Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-06-17 / 24. szám

Segítség a gyermekes családoknak Izük az ebéd, mintha anyuka főzte volna (Gyökeres György felvétele) Hazánkban a gyermekekről való gondoskodás színvonala igen magas. Ez a családoknak nyújtott rendszeres segélyben, a gyermekintézmények számának ál­landó növekedésében, s általában az életszínvonal emelkedésében nyilvánul meg. Adottak tehát a feltételek a gyermekek neveléséhez. Az életben azonban külön­böző rendkívüli helyzetek is előfordulnak, amikor a családban problémát okoz a gyermekekről való gondoskodás. A gyermekes családok részére megszervezett gondozószolgálat Bratislavában és más városokban aránylag új, de nagyon jó szolgálatnak bizonyult. A gondo­zók segítségét olyan esetekben vehetik igénybe a szülők, ha bizonyos okoknál fogva egy időre nem tudnak gyermekükről gondoskodni. MEGVALÓSÍTOTT ÖTLET A Bratislava I. Városkerületi Nemzeti Bizottság szociális osztályán a gyermek- védelmi előadók és a többi dolgozó meg­értette a szolgálat fontosságát. Rövid idő alatt, önkéntes gondozónőket toboroztak, akik szükség esetén kisegítették az arra rá­szoruló szülőket. A gyakorlat bizonyította elhatározásuk és kezdeményezésük helyes­ségét. De nem elégedtek meg ezzel. To­vább akarták a szolgáltatást bővíteni. Az volt a céljuk, hogy szükség esetén minden családnak hozzáférhető legyen. S találtak megoldást: javasolták, hogy a Nemzeti Front választási programjában szerepeljen egy olyan intézmény, amely azonnali se­gítséget nyújthat. Az ötlet megszületésétől a megvalósí­tásig még egy év sem telt el. 1977 szep­temberében határidő előtt átadták rendel­tetésének a gondozóállomást. Valéria Antalcová, a család- és gyer­mekvédelmi osztály dolgozója egyike azoknak, akik szívügyüknek tartották a gondozóállomás létesítését. — Igaz, hogy a házi gondozónő segítsé­ge is felbecsülhetetlen, de úgy gondoltuk, hogy ebben az intézményben sokkal ered­ményesebb lehet a munkánk — mondotta. Az I. városkerületben ma is 66 önkéntes gondozónőt tartanak nyilván. A körülmé­nyektől függőién vagy ők nyújtanak segít­séget a rászorulóknak, vagy pedig a gon­dozóállomás. — Ebben a 15 férőhelyes intézményben, melyben 3 és 15 év közti gyerekeket he­lyezünk el, a megnyitástól 170 család 300 gyermekének nyújtottunk ideiglenes ott­hont — tájékoztatott Valéria Antalcová. S nemcsak az I. városkerületböl fordul­tak segítségért, hanem a város más részé­ben lakó szülők is. — Milyen esetekben helyezik el a gyer­mekeket az állomáson? — kérdeztem. Az elintézett kérvények közt lapozva vá­laszolt kérdésemre: — A legtöbb esetben a szülő, elsősorban az anya betegséae. elhalálozása szerepel a kérvényben. Előfordul, hogy a gyermek nem bírja megszokni az óvodában a kö­zösséget. Ilyen esetben is segítünk. Vagy ha egészségi állapota miatt fokozott aon- dozást igényel. A többnapos szolgálati úton levő szülők gyermekét is elhelyezzük, gon­dozóállomásunk ugyanis megszakítás nél­kül üzemel. Sorolhatnám még a kellemet­lenebb ügyeket is, amikor például az apa alkoholizmusa, vagy a szülők válása utáni új helyzet miatt kell azonnal gondoskod­ni a gyermekről. A közbiztonsági szervek is hoztak már be elveszett gyermekeket az állomásra. Amíg a szülők megkerültek, mi láttuk el őket. — Mennyi ideig tartózkodhatnak a gyermekek az állomáson? — Ez mindia az októl és a családi kö­rülményektől függ. Egy-egy gyermek át­lagosan 28 napia volt nálunk, de van ame­lyik csak egy-két napig, esetleg egy hétig. A család- és gyermekvédelmi osztály dolgozói nemcsak az azonnali elhelyezést tartják fontosnak, hanem a család és a gyermek további sorsával is törődnek. Igyekeznek minél előbb tartós megoldást találni, hogy a gyermek nevelése zavarta­lan legyen. ÜGY, MINT OTTHON Három és fél szobás lakás. A két háló­szobában ágyacskák és heverők sorakoz­nak egymás mellett. A legnagyobb a já­tékszoba, ezenkívül van egy kis irodahe­lyiség, s az esetleg beteg gyermekek ré­szére betegszoba. A konyha éppúgy, mint otthon, ebédlő is. Ma kényelmesen elfér­nek, alig vannak tízen, de soha nem le­het tudni, mikor érkezik új lakó. A hattagú kollektíva felváltva állandó szolgálatot tart itt. Ok igyekeznek pótolni hosszabb-rövidebb időre az otthoni környe­zetet. S mennyi szeretet kell ahhoz, hogy az úi környezetbe került gyermekek érez­zék, jó helyen, biztonságban vannak. Hány­szor kell meggyőzni az apróságokat, hogv anyuka előbb-ütóbb eljön, s újra együtt lehetnek. A bátrabbak csöppet sem lepődtek meg érkezésünkkor. Éppen az ebédhez készü­lődtek, melyet az egyik iskolai étkezdéből hordanak. Jóízűen ettek. Közben az egvik nővér már előkészítette az ágyakat a dél­utáni alváshoz. Ugyanolyan napirend van itt, mint ott­hon. A nagyobbakat az anvuka helvett a nővér kíséri az iskolába. Délután tanulrak, játszanak. Estefelé némely gyermekért el­jön a szülő, a többiek itt maradnak. Az esti mesét rendszeresen megnézik a tele­vízióban. Találóan nevezték el ezt a gyermekin­tézményt. A szlovák megjelölés rövidítése: SOS. A nemzetközi segítségkérő ielzés mögött valóban szocialista segítségnyújtás áll. Ha valaki rászorul, bajba jutott, van hová fordulnia. DEÁK TERÉZ A fogínysorvadás, vagy pa- radentőzls a fogak lágy és szilárd támasztó és függesz- tószöveteinek a megbetegedése. Ebben a fájdalmas, az ínyt és a foggyökeret környező csont­részek fellazulásával, majd a fogak kihullásával iáró — a szuvasodás után legelterjedtebb kórban nálunk a lakosság négy­ötöde szenved. Kezdetleges stá­diumban a gyermekeknél is gyakori ínyvérzéssel és gyulla­dással hívia fel magára a fi­gyelmet. Elhanyagolása nem okoz ugyan halált, de követ­kezményei többnyire jóvátehe­tetlenek. A fogágysorvadásról, megelő­zésének lehetőségéről, illetve az idejében eredményesen alkal­mazott gyógymódról, amelynek szerves része a műtét, a múlt év márciusában megielent ri­portunkban tájékoztattuk olva­sóinkat. Dr. Marie Ter-Manué- liancová tanársegéd, a prágai I. Fogászati Klinika Parodontoló- giai osztályának vezetője, tudo- ' mányos munkásságáról szólva, akkoriban még nem tartotta időszerűnek a kór hathatósabb megelőzésére, illetve gyógyke­zelésére irányuló, az eredmé­nyeket csupán feltételező kísér­letek ismertetését. Ma már azonban más a helyzet. A Cseh­szlovák Tudományos Akadémia Farmakológiai Intézetének a Szerves Kémiai és Biokémiai Intézettel való szoros együttmű­ködése sikereként ugyanis meg­született a paradentózis folya­matát lassító, illetve terjedését megakadályozó gyógyszer: a Protosan. — A tudományos dolgozók és az orvosok évszázadok óta törik a fejüket ezen a problémán — utal a tanársegéd a külföldi szakirodalomra, amelyből kitű­nik, hogy az ebben a kórban szenvedők szövetedben feltűnő­en kevés a sejtek lélegzését elősegítő koenzim, vagy ubikoi- non néven ismert anyag. E hi­ány miatt az íny, illetve a szö­vetek nem rendelkeznek ele­gendő energiával a gyulladásos elváltozás leküzdésére. Szakem­bereink ennek a tudatában kezdtek kutatni olyan anyag, után, amely pótolja az ubiki- nont. Éjjel-nappal folyó kitartó kí­sérleteiknek volt köszönhető, hogy végül megállapították: a gyulladást megakadályozó alapanyagot több növény is, de mindenekelőtt a kukorica csírá­ja tartalmazza. Észrevételük je­lentőségét — a kilátásba helye­zett gyógymódon kívül — nö­veli a tény, hogy nincs szükség a gyógyszer alapanyagának be­hozatalára, tehát előállítása nem jár különösebb kiadással. Az alapanyaggal folytatott kísérletek egy évig tartottak. A szakemberek komplex racionali- zációs brigádja a kísérleti ku­tyákon és patkányokon végezte első megfigyeléseit. A legkisebb változásokat is gondosan felje­gyezték, hogy végül jelenthes­sék: a szer nem ártalmas az ál­latok szervezetére, veséjük, szí­vük, májuk tevékenysége nor­mális. A klinikai megfigyelésekre — az ország öt fogászatán — csak ezután, az Egészségügyi Mi­nisztérium tudományos tanácsá­nak az engedélyével került sor. Az új gyógyszer hatásának az embereken való ellenőrzése már kilenc hónapja folyik. Körülbe­lül kétszázra tehető azoknak a pácienseknek a száma, akik a szokásos fogtisztító- és öblögető szerek helyett ma naponta többször vízzel hígított Proto- sant szednek, hogy szervezetü­ket „nagyító alá véve“, meg­győződjenek az orvosok az új szer gyógyító hatásáról. Az új gyógyszerrel tehát ked­vezőek a tapasztalatok és ha ezentúl sem lesznek észlelhetők zavaró jelenségek, akkor az opavai Galena vállalat — száz­ezrek megkönnyebbülésére — valószínűleg még az idén ősszel megkezdi a Protosan gyártását. — Tévedés lenne ózonban azt hinni, hogy mindenki fonóitv- snrvndásbnn szenved, akinek vérzik o foghúsa. vaay megla­zult a foga — figyelmeztet a szakorvos. — Ez sok mindenre, például a hibásan nőtt fogsor­ra. vagy a fogak helytelen ápo­lására is visszavezethető. Ezért csak az szedheti majd a szer­vezetben hiányzó anyonot pótló Protosnnt. akinek a fogorvosa azt elpírja. A Csehszlovák Tudományos Akadémia intézetei, a Galena gvógvszergyárral egvütt a tu­domány és a termelés kapcso­latának a megteremtésével olyan szert fejlesztettek ki te­hát. amellyel a fáidatmas. nem­csak az evésnél sok kellemet­lenséget okozó, de az pmher lelkiállapotát s ezzel munkatel­jesítményét is kedvezőtlenül be­folyásoló kór teriedése megaka­dályozható, illetve megelőzhető lesz. KARDOS MARTA A PARADENTÓZIS MEGELŐZHETŐ Megszületett az új gyógyszer: a Protosan inőttük már a gyerek­cipőt, a kamaszkori is szorít és mégis szüntelenül rászolgálunk a rendreutasí­tásra. Légy takarékos! Középületben, munkahe­lyeden oltsd le a villanyt, annyi tüzelőt használj, amennyi feltétlenül szüksé­ges, mert drága az energia. Vajon miért kell a szom­szédba is személykocsin járni? Ugyan kérem! Az még érthető, hogy a közvagyont igyekszünk védeni — tör­vénnyel, rendelettel —, de kinek mi köze hozzá, hogy saját pénzemet mire költőm? Talán nem az én magán­ügyem, hány tonna szenet talicskázok be a kamarába évente? A benzint sem lo­pom, megfizetek érte. Az is az én bajom, ha a víz- és vil­lanyszámla a fél fizetésem felemészti. Vagy nem? Vitatható. Bár nem minden az. Többek között az sem, ha apró hátitáskás emberpalán­ták a járdán futballoznak. Nem labdával, nem cipöor- rot koptató kaviccsal, sem nagyapáink korabeli rongy­gombóccal, hanem — ke­nyérrel. Félkaraj eldobott kenyérrel. Olyannal, mit zsákszámra hordanak az is­kolák takarítónői a szemetes kukákba, s tonnaszámra rothad a városszéli szemét­telepeken. Kenyér, kiért népek, nem­zetek. osztályok vívtak és vívnak élethalálharcot ma is, pár évtizeddel ezelőtt asz­talfiában, sublót aljában, zár alatt aludtál, ha sírt érted a gyerek, elnyerted-e vajon a méltó megbecsülést? Adja meg rá a választ a volt részesarató, ki fia sze­mélykocsijának hátsó ülésé­ről szorongva nézi a furcsa, sárga, út menti csíkot, és azon töpreng, vajon mi lehet az oka, hogy annyi gabona szóródott el illetéktelen helyre. Ha nem restellné, megállítaná a motoros hin­tát, hadd söpörhesse össze legalább a nagyját. Válaszoljon a hajdani ma­rokszedő, ki ma alig negy­venéves. Kinek talpát felha­sogatta a tarló, lába ujján hetekig gennyesedéit a sarló hegye vágta seb, és hátára tapadt a koszos ing, mikor a perzselő napon nyalábolta a vaskos félkévéket. Mondja véleményét az a szülő, kinek gyereke ki sem csomagolja a libamájas kenyeret, úgy ha­jítja a szemétkosárba, ahová alig fér, mert már tele van fél narancsokkal, almákkal, vajas kiflivel és ki tudná felsorolni miféle ételmara­dékkal. Pedig ő maga. alig múlt harminc éve, éhesen falta a tízóraira kapott ku- koricagörhönyt, amire ma olyan nagy nosztalgiával gondol. Elég-e a nemtetsző fejcsó- válás? Mikor válik vétekké a „megengedhetem magam­nak" gőgös hivalkodás, ká­rossá a súllyal mért „jól né­zel ki“ egészségfogalom? A mindent a gyermekért elv fő célja lehet-e a „sokat egyél, hogy naqyra nőjj", gügyögő, érzelemsilány szeretet? Csupa megválaszolatlan kérdés. Ne keressük a hibát a ka­pun kívül! Ne fogjuk rá a „mit érdekel enqem" közöm­bösségre — jórészt társadal­mi jelenség ez! CSICSAY ALAJOS 1979. VI. 17.

Next

/
Thumbnails
Contents