamuska, ak­kor maga is hozhatna egy kört... A mamuska mormol valamit, majd jól érthe­tően hallom: „ ... any- nyira már nem futja ... Aztán a csapszéktől bizonytalanul visszati­pegve egy korsó sört és egy féldecit tesz az asz­talra. (A pincér ivópaj­tásaival koccintgat már a harmadik asztalnál.) Keze annyira remeg, hogy a korsóban lötyög a sör, a féldecis pohár pedig alig van félig. — Mi az, csak félig töltöt­te az a hülye csapos? — mered a nénikére a fia­talasszony. — Nem, de­hogy ..., látod, hogy re­meg a kezem, leittam belőle, nehogy kilöty- tyentsem... — és koc­cintásra emeli félig üres féldecis poharát. Erős a gyanúm, hogy nem az elfogyasztott egy korsó sörtől, hanem a látott-hallottaktól és a már-már szeletelésre al­kalmas sűrű füsttől tán­torogtam , kifelé e nem mindennapi szórakozó­helyről, nem várva meg, mi történt velük, meg azzal a szeszgőzös sze­replővel, aki — miköz­ben a nadrágszíját akar­ta megengedni — az asztal alá esett. Muris lehetett a folytatás is, hiszen még delet sem harangoztak. S záróráig bizonyára akadt még né­hány, röhejre méltó mű­sorszám. Nekem elég volt a délelőti félóra, felejthetetlen élménnuel gazdagítottak az eddig szereplő komédiások. Ámbár egy hiányérzetem mégis van: mintha a be­járat előtt hiányozna egy kikiáltó, aki az ille­tékeseket e szavakkal invitálná: „Tessék, tes­sék beljebb fáradni, pár­ját ritkító . vendéglátás, ilyen már nem akárhol található! Tessék csak néha be ... be... be- néz-ni!“ Miiíe-7 ií'W' IDŐSZERŰ GONDOLATOK A mezőgazdasági vállalatoknak sürgetően fokozniuk kell az igényességet és az anya­gi ösztönzést a gépek kihasználásával, élet­tartamuk növelésével, állandó üzemelő ké­pességük biztosításával, az üzemanyag- és a pótalkatrész-fogyasztás csökkentésével kapcsolatban. Ez idejében történő karban­tartást, jó minőségű javításokat és hozzá­értő kezelést követel meg. Az üzemelőképes­ség biztosítására a gép- és traktorállomá­sok műszaki és szervezési segítségével a kooperációs tömörülések keretében karban­tartó és gépjavító központokat kell létre­hozni, mégpedig oly módon, hogy a hete­dik ötéves tervidőszakban ezt a rendszert, amely a mezőgazdasági vállalatok, valamint a gép- és traktorállomásek gépjavító-szol­gálatai közötti hatékony munkamegosztá­son alapul, teljes egészében kiépítsék. A nagy sorozatban gyártható pótalkatrészek­kel való ellátás helyzetének javítása végett közös nagyraktárakat kell létrehozniuk a mezőgazdasági vállalatok kooperációs tö­mörüléseinek. Egyidejűleg lényegesen fokoz­ni kell a pótalkatrészek felújítását a gép és traktorállomások, valamint a mezőgazdasági gépjavító üzemek dolgozóinak. A fűtőanyag és az energiaellátás feszült helyzete megköveteli, hogy sokkal energi- kusabban és következetesebben hajtsák vég­re a takarékossági intézkedéseket a mező- gazdaságban és az élelmiszeriparban, te­remtsenek rendet minden energiaforrás fel­használásában. A fűtőanyag és az energia- gazdálkodás javítása végett a vállalati hoz- raszcsot segítségével nemcsak a kezelőket, hanem a vezető gazdasági dolgozókat is anyagilag érdekeltté kell tenni. A szárító- berendezésekben 1985-ig mintegy 15 száza­ikkal kell csökkenteni a szárítási egység­re jutó fogyasztást. Egyidejűleg meg kell vizsgálni a nem hagyományos energiafor­rások kihasználásának lehetőségeit. A föld- gázvezetékek kompresszorállomásai közelé­ben üvegházakon kívül megfelelő takar- mányszáríló kapacitásokat is építeni kell, hogy a nyári időszakban is fel lehessen használni ezeket a hőforrásokat. A műtrágya és a növényvédő szerek ha­tékonyabb felhasználása és nagyüzemi gyár­tása végett meg kell gyorsítani az agroké­miai vállalatok építését, ezeket el kell látni raktári kapacitásokkal, szállítóeszközökkel és gépekkel. Egyidejűleg istállótrágya-rak- tárakat kell építeni, s be kell vezetni a nagyüzemi eljárásokat az istállótrágya ke­zelése és felhasználása során. Emelni kell a műtrágyázás és növényvédelem központi irányításának színvonalát. A mezőgazdaság további iparosítása és kemizálása során fo­kozott figyelmet kell szentelni a vizek vé­delmének és egészséges természeti környe­zet megteremtésének. (A CSKP KB 13. ülésének határozatából) IILltMtM Amikor 1950 júliusában először adott vért, nem. gon­dolt arra, hogy közel har­minc év alatt még több mint százszor nyújtja karját, hogy az életet jelentőt, a legdrá­gábbat adományozza. Akkor mindössze 19 éves volt. Miroslav Guryca már szin­te természetesnek tartja, hogy rendszeresen negyed­évenként jelentkezik a brati- slavai vérátömlesztő állomá­son, ahol kedves ismerősként fogadják. De sohasem megy egyedül. A Csehszlovák Vö­röskereszt szenei (Senec) szervezetének többi tagja is véradó. Havonta szerveznek véradó napot és mindig van­nak jelentkezők. — Az elmúlt 30 évre na­gyon jóleső érzéssel gondolok vissza — mondotta. — Azóta dolgozom a Vöröskeresztben, jelenleg a városi szervezet el­nöke vagyok. Szervezetünk­nek 1200 tagja van, ez azt jelenti, hogy a város minden nyolcadik lakosa tag. Közü­lük 820-an legalább egyszer, 350-en pedig évenként leg alább kétszer adnak vért. TÖBB MINT SZÁZSZOR Nehéz volna összeszámolni, hány egészségügyi tanfolya­mot, előadást ' szervezett. Nemcsak a városban, hanem a környéken Is sok embert nyert meg e humánus csele­kedetre. — Soha nem érdeklődtem, hogy ki kapta véremet — folytatta — tudtam, hogy olyan valaki, akinek a legna­gyobb szüksége volt rá. Többször kaptam táviratot, hogy vérre van szükség a kórházban. Ilyenkor gondol­kodás nélkül mentem. Egy al­kalommal egy ötéves kisfiút vittem be a kórházba, aki lee­sett egy fáról. Neki is vérre volt szüksége, készségesen adtam. önmagáról faggatom, de szüntelenül a munkára tér vissza, amely nélkül elkép­zelhetetlennek tartja az éle­tét. S nem tud lemondani a Vöröskeresztben végzett tevé­kenységről sem, mely sok-sok szabad idejét veszi igénybe. urui, nogy nemcsak o, nanem mások is kötelességüknek tartják a véradást. A rende­lőintézet dolgozóin kívül, akik közül a legtöbben rend­szeresen véradók, az Elektro- vod, a gépállomás, a villa- mosművek és az állami gaz­daság dolgozói kapcsolódnak be leginkább a véradásba. Az elnök nagy figyelmet szentel az utánpótlás, a fiata­lok nevelésének. Az alap- és a középiskolák tanulói közül 500-an vettek részt a fiata­loknak szervezett tanfolyamo­kon. Nem kis büszkeséggel mondta, hogy az ötödike­sek egészségügyi csoportja a szlovákiai versenyben az elő kelő harmadik helyet szerez­te meg. Miroslav Gurycát megbe­csülik a városban. A Vörös- kereszt szervezetnek egyik legrégebbi vezetőségi tagja. Nagy része van abban, hogy a szenei szervezet Szlovákjá­ban a legjobbak közé tarto­zik. Munkahelyén, az egész­ségügyi intézetben a gazda sági-műszaki részlegen szo­cialista munkabrigádjuk Is a Vöröskereszt nevet viseli. Szerényen megjegyezte: — Szervezetünkben 107 véradó kapta meg a Jansky Emlékérmet. Rajta kívül van még egy véradó, aki megkapta a Ján- sk? emlékérem aranyfokoza­tát, s az év végéig előrelát hatólag még ketten szerzik meg. Ezekhez az eredményekhez példamutató magatartásával és önfeláldozó szervező mun­kájával ő is hozzájárult. DEÄK TEREZ U7t. vni. s.

Next

/
Thumbnails
Contents