Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-06-10 / 23. szám

— II

U

Jó szervező munka, összefogás = kerületi elsőség

Adamcsek Dezsővel, a vnb műszaki és építési osztályának vezetőjével járjuk a várost. Miközben beszél, gondterhelt arccal nézi az autók által felkavart porfelhőt. Nemrég fejezték be a csatorna- és a vízvezeték-hálózat építését és új aszfaltszőnyeg kellene az utakra. Némi gondolkodás után úgy határoz: először az új bölcsődét nézzük meg. Elhaladunk három épülő 12 lakásos ház mellett, amelyek az itteni kisebb üzemek dolgozói részére készülnek. Amint az osztályvezető megjegyzi, néhány ilyen lakásra a vnb-nek is nagy szüksége volna. Komor arca azonban .felderül, amikor az egyik udvarba betérünk.

— Ez volt a régi bölcsődénk. Mostoha körülmények között 35 gyereket tudtunk elhelyezni. Mos: ezt tatarozzuk és korszerűsítjük.

— S az új bölcsőde? — nézek körül.

— Ott van az udvar alsó részén. Közel 50 gyereknek ad otthont. Hat hónappal a határidő előtt készült el.

Zlatica Kováé óvá, a bölcsőde vezetője nem fukarkodik a dicsérettel. Megmutatja birodalmát, elújságolja, hogy a régi és az új épületet fedett folyosó köti majd össze. Csupán azt kifogásolja, hogy a tereprendezés még nem fejeződött be. Szóvá teszi azt is, hogy további bölcsődére is szükség lenne, mivel a városban még mintegy 90 gyermek vár elhelyezésre

Továbbindulunk a közelmúltban elkészült, a járás határán túl is sokat emlegetett rendelőintézethez. Ha előre nem mondják, el sem hinném, hogy mint a bölcsőde, ez is társadalmi munkával épült.

— Hogyan szánták rá magukat ilyen nagy építkezésre? — kíváncsiskodom.

— Dr. Vojteoh Bélák a kórház és rendelőintézet igazgatója az egyik nyilvános gyűlésen vetette fel a gondolatot. Akadtak ellenzői, de sokan támogatták javaslatát. A vnb és a városi pártbizottság is magáévá tette a gondolatot. Bekerült a választási programba — tájékoztat készséggel Ján Kohout, a kórház gondnoka.

Természetesen a dolog nem volt ilyen egyszerű, mivel a rendelőintézet az egész környék lakosai számára épült. Éppen ezért összehívták a környező ipari és mezőgazdasági üzemek vezetőit, megbeszélték az együttműködést és a segítség módját. Mindenki támogatta a tervet. Jó néhány ember éjt nappalá téve szervezte, irányította a munkákat. Az üzemek, a szövetkezetek állták szavukat. Az oroszkai (Pohronské Ruskov) szövetkezet egy hónapon keresztül naponta 6000 téglát szállított az építkezésre, a farnadi pedig több mint 300 köbméter homokot, illetve kavicsot, és mindezt természetesen ingyen. Sztreda László, a farnadi szövetkezet főkönyvelője erről igy vélekedik:

— Magunknak építettük. Miért is sajnáltuk volna azt a többlet- munkát. Ha erre járok, mindig büszkeség tölt el, s nemcsak engem, hanem másokat is.

Mire dr. Vojtech Bélák végzett a vizittel, megérkezett Michal Lipovsky, a városi nemzeti bizottság elnöke is. Most már négyesben folytatjuk a beszélgetést.

A város 1973-ban elfogadott

címere

— A régi rendelőintézet a kórház területén volt, s bizony nem volt a legkorszerűbb. Az újban a három körzeti orvosi rendelőn kívül többek között bel- és reuma-, nőgyógyászati, szemészeti-, ideg-, bőr-, gége- és gyermekgyógyászati rendelő van. Itt kapott helyet a fogászat is — újságolja az igazgató nem kis büszkeséggel. — Ezt az építkezést is határidő előtt fejeztük be. Környékén egyetlen fát sem vágtunk ki. Egyébként az építkezésen csupán a kórház dolgozói mintegy 15 ezer órát dolgoztak társadalmi munkában.

Az idő gyorsan múlik, de a kórház igazgatója nem enged el bennünket, míg szét nem nézünk az új létesítményben. Dr. Paksi Zoltán rendelőjébe nyitunk be. Külön helyiség a nővér, külön az orvos részére. így van ez a nőgyógyásznál is. A váróterem tágas, kényelmes. A gyermekorvosi rendelő bejáratának falát Mázán József oroszkai szobrászművész gyermekplasztikája és rajzai díszítik. Érdemes megemlíteni, hogy csaknem ingyen készítette.

A városnézés során utunk a magyar tanítási nyelvű iskola mellett vezet el. Néhány percre megállunk Nyustyin Ferencnél, a városi pártbizottság elnökénél. Éppen órája volt, de annyit mégis sikerült megtudnunk tőle, hogy a városi pártbizottság minden támogatást megadott a nemzeti bizottságnak, hogy tagjait a társadalmi munka terén a személyi példamutatásra ösztönözze. Üléseiken évente legalább kétszer foglalkoztak a Z-akcióval.

Az iskola mellett kísérőm, a város fejlődését jól ismerő Adam- csek elvtárs, újra egy építkezésre vezet. Elújságolja, hogy faelemekből tornaterem épül. Jobbra tőle az iskolai étterem, amelyben naponta több mint 800 ebédet készítenek majd. Mindkettő társa3almi munkában épül, átadási határideje 1981, de megvan a feltétele annak, hogy mint az előbbi építkezéseknél, itt is határidő előtt befejezik a munkálatokat.

— Az eredeti tervet módosítottuk. Kicsi a rendelkezésünkre álló terület, ezért úgy határoztunk, hogy az iskolai étteremre ráépítünk egy emeletet, s ott hattantermes napközi otthont rendezünk be. Egyébként ezzel az építkezéssel már túl is teljesítjük a választási programot.

Amikor újra találkozunk Lipovsky elvtárssal, a vnb elnökével, és elmondom, amit hallottam, helyeslőén bólogat, majd ezt mondja:

— Az iskolai étterem és a napközi otthon építését a ravatalozó építésével cseréltük fel. Ügy döntöttünk, hogy ez a fontosabb, de lesz ravatalozónk is, ha a körülmények engedik, még ebben a megbízatási időszakban. Egyébként jövőre műjégpálya építését is megkezdjük.

Hogy Zselizen sem élnek problémamentesen, azt a társadalmi munkában felépített korszerű strandfürdő is bizonyítja. Két kutat fúrtak, amelyeknek meleg vizet kellett volna adniuk. A víz a felszínre érve azonban csupán 19 fokos. Ez pedig nem alkalmas fürdésre. A szakemberek szerint mélyebb furatra lenne szükség, ehhez azonban pénz és a felsőbb szervek jóváhagyása kell. Mintegy 1,5 millió koronáról van szó. Az illetékeseknek újból napirendre kellene tűzniük ezt a kérdést annál is inkább, mivel a tolmács! (Tlmace) gyár Zselizen üzemrészleget épít, amely, ha elkészül, mégpedig rövidesen, 800—1200 embert foglalkoztat majd.

— Lesz tehát üzemünk is, csak azt nem tudom, hogy a gyári munkások hol fognak lakni — bosszankodik az elnök. — A tervek szerint az 503 lakásos lakótelep építését már meg kellett volna kezdeni, de a kivitelező halogatja. Pedig a nemzeti bizottságon közel 400 lakáskérvényt tartanak nyilván. A lehetőségeink szerint igyekszünk a magánépítkezést elősegíteni.

Áthaladunk a SOhubert-parkon, amelynek színpadán évente megrendezik a CSEMADOK országos népművészeti fesztiválját. Szomszédságában a műszaki szolgáltatóvállalat önerőből felépült székházában Csenky Dezső igazgató fogad. Többek között ők gondoskodnak a város csinosításáról. Tavaly például 25 000 virágot, 5000 rózsát és 3800 díszbokrot ültettek ki. Mindezek mellett 34 hektár zöldterületről gondoskodnak. S hogy jól dolgoznak, ez azt bizonyítja, hogy a járás négy testvérüzeme közötti versenyben ebben az ötéves tervidőszakban mindig az első helyen végeztek.

Amikor az igazgatótól elbúcsúzunk és a városi nemzeti bizottság felé tartunk, azon gondolkodom, hogy kik is szereztek érdemet abban, hogy Zseliz (jelenleg 7000 lakosa van) a nemzeti bizottságok versenyében a nyugatszlovákiai kerületben az első helyen végzett, amiért elismerő oklevelet és 100 000 korona pénzjutalmat is kapott.

Nehéz neveket említeni. A képviselők, a lakosok, a diákok egyaránt helytálltak, éppúgy, mint a város területén levő kis üzemek dolgozói. Bárhogy összegezem is a dolgokat, oda lyukadok ki, hogy a jó szervező munka és az összefogás nélkül nem jutottak volna el idáig.

NEMETH JANOS

ACÉLÓRIÁSOKAT

IRÁNYÍTANAK

A keleti katonai körzet egyik harckocsivezető iskolájában az újoncokra az első hónapokban kemény munka várt. Először az alapvető tudni valókkal ismerkedtek, megtanultak menetelni, köszönteni, megismerték a harckocsi történetét és a vezetés alapjait, s most megkezdődött az igényesebb, bonyolultabb kiképzés. Ahhoz, hogy az aoélóriásokat irányítani tudják, sokat meg kell tanulniuk. így például ismerniük kell a ko esi méreteit, dinamikai tulajdonságait, meg keil tanulniuk vezetését a legkülönbözőbb feltételek között — gépkocsioszlopokban, különböző terepeken és időjárási viszonyok között. Milyen vezető lenne azonban az, aki nem ismerné 'közelebbről „acélbarátját“? Ezért a vezetéssel párhuzamosan folyik a műszaki felkészítés.

Egy napig én is részt vettem az egység kiképzésében. Minden foglalkozás más célt szolgált, de valamilyen módon mindegyik érdekes volt. A katonák megismerkedtek a motorral, a harckocsi elektromos berendezéseivel, majd gyakorlati munka következett az alvázon.

A tanítás korszerűen felszerelt tantermekben folyt. A tanulók szorgalmasan jegyzeteltek, hogy a lehető legtöbbet megjegyezzék a tananyagból.

Az iskola parancsnokával végigmentünk a folyosón. Az egyik ajtó mögül motorzúgás hallat, szott. Beléptünk. A táblán műszaki rajz, a falakon különböző színes ábrák. A tanulók előtt egy ügyes akkumulátormodell, mellette egy igazi ak kumulátor, mögötte pedig egy harckocsi kereszt metszete — ennek motorja működött.

— Tekintsük meg a többi tantermet is — javasolta a parancsnok.

A következő teremben az instruktor hat figyelmesen hallgató katonának a harckocsi tűz oltó berendezésének technológiáját magyarázza. Egyenként kipróbálják a berendezés működését.

— Pulgrek katona! Végezze el a harckocsi rajt előtti műszaki ellenőrzését! — hangzott a parancs.

Határozott „Értettem" után a katora teliesfi i a feladatot. Szépen, folyamatosan elmagyarázza a egész eljárást. Az instruktor tekintete elárulja, hogy elégedett a tanítványával.

Ml is örülünk a kiváló feleletének, majd a kö vetkező tanterembe lépünk, ahol egv csoport az akkuimulátortöltéssel foglalkozik. Mielőtt ellenőrzik az igazi akkumulátort, az egész folyamatot a Ludovít Durka oktató által szerkesztett modellen próbálják ki. A tanulók ügyesen bántak az egyszerű fadobozokkal, amelyekben lapos eleme két helyeztek el és kábelekkel kötötték össze. — Kitűnő segédeszköz ez, egyszerű, de a tanulók jobban és gyorsabban értik meg az akkumuláló rok kapcsolódását, és közben nem rongálódik meg a valódi akkumulátor — mondta Emil No votny katona. Az akkumulátor értéke több ezer korona, a modell pedig csak 70 koronába kerül.

Több hasonló tantermen haladunk végig. A parancsnok ezután azt javasolta, nézzem meg a tanpadot is, amelyet az olomouci Gépkocs'igyár szakemberei terveztek.

A szomszédos épület három helyiségében szerelték fel a berendezéseket. Az első, ahol az irányító pult van, kissé magasabban fekszik. A középső helyiségben van a tulajdonképpeni tanpad. Ebben ülnek a tanulók, a parancsok szerint végzik az egyes műveleteket. A harmadik teremben, amelyet egy tolható fal választ el az előzőtől, hatalmas vetítővásznak. Ezekre vetítik a terepet. A gépben ülő tanulók a levetített terepnek megfelelően irányítják a harckocsit. Ha rossz mozdulatot tesznek, a motor leáll.

Ludvik Zách és Miroslav Diuréenik tanulók vannak soron. Az oktató a kabinból utasítja őket: készüljenek fel, gyújtsák be a motort, induljanak.

A motorok íelzúgtak, ami azt jelzi, hogy a két fiú pontosan az előírások szerint járt el. Kíváncsit voltam, hogyan reagálnának egy esetleges üzemzavarra. Megkértem az oktatót, tegye próbára őket.

Az irányító pulton jelezni kezdett a víz hőmér sékletét szabályozó gomb. Ludvik azonnal reá gált.

— Helyes — dicsérte meg az instruktor az üzemzavar gyors felismeréséért.

A többi meglátogatott tanteremben, műhelyben is szorgalmasan tanuló és dolgozó katonákkal találkoztam. A jövendőbeli harckocsivezetők u legkorszerűbb technika segítségével sajátítják el az ismereteket. Minden arra vall, készen állnak, hogy teljes mértékben teljesítsék katonai es kdjüket.

IMRICH MODROCKt

Az új egészségügyi létesítmény