Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-21 / 3. szám
Szabó István Szóistók Vilmos Imrecc István Karizs József Mihály József (A szerző felvételei) Pölbös Károly 1957: Sőreg (Surice) Taglétszám: 129 Földterület: 457 hektár Gépek: 1 db A-Zetor traktor, 24 eke, 2 vetőgép, 20 borona Állatállomány: 147 szarvasmarha, 130 sertés, 43 pár ló Hektárhozama: búza 16 q, kukorica 20 q Havi fizetés: az első három hónapban nulla 1. Szabó István hatvanöt éves. Szövetkezetalapító, akkor hnb elnök, jelenleg nyug díjas: — Nem szívesen fogadtak az emberek, amikor agitálni mentünk. Se éjjelünk, se nappalunk nem volt, hajnalokig eltartottak az egyes családoknál a beszélgetések. Nem akarták megérteni, miért kell összeszántani a barázdákat, beadni az állatokat a közösbe. És képzelje el, amikor ötvenhét augusztus huszonhetedikén este összehívtuk a falu népét a kultúrházba, hogy megalakítsuk a szövetkezetei, a fele nép kiugrált az ablakon. Nagyon kevesen értették meg akkor első hallásra az idők szavát. Kevesen hittek a közösben. De ha valakinek ma azt mondanák, hogy tessék, itt a földed, lovad, tehened, gazdálkodj, elmenekülne inkább, minthogy visszavenné!... 2. Szóistók Vilmos hatvanhat éves. Alapítótag, jelenleg a fejőstehenek takarmányozásánál dolgozik: — Hat és fél hektár földön gazdálkodtunk, ami hat szájnak adott betevő falatot. Egyszer többet, máskor alig-alig. De nem volt itt a faluban senkinek sem nagy birtoka. Mi a kisparasztok közé tartoztunk, de az úgynevezett nagyparasztoknak is alig volt húsz hektáruk. Egy embernek volt csak húsz hektára, ha jól emlékszem, a többieknek csak a miénkhez hasonló. Sőregen a földből, a gazdálkodásból nem nagyon tudtak megélni az emberek. Sokan jártak az iparba, a vasúthoz, meg a füleki Kovosmaltba, és az asszony kínlódott itthon a földdel, meg a férfi munkaidő után. Itt a föld csak púp volt az emberek hátán, mert a dimbes-dombos rossz talajon alig termett valami. Még a szülők is úgy igyekeztek, hogy csak egy-két gyereket neveljenek fel. mert a nincset vagy nadrág- szíjparcellát nem lehetett már tovább darabolni. Olyan emberek éltek itt, akik a földből is meg az iparból is szerettek volna hasznot húzni. Nem csoda hát. amikor azt mondták ötvenhétben. adjuk be a közösbe azt a cseppet, hogy nem szívesen tettük. Igaz. nálunk akkor még apám volt a .gazda, övé volt a birtok, én csak a létszámot gyarapítottam, amikor aláírtam. Az első hónapok pénz nélkül, zúgolódva teltek. Morogtunk egymásra, nem akart összebékülni a nép. Az ötvennyolcas első közös aratás simított el minden haragot. Akkor éreztük igazán, hogv mit is jelent közösen levágni, kicsépelni, zsákokba szedni a gabonát. Ott a földeken találtuk meg egymásban a társat. Akkor már senki nem mondta, hogv minek kellett beadni a disznót, lovat, tehenet, a darabka földet. Akkor már hittük. így van ez rendién. Az első évben agronómus lettem, majd később kocsis, s az is maradtam a mai napig. Két gyerekem van: egy fiú meg egv lánv. Megnagyobbítottam a házamat, a fiúnak emeletes lakást építettem, és most már azt mondom: egye fene az ötvenhetes bonyodalmakat. a sok acsarkodást — jól telt el a közösségben ez a húsz év. 3. Karizs József ötvenhárom éves. Alapítótag, jelenleg zootechnikus. — Én voltam a szövetkezet második elnöke. Ha elgondolom, hogyan nézhettek ránk akkor az emberek, hiszen még fizetni sem tudtunk ... Naponta huszonöt-öt- ven liter tejet adtunk be. Huszonhárom istállóban voltak elhelyezve az állataink, az irodáink három helyen voltak. Az emberek nem bíztak bennünk, mert azt hitték, hogy azonnal megindul a közös munka, aranyélet lesz itt. Sokan nem értették meg, hogy az átalakuláshoz idő kell, azonnal nem terem babér. A tagság kétharmada elment az iparba, főleg csak a nők maradtak. De a megalakulás után tíz évvel, amikor már virágzott a szövetkezet, özönlött vissza a nép. Már ott tartottunk, hogy el kellett utasítani az embereket, nem tudtunk mindenkit fölvenni. De nem is cso- dálkozok ezen, hiszen a minimálisra igyekeztünk csökkenteni a fizikai munkát, a fizetéseket az ipar szintjére emeltük, magas részesedést osztottunk és mindezt helyben, nem kellett érte buszozni. Népszerűek lettünk, mert akartunk és hittünk a közösben. A hitünk, a szívósságunk meg is hozta az eredményt. Három gyermekem közül kettő a mezőgazdaságban dolgozik. Az egyik az én beosztottam. Ö irányítja a sertéste nyé^ztést. Ez számomra nagy eredmény, mert megnyertük a fiatalokat is a szövet-' kezetek számára. 4. Tódor Barnabás, hatvanhat éves: — Én hoztam haza Brnóból az első traktort. Már negyvenhétben vettem egy motorkerékpárt, volt jogosítványom a vezeÚj életet hozott a felszínre téshez, értettem a motorhoz. Jó masina volt az A-Zetor, sokat segített rajtunk a kezdetben. Ha kinevetett is bennünket gyakran a falu, mert lovakkal kellett behúzni a traktort, gyorsan, jól ment vele a munka. A traktor ekéje felszínre hozta azt a jó földréteget, amit a lovas eke sohasem tudott volna. Az csak forgatta az évszázadok óta használt földet, de traktor ekéje új életet, új alapot hozott felszínre. A hatvanas évek elején rosszul ment a gazdaságunk, kiléptem. Elmentem a Tátrába kőművesekhez dolgozni. Amikor hetvenegyben nyugdíjba mentem és visszajöttem a szövetkezetbe, már aranybányát találtam itthon is. Újra traktorra ültem. Mihály József, ötvenegy éves gépesítő: — A szövetkezetek megalakulása ideién a buzitai gép- és traktorállomáson dolgoztam. Amikor a szövetkezet megkapta az első gépeket, ide helyeztek. De csuda munka is volt akkor a gének javítása. Az ég alatt végeztük a munkát, sárban, piszokban. rendes szerszámok nélkül. Mindenből csak egy volt, gyorsan elhasználódott, megrongálódott az is. Ha kiesett valamilyen gép, éjjel kellett megjavítanunk, hogy reggelre kész legyen, lelenleg műhelyvezető vagyok, tizenöt karbantartó, főleg fiatal dolgozik a kezem alatt. Gyönyörű nagy műhelyünk van. hideg-meleg vizes zuhanyozóval, öltözővel, ebédlővel. És jól fölszerelve, drága szerszámokkal. Ha néha mesélem a fiataloknak, hogyan is volt az régen, kezdetben, csak nevetnek, hinni sem akarják. Azt mondják, az akkor volt. ez pedig most van. De azért jó lenne, ha megértenék, hogy miből lett, ami jelenleg 6. Imreee István traktoros, harminchét éves: — Tizennyolc éves fejjel, ötvennyolcban kerültem a gép- és traktorállomásra, maid onnan a szövetkezetbe. Hatvanháromban megnősültem, majd a hetvenes évek elején nekikezdtem a házépítésnek. A feleségem mel együtt — mivel ő is itt dolgozik — kaptunk a szövetkezettől 43 ezer korona segítséget az építkezéshez. Azonkívül fél - áron megkapjuk a fuvart, s amikor nem tudok hozzájutni cementhez, kavicshoz, homokhoz, téglához, a szövetkezet azon nal kisegít. De jöhetek ide más problémákkal is, az ajtó mindig nyitva az elnökhöz, a helyetteshez. Úgy élünk a szövetkezetben, mint egy nagy családban: közös a sorsunk, közös a gondunk. Közösen oldjuk meg a nehézségeket is, legyenek azok akár személyes, akár közösségi jellegűek. Tudja, én suhanc fejjel éltem át a sző vetkezetalapítást. Mi, fiatalok csak annyit tudtunk, ha megalakul a szövetkezet, azonnal bevezetik a faluba a villanyáramot. Hát persze, hogy nógattuk apáinkat, írjanak alá. 7. Urbán László hnb-elnök: — A falu „időszámítását“ a szövetkezet megalakulásától számoljuk. Nekünk az 1957-es esztendő felbecsülhetetlen határkő. Azóta a falu házainak hetven százaléka átépült, építiük az új művelődési házat, az úi óvodát. Mindegyikből oroszlánrészt vállal a szövetkezet. A falu 837 lakója közül százötvenen járnak az iparba, a többség, sőt, még a környező falvak lakosai is ide jönnek a mi szövetkezetünkbe. 8. Pölhös Károly, negyvenkét éves, a sző vetkezet elnöke: — Hullámzó, változó színvonalú gazdálkodást folytat a szövetkezetünk. Hatvanhatban osztottunk először részesedést, három koronát egy munkaegységre, hatvanhétben pedig már nyolc koronát. A következő esztendő gyengébb volt. Akkor alaposan elgondolkoztunk, hogyan tovább. Határunkban nincs ötszáz méter sík terület. A föld dimbes-dombos, mindenfelé, minden aratásnál, vetésnél számolnunk kell azzal, hogy felborulnak a gépeink. A föld minősége se mondható jónak. Meg kellett vál toztatnunk a gazdálkodás jellegét, ami hosszabb távra kifizetődő lehet. Száz hektár szőlőt telepítettünk a hegyoldalakba, amit évente bővítünk, akárcsak a gyiimöl esősünket. A fejősteheneket likvidáltuk, a tehénállományt nemesítésre szakosítottuk, így a növénytermesztést is szakosítottuk a takarmányozás és gabonatermesztés céljaira. Je'enleg megint hullámvölgyben vagyunk. Egyrészt azért, mert nagyon sokat építkezünk, és mert nyugtalan tempóval fejlesszük a gazdaságunkat. De ebben a nyugtalan tempóban van jó is: felelősség, szívósság, akarat, hit. Rízunk abban, hogy kilábolunk ebből a hullámvölgyből. Tudia, a mi életünk, munkánk, olyan mint a falu határa: dimbes-dombos. Egyszer jól megy, másszor gyengébben. De van előttünk eev példakép is: a merészen, büszkén magasba törő. kecses ívű várszikla. És tudja, arra is csak úgy lehet fölHitnl, ha a dombokat, hajlatokat m»r megiártnk Más út nrm vezet hozzá. Ezért egyesültünk hetvenegyben a szomszédos Gsoma község szövetkezetével is. hogv közösen, kö^ös erőbedo- hással könnvehhen tegvük meg ezt az utat. Én merem vállalni a vezetést, mert tudom, hoev a tagság is mer vállalni engem. 1978 Tanlétszám: 294 Földterület: 1486 ha Gépek: 7 millió 100 ezer korona értékben Á'latnilnmánii: 1276 szarvasmarba. 1363 sertés 1183 juh nektárhozam: búza 34.5 q kukorica 14.2 o Havi fizetés: átlag 2200 Kés ZOLCZER JÁNOS ■^l'M 4M ASZOCIALISTA MEZlGAIORSAS ITIAN
