Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-28 / 4. szám
VASÁRNAP 1979. január 28. A NAP kel — Nyugat-Szlovákia: 7.27, nyugszik 16.42 Közép-Szlovákia: 7.19, nyugszik 16Í34 Kelet-Szlovákia: 7.11, nyugszik 16.26 órakor A HOLD kel — 7.03, nyugszik 17.13 órakor NÉVNAPJUKON SZER ETETTEI. KOSZONTJIlK Károly és Alfonz nevű kedves olvasóinkat 1844-ben született BENCZÚR Gyula, a XIX. századi Thagyar tSrténeti festészet egyik legnagyobb alakja ( + 1920) • 1884-ben született Angnste PICCARD világhírű svájci—belga fizikus (+ 1962). AZ ÜJ SZŐ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Leonyid lljics Brezsnyev: Szűzföld, 11. rész Beteljesültek az álmok Lalo Károly riportja Aki sohasem unatkozik Szászok György írása Erélyes harc a bűnözés ellen Kardos Márta riportja ....az anyaszívbe ra n a szív is zárra!” L. Kiss Ibolya írása P. O. Hviezdoslavről Történelem — . hét órában Bodnár Gyula krakkói színházi jegyzete Júliánál Veronában Sebes Tibor riportja Még csak az év elején tartunk, de már szinte megszámlálhatatlan azon cikkek száma, amelyek a gyermekek nemzetközi évével foglalkoznak, hírül adva a nagy nyilvánosságnak, hogy ez vagy az az intézmény milyen ajándékkal lepi meg a gyermekeket nemzetközi évük alkalmából. Tartok attól, hoqy a kezdeti nekilendülés az év közepére alább hagy: tartok attól. hogy a beígért bölcsődék, óvodák nem készülnek el határidőre ... És itt álljunk meq eqy pillanatra. Miért csak a nemzetközi ayermekév- ben iut eszünkbe, homj kenés a bölcsődei, óvodai férőhely, hoay eayes városokban. falvakban alia vannak játszóterek. Azzal. hoqy idén átadnak néhány auermekintéz- ményt, hosszútávon nem- iaen oldottuk meq a kérdést, s mealehet — nem akarok általánosítani —, hogy csak régi adósságot törlesztürik, vagy éppenséggel kötelességmulasztást pótolunk. Gyermekek minden évben születnek majd ezután is — remélhetőleg évről évre több — s en nek következtében évről évre több bölcsödére lesz szükség, ha nem akarjuk, hogy az anyák otthon Aggódom maradjanak. Márpedig ezt nem akarjuk, hiszen szükség van a nők munkájára. Olvastam továbbá, hogy a gyermekek évében ilyen meg ilyen intézmények falát ennek és ennek a művésznek festménye Idomborművé, gobelinje — teljesen mindegy I díszíti majd. Feltehetően X., Y. és Z. művész alkotása nem kis összegbe kerül, éDpen ezért nem elvetendő ötlet. hogy akasszunk a falra gyermekrajzokat. Eqy fillérbe sem kerül, s a auermek — a leendő művész rendkívül boldog és büszke lesz. Ez sem kis probléma. Mármint a leendő művész, a leendő tudós, feltaláló stb. problémája. Merthogy manapság minden gyerek — bocsánat: minden szülő egy új Leonardo da Vincit, Sophia Lorent, Davit Ojsztrahot, Einsteint lát a gyerekében. Ezért aztán szorgalmasan járatja külön németre, angolra, hegedűre, zongorára jakkor is, ha nincs hallása), tornára, balettre j ha ügyetlenke isj, hiszen megengedheti magának, s mert ő mind ezt nem kaphatta meg. Az meg sem fordul a fejében, hogy a gyermek esetleq nem akar orvos, mérnök, feltaláló vagy filmcsillag lenni. Nem tudja még, mihez volna kedve: egy valamit azonban tud. látszani szeretne — legalábbis egyelőre: gyerek akar maradni. A nemzetközi gyermekév nem kezdődik rosszul: a téli szünet hosszúra nyúlt, és — ami már oly régen nem történt meg! — az idén hó is volt. Térdig szemétben A múlt év őszén Lengyelországban jártam, és föltűnt, mennyire tiszták a városok, a nagyobbak is meg a kisebbek is. És nem csupán a központok, főterek, hanem a perem- kerületek is. Poznan egyik utcáján nem mertem ledobni a cigarettavéget, mert egy bélyeg nagyságú papírt sem láttam az aszfalton, aztán amikor mégis ledobtam, lengyel barátom rám szólt, ezt nem lett volna szabad. Vajon van-e olyan városunk, ahol megintenének egy eldobott cigarettavég miatt? Bizonyára van. De úgy tapasztalom, több már az ilyen falu. Amelynek a főutcáján élvezet végigsétálni, annyira rendezett, tiszta, szinte érezzük a környezet esztétikájára ügyelő emberek jelenlétét. A kis- és nagyvárosokban ugyanakkor — a járdákon, a falak mentén látható — por, szemét rontja hangulatunkat, eqy-eqy üzlet bejárata előtt hirtelen beoltott cigarettákkal, papírdarabokkal játszadozik a szél. Mintha divat lenne: szemetelni. Mintha hőstett lenne: a mások szeme láttára ledobni a rágó gumi papírját, meg mindenféle papírt, mi több, zsebet takarítani. Egyesek pediq már olyan rutinnal szemetelnek, hogy föl sem foaják, mit cselekednek. És nemcsak az utcákon. Hanem például az autóbuszban is.- Egy nemréai vasárnap este négy 17 éves körüli diáklány szállt löl nagy táskákkal a Bratislava—Du- naszerdahelu /Dunajská Stredaf között közlekedő buszra. Szép, szemrevaló lányok voltak. A hátsó ülésen foglallak helyet, ahol kedvükre huncut- kodhattak, csicsereghettek, nevethettek, hogy szinte kellemes volt hallgatni őket. De amikor leszálltak Somorján jSa- morín I és a kivilágított autóbuszban véletlenül hátrapillantottunk, ahol ültek, almacsutkákat, papírzacskókat, mogyoróhéjat láttunk, és már nem is volt olyan szép, szemrevaló az a négy lány. Ha a buszban, rövid fél óra alatt, ilyen teljesítményre voltak képesek, nem nehéz elképzelni, mennyit tudnak szemetelni egu hét alatt az utcán, anélkül, hogy rájuk szólna valaki. Mintha ezzel is úgy lennénk, ne szólj szám, nem fáj fejem. Inkább járunk térdig szemétben. IDŐSZERŰ GONDOLATOK A békés egymás mellett élés alapelveinek érvényesítéséért vívott történelmi küzdelem nem jelent ideológiai megbékélést. Noha a burzsoá világ egyes képviselői az eszmei megbékélés szükségességéről beszélnek, semmi sem vall arra, hogy az imperializmus eszmei téren leszerelne. Ellenkezőleg, újabb formákat és módszereket keres anti- kommunista offenzívájának kibontakoztatására, a szocialista országok egységének megbontására, fokozza támadásait Csehszlovákia, más szocialista országok és különösen a Szovjetunió ellen __ Az antiko mmunizmus elsősorban szovjetellenes- ségként lép fel és örömmel látott szövetségesévé lett a maoizmus is. Ennek az a magyarázata, hogy a Szovjetunió a szocializmus, a demokrácia és a béke forradalmi és nemzeti felszabadító erőinek fő támasza. Az antikommunista erők rendszeresen támadják pártunkat, országunkat is. Azért támadnak bennünket, mert lenini alapelveken építjük a szocializmust, azt a szocializmust, amely gyakorlatunkban megtestesíti mindazt, ami nemes, haladó és humánus. Azért támadnak bennünket, mert megvalósítjuk azokat az eszményeket, amelyekért népeink legjobb fiai és lányai harcoltak, szenvedtek és életüket adták, s amelyekért az igazi forradalmárok világszerte küzdenek. (Gustáv Husák elv társnak a CSKP XV. kongresszusán elhangzott előadói beszédéből) A pártszervek és -szervezetek fontos feladata a politikai szervező manfca fejlesztése, az, hogy minden munkahelyen létrejöjjön a nagyfokú igényesség, a gazdasági feladatok teljesítéséért, valamint az állami és a tervfegyelem megtartásáért vállalt felelősség légköre. A dolgozók alkotóerőit, képességeit, rátermettségét és kezdeményezését a népgazdaság minden területén a tartalékok felhasználására kell mozgósítani. A szocialista mnnkaverseny, a szocialista brigádmozgalom, a komplex racionalizációs brigádok mozgalma, a feltaláló- és az Ép- tómozgalom — amely a munkasikerek elérésének és az emberek nevelésének fontos eszköze — előtt az a feladat áll, hogy hozzájáruljon a tervfeladatok teljesítéséhez, elsősorban a minőség javításához és a termékek műszaki színvonalának emeléséhez, a sokoldalú gazdaságossághoz, a fűtőanyaggal, az energiával és a nyersanyagokkal való takarékossághoz, az új kapacitások batáridőn belüli átadását célul tűző közös szocialista kötelezettségek vállalásához és teljesítéséhez. (A CSKP KB 12. ülésének az 1979. évi állami tervre és az 1980. évi terv kidolgozására vonatkozó határozatából) — De még többet is tudok. Tudom, hogy az eladói munkát a dunaszerdahelyi könyvesboltban kezdte, melynek 1960-tól a vezetőnője lett. £s tíz éve ezt a könyvesboltot vezeti. És ... — Szóval kimerült. — Ki. — Akkor hát kérdezzen. — Kénytelen vagyok. Megkérdezném például, hogy mikor került fel Dunaszerda- helyről Bratislavába. —1962 márciusában. Eleinte eladói minőségben dolgozA könyvvásárlók szolgálatában — Milyen úton kapják a könyveket? — A könyvek 80—85 százalékát a magyarországi behozatal és a közös kiadású művek alkotják, 15—20 százalékát a Csehszlovákiáoan kiadott alkotások teszik ki. — Véleménye szerint mi a legfontosabb a könyveladásban? — Hogy az eladónak jó szakmai felkészültsége legyen, ez az alap. Fontos persze, hogy ismerje az irodalmat, és bizonyos lélektani isHatalmas üvegtáblák, elegáns fémkeretben. Az üveg mögött könyvek, ízlésesen, áttekinthetően elrendezve. Elnézegetem a szebbnél szebb könyveket a kirakatban. A bratislavai magyar könyvesboltban vagyok. A vezetőnőt keresem. A raktárul is szolgáló irodában találok rá SCeglík Imrénére könyvhalmok, megrendelő- ivek, számviteli lapok között. Előtte írógép. Számtalanszor láttam őt már így, belemerülve az ügyvitelbe. De nemcsak itt „hátul“, hanem kint a pult mögött is és a polcok mellett, amint egy-egy vevőnek szenvedélyesen magyaráz, sőt még vitázik is, ha pl. egy iró „téved be“ megkérdezi, fogy-e az új könyve. — Írni szeretnék magáról. — Felnéz, kissé meglepetten. — No persze, először kérdezni fogok — nyugtatom meg. — Most rögtön? — cigarettára gyújt. — Most. Persze, elég régen ismerem magát, és tudok magáról ezt-azt. — No, halljuk mit tud rólam! — Mit? Mit is? Tudom például, hogy Bősről (Gabciko- vo) származik, és ott nőtt fel a Duna-parton. Tudom azt is, hogy szinte kamaszlányként került a Jednota fogyasztási szövetkezethez, de maga könyveladó akart lenni, és az is lett, mert — amint régóta tudom —, szereti a könyveket. És még ma is hobbija az olvasás, pedig már éppen húsz esztendeje dolgozik a könyvkereskedelmi szakmában. Elakadok. Aranka (mindenki csak igy hívja) enyhe gúnnyal elmosolyodik. — Szóval ennyi az egész. Nem sok. tam itt, négy év múlva megbíztak a helyettesi teendőkkel. — És jelenleg hányán dolgoznak a könyvesboltban? — Most hatan vagyunk, de heten is szoktunk lenni... — jellemezné, kérem, úev általában a vásárlóikat? Mit keresnek főként? — Elsősorban a mai tárgyú társadalmi regényeket Olvasóink egyik fő jellemzője, hogy műveltek és igényesek, többnyire előre tudják, mit akarnak vásárolni. Ma már a csehszlovákiai magyar irodalom iránt is elég jó az érdeklődés. Csak igy képes ízlést formálni, teljesíteni a reá bízott kultúrpolitikai pénzügyi feladatokat. Mert a gazdasági tervet is teljesítenünk kell. A mi évi tervünk például 3 millió korona. Nem könnyű feladat hárul tehát Sceglík Arankára. Csak természetes, ha az ember ön- feláldozással végzett munká» ját megbecsülik. Az ő szorgos munkáját is méltányolták a fölöttes szervek. Az SZSZK Kulturális Minisztériuma 1973-ban a Könyvkultúra példás dolgozója címmel tüntette ki. Tavaly pedig, a Slo- venská kniha fennállásának 25. évfordulója alkalmából megkapta a Kulturális Minisztérium ezüst emlékjelvényét. KÚVESDI JÁNOS