Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-07-29 / 30. szám
M agyar—lengyel koprodukcióban, a budapesti Dialóg Filmstúdió és az Andrzej Wajda vezette varsói Zespól Filmowy „X“ közös vállalkozásaként készül Mészáros Márta rendezőnő legújabb játékfilmje — az Útközben, amelynek forgatókönyvét Jan Nowic- kival és Marek Piwowskwal közösen írta. A magyaror szágí helyszíneken kívül Andor Tamás operatőr a film felvételeinek zömét Krakkóban, Varsóban, WlocOTKÖZBEK MAGYARLENGYEL KÖZÖS VÁLLALKOZÁS lawekben és a Gdaftski-öböl partján készítette. Mészáros Márta nemrég fejezte be az utószinkront a lengyelországi Lődzban. Legújabb játékfilmjében Mészáros Márta két házas, családos, és mégis magá nyos ember: egy magyar nő és egy lengyel férfi kapcsolatát elemzi. — ]an Nowickit véletlenül fedeztem fel — mondotta Mészáros Márta. — A Kilenc hónap című filmhez kerestem főszereplőt és mivel ilyen alkatú színészt Magyarországon nem talál tam, Lengyelországba utaztam. AndTzej Wajda barátom sietett a segítségemro egy hosszú listával, amelyen 'az első helyen Jan No- wicki neve szerepelt. Nem csak néhány filmben és a színpadon csodálhattam meg remek játékát, hanem személyes találkozásra is sor került. Következő film jeim (forgatókönyvét már az ö személyiségére szabtam, sőt az Olyan, mint otthon forgatókönyvének Jan No- wicki már a társírója volt. A női főszereplő, Del phine Seyrig miatt a rende zőnő nagy gondban volt, mert a forgatókönyv szerint egyszerre kell beszélnie lengyelül és magyarul is, a vezérhangfelvétel során vi szent franciául szólalt meg. Mivel sem Magyarországon, sem Lengyelországban, sem másutt a világon nincs olyan színésznő, aki mind két nyelvet beszéli. Mészáros Márta tanácstalanul töprengett azon, hogy kit kérjen fel a filmbeli Horváth Barbara szinkronfőszerepére. A választás Dallos Szilviára esett, aki annak ellenére, hogy korábban nem találkozott a lengyel nyelvvel, feladatát kitűnően oldotta meg. Az Útközben bemutatóját Lengyelországban türelmet lenül várják, hiszen Mészáros Márta eddigi filmjeit nagy sikerrel játszották a lengyel mozik. (ári) Milan Kilazko (Ludovít Kukorelli alakítója) és Branislav Krizán a szlovák film egyik jelenetében Irina Sevcsuk szovjet színésznő a rádióslány szerepében (Z. Árvayová felvételei) FILM A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉSRŐL Vezérkari sátor áll a koli- bai filmstúdió egyik műtermében. A reflektorok narancssárga fényét katonaruhába öltözött statiszták törik meg. Ősz van. A sátor körül rozsdabarnában, aranysárgában és mustárszínben fürdik az avar; a sátor oldalát széllel viaskodó nyírfák simogatják. A fák között vörösen izzik a berkenye, távolabb pedig csipkebokrok tekintenek az égre. Néhány perc múlva sötétedni kezd a reflektorok fénye — alkonyo- dik. A sátor mellett vöröskeresztes láda, néhány méterrel odébb hordágyon hoznak egy sebesült katonát. Lassan felnyílik a sátor ablaka, s a benti petróleumlámpa pislákoló fénye Kukorelli szánalmas tekintetét villantja fel, amint a partizán mozdulatlan testét figyeli. Aztán Valentinához lép, s csak ennyit mond: „Nem adjuk fel a harcot!“ A próba után felvétel következik. (Alig egykét perces megállással háromszor veszik filmszalagra a jelenetet, hogy a vágóasztalon választani lehessen. Jozef Retucha, a Menj már, ne búcsúzt című készülő szlovák film rendezője csak akkor ad szünetet színészeinek, amikor a knlisszások egy újabb jelenet díszleteit készítik elő. Perceken belül tűnnek el a fák, a (bokrok, szétszedik a sátrat is. Nádfedeles erdei kunyhó kerül a helyére, s egy megtört asszony alakja tűnik fel IAlzbeta Pietorová alakítja), aki szomorú hírt tartogat Kukorelli számára ... Eudovít Kukorellit, a Szlo- -vák Nemzeti Felkelés hősét Milan Ktíaíko, a bratislavai Új Színpad művésze alakítja. — Négy évvel ezelőtt a Szökésben című filmben már meg formálta a hőst, aki a fasizmus elleni harcnak szentelte életét. — A Szökésben című filmben elsősorban Kukorelli egyénisége került a cselekmény középpontjába; a Menj■ már, ne búcsúzz pedig a felkelés eseményeinek felidézése. Az előbbi az ország önkényes szétszakításáról az antifasiszta mozgalmon át a kelet-szlovákiai partizánegységek megalakulásáig kíséri figyelemmel a főhős magatartását, az utóbbi viszont az emberiesség győzelmét hirdeti. — A Kukorellival való újra- találkozás bizonyára meghatványozta a róla alkotott véleményét. — Ami már akkor is meglepett: semmi sem keresztezte a célhoz vezető útját. Még a szerelem se! Pedig azt sem mondhatom róla, hogy befeléforduló, magának való ember lett volna. Valentina, a szőke rádióslány: Irina Sevcsuk. Legutóbb Vjacseszlav Tyihonov partnereként láthattunk a Fekete fülű fehér Bilimben. Nem ez az első háborús témájú film, amelyben főszerepet játszik. A Csendesek a hajnalok még most -is elevenen él emlékezetünkben. — Szeretem a háborús témá jú filmeket. Azért is, mert olyan emberi sorsokat lehet bennük felmutatni, amelyek nondolkozásra késztetik azokat is. "kik a háborút csupán könyvekből ismerik. Itölgy essyj A filmművészet egyre erősödő jelen- ége: rendezőként mutatkoznak be, majd színész-rendezőként dolgoznak tovább a színművészet nagynevű képviselői. Feltűnő, hogy a korábban kivételesnek számító esetek az elmúlt két évtizedben egyre inkább szaporodnak. E jelenség különösen jól követhető a szovjet filmmű vészeiben Szergej Bondarcsuk példájától ihletve f ki rendezőként az amerikai Os cárt is elnyerte) ismert színészek egész sora iratkozott be a moszkvai filmművészeti főiskola rendező szakára. Hogy csak néhányat említsünk: Nyikita Mihalko, a külföldi filmekben is gyakran szereplő Oleg VidoD, Oleg Zsakov, a színészként sokszorosan kitüntetett Nyikolaj Gubenko, a népszerű örmény komikus, Mkrtcsjan és sokan mások. A közelmúltban elhunyt kiváló moszkvai esztéta, Jurij Hanjutyin hívta fel a figyelmet arra, hogy a színész-rendezői munkásságokból milyen sok Csehov-meg- filmesítés született, s hogy ezek közül mennyire kiemelkedik a két legfrissebb: Nyikita Mihalkov nálunk is látható Etűdök gépzongorára és Szergej Bondarcsuk — szovjet bemutató előtt álló — Sztyeppe című alkotása. Mindkét mű Csehov egy-egy — korábban — „megfilmesíthetetlennek“ tartott írásából született. Az Etűdök gépzongorára az ifjúkori darabból, a Platonovból, amit maga azl író is csak „zsenge vázlatnak“ nevezett; a Sztyeppe viszont abból a klasszikus értékű kisregényből, melyről sokáig azt tartották a kritikusok, hogy „csodálatos tájleírásai és lélekfestö részletei miatt egyszerűen dramatizálhatatlan, csak eredeti formájában hatásos“. Nos, mind Nyikita Mihalkov, mind Szergej Bondarcsuk alaposan rácáfolt e meg állapításokra. Mindketten nemcsak rendezői, hanem forgatókönyvírói- és szereplői is filmjüknek. A fiatalabb, Mihaljov {ez harmadik rendezése, előző filmje a Szerelem rabjai tavaly aratott sikert a mozikban) ezúttal a lélektani dráma nehéz műfajában próbálja ki erejét és bizonyítja sokoldalú tehetségét. Mint rendező CSEHOV-MŰVEK A FILMVÁSZNON igen hű, pontos Csehov-értelmezést ad, ő maga pedig Trileckij doktor szerepében remgkel. A bohóckodó értelmiségi póza mögött kitűnően tudja éreztetni a kiégett, önbecsülését vesztett, álmairól lemondó, és ezért önmagát megvető ember drámáját, A figyelemre méltó film szereposztása is kitűnő: a szép Jelena Szolovej, a jól ismert Pavel Kadocsnyikov, Oleg Tabakov, Nyikolaj Pasztuhov és Alekszander Kal- jugin kelti életre a legfontosabb szerepeket. Szergej Bondarcsuk alkotása, a Sztyeppe a rendező szavai szerint — „kísérlet a lehetetlen lehetségessé tételére, kínzó erőpróba a magam számára: képekkel kifejezni és visszaadni Csehov csodálatos leírásait, nemcsak belső tartalmukkal, hanem belső lüktetésükkel, hatásukkal együtt.“ Az óriási erőpróba meggyőző, emlékezetes művet eredményezett. Nagyszerű színészgárda segíti a bondarcsuki kísérlet megvalósítását: Vlagyimir Szedov (Ivan Ivanics), Ivan Lapikov (Pantye- lej), Innokentyij Szmoktunovszkij (Mojse Mojsejics), Irena Szkobceva (Dranitszkaja hercegnő), a moszkvai iskolás Oleg Kuz- nyecov (Jegorka szerepében). Maga Bondarcsuk Jemeljan alakítását vállalta. Mindkét Csehov-film a szovjet filmművészet jelentős eredménye és eseménye. t fenyves) 1979. VII ?9. ÚJ SZÚ MB U NUR HB MM 5, > o N (A S3 S 'S (Q hi '«0 Sn O 00 c o N a '03 . 0C :0 TJ :S s N (0 S i e *2 « b ® 2
