Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-06-24 / 25. szám

TECHNIKA TUDOMÁNYI ■MMIIgglgllllBBIIIggllllllBgial SI Az információs rendszerek II. AZ AGYAGTÄBLÄKKAL KEZDŐDÖTT . .. Szlovákia egyik legjelentősebb számítástechnikai központja a Szlovák Statisztikai Hivatalban működik. Az itt feldolgozott statisztikai adatok alapján főleg a nemzeti bizottságok és más érdekelt szervezetek számára nyújtanak szociális-gazdasági jelle­gű információkat. Igor Jakubiéek, Maximilián Havlfk csoportve­zető és Daniela Koprdová, a számítási központ munkáját irányító szocialista munkabrigád tagjai pontos munkájukkal már az ezüst­fokozatot is kiérdemelték (A CSTK felvétele) Az információ az ember szá­mára hangok, jelek, számok, betűk, fizikai mennyiségek lán­colataként, struktúrájaként je­lenik meg. Amikor a korai tár­sadalmak (törzsek, városálla­mok) stabilitása már kezdte je­lentősen meghaladni az egyé­nek életkorát, a beszéd, a száj- hagyomány elégtelenné vált a tapasztalati információk közve­títésére és tárolására. Megje­lentek az agyagtáblák és az ékírás, a kötelek és a csomók, a pálcák és a rovásírás, majd a papirusz és a képírás, hogy aztán a föníciaiak és a görögök megalkossák mai írásunk alap­ját, a hangírást. Érdemes rá felfigyelni, hogy a kezdet kezdetén az írás és a számolás — mint az informá- cíórögzítés alapvető formái — egységet alkottak. A későbbi fejlődés folyamán aztán nem­csak szétváltak, hanem tovább szakosodtak, elméleti és gya­korlati irányban egyaránt. Az írásból így lett irodalom és nyilvántartás, a számolásból pe­dig matematika és számvitel. Az elméleti ág mintha mindkét irányban előnyben lenne: Arisz­totelész megelőzte Guttenber- get, Euklidész Luca Paccíolit és Leibnitz matematikája is fölül­múlta a saját számológépét. Ugyanakkor a gyakorlati ág a termelés gyakorlatától is elma­radt; a nagyméretű ipari fej­lődés mögött az adminisztráció fejlődése lényegesen — és bán­tőn — lassúbb. A számítógép megjelenését tehát törvénysze­rűnek mondhatjuk. A rendszer összetevői Ahogyan a számítógép integ­rálja az egyes korábbi elveket és eredményeket, az informá­ciós rendszerek problematikája is a korábban vázolt tárgykörök (rendszer, irányítás, informá­ció) kölcsönhatásaként jelent­kezik. Az egyes összetevők túl­hangsúlyozásából aztán külön­böző irányok keletkeztek. Az angolszász országokban például információs rendszerként ke­zelnek minden számítógépes adatfeldolgozást. A szocialista országokban viszont megkülön­böztetik az irányító- és az in­formációs rendszereket. Az „in­formációs rendszer“ és az „in­formációrendszer“ nem egysé­ges használata úgyszintén nem­csak terminológiai különbsége­ket rejt magában. Ahhoz, hogy ezekben a kér­désekben tisztán lássunk, visz- sza kell kanyarodnunk a rend­szer meghatározásához. Az a meghatározás, hogy a rendszer az egymással kapcsolatban le­vő elemek totalitása, olyannyi­ra általános, hogy már semmit­mondóvá válik, illetve teljesen elkendőzi a valóság rendszerei­nek sajátosságait. Az ember nem egyszerűen sejtjei együt­tese: a sejtek szervekbe tömö­rülnek, s azok között új, sajá­tos kölcsönhatások keletkeznek. Célszerűbb tehát a rendszert komponensek (összetevők) együtteseként meghatározni. Ilyen értelemben aztán az in­formációs rendszert minimáli­san az emberek, gépek, infor­mációk összetevői alkotják. Az információ összetevőt to­vább bonthatjuk például ada­tokra és algoritmusokra (mód­szerekre), az emberek és a gé­pek közötti viszony pedig töb­bek Között az intézmény össze­tevőben valósul meg. így már érthetővé válik az információs rendszer és az információrend­szer közötti különbség is: az előbbi az egész rendszert jelen­ti, míg az utóbbi csak az infor­mációk struktúráit összességét. Ez a felfogás irányt szab az „automatizált irányítási rend­szer" és az „automatizált infor­mációs rendszer“ fogalmak (és koncepciók) közötti különbsé­gek tisztázásához is. A gép-in­formáció kapcsolatban a két rendszer azonos, hiszen az irá­nyítás és az információ elvá­laszthatatlanok (kibernetika). Ha azonban az ember-infor­máció viszonyban az ember döntő (döntést hozó) elemként szerepel, akkor lehetetlen auto­matizált rendszerről beszélni. A következtetés nyilvánvaló: tár­sadalmilag véve minden auto­matizált rendszer csak az em­bernek alárendelt rendszerként képzelhető el. Az információ új csatornái Az információrendszer fogal­ma visszakapcsol az informá- cióíögzítés (írás és számolás) korábban vázolt folyamatára. A fejlődés vonalát átgondolva be­láthatjuk, hogy a modern szá­mítógépes információs rendsze­rek nem mások, mint a társa­dalmi tudat gépsített és dina­mizált formái. Bonyolult és gyors ritmusú világunkban csak bonyolult és gyorsan megsze­rezhető információk segítségé­vel tájékozódhatunk. Meg kell szoknunk, hegy az éltető infor­mációt a hagyományos inter­perszonális és könyvtári kap­csolatok helyett egyre inkább a számítógépes információs rend­szerek közvetítik majd felénk. Ezzel kapcsolatban szükségessé válik az információ alapvető tí­pusainak, funkcionális formái­nak a felderítése is. Az ember számára például gyakorlatiig is célszerű a ténuszerű, a procedurális és az értékelő (normatív) informá­ciók megkülönböztetése (a fal fehér, állj a falhoz, a fal szép). Ugyanakkor arra is rá kell döb­bennünk, hogy egyre kevesebb hasznát vesszük majd a való­ságról közvetlenül szerzett meg­ismerő információknak. A való­ság már nem az ablakon jön be, hanem az információs csa­tornák hullámhosszain. Erre már példát is említhetünk: az űrhajós sem a saját szemével lát ki a vezérlőteremből. S még egy analógia: tudatunk az agy­ban székel, tehát egy olyan in- fcrmációs-irányító rendszerben (központban), melynek semmi­féle közvetlen kapcsolata nincs a külvilággal. Befejezésül rá kell még mu­tatni a problematika két lénye­ges összefüggésére. Nyilvánva­ló, hogy gyakorlatilag még egy kicsit messze vagyunk attól a kortól, amikor elektronizált ott­honunkban majd valóban beéDÍ- tett csatornákon jön be a világ. A konkrét munka, a kezdeti si­keres alkalmazások és tapasz­talatok után (üzemirányítás, űrrepülés, informatika, prog­ramrendszerek, dialógusnyelvek stb.) nem csupán idő- és beru­házásigényes, de egész sor pszichikai és szociális korlátot is le kell majd rombolni. Az egyénnek meg kell tanulnia együttélni a logikusan viselkedő gépekkel, a társadalomnak pe­dig olyan információs rendsze­reket kell létrehoznia, amelyek hűen ábrázolják a valóságot, s amelyek nem uralkodnak az emberen, hanem szolgálják őt. A jövő embere és társadalma információs helyzeteinek és problémáinak a feltárása, le­írása és megoldása pedig nyil­vánvalóan az elmé'et időszerű és gvakorlati feladata. Az infor­mációs rendszerek elmélete csak most vaji kialakulóban, a gyakorlati munka mellett tehát sok munka vár még a teoreti­kusokra is. MÉSZÁROS LÁSZLÓ A lilinai Közép-szlovákiai Energetikai Művekben már 1977 októ­berétől üzemel egy Robotron EC 1040-es számítógép, amit főleg az áramfogyasztás számlázására, a könyvelési és a statisztikai nyilvántartás adatainak feldolgozására alkalmaznak. Az NDK-ban gyártott számítógépet egyúttal különböző műszaki számításokra (például a vezetékekben bekövetkező ellenállási veszteségek ki­számítására) is felhasználják. A felvételen Éva Stefaniková a szá­mítógép memóriaegységét cseréli (A CSTK felvétele) A kibernetizálás útjai a csehszlovák népgazdaságban A népgazdaság irányítása egyre igényesebb feladatokat jelent, amelyek teljesítése nem nélkülözheti a pontos és ide­jében érkező információk hatalmas mennyiségének feldolgo­zását. Az automatizálás, a számítástechnika, a gazdasági­matematikai módszerek bevezetésével azonban ma már ez a probléma is megoldható. Csehszlovákiában az 5. ötéves tervidőszakban a számítás technikát főleg csak egyes részfeladatok elvégzésére alkal­mazták, elsősorban a 'tervezés, az anyag- és az energiafo­gyasztás, a raktárgazdálkodás, az értékesítés, továbbá a bér- elszámolás, a káder- és személyzeti munka, a beruházások, az állóeszközök nyilvántartása, a javítások és a karbantartás, a szállítások és a műszaki fejlesztés területén. A 6. ötéves tervidőszakban az adatfeldolgozás már átfo­góbb, komplexebb jelleggel kezdett érvényesülni, éspedig mind a vállalati, mind a vállalaton felüli irányítási rendszerekben, amit a 3. nemzedékhez tartozó számítógépek fokozatos be­vezetése tett lehetővé. Ez az irányzat és szemlélet az auto­matizált irányítási rendszerek építéséhez vezetett. A számítástechnika és az automatizált irányítási rendszerek érvényesítését már a megelőző ötéves tervidőszakban több fontos kormányintézkedés támogatta, mint például a szövet­ségi kormány elnökségének 277/71-es, 137/72-es számú hatá­rozatai, továbbá a szövetségi kormány 340/72-es határozata, amelyek az egységes országos irányítási rendszer létrehozá­sára, a számítástechnika bevezetésére és érvényesítésére vo natkoztak. E határozatok alapján számos intézkedés történt, a nép- gazdasági terv részeként például bevezették a számítástech­nika fejlesztésének a tervezését, útmutatásokat adtak ki a technológiai folyamatok, a vállalatok, a középső irányító szervezetek és az ágazatok automatizált irányítási rendsze­reinek építésére, a főiskolákon megerősítették a számítás technikai szakoktatást, létrehozták az automatizált irányítási rendszer tanszékeit, az Irodai Gépek (kancelárske stroje) n. v., a Datasystém n. v. és a Tesla Számítástechnikai Közpon' keretében kiépítették a műszaki kezelés nemzeti szervezeteit (NOTO — Národné organizácie technickej obsluhy), s meg­felelő módosításokat eszközöltek a tudományos-műszaki fej­lesztés állami tervében. Több szakágazatban jól beváltak az automatizált irányítási rendszer bevezetésére alapított bizottságok, valamint az egyes tárcákon belül kiadott végrehajtási utasítások, amelyek az automatizált irányítás országos koncepcióját az adott ágazat szükségleteinek megfelelően bontották le. Az automatizált irányítási rendszerek építése már az 5. öt­éves tervidőszakban elkezdődött. Lényegesebb előrehaladási sikerült elérni a vállalati irányítás területén (ASRP — Auto- maticky systém riadenia podnikov), ami abból adódik, hogy a tervezésben, az anyaggazdálkodásban, a bérelszámolásban, a pénzügyi gazdálkodásban és egyéb területeken érvényesített alrendszert aránylag könnyű egységes rendszerbe foglalni. Sor került továbbá az első lépésekre a technológiai folya­matok automatizált irányítási rendszerének bevezetésében (ASRTP — Automatizovan? systém riadenia technologickfch procesov). A hetvenes évek kezdetén a hazai számítástechnika műszaki alapiát többnyire a 2. nemzedékhez tartozó számítógépek ké­pezték. amelyek nem voltak alkalmasak nagyobb területeket felölelő adatfeldolgozásra. Ebben az időben 3. nemzedékhez tartozó berendezéseket csak a tőkés államokból hoztunk ba, de mivel ezek is különböző típusúak voltak, az automatizált irányítási rendszerek fejlesztésére csak az Elektronikus Szá­mítógépek Egységes Rendszeréhez tartozó berendezések kifej lesztése és szállítása után kerülhetett sor (JSEP — Jednotny systém elektronickych poőítacov). A 6. ötéves tervidőszak első évének végén a Csehszlovákiában működő számítógépek 23 százalékát már ilyen berendezések képezték. Csehszlovákiában az 'Egységes Rendszerhez tartozó beren­dezések közül az EC 1010-es (Magyarország), az EC 1021-es (Csehszlovákia), az EC 1030-as és az EC 1033-as (Szovjet unió), valamint az EC 1040-es (NDK) számítógépek érvénye­sülnek. Szlovákiában az első ilyen berendezést — egy EC 1030-as számítógépet — 1973-ban helyezték üzembe. Azóta leginkább elterjedt a hazai gyártmányú, a Cakovícei Ipari Automatizációs Művekben készített EC 1021-es számítógép. A Datasystém nemzeti vállalat, amely az SZSZK területén a műszaki kezelés nemzeti szervezeteként működik, 1978 ok­tóberében adta át Az Egységes Rendszerhez tartozó századik számítógépet a smolenicei Chemolak vállalatban, egy EC 1010-es számítógépet, a magyarországi Videoton gyártmányát, amely már huszonnyolcadik volt a maga nemében Szlovákia területén. Az Egységes Rendszer számítógép-családjának “legerősebb“ tagja a drezdai Robotron vállalatban gyártott EC 1040-es számítógép, melynek negyvenedik példányát Csehszlovákiá ban ez év május közepén helyezték üzembe Bratislavában, a Csehszlovák Nemzeti Bank Duna-utcai új épületében. Mivel itt már egy másik EC 1040-es gép is működött, jelenleg itt van Szlovákia legnagyobb számítástechnikai központja. A két gép belső tárolóinak kapacitása 2 millió bit. A számítástechnikai berendezések fejlesztésének jelenlegi irányzatai szorosan összefüggnek a felhasználási területek követelményeivel. Ez újabb feladatokat jelent a számítógépek kiegészítő, főleg programozó berendezéseinek fejlesztésében és gyártásában. Ez a feladat már az 1973-as állami tudomá­nyos-műszaki tervben is szerepelt, s az ez irányú fejlesztés eredményeit a MARS és az ISRT programrendszereket ma már több mint 200 gépipari és egyéb szervezetben alkalmazzák. „A kibernetizálás érvényesítése a csehszlovák népgazdaság­ban“ című hosszú távú fejlesztési program szerint az auto­matizált irányítási rendszerek bevezetésére irányuló munkák volumene ötévenként megkétszereződik. Ez a program a fel­adatok egész komplexumát felöleli, az Egységes Rendszer 3,5. nemzedékhez tartozó számítógépeinek fejlesztésétől, műszaki ellátottságuk növelésétől kezdve a felhasználási típusprogra­mok kidolgozásáig és a számítástechnikai szakemberek kép­zéséig. l-ail 1979. VI. 24 e ÚJ szú

Next

/
Thumbnails
Contents