Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-06-24 / 25. szám
rí vről évre visszatérő színkép: június elején a M*. kollégiumokban a szokásosnál is nagyobb a nyüzsgés. A diákok hajráinak: egyesek a diploma- munkájukat írják, mások talán a következő napokban vagy éppen holnap vizsgáznak. Ilyen látvány jogad a bratislavai Ifjú Gárda kollégiumban is. Mérnökjelöltekkel, a Szlovák Műszaki Eőiskola hallgatóival beszélgetek. Véleményükre vagyok kíváncsi, arra, mondják el: érdemes volt-e műszaki pályát választani, hogyan érvényesülnek a felsőoktatási intézményben és szükségese különösebb adottság vagy képesség ahhoz, hogy valaki műszaki főiskolán CSÉFALVAY ZOLTÁN, a gépészmérnöki kar ötödéves hallgatója: — Bár a gimnáziumban a matematikát ás a fizikát Jobban kedveltem, mint a biológiát, mégis orvosira jelentkeztem. Nem vettek fel, ezért a gépészmérnöki karon kötöttem ki. Örülök, hogy így történt. Megszerettem a szakomat s egyébként is a gépipar távlatai szinte beláthatatlanok. Arról nem is szólva, hogy a villamosmérnöki kar hallgatóival együtt a többiekhez képest előnyöket élveztanuljon? Csáfalvay Zoltán ha más elvégzi, én miért ne végezném el. Nem bántam meg, hogy így sikerült, sőt örülök, mert csak most látom, hogy műszaki végzettséggel jobban lehet érvényesülni, mint egyetemi képesítéssel. S hogy a humán érdeklődést a műszakival milyen jól lehet egyeztetni, erről a nyári gyakorlat során is meggyőződhettem: az érsekújvári szerszámgépipari kutató- intézetben németből fordítottam szakleírásokat. SZABÓ TIBOR, a villamosmérnöki kar harmadéves hallgatója: — Már gimnáziumba olyan elképzeléssel mentem, hogy vagy matematikát, vagy elektrotechnikát fogok tanulni. Harmadikban fizikatanárunk ügyes irányítása révén fogalmazódott meg bennem a végleges döntés. A felvételire különösképpen nem készültem, hiszen a matematikát és a fizikát tudtam. Az írásbelim kitűnően sikerült, s bár a szóbelin gátlásaim voltak, egyesre vizsgáztam. — Milyen nehézségekkel kezdték a főiskolát s a tanulás szempontjából nem jelentett-e hátrányt, hogy magyar tanítási nyelvű gimnáziumot végeztek? CSÉFALVAY ZOLTÁN: — Az „átállás“ nekem nem okozott különösebb nehézséget, mert a mi szakunkon igazán nem kell sokat beszélni. A rajzok, a példák mindent megmagyaráznak helyettümk. Különben a nagymegyeri gimnáziumban színvonalas szlovák nyelvoktatásban részesültem és a szakkifejezéseket szlovákul is tanultuk. Persze, eleinte az ember nehezen fejezi ki magát, de ha az oktatók látják, hogy tudjuk az anyagot, értjük az összefüggéseket, készMűszaki főiskolások az érvényesülésről hetünk: magasabb ösztöndíjat és tanulmányit kaphatunk. A felvételi vizsgán nem voltak nehézségeim. Az írásbeli feladat matematikából és fizikából nem okozott gondot. Véleményem szerint ezen a szakon nem az adottság a döntő, hanem a szorgalom. GÁL BÁLINT, a gépészmérnöki kar ötödéves hallgatója: — Vonzódtam a műszaki pályákhoz, ezért a villamosmérnöki karra jelentkeztem. Nem kerültem be. Aztán a gépészmérnökire kértem felvételemet. Nem volt nehéz bejutni, bár a szóbelin nem tudtam magam kifejezni úgy, ahogy szerettem volna, az írásbelin azonban a számok „beszéltek“ helyettem. A sikeres felvételi alapja a tárgyi tudás, nem pedig a választékos stílus. Egyébként nagy hibának tartom, hogy a tanulókat az alapiskolában nem tájékoztatják kellőképpen a továbbtanulási lehetőségekről. Egy tizenöt éves fiatal amúgy is elég határozatlan, ha aztán még azt sem ismeri, hol, mit tanulhat... Fontosnak tartanám, hogy a tanulók gyárlátogatásra járjanak s a pedagógusok idejében ismertessék velük a lehetőségeket, HÁJAS ADRIENNE, a gépészmérnöki kar negyedéves hallgatója: — Mindig érdekeltek az idegen nyelvek, így nem csoda, hogy a Ko- mensky Egyetemre pályáztam, bár filozófia— történelem szakot választottam. Helyszűke miatt nem vettek fel, de biztattak, hogy próbálkozzam a műszaki főiskolán. Mivel gimnáziumban matematikából és fizikából jó jegyeim voltak, a gépészmérnöki karon nem kellett felvételi vizsgát tennem. Almomban sem hittem volna, hogy valaha is műszaki pályára kerülök, ennek ellenére úgy határoztam: megpróbálom, hiszen ségesen segítenek. Tudást, biztos alapot viszont csak anyanyelven lehet szerezni. GÁL BÁLINT: — Bár a nitrai gimnáziumból ke; rültem ide (zsérei vagyok), az első évben mégis nehézkesen fejeztem ki magam szlovákul. Meggyőződésem: A magyar iskola nem jelent hátrányt, a nehézségek elsősorban a közép- és a felsőfok közötti különbségből adódnak. A kezdeti nehézségekkel Gál Bálint egyébként számoltam, s mivel attól tartottam, hogy esetleg nem állok helyt, ezért nagyobb erő- bedobással készültem a vizsgákra. És kezdetben rendszeresen tanultam. Szerintem sokan azért morzsolódnak le, mert a szülői házból kikerülve élvezik az „aranyszabadságot“, tehát már a rajt során helyzeti hátrányba kerülnek. A legtöbb magyar diák előnye viszont éppen az, hogy az elején megszokja a nagyobb megterhelést, a többletmunkát. HÁJAS ADRIENNE: — A kezdeti nehézségekkel mindenkinek meg kell birkóznia, tekintet nélkül arra, milyen iskolát végzett. A szlovák nyelvtudás nekem nem okozott gondot, mert az érsekújvári alapiskolában és gimnáziumban alaposan felkészítettek a továbbtanulásra. És nekem is érdekem volt, hogy jól elsajátítsam a szlovák nyelvet, ezért igyekeztem minél többet társalogni. Nem a családban, hanem a baráti körömben meg olvasással tanultam meg szlovákul. S hogy jól, erre hadd mondjak el egy példát: Az egyik legnehezebb tantárgyból, technológiából vizsgáztam. Kettest kaptam. Amikor az oktató az indexet fellapozva meglátta, hogy magyar nemzetiségű vagyok, nem akarta elhinni, mondván, olyan jól beszélek, mint egy született szlovák. SZABÚ TIBOR: — Első és második évfolyamban a követelményeket. Hájas Adrienne még érezni lehetett a kiejtésemen, hogy magyar vagyok. de a gimnáziumban is szlovák nyelvből álltam a legrosszabbul. Nem tartozom a nyelvtehetségek közé, de műszaki főiskolán ez nem nagy baj, hiszen itt a tudáson, a tárgyi ismereten van a hangsúly. Egyébként egyetlen vizsgáztatóval sem találkoztam, aki türelmetlenkedett volna azért, mert nehezen fejeztem ki magam. Ha netán végképp nem tudtam megmagyarázni, amit akartam — lerajzoltam. Előnyömre vált, hogy az alapokat anyanyelvemen szerezhettem meg, a komáromi gimnáziumban viszont jó alapokat kaptunk, ennek köszönhető, hogy a tanulással nem küszködöm. Különben az a tapasztalatom, hogy a magyar középiskolákból kikerült diákok politikailag sokkal felkészültebbek, mint a szlovák középiskolások. A vizsgákon mi az elméleti részeket példákkal, a legfrissebb politikai eseményekkel is illusztrálni tudjuk. — Az érvényesülésről szólva felvetődik-e bennetek, hogy a magyar nyelv ismerete a továbbtanulás során hasznotokra is lehet, tehát többletet jelent? CSÉFALVAY ZOLTÁN: — A magyar nyelvtudásnak elsősorban a diplomamunka írásakor vettem hasznát. Minél több nyelvet beszél valaki, annál előnyösebb helyzetben van, mert több forrásmunka áll rendelkezésére. GÁL BÁLINT: — Az öt év során az oktatók nemegyszer magyar nyelvű segédirodalmat is ajánlottak, bár a legújabb ismereteket tartalmazó kiadványok főleg világnyelveken jelennek meg. Előfordult azonban, hogy egy-egy terv elkészítéséhez csak magyar könyvben találtam útbaigazítást. HÁJAS ADRIENNE: — Német nyelvtudásomnak nagyobb hasznát vettem, magyar nyelvű szakirodalom ugyanis jóval kevesebb van s az iskolai könyvtár is elég szegényes. SZABÚ TIBOR: — Az elektrosok a gépészekkel szemben előnyösebb helyzetben vannak, mert aránylag gazdag a magyar szakirodalom. Elsőben például a Bolyai-féle kiadvány nagy segítségemre volt, nélküle nem is tudom, mihez kezdtem volna, hiszen szlovák nyelvű példatár nincs. Aztán a szakfolyóiratok egész sora. Vagy ha az oktató látta, hogy nem egészen világos számomra a magyarázata, magyar nyelvű szakirodalmat ajánlott. Hogyan összegeznétek eddigi tapasztalataitokat s mit tanácsolnátok a műszaki pályákra készülő vagy a felvételi vizsgák előtt álló fiataloknak? CSÉFALVAY ZOLTÁN: — A magyar középiskolások ne becsüljék le képességeiket, mondván, hogy úgysem tudnak megbirkózni a nehézségekkel, s eleve 'feladják a harcot. De ne is bízzák el magukat, mindjárt a kezdet kezdetén vegyék komolyan a tanulást. S az is fontos, hogy az első sikertelenség esetén ne csüggedjenek el, ne hátráljanak meg, hiszen akaraterővel a nehézségek áthidalhatók. GÁL BÁLINT: — A műszaki főiskolát minden átlagos képességű tanuló elvégezheti, ha elég szívós, kitartó és erős az akarata. Vizsgáról azért még senkit sem dobtak ki, mert esetleg hibásan beszélt. Az oktatók megértők és segítőkészek, de a tananyagot tudni kell. HÁJAS ADRIENNE: — Szerintem az alapos tanulás, a tudás a legfontosabb. A fiatalok ne féljenek a műszaki főiskolától, hiszen nem olyan ördöngős, mint gondolják, s az esetleges hátrányt már tanulmányaik kezdetén behozhatják. SZABÚ TIBOR: — Aki az érettségire matematikából és fizikából becsületesen felkészült, annak nem kell félnie a felvételi vizsgától. Senki se aggályoskodjon amiatt, hogy szlovákul kell vizsgáznia. Aki tanul — minden nehézség nélkül érvényesül, függetlenül attól, milyen iskolából jött. * * * Nos, ez a műszaki főiskolások véleménye. Több szempontból közelítették meg a fiatalok továbbtanulásának kérdését, de egyben megegyeztek: a mű szaki pályának nagy jövője van, aki ide kerül, megtalálja számítását; döntő a tárgyi tudás s ha ez kitartással párosul, nem lesz baj a vizsgákkal sem. Példájuk — s az eredményesen helytálló diákok egész sora — igazolja ezt! TÖLGYESSY MÁRIA Szabó Tibor- Komárom városában látott napvilágot a 18. század végén a magyar irodalom első tudományos folyóirata, a Mindenes Gyűjtemény. Ebben nagy érdeme volt Péczeli fózsefnek és az általa megalapított Komáromi Tudós Társasági< tk. Ez a lelkes gárda nagy mértékben hozzájárult a magyar szellemi élet fellendítéséhez. Már mielőtt a folyóiratra térnék, bemutatnám röviden Péczeli Józsefet, akit nemcsak mint folyóiratszerkesz- töt, hanem mint a magyar irodalom egyik képviselőjét kell számon tartanunk. Péczelit saját kora érdemén fe lül magasztalta. Nyolcévi írói tevékenységének eredménye inkább a mennyiségben mutatkozik meg, mint a minőségben. Vitathatatlan azonban, hogy kortársai között ö volt a legnépszerűbb. Egyedül Kazinczy kifogásolta stílusát, de elismerte népszerűségét. Péczeli igen magas műveltségű em bér volt, több keleti és nyugati nyelvet ismert. Németországban tanult, ahol nagyra becsülték tudását, rá akarták venni, hogy Németország te rületén telepedjen le. Ö mégis visszatért Komáromba feleségével, egykori debreceni tanára. Varjas Sándor leá nyával. Az egyházi munka mellett tovább folytatta Bessenyei irodalmi programját. A magyar nyelv ápolását mindig a szívén viselte. Műfordításaiban a legszabadabb elv szerint dolgozott. Ez az akkori Batsányi, Horányi által kialakított elmélettel, mely azt hirdette, hogy a műfordításnak szó szerinti hűségre kell törekednie, szemben állt. Meséi ugyancsak szabad átdolgozások, de találunk bennük eredeti alkotásokat is. Visszatérve a Mindenes Gyűjteményhez: célja az volt. hogy minél nagyobb közönséget nyerjen meg az unyunyelven való művelődés számára. Az olvasás megszerettetésével főleg a nőket kívánták meghódítani. Az első szám 1789-ben jelent meg. A folyóirat betekintést adott kora irodalmi műfordításaiba, valamint eredeti költenie nyékét és meséket is közölt. A nők hasznos háztartási tanácsokat, és természetesen — a kor divatjának megfelelően — aktuális helyi pletykákat is találhattak benne. A lapot Ka zmczy Perenc. az akkori irodalmi élet vezéralakja is támogatta írásaival. Érdemes még megemlítenünk né hány olyan egyéniséget, akik hozzája rultak a folyóirat szerkesztéséhez. Közvetlen munkatársai vol.ak Mind szenty Sámuel és Perlaki Dávid. 1)0 me Károly író és műfordító is részt vett a folyóirat szerkesztésében. Irodalmi kört alakított Pozsonyban, ahol megismerkedett Kazinczyval. A koma romi születésű írónőkről. Fábián ju hunnáról sem szabad ntegfeledkez niink. O is a Komáromi Tudós Társa ság tagja volt. Az első verseit Gvadá nyi Józsefhez írta, aki levélváltásukat 1798 ban kiadta. Bizalmas barátnője volt Vály Klára, akinél Csokonai 1797-ben először találkozott Lillával 1792-ben a lap megszűnt. Gyors megszűnésének oka: az anyagiak h u nya és a körülötte burjánzó éles rá galomhadjárat volt. Még ez évben meghalt Péczeli lózsef is. aki a ko ma romi temetőben alussza örök ál mát. L. KÁNAI ÉVA Péczeli József és a Mindenes Gyűjtemény
