Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-06-17 / 24. szám

ÚJ szó Am ikor egy vallási jellegű küldetés­ben járó személy valamilyen okból tu- ristaútnak tünteti fel külföldi útját, megváltoztatja a nevét, s valamit el­rejt a vámőrök elől a gépkocsi titkos rekeszében, továbbá amikor viszály, harag és gyűlölködés jelzi útját az ide­gen földön, termés7et-sen felvetődik a kérdés: ugyan milyen istent szolgál? ,^lékünk olyan tények kellenek, ame­lyek megerősítik, hogy a szovjet állam­polgárokat hitük miatt üldözik“ — mondja Sztefan testvér jó oroszsággal. A szikár mozgékony férfi, felpattan helyéről, sebesen jár fel-alá a szobá­ban. Hirtelen megáll, s rámered Jakon Gavrijsevre, a házigazdára: „Mit tud te- há mondani?“ Gavrisev töpreng. Tudomása van két fiatalemberről, akik nem akarják vál lalni a katonai szolgálatot. Mindketten baptisták, mégpedig úgynevezett „kez­deményezők“, bíróság elé idézték őket a katonai szolgálat megtagadása mi­att... Sztefan testvér gondosan felírja a két nevet. De azért Jakov testvér legyen szíves, estig gondolkodjon, hátha még kirívóbb tények is eszébe jutnak. Mert Sztefan testvér, alias Bengt-Gunnar Sö­reid, nagyon siet: még meg kell láto­gatnia a Nyugaton „mártírként“ emle­getett GeorgiJ Vinsz feleségét. A misszionárius eltávozik a lakásból. Tíz perc múlva eltűnik Erland testvér is (iratai szerint: Niels Erik Engström/, aki elkísérte Sztefan testvért erre a ko­rántsem turisztikai jellegű útra. Az ál-mártírok A „híres“ Vinsz a Mojszejev család tragédiája révén szerzett hírnevet ma­gának. Ivan Mojszejev közkatona baptista családból származott, maga is baptistá­nak vallotta magát, de ebben nem lá­tott okot arra, hogy kivonja magát az állampolgári kötelesség teljesítése alól. Parancsnokai a szolgálat jó teljesítésé­ért megjutalmazták, társai elé példá­kénál állították Ivan Mojszejevet. Ivan egy déli tengerparti városban töltötte katonaéveit. Szabad idejében kijárt a strandra, ami egy fiatal eseté­ben egészén természetes. A fiatalember fürdés közben szerencsétlenül járt, be­lefulladt a vízbe. Kimentették, de az or­vosok sajnos már nem tudtak segítem rajta. A holttestet a szülők hazaszállították Moldáviába, hogy otthon, vallásuk szer­tartásai szerint adják meg neki a vég­tisztességet. Nagy gyászukban csak ké­sőbb figyeltek fel a különös suttogásra. Azt terjesztették, hogy fiukat a katona­ságnál hite miatt üldözték, és öngyil­kosságba hajszolták. Ezt a rémhírt, amelyet semmilyen tény sem támasz­tott alá, idegenek terjesztették, akik a temetési szertartás alatt a hozzátarto­zókkal és az ismerősökkel íveket írat­tak alá. Ezek az ívek azután ügyes ke­zekben kollektív tiltakozássá váltak. Nyugatra juttatták őket, s ott ezek alap­ján zajos propagandát csaptak, misze­rint „Mojszejev szovjet katona“ hitéért mártíromságot szenvedett. A külföldi rádió orosz nyelvű adásaiban szinte minden este visszatért erre a tragédiá­ra, amelyet természetesen a saját szája íze szerint talált. Ebben az egész históriában egyetlen igazi tiltakozás szerepelt, ezt pedig az elhunyt fivére, Szemjon Mojszejev írta. Az egyik újságnak írt levelében nyoma­tékosan kérte, hogy védjék meg a csa­ládját a kínos provokációval szemben. Mintha nem lenne elég maga a bánat, bizonyos személyek még politikai tö­két is akarnak kovácsolni belőle. Az első számú politikai hullarabló Georgij Vinsz mérnök volt, az EBKOT- tal szemben álló illegális „egyházak tanácsáénak tagja. A Szovjetunió terü­letén egyetlen egyház sem ismerte el ezt a „tanácsot“, .amely állhatatosan arra buzdítja a hívőket, hogy nyíltan szánjanak szembe a törvénnyel. A „kezdeményezők“ szektájában Vinsz provokatív szovjetellenes politikai pro­pagandát folytatott. Vinsz élőszóban és illegális kiadványokban is uszított. Ezen kívül, mint már említettem, illegális úton, rágalmazó anyaggal látta el a külföldi propagandistákat. Információi lényegesen eltértek a va­lóságtól, és Vinsznek mindezzel kap­csolatban nyilvánosan kellett magyará­zatot adnia: előbb a nyomozó hatóság­nál, majd pedig a bíróság előtt. Nyugaton rögtön lármát csaptak: az egész világot összefogásra szólították fel ennek a politikai kalandornak a megmentése érdekében. A propaganda­hadjárathoz tartozott az is, hogy Szte­fan testvér meglátogatta a „mártír“ fe­leségét. A visszaeső misszionárius Sztefan és Erland testvér Kijevből Moszkvába érkezett és megkereste Ana­tolij Vlaszovot. Tudomása volt arról, hogy ennek a trolibuszvezetőnek ugyan­csak meggyűlt a baja a törvénnyel: a Szovjetunió területén tilos annak a szektának a tevékenysége, amelyben Vlaszov vezető szerepet játszott. Még­pedig azért tilos, mert a szekta tagjai összejöveteleiken vallási tébolyba, hisz­tériába kergetik egymást, hallucinálnak. S ezek az összejövetelek többször tra­gikusan végződtek. Anatolij testvér ebéddel traktálta vendégeit, s közben élénk színekkel ecsetelte előttük, hogyan „sértik meg“ az emberi jogokat a Szovjetunióban (sa­ját szektája tagjainak fanatizmusból elkövetett kegyetlenségeit természete­sen néni sorolja az emberi jogok meg­sértése közé). Ebéd után a vendégek a tárgyra tértek: előkészítette-e a test­vér azokat a papírokat, amelyeket a stockholmi Szláv misszió képviselői két hónapja kértek tőle? Ez merőben szónoki kérdés volt. Via szov jól tudja, hogy az ilyen misszioná­riusok számára, akiket gondosan ellát­nak személyek és találkahelyek címé­vel, a turisztika csupán ürügy. Ezek egyetlen céllal jönnek a Szovjetunióba: bármi áron anyagokat akarnak „orga­nizálni“ az emberi jogok megsértéséről. A közreműködésért pénzt ajánlanak fel. Vlaszov bőségesen gyűjtötte össze a kívánt anyagokat. Sareld és Engström azzal a jóleső érzéssel indultak haza. hogy teljesítették feladatukat. Breszt- ben a határállomáson megálltak Ford- Consuljukkal, felmutatták útlevelüket, kinyitották átvizsgálás végett bőrönd­jeiket. Elhangzott a szabványos kérdés: van­nak-e a gépkocsiban olyan tárgyak, amelyeket eltitkoltak a vámvizsgálat elől? Ö! Dehogy, hogy is lenne! A vámőr megkéri az urakat, hogy álljanak félre. A csomagtartóban egy üres tartályra figyel fel. látszólag sza­bályos benzintartály ez, de nincs ' be- öntőnyílása és benzinvezetéke. Ráadá­sul kicsi is ilyen típusú kocsihoz. A vámőr megkéri az urakat, nyissák ki a tartályt. Nem, mondja erre Sareld, ő nem nyitja ki. A kocsi ugyanis nem az övé, hanem a rokonáé, s kategorikusan meg­tiltja, hogy bárki is hozzányúljon. A vámőr kihozat az épületből egy kézi­fúrót. Több társaival több lyukat fúrat a tartályon: meg kell néznie, mi van benne. Sztefan testvér kikapja a fúrót a vámőrök kezéből, s egyszerre három nyelven szitkozódik. Jegyzőkönyvet kel­lett felvenni méltatlan viselkedéséről. A rejtekhelyét felnyitották. S napvi­lágra került az iratgyűjtemény. Csupa olyan iromány, amelynek szerzői rá­galmak özönét zúdítják a Szovjetunióra. Sareld urat és útitársát megkérik, hogy fáradjanak be az irodába néhány körül­mény tisztázása végett. Tehát: Sareld Bent-Gunnar, született 1945-ben, svéd állampolgár, diplomás fizikus és matematikus. Mint mondja, már a gimnáziumban érdekelték a nyel­vek. Az orosz nyelvet különösen töké­letesen akarja elsajátítani, s ezért a ta­nári diploma megszerzése után rögtön beiratkozott a katonai tolmácsok tanfo­lyamára. Igazi neve nem Sareld, hanem Persson. Az ifjú Persson a hatvanas években már járt á Szovjetunióban, Le- ningrádban. De hamarosan kitessékel­ték a szovjet állam ellen folytatott el­lenséges tevékenysége miatt, amelyet vallási ürügyekkel álcázott. Hasonló fe'adattal utazott Lengyelországba, de onnan is kiebrudállák. A Szovjetunió megtagadta Perssontó! a turistavízumot, amikor bizonyos idő elteltével újból be akart utazni az or­szágba. Ekkor Bengt Persson eltűnt, a „Szláv misszióban“ pedig új munkatárs bukkant fel: Sareld. Mi is ez a „Szláv misszió“? Ö, semmi különös, jótékonysági intézmény Stock holm peremvárosában. Pénzzel, jó szó­val és irodalommal támogatia azokat, akik „hitük miatt szenvednek“ a szocia­lista országokban. Van-e tudomása Sareld-Person úrnak arról, hogy ez a misszió a valóságban nem annyira vallási, mint inkább poli­tikai jellegű? Igen, kérem, tudom. Miért gondolja akkor, Sareld úr, hogy a Szovjetunió, amelynek ügyeibe ez a „misszió“ beavatkozik, nem ismeri ezt a szervezetet? Ezután következik a — nem teljesen őszinte — beismerő vallomás: „ ... Legutóbbi utam alkalmával is megpróbáltam kivinni nagy mennyiségű szovjetellenes anyagot — írja Sareld a szovjet ügyésznek címzett levelében. — Megsértettük a szovjet törvényeket, ami kor tiltott irodalmat és más tárgyakat hoztunk be, és rágalmazó anyagokat vittünk ki illegálisan a szovjet hatósá­gok tudta nélkül. Ma már tudom, hogy tevékenységünk politikai vonatkozása sokkal komolyabb, mint feltételeztem. Naiv elképzeléseim voltak a dolgokról, megtévesztettek az ellentmondásos in­formációk. Mély megbánással bocsána­tot kérek a szovjet néptől azért, amit elkövettem . ..“ A szovjet hatóságok a jószomszédi kapcsolatok érdekében teljesítették a svéd kormány kérését, és megelégedtek azzal, hogy Sareld-Perssont és honfi­társát, Engströmöt kiutasították a Szov- .etunióból. LEONYID LEROV (Ogonyok — Szputnyik) 197S. VI. 17. AFGANISZTÁN A GYERMEKEKÉRT Az afgán népnek a 3. afgán—brit háborúban, 1919-ben ara­tott győzelme ugyan véget vetett a brit gyarmati uralomnak, a gyarmati uralom burkolt formájának igazi megszüntetését azonban csak az 1978-as áprilisi forradalom hozta meg. Az afgán nép tehát az idén ünnepelte az új, haladó társadalom építése megkezdésének első évfordulóját. A népi, demokratikus rendszer a hatalomátvétel után olyan feladatokat tűzött ki, amelyekre terjedelmüknél fogva nincs példa az ország törté­netében, s céljuk az ország fejlesztése, a nép szociális felsza­badítása és életszínvonalának emelése. A legfontosabb feladat teljesíteni az első ötéves gazdasági és szociális fejlesztési ter­vet, amely kedvezően, sokoldalúan befolyásolja az afgán nép életét. Az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság kormánya a nép állandóan növekvő támogatására támaszkodik. A feudális csökevények fokozatos felszámolása meg kell, hogy teremtse a feltételeket a radikális fordulathoz a gyerme­kek oktatásának rendszerében. Tavaly ünnepelték meg Afga­nisztánban első ízben a nemzetközi gyermeknapot. Az idén, a nemzetközi gyermekévben lényegesen bővül a bölcsődék és óvodák hálózata. A kép az egyik kabuli óvodában készült. (CSTK — felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents