Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-06-03 / 22. szám
ÚJ szú MI LYEN A SZOVJET GYERMEKEK HELYZETE? Sok évvel ezelőtt egy külföldi vendég járt a Szovjetunióban, s tréfásan megjegyezte: a kommunisták azt állítják, hogy náluk nincs kiváltságos osztály; a valóság azonban az, hogy van, mégpedig a gyerekek. A tréfa tetszett, elterjedt, és a gyerekekre alkalmazott kifejezés, a „ki váltságos 'osztály“ Tartósan bevonult a sajtóba. Ennek bizonyára az az oka, 'hogy igen pontosan kifejezi a szovjethatalom első napjától kötelezően és mindenkire érvényes elvet, hogy a legjobbat mindenből a gyermekek -kapják. ___________________ A l egnehezebb időikben, a háború, az éhség és a pusztítás éveiben is az állam gondoskodása övezte a gyerekeket. Ök ettek, miközben Alekszandr Cjurupa élelmezési népbiztos elájult az éhségtől. A kormányhivatalokban lehetett hideg, a gyermekotthonokban akkor is meleg volt. A felnőttek agyonfoltozott holmikban já'tak, a gyerekeknek jutott rendes lábbeli és rtiha. Végül, ami talán a legfontosabb, a gyerekek azokban a legsúlyosabb esztendőkben is tanultaik. Az iskola volt az első, almit a háborúban feldúlt faluban helyreállítottak.. Hiányozhatott minden, de tanító volt. Az első dekrétumoktól és a 'megvalósulásukat szolgáló első intézkedésektől, az anya- és gyermekvédelemtől kezdve a Szovjetunió 1977. évi 'alkotmányáig a szovjethatalom minden tettét áthatja a gondoskodás a gyerekekről és jólétükről. Ez természetes is. Leonyid Brezsnyev, a nemzetközi gyermekév alkalmából, újévi üdvözletében azt mondta: a gyerekek — a jövő. „A Szovjetunió ban — jelentette ki Brezsnyev — igyekszünk mindent megtenni azért, hogy a gyerekkor évei egészségben és boldogságban teljenek el.“ Megfogalmazódtak ebben a kijelentésben azok az indítékok, melyekért a szovjet társadalom és a gyerekek nevelésével, képzésiével, egészségvédelmével foglalkozó szervezetek csatlakoztak az ENSZ-közgyűlés határozatához: legyen az 1979-es év a gyerekek nemzetközi éve. Az okmány arra hív fel, hogy fokozni kell a nemzeti és világméretű erőfeszítéseket a gyermekek jólétének állandó javítására ... A Szovjetunióban sokat tesznek a gyermekek boldogságáért. A kicsi még meg sem született, a kismamát változatlan fizetéssel könnyebb munkára helyezik. A gyermek világra jötte előtt és után, két-két hónap fizetett szabadság jár az anyának. A terhesség ideje alatt háromszor részesítik a nőket teljes kórházi kivizsgálásban, vitaminkúrát kapnak, gyógytornán vesznek részt, fogászati kezelésre járnak, az orvos és a védőnő otthon is meglátogatja őket. Mindez ingyenes, csakúgy, mint a szülőotthonban töltött nyolc nap. Egynapi ápolásra az állam átlagosan kilenc rubelt költ. összességben nem kevesebb, mint kétezer rubel az egy ember születésével kapcsolatos állami kiadás. Az anyasági és szülési segélyt, valamint a sokgyermekes és egyedülálló anyáknak nyújtott támogatást nem számítva, az állam évente 2,6 milliárd rubelt költ az úfszu lőttek kórházi ellátására, ruházására, táplálására, az alacsony keresetű családok támogatására. A gyermekorvos négyéves korukig kíséri figyelemmel a kicsik fejlődését, hogy azután átadja őket kollégájának, aki tizennégy éves korukig foglalkozik egészségi állapotukkal. Ha az apróság megbetegszik, az anyát betegállományba veszik és fi zetett szabadságot kap azokra a na pókra, amelyek az ápoláshoz szükségesek. A gyermek egyéves koráig fennmarad az anya munkaviszonya. Ezután a kicsit felveszik a bölcsődébe, ahol kellő felügyelet van. megfelelő az orvosi ellátás és szakszerű a nevelés. A Szovjetunió büszke gyermekintézményeire. Az iskola előtti nevelés szovjet tapasztalatait a szocialista országokban sokfelé alkalmazzák, és figyelmesen tanulmányozzák több tőkésország pedagógusai is. E gyakorlat eredményeként a gyerekek úgy kerülnek az iskolába, hogy már viszonylag jelentős a szellemi felkészültségük, ismernek bizonyos erkölcsi és esztétikai normákat, hozzá szoktak a munkához, kiszolgálják magukat és van már tapasztalatuk a közösségi együttélésben. Bölcsődék, óvodák és iskolák ezrei épültek és 'épülnek továbbra is. Az építkezések lendületéről és arról, mi mindent tesznek a Szovjetunióban a gyerekekért, képet ad a Meseváros, amely Krasznodar, a nagy ipari központ centrumában, egy fenyvesben létesült. A negyvenhét hektárnyi erdőben 26 színes, egymástól eltérő kisebb-nagyobb épület áll, veteményes- és rózsakertekkel, játszóterekkel és sportpályáikkal. A huszonhat ovoda a varos különböző intézményeihez tartozik. A Meseváros 2600 gyermeknek ad otthont, velük 420 felnőtt foglalkozik. Az intézménynek saját orvosi rendelője van, s az élelmezéssel foglalkozó bizottság szigorúan ellenőrzi az ellátás minőségét és változatossá gát. A központi módszertani iroda konzultációkat és gyakorlati bemutatókat szervez a nevelőknek. A főigazgató vezetésével a Meseváros tanácsa irányítja az itteni életet. Amikor a gyermek betölti a hetedik életévét, iskolába megy. Ez kötelező. A szovjet állam fennállásának első napjaitól az oktatási po.litika alapelve a tankötelezettség, amely ma minden hét-tizenhét éves korú gyermekre kiterjed. A Szovjetunió politikai rendszerének egyik legnagyobb szociális vívmánya az áttérés az általános középfokú képzőire. Mindent megteszünk azért, hogy ez az áttérés valóban általánossá váljék. Ha a szülők munkahelyi elfoglaltsága, a családi helyzet indokolja, a gyermek tanítás után napközibe mehet. Ott az étkezés, a szervezett séták és a házi feladatok elkészítése után — ezt pedagógus irányítja — mód van arra is, hogy hajlamainak, érdeklődésének megfelelően kibon- takozz'anáik képességei. Aki felkeresi a Belgorod megyében levő jasznozorenszki középiskolát, azt gondolhatja, hogy oda csak különlegesen tehetséges gyerekek járnak. Olyan remekeik a kórusok, a gyerekek rajzait bemutató kiállítások és a táncegyüttesek. A valóságban a leghétköznapibb gyerekek járnak oda, szüleik a helyi szovhoz munkásai és alkalmazottai. A tanítás után a gyerekek az iskolai napköziben maradnak, s a nap második felében zene es tánctanárok, edzőkés rajztanárok foglalkoznak velük. A gyerekek rendelkezésére Szov- jetunió-szerte 4587 úttörőház, 1283 ifjúsági műszaki klub és 1112 műszaki állomás, 676 ifjú természetbarát központ, 39 gyermekvasút, az ifjú pilóták és űrhajósok 500 klubja áll. Ezenkívül ott van az iskolákban, a művelődési házakban és a házke- zelőségek gondozásában működő sok ezer szakkör. A kiemelkedően tehetséges gyermekek a Szovjetuniói»!! körülbelül 6000 képzőművészeti, zenei vagy balettszakiskolában tanulhatnak. A különböző korú gyerekek szellemi igényeinek kielégítését 166 gyermekújság és 71 folyóirat szolgálja, évente 60 kiadó gondozásában 3000 gyermekeknek szánt könyv jelenik meg, összesen mintegy 500 millió példányban. A Szovjetunióban sokat tesznek a gyerekek fizikai fejlődéséért. Milliók vesznek részt a Bőrlabda, az Arany korong, az Ezüstkorcsolya és a Re ménységek startja elnevezésű versenyeken. Tavaly nyáron csupán úttörőtáborokban több mint 10 millió gyerek üdült. A legnagyobb gondot a gyerekek erkölcsi nevelésére fordították és fordítják a Szovjetunióban. „Arra törekszünk, hogy a gyerekeket a jóra, a barátságra tanítsuk, arra, hogy békében éljenek minden emberrel, tekintet nélkül azok nemzetiségére és bőrük színére, hogy megtanulják be csülni a munkát, s tudjanak dolgoz ni mindenki javára“ — így fogalmazta meg Leonyid Brezsnyev a szovjet nevelési célokat. Elmondhatjuk, hogy ezek a célok megvalósulnak. Valamikor 1924-ben a szovjet gyerekek ötkopej kősókat gyűjtöttek a sztrájkoló Ruhr-vidéki, hamburgi, drezdai munkások megsegítésére. Ma szombati munkát vállalnak, hogy gyarapítsák a szolidaritási alapot a nemzeti függetlenségükért harcoló népek támogatására. A szovjet állam sokát tesz azért, hogy a gyerekek boldogok legyenek, és megvalósuljanak terveik^ álmaik. Legfőbb vágyunk, hogy fiaink, leányaink, unokáink és dédunokáink békében éljenek, s a föld egyetlen szegletében se éljék át a gyerekek azt, amit apáik és anyáik a háború éveiben átéltek. A gyerekek védelmét nem -lehet elszakítani korunk legégetőbb problémáinak megoldásától. A haladó emberiség úgy tehet legtöbbet a gyerekekért, az ifjúságért, ha tevékenyen küzd a békéért és a leszerelésért. A fegyverkezési hajsza megszüntetése módot adna a hadikiadások csökkentésére, s az így felszabaduló eszközöket a szociális szükségletek kielégítésére, iskolák, kórházak, lakások építésére, s a gyerekek érdekeit szolgáló egyéb célokra lehetne felhasználni. A Szovjetunió a világ békeszerető erőivel együtt következetesen ’és állhatatosan küzd az általános és teljes leszerelésért. I. OVCSINNYIKOVA (Szovjetunió) 1979. vi s *7 egy főre eső ipari termelés értéke alapján az í\im NDK a világ 10 vezető ipari állama közé tar tozik. E tény jelentőségét hangsúlyozza, hogy 1949- ben, alapítása évében, az ország mindössze egyetlen régi kohóval, négy kiöregedett olvasztókemencével rendelkezett... Az elmúlt évtizedekben sikerült a korábbi területi egyenlőtlenségeket felszámolni. Azelőtt csak az ország déli részén volt némi ipar. A hatvanas évek végére új területeket kapcsoltak be a termelésbe, és ezek rendkívül gyors fejlődésnek indultak. Az egyenletes, dinamikus gyarapodást jól mutatja, hogy az ipari termelés értéke az 1949. évi 25 milliárd márkáról 300 milliárd márkára nőtt 1978-ra, ugyanakkor a nemzeti jövedelem az egykori 22 mii- liárdról 155 milliárd márkára emelkedett. Évről évre nagyobb a munka termelékenysége is. Ma az iparban foglalkoztatott személyek mindegyike évente 92 000 márka értéket termel, és ez már az 1970. évinél is 46,5 százalékkal több. A nemzeti jövedelem 1949 óta hétszeresére növekedett. Az NDK 100 keresőképes polgára közül 37 dolgozik ipari üzemben. Száz márka értékű ipari termelésből 30 márka az alapanyagiparra, 35 a feldolgozó, és 35 a könnyű- és élelmiszeriparra jut. A tudományos-műszaki haladást meghatározó iparágak — a gép- és közlekedési eszköz gyártás, az elektrotechnika, az elektronika, a vegyipar — részesedése a termelésben több mint 50 százalék. Az elmúlt két évtizedben nagy teljesítményű ipari kombinátokat építettek. Számuk ma negyven. Az ösz- szes munkások és alkalmazottak 30 százaléka ezekben a nagyüzemekben dolgozik. Az üzemóriások közül nevezetes a 30 000 dolgozót foglalkoztató Leuna Művek, 10 és 18 ezer közötti a létszám például a jénai Kari Zeiss Művekben, a magdeburgi Ernst Thälmann Nehézgépgyártó Kombinátban. Az NDK ipara ma 215 milliárd értékű géppel, felszereléssel, berendezéssel rendelkezik. 1971-től 1975-ig a nemzeti jövedelem 30,1 százalékkal nőtt, és a szocialista nagyiparban több mint 22 090 új terméket, illetve termelési eljárást vezettek be. 1978-ra újabb 4 százalékkal nőtt az évi nemzeti jövedelem, az ipari árutermelés pedig 15 milliárd márka értékkel. Az elmúlt évi növekedés jó alapot teremtett az idei tervek számára. Villamosenergiából 1979-ben annyit termelnek, mint az NDK fennállásának első öt esztendejében. Ha a hengerelt acélgyártás 1 évi értékét tekintjük, az az első 7 év termelésének felel meg. 1980-ig — 1975-höz viszonyítva — a megtermelt nemzeti jövedelem 27—30 százalékkal, az ipari árutermelés 34—36 százalékkal növekszik. A jelen tervidőszak beruházásai 240 milliárd márkát tesznek ki, ami 60 milliárd többletet jelent az előző időszakhoz képest. A munkatermelékenységnél 30 százalékos növekedéssel számolnak. (Budapress-Panorama) CSTK felvétele ND K AZ IPAR DINAMIKUS FEJLŐDÉSE
