Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-06-03 / 22. szám
1979. VI. 3. N V3 A HAGYOMÁNYOS ENERGIAHORDOZOK — A SZÉN. A KÖ OLAJ, A FÖLDGAZ — MELLETT AZ ATOM. A NAPENERGIA. A SZÉL ÉS A HÉVIZEK ENERGIÁJA CSAK PARÁNYI TÉG LÄCSKÄNAK TŰNIK A KORSZERŰ ENERGIAGAZDÁLKODÁS ÉPÜLETÉBEN ... A legutóbbi időkig ;i világpiacon az olajnak és a földgáznak elképesztően alacsony volt az ára. Egy tonna olaj majdnem annyiba került csak, mint egy palaok whisky. Nyugaton ezért sok szénbányát egyszerűen bezártak, és helyettük megjelent az olaj- és gázvezetékek sűrű hálózata. A Szovjetunióban kételkedve fogadták a fűtőanyag-energetikai rendszer Ilyen gyökeres megváltoztatását, tovább folytatták valamennyi energia gazdálkodási ágazat együttes fejlesz tését. Az egyes ágazatokat igyekeztek összehangolni, ami, mellesleg, csak olyan országban lehetséges, ahol a belső piacon nincs versengés. Az idő igazolta, hogy az együttes fejlesztés helyes volt, mert az energia gazdálkodási világválság nem érintette a Szovjetuniót. A Szovjetunióban továbbra is a komplex energiagazdálkodás érvényes, miközben az intenzíven növekedő földmunkát, vagy egyéb munkálatokat végezni. A második szakasz: elvileg új típusú reaktorok' ipari felhasználása. Arról van szó, hogy a lassú neutronokkal működő reaktorokról áttérnek a gyorsneutronos reaktorokra. ^ Előnyük abban rejlik ez esetben, hogy nemcsak az urán—235 égethető el, hanem gyakorlatilag az eddig hulladékba került egész uránnyersanyag is, ami tonnánként 993 kg-ot tesz ki. A Szovjetunióban már 1949-ben megkezdődtek a kísérletek ezen a terüle ten. Az első kísérleti berendezések a hatvanas évek elején jelentek meg. Di- mitrovgrádban (OSZSZSZK) már nyolc éve működik egy ilyen gyorsneutronos ipari reaktor. N Sevcsenko városában ilyen reaktor fejleszti a villamos energiához és a tengervíz sótalanításához szükséges hőt. A kazahsztáni Mangis- lak-félszigeten, a 125 000 lakosú Sevcsenko városnak semmi édesvize nem AZ ENERGIAGAZBALKODAS szén-, olaj- és földgáztermelés mellett egyre nagyobb figyelmet fordítanak a már említett új „építőkövekre“. AKÁR EGY GYUFÄSDOBOZ A Szovjetunió alapvető energiahor dozői jórészt az Urál keleti vidékén találhatók, a fő fogyasztók azonban az európai területen vannak. Ez a földrajzi aránytalanság igen sokba ke rül az országnak. Ugyanakkor egy vagon szén egy gyufásdoboznyi nukleáris fűtőanyaggal egyenértékű. Ez a körülmény az atomenergia-gazdálkodást egy sorba helyezi a főbb villamosenergia-termelőkkel, különösen a Szovjetunió európai ré szén. Éppen ezért állították le ott az olyan nagyobb hőerőművek építését, amelyek tüzelőanyagként olajat vagy földgázt használtak, és teljes mértékben áttértek az atomerőművek építésére. Ezt a problémát még a jelenlegi tizedik ötéves tervben, azaz 1980-ig meg kell oldani. Itt jegyezzük meg, hogy csupán az elmúlt, 1978._évben az atomerőmüvek révén több százezer vagon ásványi tüzelőanyagot takarítottak meg. Ha a jövőbe tekintünk, mint ahogy azt a Szovjetunió energiagazdálkodási és villamosítási minisztere, Pjotr Nyeporozsnyij mondja: „Már 1980461 kezdve, az ország európai részén a villamosenergia termelés egész növekedését az atomerőmüvek révén tervezzük elérni.“ E célból a Ciml- janszki Víztároló partján, a Volgát a Donnal összekötő csatorna mentén, megkezdődött a világ első atomreak torokat gyártó, különleges üzemének az építése. A terv szerint az üzem évente 8 millió kilowatt összkapacitá- sú atomreaktorokat gyárt. Az első gyártósort már 1978 decemberében üzembe helyezték. 'A Szovjetunióban az atomenergia fejlesztésének területén napjainkban két szakaszt jelöltek meg. Az első, a jelenlegi szakasz: olyan atomreaktorok ipari hasznosítása, amelyeknek az élettartama harminc év. Ezek egyrészt biztonságosak, másrészt versenyre kelhetnek a hagyomá nyos generátorokkal. Az atomreaktorok gyártásánál az egyik legfontosabb kritérium- az emberek és a növényzet biztonsága. Ezért az atomerőművek helyét a ritkán lakott, mezőgazdasági termelésre alkalmatlan területeken jelölik ki. Ha ezek part menti övezetek, akkor az orkánok, a cunamü'k, a földcsuszamlások, áradások lehetőségét is figyelembe veszik. A lakóterületek és az atomerőművek közé legalább 3 km-es védő erdősávot kell telepíteni. Egy különleges sugár dózismérő szolgálat állandóan ellenőrzi a sugárzást az atomerőművek körzetében, 50 km-es sugarú körben. A radioaktív hulladékokat erre a célra szolgáló betontartályokban szállítják a hulladéktemetőbe. Ezeket olyan területeken jelölik ki, ahol soha, semmilyen körülmények között nem fognak volt. Az atomerőmű életet adott ennek a körzetnek, lehetővé tette, hogy a Mangislak mélyében rejlő olajkészleteket kitermeljék. Ma Sevcsenko városa a világ tíz vízzel legjobban ellátott helységéhez tartozik. Ha a gyorsneutronos reaktorok az atomerő-gazdálkodás fejlesztésének második szakaszát jelentük, akkor a jövő — a termonukleáris reaktoroké. Ezek tüzelőanyaga a deutérium lesz, vagyis olyan hidrogénizotóp, amelyet a közönséges víz tartalmaz. A termonukleáris reaktorok hatalmas energiát szolgáltatnak — radioaktív hulladék nélkül. A világ sok országában számos laboratórium foglalkozik manapság e terület elméleti kutatásaival. A legjobban a szovjet fizikusok közelítették meg a célt. A „Tokárnak“ berendezésekkel a világon először sikerült zárt rendszerben deutérium-plazmát nyerni, s azt néhány rized másodpercig meg is tudták óvni a szétfolyástól. A mágneses térrel működő berendezés eddigi rekordja mintegy fél másodperc... Azonban már ez 'is elegendő .ahhoz, hogy reménykedjünk: nincs messze az az idő, amikor az emberiség megtalálja a Kiutal az energiagazdálkodási problémák labirintusából. GIGANTIKUS ERŐFORRÁS jelenleg a Szovjetunióban száz nap erőmű működik. Megtaláljuk a nap kazánokat Távol-Északon,' a jég és a hó birodalmában, délen, nyugaton — Kalinyingrádban, valamint a Távol- Keleten, szóval az ország csaknem valamennyi területén, a népgazdaság különféle ágazataiban. Például a Barents-tenger egyik tá voli partján a világítótornyot naperő mű látja el energiával. Nyáron, a ha józási időszakban itt kerek huszonnégy órán át síit a nap, ilyen világító- tornyok működnek a Baltikumban és a Ladoga-tavon is. A Csitai területen, a Bajkál—Amur vasútvonal mentén napelemek adják az energiát a mpteorológiai állomásoknak. A Közép-Ázsiai — Központ gázvezeték nyomvonalán a napelemek látják el energiával a híradástechnikai rádiórelé-állomásokat. — Mély meggyőződésem — mondja N. Lidoremko, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja, az ismert szovjet energetikus —, hogy a napenergiát hasznosító erőműveknek nagy jövőjük van. Lehet, hogy az el jövendő évezredben ezek lesznek az energia fő forrásai. A napenergia ökológiailag teljesen tiszta, a belátható évezredekben gyakorlatilag kimeríthetetlen, és ebben rejlik óriási jelentő sége. Természetesen, a száz naperőmű még csak a kezdet. Arról van szó, hogy a szilícium^félvezetők, amelyekből a napelemek készülnek, egyelőre nagyon sokba ikerülnek. Azaz, nem is maga az anyag kerül sokba, hanem az anyagtisztltás technológiája. ,A szakemberek azonban azt remélik, hogy 10—15 év múlva ez az összeg a tizedére csökken. A MEGZABOLÁZOTT SZÉL A tudósok számításai szerint a Szovjetunió területe fölött uralkodó szelek összka paci fása mintegy 103 milliárd kilowatt. Ez voltaképpen óriási energiaóceán. A Szovjetunió sarkvidéki területein például annyi villamos energiát termelő szélerőművet lehetne létesíteni, hogy azok összteljesítménye elegendő lenne a földgolyó egész villamoséit ergia-szükségletének fedezésére. Az utóbbi évek vizsgálatai azt mutatják, hogy a szélerőművek energiatermelése olcsóbb, mint bármilyen más energiafajtáé. Ezen felül, azokon a helyeken, ahol az évi átlagos szél- sebesség meghaladja a 3,5 m/másod- perc értékét, a szélenergiát hasznosító berendezések jóval előnyösebbek, mint a hőerőművek. A Szovjetunióban sok ilyen hely van. Két évvel ezelőtt a Szovjetunióban létrehozták a „Ciklon“ tudományos- termelő egyesülést. Az egyesülés rövid idő alatt sorozatban gyártotta a 100 kW teljesítmény alatti szélmotorokat. Ezeket 'a legkülönbözőbb ágazatokban hasznosítják a gabona- és a takarmányőrlésnél, a mezei szállások megvilágításánál, a földek és a konyhakertek öntözésénél, az állattenyésztő telepek, a kisebb települések vízellátásánál, ásványi anyagokkal telített vizek vagy a tengervíz lepárlásánál. A következő tíz esztendőben 150 ezer szélerőmű gyártását és felszerelését tervezik. És ami igen fontos, a szovjet szakemberek megoldották a szélerőművek és hőerőművek párhuzamos működtetését, amire akkor van szükség, ha eláll a szél. A Szovjetunióban kidolgozták az első szélenergetikai gyűrűs rendszer tervét is. Ezt a Kóla-félszigeten fogják felépíteni 1100 km hosszúságban. A rendszerhez 238 szélerőműcsoport tartozik majd, egyenként 1 millió kilo A leningrádi atomerőmű reaktora, a teljesítményű energiablokk működik melyben két. összesen kétmillió kW majd Az egyik sikeresen hasznosított, egységesített szél-villamos berendezés watt teljesítménnyel. Ezt a teljesítményt az 50 méter szárnyhosszúságú, szélmotoros berendezések biztosítják. Az első szélmotoros berendezéseket 1980 körül szerelik fel. MELEG A FÖLD ALÓL A Szovjetuniónak a föld mélyében nagy hőkészlete van, ahogyan a termálvizeket szokták nevezni. A szovjet tudósok a föld alatt számos, meleg artézi forrást fedeztek fel, melyek összesen több millió négyzetkilométernyi területet foglalnak el. Az előrejelzések szerint ezek naponta 22—24 millió köbméter vizet adhatnak. A víz 'hőmérséklete 40—200 Celsius fok, a hőforrások mélysége 3,5 ezer méterig terjed. Hatalmas hőenergia-mennyiség rejtőzik a mélyebben fekvő zónákban is. Természetes hővel már ma is fűte- nek nagy lakótelepeket a szovjet városok egész sorában; Mohacskalában (Kaukázus), például az épületek felét egész évben természetes eredetű forró vízzel látják el, télen pedig termálvízzel fűtik. Greznij város távfűtésére eredeti tervet dolgoztak ki. Itt a termálvizet az ipari és a lakóépületek fűtésére használják, majd elvezetik a melegházakba, onnan pedig visszajuttatják a föld méhébe. Itt a víz ismét felmelegszik, maid a felmelegített vizet megint a felszínre hozzák. ■ Grúziában 1980-ig 60 hektárnyi területű, termálvízzel fűtött üvegházat építenek, a következő ötéves tervben (1981—1985) pedig az üvegh'áza'k területét a duplájára növelik. Külön kell szólnunk Kamcsatkáról. Itt nincs szén, olaj vagy földgáz, de ezt a zord vidéket a természet bőkezűen ellátta föld alatti hővel. A félszigeten számos vulkán van. A tudósok megállapították, hogy egykilomé- teres mélységben a vízgőz hőmérséklete eléri a 200—250 Celsius-fokot, így a hőenergiakészletek nagy teljesítményű geotermikus erőmű üzemeltetését biztosíthatják. A fentiekkel azonban nem merül ki a termálvizek felhasználásának lehetősége. — Nyugat-Szibériában — mondja Jelena Ljubimova, a tudományok doktora a Szovjet Tudományos Akadémia Geofizikai Intézete geotermikus osztályának a vezetője — ezeket az erőforrásokat nemcsak a városok távfűtésére lehet felhasználni, hanem a bányaiparban is. A zord telek miatt egyes lelőhelyeken a felszíni fejtést csak a három- négy nyári hónapban lehet végezni. A tudósok azt a feladatot tűzték maguk elé, hogy a hévízforrások felhasználásával lehetővé teszik a bányavállalatok egész évi üzemeltetését. Ott, ahol a víz nem természetes úton jut a felszínre, mesterséges termálrendszereket lehet létrehozni úgy, hogy a talajba hideg vizet nyomnak be, ott a víz felmeiegszik, és így fel lehet használni a termelésben. Működik egy speciális intézmény, amely a föld alatti hő hasznosításával foglalkozik — a Szovjetunió Gázipari Minisztériuma. A minisztérium ágazati igazgatóságokat hozott létre Dagesz- tánban, Grúziában, a Csecsen-Ingus ASZSZK-ban, a Kamcsatka-félszigeten... A minisztérium jelenlegi legfontosabb feladata egy általános terv kidolgozása az ország termálvizeinek komplex hasznosítására. (Szocialisztyicseszkaja Industrija — Szputnyik)
