Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-06-10 / 23. szám
ÚJ szó A DESTRUKCIÓ OTTHONTALANSÁGA „Az új arcú magyarsághoz gét, melytől mi sem volt távo- nagy út volt. Bár vont magához labb a történelmi materializmus Ady, Szabó, Bartók, Móricz, eszmerendszerénél, a társadanép-gond s éles hegyi lég“ — lom osztályszempontú szemléleténél. A faji kizárólagosságot így jelölte meg emlékező hirdette, a totalitarizmus szélsőversében Győry Dezső a húszas séges elméletét és gyakorlatát évek második felében felnövek- a szocializmus jelszavait hanvő csehszlovákiai magyar ifjú- goztatva. Ezért lehetett megtéság eszméltető forrásait. S va- vesztő. Ideig-óráig az egész malóban, Ady és Móricz mellett gyár közgondolkodást befolyáSzabó Dezső neve és műve soló tényező. Politikai vargabevisszhangzott a legélénkebben tűi, látványos pálfordulásai, beaz útjukat és céljukat kereső tegessé fokozódó öntömjénezéfiatalok körében. Leginkább pa- se, de főként eszméinek és műrasztimádata fogta meg eleinte vészetének ellentmondásai azonképzeletüket, az ő igéivel indul- ban még legkitartóbb híveit is tak folklórmentő útjukra azok ellene hangolták. A csehszlováa főiskolások, akiik nem sokkal kiai magyar fiatalok legjobbjai később a Sarló mozgalmat ki- is csakhamar elfordultak egybontakoztntják. Ekkor még sza- kori ihletőjüktől. Nemcsak vainak lelkesítő pátosza és mi- azok, akiknek az útja a Sarlótól tikus töltése hatott rájuk: a munkásosztályhoz és a párt„Menjetek a magyar falvakba. hoz vezetett. De minden haladó Járjatok szét a magyar paraszt gondolkodású fiatal, különösen között. Éljétek mindennapját, a harmincas években, a fasizbeszéljétek beszédét, figyeljétek mus térhódításának idején, mimeg élete minden rezdületét. kor Szabó Dezső híveiből a hitSzívjátok tele tüdőtöket a lel- lerizmus szálláscsinálóí lettek, kével. Hogy bennetek legyen a Tagadhatatlan azonban, hogy magyar paraszt, mint a kenyér ellentmondásos életműve két és hús az erős testben, mint az irányban hatott. Sokakat indíerö a friss növényben... Me- tott el a helyes politikai tájékörüljetek vissza a faluba, mint zódás útján, de akik nem bíregy megtisztító, erőt adó ősi tak kiszakadni bűvköréből, óhaforrásba, hogy új értelmű új tatlanul a szélső jobboldal felé igék fakadjanak a magyar aj- sodródtak. Szabó Dezső már a kakon...“ Nem vették észre, húszas évek közepétől harcolt hogy az útmutató „szózatból“ a német befolyás ellen, s így hiányzik minden társadalmi állhatott elő az a paradox helyrealitás, nyoma sincs benne a zet, hogy a magyar hitleristák falu szociális helyzetére tett ellen harcolva a saját tanítváutalásnak. A népköltészet kin- nyaival találta magát szemben, cseit kereső fiatalok a falu szó- Ezért lett sorsa a teljes emberi ciál'is .nyomorára, a falusi em- és művészi elszigetelődés. A húber testi és lelki elmaradottsá- szas évek elejétől magános gára döbbentek, s a romantikus farkasként harcolt vélt vagy vavomzódást felváltotta hamarosan lódi ellenségei ellen. Igazi baa legteljesebb emberi szolidan- ráti köre nem volt, fanatikus tás. Így járulhatott Szabó Dezső hívek és ádáz ellenségek vették olyan erők felszabadításához, körül. A Nyugat berkeiből inamelyek a csehszlovákiai ma- dúlt, de Ady sohasem vonta gyár ifjúság legjobbjait elindí- szőkébb baráti körébe, Móricz tották a politikai radikalizáló- Zsigmonddal nem került szóródás útján. sabb kapcsolatba; a népi írók Már ez a kapcsolat is indo- sem vallották vezérüknek. Szekolná életművének felidézését repe a folytonos, minden irányú születésének századik évfordu- destrukció volt, osztályrésze a lóján. Hatása azonban jóval bo- destrukció otthontalansága. nyolultabb, szerteágazóbb volt. Nem mindennapi hatásának Ma már nehezen hihető, hogy titka némely sajátosságában és milyen sokan olvasták szépiro- kivételes írói képességeiben rejdalmi műveit, tanulmányait, az Ük. Első novelláival akkor jeelleníorradalmi Magyarország lentkezett, miikor Európa-szerte körülményeit ostorozó pubiicisz- az expresszionizmus volt a ditikáját. Kevesen tudták csak ki- vatos formanyelv. Írásai e stívonni magukat lényének és mű- lusirány a magyar irodalomvének szuggesztivitása alól. ban. Sajátos egyéni stílusa, a Ádáz harcot vívott a feudaliz- Viktor Hugo-i stílusromantikába mus maradványai ellen, támad- oltott, expresszionizmus, Az elta a földbirtokosságot, ostoroz- sodort falu (1919) című regéta a burzsoáziát, türelmetlen nyében manifesztálódott előkövetelője volt a társadalmi szőr. Ebben a műben bontakomegújhodásnak. Csak az elmé- zott ki parasztmitológiája és lyültebb kritika, az elfogulatlan sajátos élet- és világszemlélete szemlélet fedezte fel műve el- teljes szélességében. Soha relentmondásosságát. A megté- gúny a magyar irodalomban vesztő frazeológia, a szemfény- hozzá hasonló sikert nem aravesztő stílus eltakarta ideoló- tott. Ennek kiváltó okai igen giája alapvető reakciós lénye- össszetettek. A háborút és a forradalmak bukását követő bonyolult társadalmi-politikai-lé- lektani helyzet kedvezett Szabó Dezső sodró lendületű stílusban megtestesülő eszméinek. A regény mondanivalója egyértelműen reakciós: a magyar „faj“ két fő ellensége — a kapitalizmus és a szocializmus. Minden társadalmi problémáért, a nyomorért stb. a magyarságra telepedett idegen fajok felelősek. A magyar nemzet (melyet Szabó Dezső kizárólagosan a parasztsággal azonosít) elpusztítására szövetkeztek az ország urai! a németek és a zsidók stb. Hosz- szú időn át befolyásolta vele a magyar közgondolkodást, főként az egyetemi ifjúságot, akikből a harmincas évek értelmiségének zöme verbuválódott. Óriási személyes felelősség terheli az írót a magyar szellemi élet jobboldali orientációjáért. A húszas évek elején az ellenforradalmi rendszer legnagyobb hatású propagálója volt. Mikor azonban látta, hogy a hatalomban nem részesül, minden írói erejét és szarkasztikus tehetséget a Horthy-rendszer le járatására összpontosította. A fehér kurzus döbbenetes hatású bírálója, karikírozója lett. Gyilkos erejű szatírákban, pamfle- tekbén állítja pellengérre a hatalom birtokosait, a társadalom fonákságait. Egyik legjellemzőbb kifejezője ennek a Segítség! (1925) című regény. A mű koncepcióját személyes indulatoktól fűtött víziók alakítják, lényegében pamfletszerű kulcsregény, amelyben a húszas évek közéleti figurái jelennek meg a vitriolos gúny torzító tükrében. A neki kedvesek eszményi alakokban, az ellenfelei végletekig karikírozva. Két ellentétes ábrázoló módszert vegyít, a szatírát és a szentimeintalizmust. A kurzus urait kegyetlen, de találó torzképben, önmagát szirupos érzelgősséggel, eszményien felnagyítva ábrázolja. Két alakban is megjelenik. Baczó Mózes költő és Boór Bálint szobrász- művész sorsában a meg nem értett zsenik tragikumát rajzolja az ellenforadalmi Magyarország körülményei között. Igazán maradandó szépirodalmi alkotása tulajdonképpen csak két kisregény: Feltámadás Makucskán (1932) és A kötél legendája (1932). Ezekben sikerül, ha csak átmenetileg is, megszabadulnia legkiütközőbb hibáitól, főként narcizmusától, és sikerült a két háború közötti időszak hatásos és hiteles szatíráját megalkotnia. A mai olvasó jórészt érthetetlenül áll az író egykori sikere előtt, számára Szabó Dezső művei csaknem olvashatatlanok. Zsúfolt nyelve, mondatainak nyüzsgő mozgalmassága, frappáns asszociációs technikája jelentősen hozzájárult a század első harmada magyar prózájának felszabadításához, útkereséséhez, de túlcsigázottsága, modorossága, túlzottan öblös zeng- zetessége, túlzsúfolt jelző- és asszociációs rendszere annyira a tízes-húszas éveinek kordivatjához kötik, hogy a ma olvasója aligha érezheti egykori varázsát. Irodalmi esszéinek logikája, félelmetes vitakészsége, csillogó ötletgazdagsága még ma is magával ragad, kései politikai pamfletjeinek gyilkos szóözöne elkápráztat, de a legnagyobb horderejűnek, életműve szilárd csúcsainak szánt szép- irodalmi művei szinte élvezhetetlenek. Emberi és írói zsákutca volt a pályája — ahogy azt a marxista magyar irodalomtudomány meggyőzően kimutatta —, intő példája annak, hogy a legszebb művészi adottságok, a legfinomabb tehetség értékei is elhamvadhatnak egy megalomániás indulat, torzult világszemlélet pusztító tüzén. Robert Merle: MESTERSÉGEM A HAUL A mikor tizenhat esztendővel ezelőtt először került a kezembe Robert Merle könyve, még minden visszapillantás a háborúra, a haláltáborokra, gyötrelmes emlékeket ébresztelt. Túl közeli volt minden veszteség, és Merle regénye óhatatlanul feltépte a lassan behegedő sebeket. A z önéletrajzi formában irt regény története egy esztendővel az első világháború előtt kezdődik. A lélektelenül hitbuzgó apa — Párizsban elkövetett házasságtörése vezekléséül — Rudolftól, tizenhárom esztendős fiától azt követeli, hogy vá- lalja a papi hivatást. A születése óta állandó fegyelmezés alatt élő kamasz talán csak ezt az egyetlen parancsot nem teljesíti. Amikor a gyenge egészségű, bigott apa 1914 májusában meghal, Franz bácsi veszi át a fegyelmező szerepét. Rudolfnak ekkor sikerül némi hazugságok árán, katonaköteles kora előtt, egyenruhát öltenie. Pattogó parancsok teljesítőjévé válik, vakon engedelmeskedik, sohasem kérdve magától, van-e értelme a parancsoknak. Indulatok nélkül, lélektelenül öl és ölet: valahol a keleti fronton, Damaszkusz közelében részt vesz egy egész falu lakóinak kiirtásában, s amikor kiderül, hogy tévedés történt, egy csepp bűntudatot nem érez, hogy ártatlanok kivégzésében segédkezett. Az ő lelkiismerete tiszta, hiszen csak parancsnak tett eleget. Élete további során ez a kételyt nem ismerő alávetés jellemzi minden tettét. Merle nem filozofál, nem fűz kommentárokat az énformában elmondottakhoz, elegendőnek bizonyul a feltétlen engedelmeskedés fényeinek leírása, amely tisztán megadja a nácizmus okozta erkölcsi elnyomorodás kórképét. L eszerelése után Rudolf Lang munkaszerszá mait hamar sutba vágja és egy szabadcsapathoz csatlakozva újra fegyvert fog a kezébe. A Ross- bach-különítmény tagjaként társaival falvakat perzsel fel, tanyákat fosztogat, nem tesz különbséget civilek, katonák, férfiak és gyermekek közt. Aki lett származású, arra halál vár. Szellemi táp láléka a Völkischer Beobachter, s mint Hitler odaadó híve, a SA sorába lép. Gyilkosságba keveredve börtönbe kerül, tíz évre ítélik el, de büntetése felét kitöltve, amnesztiát kap. Dachauból kiszabadulva egy pomerániai birtokon lovakat nevel, majd mint afféle bérlő, gazdája, a „Her Oberst“ parancsára megnősül. Elsie igazi, hozzá Illő német leány, szereti, ám alig vált szót vele, a Bund és a lovak jobban betöltik életét. Szívvel-Iélekkel szolgálva a nácipártot, megismeri Himmlert, a Birodalmi vezetőt, aki Hauptsturmführerré lépteti elő és amikor a nácik megtámadják Lengyelországot, Himmler nem engedi kimenni a frontra az önként jelentkezőt, mert fontosabb szerepre tartja alkalmasnak. Treblinka napi „teljesítménye“ elérte az ötszáz főt. Auschwitznak az előírás szerint háromezerre kel! növelnie a számot. Himmler a kipróbált Lángot szemeli ki népirtó parancsa végrehajtására. Merle találóan a Reichsführer szájába adja a fajirtás szükségszerűségét indokoló okot: „Vagy mi irtjuk ki mind a zsidókat, vayy ök végeznek velünk.“ A tömegirtásra berendezett tábor SS-tísztikará- ban egyetlen emberséges tiszt akad, SS-Obersturm- führer Setzler. Lángnak egy alig kétsoros levélben jelenti be: „Megölöm magam, mert nem tudom tovább elviselni ezt az undrftó égett-hús szagot.“ M i okozza Rudolf Lang jellemének embertelen eltorzulását? Csak önmaga lenne bűnös? Nem! Lang csupán jelképe a szolgalelkü elbódítot- taknak. Benne összpontosulnak az őrületbe csapó elfajzottságnak, a szenvtelen embertelenségnek jelei. A nürnbergi perben a bíró kérdésére, szemrebbenés nélkül feleli: „Ha parancsot kapnék, ugyanúgy cselekednék.“ De jóval a per előtt, .Elsie, a felesége teszi fel a halálos golyónál kíméletlenebb kérdést: „Ha azt a parancsot kapnád, hogy lődd agyon a kis Franzot, megtennéd?“ És Rudolf Lang, ez a megrögzött gonosztevő, meglátva a felesége szemében fellángoló gyűlöletet, némi döbbent hallgatás után, kimondja, mintha ekkor is parancsra felelne: — Természetesen. Nincs helye a kimagyarázkodásnak, de nem is lehet. Mintha ezt valamennyi vádlott nevében az elfajzott nácizmusnak egyik tébolyodottságában is épelméjű híve mondaná, aki a vádlottak padján ülve nem érti, miért tartják bűnösnek, hiszen ő csak engedelmeskedett, felettesei parancsának tett eleget. A budapesti Európa Könyvkiadó az elmúlt esztendő végén Gera György kiváló fordításában es teljességet éreztető Utószavával 151 000 példányban jelentette meg Merle regényének ötödik kiadását A világirodalom remekei sorozatában. A magas példányszám is beszédesn bizonyítja a könyv máig érő tanulságát: A háborús bűnök nem évülhetnek el! EGRI VIKTOR Makovic* Ferenc felvétele SZEBERÉNYI ZOLTÁN
