Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-06-10 / 23. szám
kísérlet munka a pedig a Eleinte rfi vágta it és ő vadat is. ; találta, süllyedt. rábírni yen férce resztbe ezt feleségének, de amikor észrevette szemében a félelem árnyékát, már tudta, hogy az asszony hallott erről. — Ezek az emberek őrültek — mondta a férfi. Én nem szégyenek benneteket. — És boldogan látta, hogy szavainak íhatására az asszony szeméből lassan-lassan eltűnt a félelem. Ezért vitte magával Two Dance- ba. Örömmel töltötte el, hogy ebben a kis mezővárosban látni fogják, tett pok- en telje- áfejezése Az év- jgződtek. i a tűz félénken e, külö- tekintete irúan la- a merülsz képes ték Misemlékei i, ha fe- cébe. De egymás egymás ■föld tá- árin fel- a a völ- mint azt srek lep- etekintve itt a iki- d Dance- imelkedő jiö_ pusz- í, amikor vele az ta, hogy s. kik mint k“ közé, ián feleseiket a szégyen- á vétkü- említette hogy milyen csinos a felesége copfba font fekete hajával és tiszta színdús ruhájában. Megfeledkezett azonban az asszonya szokásairól, aki indián módra engedelmesen, félénken lehajtott fejjel, pár lépéssel hátramaradva követte őt. A férfi tudta, hogy a városkában ezt mindenki látja és ahogy hazafelé mentek, ingerülten fgy szólt: — Egy fehér ember felesége a férje mellett jár és nem mögötte. — Az asszony szemében ismét feltűnt a félelem, de ezt már nem tudta semmivel enyhíteni. Ettől a naptól kezdve soha többé nem ment a városba. A férfi most már tisztában volt azzal, hogy mi lesz mindennek a következménye. Mikor lement a „Hat“ farmra, hogy a szénakaszálásnál segítsen, már érezte, hogy az emberek elhúzódnak tőle. Magányosan, elkülönülve ült a tűznél, különös érzés — egy fehér ember, akit társai mégsem tekintenek annak. Egy őszi estén, amikor éppen a városban volt, betért egy mulatóba, hogy egy kicsit nézegesse a táncolókat. Akkor fogta fel igazán a helyzetét, mely egyre jobban fojtogató, keserű érzéssel töltötte el. Valamikor ő is részese lehetett ennek a vidámságnak, de megbélyegzett ember lett belőle és ezek a csinos, kedves táncoló lányok egy pillantásra sem méltatták. A Faro Charley kocsmában, whiskys üvege mellett rájött arra, hogy milyen végzetes hibát követett el. Ittasan, késő éjszaka tért haza. Reggelre felesége a kisfiával együtt eltűnt. Nem követte őket, mert tudta, hogy akár visszatér, akár nem, elhatározásában ő semmiképpen se tudja befolyásolni. A harmadik nap késő este szó nélkül hazajött. Mikor a férfi bement vacsorázni, leült az asztalhoz, amelyen csak egyetlen tányér volt. Az asszony saját maga és a kisfiú számára a szoba egyik sarkában a padlón levő pokrócon terített. Tehát így határozott. A férfi nem beszélt neki szenvedéseiről, de ő szavak nélkül is megértette és gyötrelmeire ez volt a válasz. Szerinte, miután a férfi fehér ember, joga van az asztalnál enni. De ő és a fiú indiánok és az ő helyük a földön van. Frank Isabel érzelmein valami jóságos szelídség lett úrrá, mely a napok múltával egyre erősödött. Visz- szaemlékezett azokra az időkre, amikor egy lóért és egy üveg whiskyért megvette az asszonyt, aki akkor még tüzes ajkú, életkedvvel teli teremtés volt. Azokban az időkben a „rézbő- rűek“ még vadak voltak, de akkor ő ezt nem fogta fel. Most azonban már világosan látta tévedésének mélységét és súlyát. De tévedésének következményeit viselnie kell. Sajnos ez nemcsak őt, de indián feleségét és gyermekét is érintette, aki nem „rézbőrű“, de nem is fehér. Számára nincs segítség — gondolta Frank —, az asszony sorsa is kilátástalan. Csak a gyermek sorsa nyugtalanította, csak miatta szenvedett. Egy téli estén vacsora idő táján a „Hat“ farmon élő Jim Benbow toppant be hozzájuk egy csésze kávéra. Elbeszélgettek a behavazott szálfák közé szorult barmokról. Azután vette a kalapját és az ajtó felé tartott. Mielőtt elment, egy pillantást vetett a sarokban némán kuporgó indián asszonyra és fiára, s kurtán megjegyezte: — Lassan felnő a fiad, Frank — és már ott sem volt. Kívül a kunyhó ereszét megzörgette a szél, de bent mélységes csend uralkodott. Frank Isabel karját tétlenül az asztalra támasztva Benbow szavain rágódott, melyekből kiérezte a bírálatot. Hirtelen elhatározással felállt, még egy széket hozott az asztalhoz, és odament a sarokban némán kuporgó indián asszonyához. Felemelte a fiát és leültette az asz tál melletti székbe. Egy darabig ott álldogált a hosszú ember, alakja keskeny árnyékot vetett a szoba padlójára. Megszólalt. — Mostantól fogva a fiú az asztalnál fog étkezni. Az asszony lassan hátrább húzódott, mélyen a sarokba, mint egy eltűnő árnyék. A férfi hirtelen elfordult, és már csak az asszony elfojtott zokogása hallatszott a szoba csendjében. PERTL ETELKA fordítása ÜFORDÍTÓINK ÜHELYÉBÖL PAVEL KOYS> A mozgás dicsérete Végül is a mozgásról van szó ahogy a Föld tanít Dicső pillanat amikor semmi sincs a helyén Hová is világítanánk ha a Nap feje nem vinne előre ha nem égne bennünk láthatatlanul a hélium ha szívünk nem hajtana állandóan előre ha utána szemrehányás verejtékét cipelnénk a szívélyesség nyoma nélkül Arról a mozgásról van szó mikor a tenger emelkedik vágyódó szájjal a felhőkhöz és aztán kibugyog a hegyek emlékezetébő1 hogy az idő folyásának hosszú útján megérdemelje a sót A mozgás dicsérete melyben az ember megérdemli önmagát Erről a mozgásról van szó s nem arról hogy magunkban átteleljünk őszig és magtalan Még a láva a föld belsejéből feltör érzékeinkben várakozik de végül is sohase felejt el mozdulni Ha nem mozdulnánk a reggel tüköréhez hogyan látnánk mik voltunk tegnap A csillogok türelmetlen mozgásáról van szó csők o mozgásban vagyunk bizonyosok a mindenséggel lábunk alatt Végtelen igazsággal és az igazság végtelenségével * LACO NOVOMESK? Ha újra ismerik majd a verset Ha újra ismerik majd a verset, s az emberben az embert, duzzadó vizek nyomán a hó, a fogy felenged. Mily rút is voltál, mondjuk: puskák, török kinn és jajok idebenn, mikor a költő fölösleges volt s ember az embernek idegen. L. Góly Olga fordítása donAt sajner Az alvó ló Oly egyedül állt ott a zöld mezőben, mint gyűrűben a kő. Oly egyedül állt ott, szépsége teljében. Sehol egy Donatello agyaggörönggyel és sóvárgó ujjakkal. Mozdulatlan, révedezve, ahogy repül a idő. A szellő gyengéden körülölelte oldalát és nyakát. A Nap kedvét lelte árnyékában, melyet átszőtt a pillangók libegése. Az égbolt kék szőnyege és a vibráló nyár. x Most szökött meg a meséből, a királyfi udvarából. Nem látott, nem hallott. Álmodott. Oly egyedül állt ott. Az alkotó büszkesége. Háta az éden hegye, lóba az istennő templomának oszlopai. Sörényzuhatag, holdláva. Büszke fej. Arról álmodott, amiről talán a lovak álmodnak. Mikor felébredt, az első mozdulata olyan volt, mint aki becsukta a titkok kapuját. OZSVALD ÁRPÁD fordításai L angyos és esőtlen volt a hétfő hajnal. Don Aurelia- no Escovar, diploma nélküli fogorvos és jó korán kelő ember, hatkor kinyitotta a rendelőjét. Kivett az üvegszekrényből egy műfogsort, amely még benne állt a gipszmintában, és kirakott az asztalra egy marékra való műszert, amelyeket nagyság szerint elrendezett, mint egy kiállításon. Gallér nélküli csíkos inget viselt, felül egy aranyozott gomb zárta össze és a nadrágját gumi nadrágtartó tartotta. Szigorú, szikár ember volt, és a tekintete ritkán alkalmazkodott a helyzethez, mint __ a siketek tekintete. Miután elrendezte a tárgyakat az asztalon, a csiszolőkorongot, a kést a forgószékhez fordította, és nekiült megcsiszolni a műfogsort. Ügy látszott, nem gondol arra, amit csinál, de makacsul dolgozott, még akkor is nyomva a pedált a marőkésen, amikor nem használta. Nyolc óra után egy kis szünetet tartott, hogy az ablakon át kinézzen az égre, és meglátott két magába, merült hollókeselyűt, amelyek a szomszéd ház tetőgerincén szárítkoztak a napon. Tovább dolgozott, arra gondolva, hogy ebéd előtt még egyszer esni fog az eső. Tizenegy esztendős kisfia kellemetlen, mutáló hangja rázta fel a gondolataiból: — Papa. — Mi az? _ — Azt kérdi a polgármester, hogy kihúzod-e a fogát. — Mondd meg neki, hogy nem vagyok itthon. Éppen egy aranyfogat csiszolt. Kartávolságra emelte, és a szemét félig lehunyva megvizsgálta. A váróteremből újból kiáltott a fia: — Azt mondja, hogy igenis itthon vagy, mert hall téged. A fogorvos tovább vizsgálgatta a fogat. Csak miután letette az asztalra a befejezett munkadarabok mellé, akkor szólalt meg: — Még jobb. Újból a csiszolókorongot kezelte. Egy kis kartondobozból, amelyben az elkészítésre váró dolgokat tartotta, kivett egy több tagú hidat, és csiszolni kezdte az aranyat. — Papa. — Mi az? Még nem változott meg az arc- kifejezése. — Azt mondja, hogy ha nem húzod ki a bölcsességfogát, agyonlő téged. Sietség nélkül, rendkívül nyugodt mozdulatokkal abbahagyta a pedálozást a marókésen, eltolta a gépet a karosszéktől, és teljesen kihúzta az asztal alsó fiókját. Ott volt a revolver. — Jól van — mondta. — Mondd meg neki, hogy jöjjön és lőjön agyon. Elforgatta a széket, amíg az ajtóval szembe került, és kezét a fiók szélére támasztotta. A polgármester megjelent a küszöbön. A bal orcáját megborotválta, de a másik, feldagadt és fájós arcán ötnapos szakálla volt. A fogGabriel Garda Márquez orvos suk-suk elkeseredett éjszaka nyomát látta a polgármester fénytelen szemében. Az ujjal hegyével belökte a fiókot, és szelíden mondta: — Üljön le. — Jó napot — mondta a polgármester. — Jó napot — mondta a fogorvos. Amíg a műszerek kiforrtak, a polgármester a szék fejtámlájára támasztotta a fejét, és máris jobban érezte magát. Jeges illatot lélegzett be. Szegényes rendelő volt ez: egy öreg faszék, a pedá- los csiszolókorong és egy üveg- szekrény állt benne, porcelán üvegcsékkel. A székkel szemben egy ablak volt, embermagasságig vászonfüggönnyel eltakarva. Amikor hallotta, hogy jön a fogorvos, a polgármester megvetette a lábát, és kitátotta a száját. Don Aureliano Escovar a fény felé fordította a beteg arcát. Miután megnézte a rossz zápfogat, az ujjaival óvatosan megnyomva, beigazította az állkapcsot. — Érzéstelenítő nélkül kell csinálni — mondta. — Miért? — Mert tályog van rajta. A polgármester a szemébe nézett. — Jól van — mondta, és mosolyogni próbált. A fogorvos nem mosolygott vissza rá. A munkaasztalhoz vitte a tepsit a kiforrázott műszerekkel, és egy hideg csipesszel kiemelte őket a vízből, még mindig sietség nélkül. Aztán a cipője orrával odatolta a köpőcsészét, és a mosdótálhoz ment kezet mosni. Mindent úgy csinált, hogy közben nem nézett a polgármesterre. De a polgármester nem vette le róla a szemét. Alsó bölcsességfog volt. A fogorvos szétterpesztette a lábát, és a meleg fogóval megragadta a bölcsességfogat. A polgármester megkapaszkodott a szék karfáiban, minden erejét a lábaiba vetette, és jeges űrt érzett a veséjében, de még csak nem is sóhajtott. A fogorvos csak a csuklóját mozgatta. Harag nélkül, inkább keserű szelídséggel mondta: — Itt most húsz halottunkért fizet meg, hadnagy úr. A polgármester érezte a csont reccsenését az állkapcsában, és a szeme könnybe láibadt. De nem sóhajtott, amíg nem érezte, hogy kijött a zápfoga. Akkor meglátta a könnyein át. Úgy rémlett neki, hogy annak a fognak annyira nincs semmi közei a fájdalmához, hogy képtelen volt megérteni az elmúlt öt éjszaka kínszenvedéseit. A köpőcsésze fölé hajolva, izzadva, lihegve kigombolta a zubbonyát, és tapogatózva keresgélte a zsebkendőt a nadrágja zsebében. A fogorvos adott neki egy tiszta rongyot. — Törölje le a könnyeit — mondta. A polgármester letörölte. Remegett. Amíg a fogorvos kezet mosott, ő a lyukas mennyezetet és a mennyezeten függő poros, póktojásokkal meg döglött bogarakkal teli pókhálót nézte. A fogorvos a kezét szárogatva visszajött. „Feküdjön le — mondta —, és sós vízzel öblögesse.“ A polgármester felállt, hanyagul tisztelegve elköszönt, és a lábait nyújtogatva az ajtóhoz ment, be sem gombolva a zubbonyát. — Majd küldje át a számlát — mondta. — .Magának vagy a községházának? A polgármester nem nézett rá. Becsukta az ajtót, és a dróthálón keresztül mondta: — Egykutya. NAGY MÁTYÁS fordítása
