Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-06-10 / 23. szám

— II U Jó szervező munka, összefogás = kerületi elsőség Adamcsek Dezsővel, a vnb mű­szaki és építési osztályának veze­tőjével járjuk a várost. Miközben beszél, gondterhelt arccal nézi az autók által felkavart porfelhőt. Nemrég fejezték be a csatorna- és a vízvezeték-hálózat építését és új aszfaltszőnyeg kellene az utak­ra. Némi gondolkodás után úgy határoz: először az új bölcsődét nézzük meg. Elhaladunk három épülő 12 lakásos ház mellett, amelyek az itteni kisebb üzemek dolgozói részére készülnek. Amint az osztályvezető megjegyzi, né­hány ilyen lakásra a vnb-nek is nagy szüksége volna. Komor arca azonban .felderül, amikor az egyik udvarba betérünk. — Ez volt a régi bölcsődénk. Mostoha körülmények között 35 gyereket tudtunk elhelyezni. Mos: ezt tatarozzuk és korszerűsítjük. — S az új bölcsőde? — nézek körül. — Ott van az udvar alsó ré­szén. Közel 50 gyereknek ad ott­hont. Hat hónappal a határidő előtt készült el. Zlatica Kováé óvá, a bölcsőde vezetője nem fukarkodik a dicsé­rettel. Megmutatja birodalmát, el­újságolja, hogy a régi és az új épületet fedett folyosó köti majd össze. Csupán azt kifogásolja, hogy a tereprendezés még nem fe­jeződött be. Szóvá teszi azt is, hogy további bölcsődére is szük­ség lenne, mivel a városban még mintegy 90 gyermek vár elhelye­zésre Továbbindulunk a közelmúltban elkészült, a járás határán túl is sokat emlegetett rendelőintézet­hez. Ha előre nem mondják, el sem hinném, hogy mint a böl­csőde, ez is társadalmi munkával épült. — Hogyan szánták rá magukat ilyen nagy építkezésre? — kíván­csiskodom. — Dr. Vojteoh Bélák a kórház és rendelőintézet igazgatója az egyik nyilvános gyűlésen vetette fel a gondolatot. Akadtak ellen­zői, de sokan támogatták javasla­tát. A vnb és a városi pártbizott­ság is magáévá tette a gondola­tot. Bekerült a választási prog­ramba — tájékoztat készséggel Ján Kohout, a kórház gondnoka. Természetesen a dolog nem volt ilyen egyszerű, mivel a ren­delőintézet az egész környék la­kosai számára épült. Éppen ezért összehívták a környező ipari és mezőgazdasági üzemek vezetőit, megbeszélték az együttműködést és a segítség módját. Mindenki tá­mogatta a tervet. Jó néhány em­ber éjt nappalá téve szervezte, irányította a munkákat. Az üze­mek, a szövetkezetek állták sza­vukat. Az oroszkai (Pohronské Ruskov) szövetkezet egy hóna­pon keresztül naponta 6000 tég­lát szállított az építkezésre, a farnadi pedig több mint 300 köb­méter homokot, illetve kavicsot, és mindezt természetesen ingyen. Sztreda László, a farnadi szövet­kezet főkönyvelője erről igy vé­lekedik: — Magunknak építettük. Miért is sajnáltuk volna azt a többlet- munkát. Ha erre járok, mindig büszkeség tölt el, s nemcsak en­gem, hanem másokat is. Mire dr. Vojtech Bélák végzett a vizittel, megérkezett Michal Lipovsky, a városi nemzeti bizott­ság elnöke is. Most már négyes­ben folytatjuk a beszélgetést. A város 1973-ban elfogadott címere — A régi rendelőintézet a kór­ház területén volt, s bizony nem volt a legkorszerűbb. Az újban a három körzeti orvosi rendelőn kí­vül többek között bel- és reuma-, nőgyógyászati, szemészeti-, ideg-, bőr-, gége- és gyermekgyógyásza­ti rendelő van. Itt kapott helyet a fogászat is — újságolja az igaz­gató nem kis büszkeséggel. — Ezt az építkezést is határidő előtt fe­jeztük be. Környékén egyetlen fát sem vágtunk ki. Egyébként az építkezésen csupán a kórház dol­gozói mintegy 15 ezer órát dol­goztak társadalmi munkában. Az idő gyorsan múlik, de a kórház igazgatója nem enged el bennünket, míg szét nem nézünk az új létesítményben. Dr. Paksi Zoltán rendelőjébe nyitunk be. Külön helyiség a nővér, külön az orvos részére. így van ez a nő­gyógyásznál is. A váróterem tá­gas, kényelmes. A gyermekorvosi rendelő bejáratának falát Mázán József oroszkai szobrászművész gyermekplasztikája és rajzai dí­szítik. Érdemes megemlíteni, hogy csaknem ingyen készítette. A városnézés során utunk a magyar tanítási nyelvű iskola mellett vezet el. Néhány percre megállunk Nyustyin Ferencnél, a városi pártbizottság elnökénél. Éppen órája volt, de annyit mégis sikerült megtudnunk tőle, hogy a városi pártbizottság minden tá­mogatást megadott a nemzeti bi­zottságnak, hogy tagjait a társa­dalmi munka terén a személyi példamutatásra ösztönözze. Ülé­seiken évente legalább kétszer foglalkoztak a Z-akcióval. Az iskola mellett kísérőm, a vá­ros fejlődését jól ismerő Adam- csek elvtárs, újra egy építkezés­re vezet. Elújságolja, hogy faele­mekből tornaterem épül. Jobbra tőle az iskolai étterem, amelyben naponta több mint 800 ebédet ké­szítenek majd. Mindkettő társa­3almi munkában épül, átadási ha­tárideje 1981, de megvan a felté­tele annak, hogy mint az előbbi építkezéseknél, itt is határidő előtt befejezik a munkálatokat. — Az eredeti tervet módosítot­tuk. Kicsi a rendelkezésünkre ál­ló terület, ezért úgy határoztunk, hogy az iskolai étteremre ráépí­tünk egy emeletet, s ott hattan­termes napközi otthont rendezünk be. Egyébként ezzel az építkezés­sel már túl is teljesítjük a vá­lasztási programot. Amikor újra találkozunk Lipov­sky elvtárssal, a vnb elnökével, és elmondom, amit hallottam, helyes­lőén bólogat, majd ezt mondja: — Az iskolai étterem és a nap­közi otthon építését a ravatalozó építésével cseréltük fel. Ügy dön­töttünk, hogy ez a fontosabb, de lesz ravatalozónk is, ha a körül­mények engedik, még ebben a megbízatási időszakban. Egyéb­ként jövőre műjégpálya építését is megkezdjük. Hogy Zselizen sem élnek prob­lémamentesen, azt a társadalmi munkában felépített korszerű strandfürdő is bizonyítja. Két ku­tat fúrtak, amelyeknek meleg vi­zet kellett volna adniuk. A víz a felszínre érve azonban csupán 19 fokos. Ez pedig nem alkalmas für­désre. A szakemberek szerint mé­lyebb furatra lenne szükség, eh­hez azonban pénz és a felsőbb szervek jóváhagyása kell. Mint­egy 1,5 millió koronáról van szó. Az illetékeseknek újból napirend­re kellene tűzniük ezt a kérdést annál is inkább, mivel a tolmács! (Tlmace) gyár Zselizen üzem­részleget épít, amely, ha elkészül, mégpedig rövidesen, 800—1200 embert foglalkoztat majd. — Lesz tehát üzemünk is, csak azt nem tudom, hogy a gyári munkások hol fognak lakni — bosszankodik az elnök. — A ter­vek szerint az 503 lakásos lakó­telep építését már meg kellett vol­na kezdeni, de a kivitelező halo­gatja. Pedig a nemzeti bizottsá­gon közel 400 lakáskérvényt tar­tanak nyilván. A lehetőségeink szerint igyekszünk a magánépít­kezést elősegíteni. Áthaladunk a SOhubert-parkon, amelynek színpadán évente meg­rendezik a CSEMADOK országos népművészeti fesztiválját. Szom­szédságában a műszaki szolgálta­tóvállalat önerőből felépült szék­házában Csenky Dezső igazgató fogad. Többek között ők gondos­kodnak a város csinosításáról. Ta­valy például 25 000 virágot, 5000 rózsát és 3800 díszbokrot ültettek ki. Mindezek mellett 34 hektár zöldterületről gondoskodnak. S hogy jól dolgoznak, ez azt bizo­nyítja, hogy a járás négy testvér­üzeme közötti versenyben ebben az ötéves tervidőszakban mindig az első helyen végeztek. Amikor az igazgatótól elbúcsú­zunk és a városi nemzeti bizott­ság felé tartunk, azon gondolko­dom, hogy kik is szereztek érde­met abban, hogy Zseliz (jelenleg 7000 lakosa van) a nemzeti bi­zottságok versenyében a nyugat­szlovákiai kerületben az első he­lyen végzett, amiért elismerő ok­levelet és 100 000 korona pénzju­talmat is kapott. Nehéz neveket említeni. A kép­viselők, a lakosok, a diákok egy­aránt helytálltak, éppúgy, mint a város területén levő kis üzemek dolgozói. Bárhogy összegezem is a dolgokat, oda lyukadok ki, hogy a jó szervező munka és az összefogás nélkül nem jutottak volna el idáig. NEMETH JANOS ACÉLÓRIÁSOKAT IRÁNYÍTANAK A keleti katonai körzet egyik harckocsivezető iskolájában az újoncokra az első hónapokban kemény munka várt. Először az alapvető tudni valókkal ismerkedtek, megtanultak menetelni, köszönteni, megismerték a harckocsi történetét és a vezetés alapjait, s most megkezdődött az igényesebb, bonyolultabb kiképzés. Ahhoz, hogy az aoélóriásokat irányítani tudják, sokat meg kell tanulniuk. így például ismerniük kell a ko esi méreteit, dinamikai tulajdonságait, meg keil tanulniuk vezetését a legkülönbözőbb feltételek között — gépkocsioszlopokban, különböző terepe­ken és időjárási viszonyok között. Milyen vezető lenne azonban az, aki nem ismerné 'közelebbről „acélbarátját“? Ezért a vezetéssel párhuzamosan folyik a műszaki felkészítés. Egy napig én is részt vettem az egység kikép­zésében. Minden foglalkozás más célt szolgált, de valamilyen módon mindegyik érdekes volt. A katonák megismerkedtek a motorral, a harc­kocsi elektromos berendezéseivel, majd gyakor­lati munka következett az alvázon. A tanítás korszerűen felszerelt tantermekben folyt. A tanulók szorgalmasan jegyzeteltek, hogy a lehető legtöbbet megjegyezzék a tananyagból. Az iskola parancsnokával végigmentünk a fo­lyosón. Az egyik ajtó mögül motorzúgás hallat, szott. Beléptünk. A táblán műszaki rajz, a fala­kon különböző színes ábrák. A tanulók előtt egy ügyes akkumulátormodell, mellette egy igazi ak kumulátor, mögötte pedig egy harckocsi kereszt metszete — ennek motorja működött. — Tekintsük meg a többi tantermet is — ja­vasolta a parancsnok. A következő teremben az instruktor hat figyel­mesen hallgató katonának a harckocsi tűz oltó berendezésének technológiáját magyarázza. Egyenként kipróbálják a berendezés működését. — Pulgrek katona! Végezze el a harckocsi rajt előtti műszaki ellenőrzését! — hangzott a pa­rancs. Határozott „Értettem" után a katora teliesfi i a feladatot. Szépen, folyamatosan elmagyarázza a egész eljárást. Az instruktor tekintete elárulja, hogy elégedett a tanítványával. Ml is örülünk a kiváló feleletének, majd a kö vetkező tanterembe lépünk, ahol egv csoport az akkuimulátortöltéssel foglalkozik. Mielőtt ellen­őrzik az igazi akkumulátort, az egész folyamatot a Ludovít Durka oktató által szerkesztett model­len próbálják ki. A tanulók ügyesen bántak az egyszerű fadobozokkal, amelyekben lapos eleme két helyeztek el és kábelekkel kötötték össze. — Kitűnő segédeszköz ez, egyszerű, de a tanulók jobban és gyorsabban értik meg az akkumuláló rok kapcsolódását, és közben nem rongálódik meg a valódi akkumulátor — mondta Emil No votny katona. Az akkumulátor értéke több ezer korona, a modell pedig csak 70 koronába kerül. Több hasonló tantermen haladunk végig. A pa­rancsnok ezután azt javasolta, nézzem meg a tanpadot is, amelyet az olomouci Gépkocs'igyár szakemberei terveztek. A szomszédos épület három helyiségében sze­relték fel a berendezéseket. Az első, ahol az irányító pult van, kissé magasabban fekszik. A középső helyiségben van a tulajdonképpeni tanpad. Ebben ülnek a tanulók, a parancsok sze­rint végzik az egyes műveleteket. A harmadik teremben, amelyet egy tolható fal választ el az előzőtől, hatalmas vetítővásznak. Ezekre vetítik a terepet. A gépben ülő tanulók a levetített te­repnek megfelelően irányítják a harckocsit. Ha rossz mozdulatot tesznek, a motor leáll. Ludvik Zách és Miroslav Diuréenik tanulók vannak soron. Az oktató a kabinból utasítja őket: készüljenek fel, gyújtsák be a motort, induljanak. A motorok íelzúgtak, ami azt jelzi, hogy a két fiú pontosan az előírások szerint járt el. Kíváncsit voltam, hogyan reagálnának egy eset­leges üzemzavarra. Megkértem az oktatót, tegye próbára őket. Az irányító pulton jelezni kezdett a víz hőmér sékletét szabályozó gomb. Ludvik azonnal reá gált. — Helyes — dicsérte meg az instruktor az üzemzavar gyors felismeréséért. A többi meglátogatott tanteremben, műhelyben is szorgalmasan tanuló és dolgozó katonákkal találkoztam. A jövendőbeli harckocsivezetők u legkorszerűbb technika segítségével sajátítják el az ismereteket. Minden arra vall, készen állnak, hogy teljes mértékben teljesítsék katonai es kdjüket. IMRICH MODROCKt Az új egészségügyi létesítmény

Next

/
Thumbnails
Contents