Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-08-05 / 31. szám
ozsrn * * U7 t. VIII. 5. A népért és a néppel együtt dolgozni — az SZKP lenini hagyománya írta: Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára A szocializmus Is a kommunizmus építés« a sokmilliós tömegek történelemformáló munkájának folyamata. Nem spontán folyamat ez, ezt a munkát a munkásosztály elméletileg felvértezett, szervezett élcsapata, pártja Irányítja. Az SZKP az élcsapat és a tömegek közti kapcsolatnak ebből a marxista—leninista értelmezéséből kiindulva, e kapcsolat törvényszerű voltát figyelembe véve mindig nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy erősítse tömegkaipcsolatait, aktivizálja a nép társadalmi alkotó tevékenységét. A szovjet kommunisták emlékezetükben tartják Lenin útmutatását: „Kapcsolat a tömeggel. A sűrűiében élni. Mindent tudni. Megérteni a tömeget. Érteni a vele való foglalkozáshoz. Kivívni abszolút bizalmát.“ Ez a lenini útmutatás szinte tézisszerű tömörséggel foglalmazza meg a párt tömegmunkájában alkalmazandó taktika és stratégia elveit, a párt és a nép közti szoros kapcsolat elmélyítésének programját. A fejlett szocializmus időszakára jellemző, hogy egyrészt mindjobban kibontakozik a tömegek kezdeményezi se, társadalmi és politikai aktivitása, fokozódik részvételük mind a munkahelyi kollektíva, mind az állam ügyeinek irányításában; másrészt növekszik a párt vezető szerepe, fokozódik irányító ős szervező tevékenysége. A tömegek alkotó tevékenysége fejlődésének objektív alapja van, ez több tényezőből áll. Ilyen tényező az, hogy óriásira nőttek a népgazdaság méretei, fokozódott a népgazdaság bonyolultsága, gyorsan fejlődik, mégpedig változatos formákban, a szociális és a kulturális szféra, ami feltétlenül megköveteli, hogy miközben tökéletesítjük a központi irányítást, egyre jobban fejlesszük a helyi szervek, a termelő kollektívák, az összes dolgozók kezdeményezését. Ilyen tényező továbbá, hogy nagy eredményeket értünk el a szovjet emberek iskolázottsági és kulturális szintjének emelésében, s ennek eredményeképpen mérhetetlenül megnőtt a nép alkotó potenciálja. Ilyen tényező az is, hogy a sokévi tudatos nevelőmunka eredményeképpen a szovjet emberekben megerősödött az az érzés, hogy ők az ország gazdái. Általánosságban szólva azt mondhatjuk, hogy a fejlett szocializmus szakaszában látjuk az eredményeit azon gazdasági, szociális és politikai tényezők huzamos hatásának, amelyek kialakították a társadalom elvileg új jellegét, azt az új társadalmat, amelyben a dolgozó helyzete minőségileg más, mint a kapitalizmusban. Ezzel kapcsolatban emlékeztetnünk kell egy dokumentumra, amelyet -Lenin vetett papírra hatvan évvel ezelőtt, 1919 júniusában. A rendelet látszólag egy részletkérdéssel foglalkozik, mégis kifejeződnek benne az alkotó munkának azok az új ösztönzői, amelyeket a szocialista rendszer hívott életre. A rendelet leszögezte az elvet: minden találmány a szocialista köztársaság tulajdona, az állam valamennyi polgárának és intézményének közös használatába kerül. Ez teljes joggal vonatkoztatható az alkotó munka bármely fajtájára. Az a tudat, hogy az emberi munka gyümölcseit nem a magánvállalkozó használja fel saját meggazdagodása céljaira, hanem azokat az egész nép tulajdonaként a nép javára fordítják, lelkesítette és lelkesíti a szovjet embereket. A párt állandóan gondot fordít arra, mondta Leonyid Brezsnyev elvtárs a Moszkva Bauman választó- kerületében tartott gyűlésen (1979. március 2-án), hogy minden szovjet ember érézze az állami ügyekben való közvetlen részességét, biztos legyen benne, hogy véleményét, szavát meghallgatják és figyelembe veszik a nagy és kis döntések kidolgozásakor. A tömegek alkotó tevékenysége például olyan termelési kezdeményezésekben nyilvánul meg, mint a moszkvai Lihacsov Autógyár dolgozóinak mozgalma, amely széles körben követőkre talált, s amelynek az a célja, hogy a termelésben gyorsabban használják fel a tudomány és a technika eredményeit (összehasonlítás végett emlékeztetünk rá, milyen elkeseredett harcot vívnak sok ország munkásai a termelés „racionalizálásának“ kapitalista formái ellen, amelyek a dolgozó embert megfosztják a munkahelyétől és a keresettől). Megnyilvánul a tömegek alkotó tevékenysége abban is, hogy a dolgozók rengeteg konkrét javaslatot tesznek azzal a céllal, hogy javítsák a gazdaság, a kulturális és a szociális szféra irányítását, az állami és más intézmények tevékenységét, törvényihozásunkat stb. Elég, ha elővesszük bármely szovjet újság bármely számát, s meggyőződhetünk erről, mert sajtónk részletesen ismerteti az ilyen javaslatokat. A valóban össznépi alkotó tevékenységnek legmarkánsabb megnyilvánulása és gyümölcse a Szovjetunió új alkotmánya. Az alkotmánytervezet megvitatásában és tökéletesítésében 140 millió fő, vagyis az ország felnőtt lakosságának több mint négyötöde vett részt. Végezetül a dolgozók magas fokú társadalmi és politikai aktivitásának ékesszólő tanúbizonysága volt a Legfelsőbb Tanács tagjainak választása. A választáson részt vett a választók 99.99 százaléka, s közülük 99,9 százalék a kommunisták és a pártonkívü- liek tömbjének jelöltjeire adta szavazatát. Ez a tény útból igen erőteljesen demonstrálta a párt és a nép szoros egységét. A Szovjetunióban 50 600 szovjet működik. Ezek mintegy sokemeletes épületet alkotnak, amelynek legfelsőbb szintjén van a Szovjetunió LegfelsŐDb Tanácsa — az államhatalom legfelsőbb szerve —, amely törvényeket hoz, megvizsgálja és jóváhagyja a gazdasági és a szociális 'fejlesztés állami terveit, a Szovjetunió állami költség- vetését, dönt a legfontosabb külpolitikai kérdésekben. 'A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának 1500 tagja van, s a képviselők több mint fele munkás vagy kolihozparaszt. Az összes szovjeteknek együttesen több mint 2,2 millió tagjuk van. Közvetlen és titkos szavazással választották őket azok az állampolgárok, akik betöltötték 18. életévüket. A szovjet választási rendszer nem ismer vagyoni, társadalmi, vallási, nemzeti, faji vagy egyéb cenzust. A helyi szovjetek döntenek az összes helyi vonatkozású kérdésekben, ezenkívül saját jogkörükban ellenőrzik területükön valamennyi szervezet tevékenységét (ezért a jogért egyébként szívósan harcolnak a kommunisták által vezetett helyi hatalmi szervek sok kapitalista országban, de ez gyakorlatilag lehetetlen a magántulajdon uralmának viszonyai között). A tanácstagokkal együtt dolgozik a társadalmi aktíva, több mint 30 millió ember, vagyis aktivista a Szovjetunió minden ötödik-hatodik felnőtt lakosa. A párt egyre nagyobb gondot fordít arra, hogy a népi küldöttek szovjetjeinek munkastílusában erősödjön az a tendencia, amely abban nyilvánul meg, hogy kérlelhetetlenül harcolnak a hanyagság, a pazarlás, a törvények megszegése, a bírálat elfojtása, a formalizmus és a bürokrácia ellen. A szovjetek tevékenységében egyszersmind egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a nyilvánosság, az emberek szükségletei és véleménye iránti figyelem, a közvetlen, tartalmas érintkezés a tömegekkel. A szovjet politikai rendszernek szerves részét alkotiák a társadalmi szervezetek, amelyeknek a száma növekszik, jogköre pedig bővül, összhangban a pártnak azzal a törekvésével, hogy következetesen fejlessze a társadalom részvételét az ország élete valamennyi szférájának irányításában. Vegyük szemügyre ebből a szempontból szak- szervezeteinket. A szakszervezeteknek ma 125 millió tagjuk van. A szakszervezetek legközvetlenebbül elősegítik a demokrácia érvényesülését az emberi erő alkalmazásának legfőbb területén, a termelésben, azon a területen, amelyre a tőkésországok munkásai a legkevésbé tudnak hatást gyakorolni. A szakszervezetek képviselői a munkások és az alkalmazottak nevében jelen vannak valamennyi állami szervben. Az üzemi és a helyi szakszervezeti bizottságok közreműködnek a kollektívák gazdasági-szociális fejlesztési terveinek és a termelési terveknek a kidolgozásában. A szakszervezet hozzájárulása nélkül a vállalatvezetőség nem bocsáthat el munkást vagy alkalmazottat. A szakszervezetek jogosultak arra, hogy indítványozzák az illetékes szerveknek olyan vezető beosztásban levő dolgozók elmozdítását vagy megbüntetését, akik nem teljesítik a munkásokkal szemben vállalt kötelezettségeiket, bürokratikusán dolgoznak, megsértik a munkaügyi törvényeket. Az állandóan működő termelési tanácskozások, amelyeket ' a munkásgyflléseken választanak meg, és amelyeknek ma több mint 5,5 millió munkás és alkalmazott tagjuk van, ugyancsak nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a dolgozók hatást gyakorolhassanak a termelés fejlesztésére és a munka biztonságának fokozására. A szovjet társadalom életében nagy a szerepük az ifjúsági szervezeteknek, a nőszervezeteknek és más tömeg- szervezeteknek, valamint a népi ellenőrzés szerveinek, amelyeknek a tevékenységében több mint 9,7 millióan vesznek részt. A társadalmi folyamatokra mind jelentősebb hatással vannak a dolgozó kollektívák, amelyeknek a jogköre az utóbbi időben számottevően bővült. Mindez sok más ténnyel együtt megcáfolhatatlanul tanúskodik a Szovjetunióban fennálló érett, fejlett néphatalomról. E nnek ellenéire Nyugaton egyesek azt állítják, hogy a szovjet társadalom gazdasági, társadalmi és politikai életének szervezeti formái nem teszik lehetővé, hogy a tömegek szabadon kifejezzék érdekeiket, részt vegyenek az irányításban és a politikai munkában. Az ő véleményük szerint az állam nálunk túlságosan nagy szerepet játszik, .az egyén pedig „elsikkadt“. „A burzsoá táborbeli bírálóink (s őszintén szólva, velük együtt egyes elvtársaink a nemzetközi munkásmozgalom soraiból is) — állapította meg Leonyid Brezsnyev elvtárs — nem látják vagy nem akarják látni a legfontosabbat — állami és társadalmi fejlődésünk dialektikáját. Éz a dialektika abban foglaltatik, hogy a, szocialista állam fejlődésével és tökéletesítésével párhuzamosan az állampolgárok milliói egyre tevékenyebben vesznek részt a hatalmi szervek, a népi ellenőrzés munkájában, a termelés és az elosztás irányításában, a szociális és kulturális politikában, az igazságszolgáltatás megvalósításában, röviden, a szocialista demokrácia fejlődésével párhuzamosan megy végbe állami életünk fokozatos átnövése kommunista társadalmi önkormányzatba. Ez a folyamat természetesen hosszadalmas, de töretlen." Az SZKP a Szovjetunió új alkotmánya értelmében a szovjet társadalom vezető és irányító ereje, politikai rendszerének, valamennyi állami és társadalmi szervezetének magva, s e minőségben igen sokat tesz a gazdasági és társadalmi-poltikal kölcsönös kapcsolatok tökéletesítéséért abból a célból, hogy a tömegek alkotó tevékenysége még nagyobb teret kapjon, s hegy ezen a területen újabb ösztönzők lépjenek működésba De a szocializmus ellenségei ennek ellenkezőjét próbálják bebizonyítani: azt állítják, hogy éppen az SZKP vezető szerepe akadályozza a szocialista demokrácia kibontakozását, a tömegek kezdeményezésének fejlődését, hogy a párt elnyomja a tömegek tevékenységét a szovje- tekbeií és a társadalmi szervezetekben, megkerüli e szervezeteket, helyettük dolgozik. A burzsoá hírmagyarázók az új alkotmány elfogadásával kapcsolatban teli torokkal fújják, mondta Brezsnyev elvtárs, hogy ez „a kommunista párt diktatúrájának meghirdetését“, „a párt és az állam közötti különbségek megsemmisítését“ stb. jelenti. „Ha valaki megpróbálja szembeállítani egymással a pártot és a népet — mondta Brezsnyev elvtárs —, s »a párt diktatúrájáról« , elmélkedik, ez ugyanaz, mintha például a szívet próbálná szembeállítani az emberi szervezet egészével.“ A reális szocializmusra vonatkozó igazság utat tör magának a világ minden országának nagy tömegeihez, elsöpri útjáből az akadályokat és a torlaszokat. A z érett szocializmus időszakában növekszik a párt vezető szerepe, s ez nincs ellentétben a tömegek kezdeményezésének fejlődésével, ellenkezőleg, szorosan és több síkon összefügg vele. A helyi szervek, a dolgozó kollektívák, az összes dolgozók kezdeményezését a párt ösztönzi és közös mederbe tereli, egy célra összpontosít" ja, s ez biztosítja a maximális eredményt a társadalom és minden egyes ember szempontjából. Erre annál nagyobb szükség van, mennél bonyolultabbá válnak azok a feladatok, amelyeknek a megoldásán a szovjet emberek a kommunizmus építése során munkálkodnak. Amikor az SZKP a gyakorlatban érvényesíti vezető szerepét, egyáltalán nem helyettesíti a szovjeteket és a társadalmi szervezeteket. Azt az elvet, hogy pontosan el kell határolni a pártszervek és az állami szervek funkcióit, rögzíti az SZKP szervezeti szabályzata és a Szovjetunió új alkotmánya. A párt alkotmányos alapon működik, megvalósítja az állami és a társadalmi szervezetek politikai irányítását, fontos kezdeményezéseket tesz, meghatározza a bélés külpolitika fő irányait, meggyőzi a tömegeket arról, hogy az erőfeszítéseket célszerű e fő területekre összpontosítani. A párt határozatai iránytűként mutatják a közös helyes utat, amelyen haladva elkerülhető a lokális érdekek, valamint a szűkkeblű tárcasovinizmus megnyilvánulása. Bár előfordul, hogy a helyi szervezetek eltérnek ezektől az elvektől, de ez nem változtat az általános képen, annál is inkább, mert az ilyen eseteket maga a párt bírálattal illeti, s gondoskodik kijavításukról. (Folytatás az Gj Szó következő vasárnapi számában)
