Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-06-10 / 23. szám
'r Nálunk mind kevesebb az olyan ember, aki életében legalább egyszer — sok százezren több ízben is — ne vett volna részt szakszervezeti ü dőlésen. Így van ez annak ellenére, hogy az erőmerítésnek, a pihenésnek ez a formája bizonyos kiválasztásra épül, vagyis előnyben részesülnek azok, akik munkahelyi feladataikat megelégedésre látják el és a társadalmi tevékenységtől sem viszolyognak. A keretek azonban szüntelenül és folyamatosan tágulnak, és így gyarapodik azok száma, — akik — egymaguk vagy családjukkal együtt — hazánk legszebb tájain, többnyire korszerű üdülőkben és szinte ingyen tölthetnek el egy vagy két hetet, télen és nyáron egyaránt. Állításunkat tényekkel kívántuk alátámasztani, és ezért ellátogattunk Bratislavába a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom Szlovákiai Üdültetési I gazgatóságára. Itt LADISLAV HERDA osztályvezetőt faggattuk a tavalyi szakszervezeti üdültetés eredményeiről, a problémákról és az idei esztendő, valamint a közeljövő terveiről, elképzeléseiről. igazgatóság közvetlen hatáskörébe 19 szlovákiai szakszervezeti üdülő tartozik, 2487 ággyal. Más szavakkal, ez annyit jelent, hogy például ebben az évben, szebbnél szebb környezetben, több mint nyolcvanezren „válthatják be“ az ország minden részéből — ebből mintegy huszonkilencezren Szlovákiából — szakszervezeti beutalójukat tesfet- lelket istápoló élményekké. Ennek az intézménynek munkakörébe tartozik az is, hogy biztosítsa az SZSZK szakszervezeti tagjainak üdülését az egész ország területén, összesen mintegy 110 üdülőben. Ezeknek 15 ezer férőhelye évente 430 ezer üdülési alkalomnak felel meg. S ha ebhez hozzátesszük, hogy ma már mintegy hetvenezer szákszervezeti tag külföldön is üdülhet, akkor megállapíthatjuk: nem kiváltságosak, hanem félmillió ember részesül ebben a — nevezzük így — juttatásban évről évre. Márpedig ez nem kevés ... Tervszerű fejlesztés A számok kifejezően tanúskodnak róla, hogy az FSZM lépésről lépésre tervszerűen megvalósítja a Szakszervezetek Központi Tanácsa és a Szakszervezetek Szlovákiai Tanácsa 1973. évi határozatát. Ez feladatul adta, hogy 1980-ig 12,5 ezerről 16 ezerre gyarapítsák a szakszervezeti üdülőkben a férőhelyek és az 1973. évi 350 ezerről 500 ezerre a résztvevők számát. — Eredményeink és a kilátások is arra vallanak, hogy ennek a feladatnak még ez év végéig hiánytalanul eleget teszünk, sőt túlteljesítjük — hangsúlyozta Herda elvtárs. Jelentősen bővült az üdülők üzemelési ideje, amely Szlovákiában átlagosan magába foglalja az év napjainak 87 százalékát. A téli—tavaszi, egyhetes üdültetések idénye már december 22-e körül kezdődik és április 20-ig tart. A nyári—őszi szezon pedig május 6-tól december 10-ig, miközben egészen október végéig kéthetesek, azon túl pedig egyhetesek a turnusok. Többségünk ezt ugyan tudja, de azért hadd említsük meg a kevésbé tájékozottaknak, hogy az egyhetes beutaló szakszervezeti üzemi bizottságok számára megállapított ára — az idénytől függően — 210—280 korona, amelynek a szakszervezeti tag általában csak a felét fizeti, sőt indokolt esetben még ennyit sem. A kéthetes szakszervezeti üdülés ára ennek az összegnek a duplája. Milyen az elosztás módja? — Elsősorban a két nemzeti köztársaság szakszervezeti tagsága létszámának aránya a mérvadó — válaszolja kérdésünkre Herda elvtárs. — Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy a szlovákiai szakszervezeti tagok rendelkezésére áll az összes hazai és külföldi beutalók 28,7 százaléka. Az illetékes szakszervezeti szervek az^ ún. első körben az üzemi szak- szervezeti bizottságoknak — megint csak a tagság arányában, bizonyos helyi, valamint idény szerinti elosztásban — felajánlják az üdülési beutalók kínálatát. Problémáink egyike, hogy ebben az első körben — a CSSZK-tól eltérően — az üzemi bizottságok nálunk eléggé válogatósak. Főleg az ún. mazsolát, az amúgy is nagyon megterhelt főidényre szóló beutalókat rendelik meg. Így azután következik a kínálat második menete és rendszerint a továbbiak is. Ekkor az üzemi bizottságoknak már felkínáljuk a rendelkezésre álló összes lehetőséget. Szeretném hangsúlyozni, jó lenne elérni olyan állapotot, hogy főleg azok, akiknek nincs családjuk, ne csak a nyárra vagy egy-két téli hónapra tartsanak igényt, mert ez megoldhatatlan számunkra. A külföld sem ábránd — Tájékoztathatna arról is, hogy milyenek a lehetőségek a külföldi szakszervezeti üdülést illetően? — Természetesen. Mint mondottam, már ez idén hozzávetőleg hetvenezren vesznek részt — országosan — ebben az üdültetési formában. Vannak úgynevezett csereüdültetéseink, például főleg a Szovjetunióval, Magyarországgal és a Német Demokratikus Köztársasággal. Kevesebb Lengyelországgal és Bulgáriával. Ugyanakkor egyoldalúan elég sok szak- szervezeti tagot küldhetünk elsősorban Bulgáriába, de Romániába és Jugoszláviába is. Ezt kiegészítik a Druzba nevű szakszervezeti hajóval tett dunai utak, ez idén csak Magyarországra. S évente mintegy kétezren kijutnak Olaszországba is. — Számot adhat új formák alkalmazásáról? — Van ilyesmi is. Megemlíthetem azt, hogy sikeresen kötünk szerződéseket az üdülőkkel rendelkező egyes üzemekkel, s bérbe vesszük szabad kapacitásukat. Ez is évente hozzávetőleg 15—16 ezer alkalom. Sikerként könyvelhetjük el, hogy immár harmadik esztendeje — a Munka- és Szociálisügyi Minisztériummal karöltve — biztosítjuk a már nyugdíjas szakszervezeti tagok üdülését. Tavaly csak Szlovákiából több mint háromezren éltek ezzel a lehetőséggel. A színvonalra is gondolnak — Tudjuk, a számok gyakran önmagukban is beszélnek, de a vitathatatlan és — tegyük hozzá — kívánatos mennyiségi fejlődésen túl mi a véleménye a szakszervezeti üdültetés minőségi vonatkozásairól? Ez is lépést tart a fejlődéssel? — A lépéstartás nem könnyű. Ennek bizonyítására egyetlen adatot említek meg. Az elmúlt tíz esztendőben a hazai és a külföldi szakszervezeti üdüléseken nagyjából a kétszeresére növekedett a szlovákiai résztvevők száma. Természetesen ez a rohamos fejlődés bizonyos nehézségekkel is jár. Egyes üdülőkben betöltetlen a személyi állomány. Főleg felszolgálók, konyhai segéderők, szobaasszonyok hiá nyoznak. A fizetés és a munkabeosztás ugyanis nem eléggé vonzó. Részben úgy segítünk a helyzeten, hogy már negyedik éve mi magunk képezzük szakmunkás-utánpótlásunkat, főleg a fiatal szakácsokat és felszolgálókat. Ezen túlmenően azonban nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy az üdülői szolgáltatások általában színvonalasak, az elszállásolás és az ellátás jó. — Meggyőződésünk szerint ezt eredményesen teszik. Olvasóinkat bizonyára érdekelni fogja még az, hogy ez idén Szlovákiában hogyan bővül üdülői hálózatuk? — Csak néhány alapvető tényre hivatkozom. Vi- láhírű fürdővárosunkban, Piesfanyban még ebben az esztendőben elkészül a mintegy kétszáz férőhelyes, Erantisek Zupkáról, a szakszervezet volt kimagasló tisztségviselőjéről elnevezett új üdülő. Hasonló lesz a kapuit szintén még ez idén nyitó Bánik üdülő a Csorba-tónál. Az építkezés előrehaladott szakaszánál tartanak Strbán, Matliaren, a Chopok alatti Jas- nán, továbbá Tatranská Lomnicán és Gyügyön. Van tehát minek örülnünk ... GALY IVAN Klement Gottwald Állami Díjas mérnök Antonín Zápotocky, hazánk második munkáselnöke évtizedekkel ezelőtt elhangzott beszédében így figyelmeztetett: „A tudományos dolgozók, kutatók munkája csakis akkor válik hasznára társadalmunknak, ha annak eredményei a gyakorlata életben minél előbb érvényesülnek.“ LELKESEDÉSSEL TÜRELEMMEL Ezt igazolja a sviti Műszáikutató Intézet dolgozóinak a hurkolt polipropilén műszál fejlesztésében és termelésében elért sikere. Lényege: megszűnt a propilén-műszál behozatala. Ehhez azt is tudni ikell, hogy' a szőnyegek és egyéb lakástextíliák iránti növekvő kereslet következtében a gyártáshoz szükséges alapanyag túlnyomó többségét eddig importból szereztük be. A sikerek elérésében nagy része van a sviti Műszálkutató Intézet négy dolgozójának: fán Kováé, Miroslav Vrana, Ivan Diaőík és Jozef LiSiak mérnöknek, akiknek május elseje alkalmából a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke a Klement Gottwald Állami Díjat adományozta. A sviti /Műszálkutató Intézetbe érve Jozef Lisiak mérnököt kerestük. Dolgozószobájában, a rajztábla mellett nem találtuk. Az intézet igazgatóhelyettesétől, Miroslav Vrana mérnöktől megtudtuk távollétének okát. — A mi intézetünkben nem hagyományos kutató tevékenység folyik. Itt kezdődik, ezekben az irodákban, a rajztábláknál és a termelőüzemekben, a gépek kezelésének oktatásával ér véget, jozefet az üzemben találhatják meg, hiszen a magasfeszültségű elektrotechnikai csoportunk vezetőjének igen sokrétű, felelősségteljes munkája van a kifejlesztett gépek üzembe helyezésének idején. Míg az igazgatóhelyettessel beszélgettünk — akinek gratuláltunk a magas kitüntetéshez — megkeresték Lisiak mérnököt. Sötét munkaköpenyében sietett felénk. Bemutatkozásunk után neki is gratuláltunk a megtisztelő címhez. — Köszönöm — mondta szerényen —, de mindez nemcsak az én érdemem. Én csupán az elektrotechnikai számításokat végeztem az általunk kifejlesztett és kivitelezett műszál- gyártó géppel kapcsolatban. Előállításához nagyon sok szakember, egy nagy munkaközösség tudása, segítsége kellett. — Ne szerénykedj —- szólt közbe Vrana igazgatóhelyettes. — Inkább mondd el, hogy a mai korszerű gépek több mint egyharmadánál éppen az elektrotechnikára van szükség. Ez pedig a te szakod — hangsúlyozta mosolyogva. — Hiszen munkatársaiddal kitartóan azon fáradoztatok, hogy csökkenthessük a műszálgyártás energiaigényességét. Jozef Lisiak mérnök a kutatómunkáról, eredményességének lehetőségeiről beszélt. — A mi esetünkben az elképzelések megvalósítása időszakában igen sok szakember együttműködésére van szükség. Ha másképp nem, eszmecsere formájában. Érdekes, izgalmas a mi munkánk. Az energia, illetve a fonalanyag megtakarításának több módját ismerjük már. Folyamatosan — lehetőleg minél gyorsabban — alkalmazzuk ezeket a gyakorlatban is. De kapkodni, megfontolatlanul cselekedni nem lehet. Ezzel nagyobb kárt okoznánk, mint hasznot. A kutatómunka igen nagy türelmet követel. A rövid beszélgetés folyamán újból megerősödött bennünk az a meggyőződés, hogy a kutatómunka nehéz és felelősségteljes feladat. Ezen a munkaszakaszon nehezen tud érvényessülni az, aki a fizetésért vállal munkát és kutatófeladatot. Lelkesedés, áldozatkészség és igen nagy türelem nélkül nem lehet kutatómunkát végezni. A sviti Műszál'kutató Intézetben sokan rendelkeznek ezekkel a tulajdonságokkal, köztük az egyik Klement Gottwald díjas, Jozef LiSiak mérnök is. KULIK GELLERT 1979. VI. 10. ÚJ SZÓ IM S HADSEREG * SZAKSZERVEZEH ÜDÜLÉSÉN Egy a sok közül — a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom Urán üdülője Tatranská Lomnicán Jozef Liiiak mérnök (Zitüansky felvétele)
