Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-06-03 / 22. szám

aszó myomAK'Btímmom

Aid ismeri a Felső-Nyílra villákét, alighanem egyetért velem, ha azt állítom, a vidék jellemzésére egy nagyon elkoptatott jelző a legalkalmasabb, az, hogy festői. Még azt is megkockáztatom, hogy azok is így vélekednek, akik először járnak arrafelé. Aki pedig már bejárta a vidéket, annak már messziről ismerősnek tűnik Handlová is, karcsú kéményeivel, a hőerőmű hűtőtornyaival, a bányatelepekkel, azok messze látszó bányafelvonóival.

A kíváncsi utazó a vidékről és a városról nagyon sok érdekességet megtudhat. Többek között azt, hogy alapítólevelét I. Lajos király írta alá, több mint hatszáz évvel ezelőtt, az első neve a településnek azonos volt a vidék akkori nevével: Seperdeo — Gyönyörű erdő. Később egyidejűleg általában kit neve is van. Annak nevét viseli, aki újraalapította, Henrich Krikkerét. A falu német nevei az alapító vezetéknevéből, magyar, szlovák, latin elnevezései pedig a keresztnevéből származnak. így aztán hívták Krickerhau-nak, Crikkerhow-nak, Hennefalvának, Hennelehotá-nak, Hendellehotá-nak de Nyitrabányá- nak is.

Ez utóbbi elnevezés már sejteti a bányászat jelenlétét a vidéken, de a vidék jelentősége csak e század elején kezdett nőni, amikor a XX. század első évtizedében a monarch's ipara is fellendült. Handlová nevének hallatán ma már az első pillanatban szinte kivétel nélkül mindenki a szénbányászatra gondol. Ez nem véletlen, hiszen az ö.éves tervidőszak végéig Szlovákia széntermelésének el kell érnie az évi 6 millió tonnát, s ennek jelentős részét pedig Handlová és Nováky körzetében kell kitermelni.

Ilyen bevezető után az lenne bizonyára a legnyilvánvalóbb, ha a riport a bányákról, az ott dolgozó emberekről szólna. Ha azonban a krónikás geológusok társaságában járja a vidéket, előfordulhat, hogy sokkal többet megtudhat a föld mélyének titkairól, mintha a föld alatt járna, nem beszélve arról, hogy a városról — Handlováról — is megtudtunk még egyet-mást.

TÉRKÉPIGAZlTÖ FÖLDCSUSZAMLÁS

Sík vidéki ember nehezen tud megbarátkozni a gondolattal, hogy olyan helyen éljen, ott építsen házat, ahol alatta a föld gyomrában üregek tátonganak. Bizalmatlanságát néha földcsuszamlások híre is táplálja, amelyeket kizárólag a bányászat „melléktermékeként“ könyvel el — legalábbis errefelé. Nem is olyan régen — 1960-ban — éppen egy handlovái földcsuszamlás volt jó ideig beszédtéma. Akkor kezdtek foglalkozni a jelenséggel á geológusok is, és megállapították, hogy Szlovákia-szerte mintegy 2500 olyan térség van, ahol mozog a föld, függetlenül attól, hogy a környéken van-e bánya, vagy nincs.

Mi is történt abban az évben Handlován?!

Csaknem 1200 mm csapadék hullott akkor azon a vidéken, és a rengeteg víz hatására a handlovái völgykatlan délkeleti lejtője megcsúszott. A csuszam- lás kezdetben naponta 7 métert, később 4 métert haladt. A szakemberek számításai szerint mintegy 19 millió köbméter föld volt mozgásban, ennek következtében összedőlt, vagy súlyosan megrongálódott 182 lakóház, amelyekben csaknem ezer ember lakott. Az épületekben esett kár meghaladta a 8 és fél millió koronát. A földmozgás eredményeként az 50-es számú műút helyenként 16 méterrel is arrébb tolódott. Ennek ellenére az út járható maradt, igaz,

hogy napi 20 ezer korona értékű munka árán. Helyi, járási és kormánybizottságok alakultak a jelenség okainak megállapítására, hogy a szükséges óvintézkedéseket megtehessék. A feladat megoldása a geológusokra hárult.

ÉVMILLIÖS FOLYAMATOK

A Kárpát-medence, amíg jelenlegi felszíne kialakult, a földtörténet évmilliói során többször volt szárazföld és tengerfenék. A földkéreg felszínének gyakori változása folytán a régebbi felszíni tagoltság enyhébb lett a külső erők hatására, és egyre vastagabb rétegben borította a felszínt az el- morzsalékolődott kőzetréteg — különösen a völgyekben—.sebből alakul ki a termőtalaj is. A földtörténeti másodkor végén és a harmadkorban a belső vulkanikus erők hatására kialakult a Kárpátok hegy(]. Tevec felvétele)

rendszere, amely áttörte a korábbi földfelszínt. Ekkor óriási szikladarabok váltak le a földkéregből, és kerültek a korábbi málladékra ás üledékre, s ezeket is befedte a későbbi málladék. Így a hegyi lejtők mai borítása, termőtalaja a legtöbb helyen ilyen óriássziklát takar. Ebből az következik, hogy a szilárdnak vélt hegyoldalak csak viszonylagosan szilárdak. A talajvíz felhajtóerejének hatására mintegy „úsznak“ a laza földrétegekben és állandó mozgásban vannak a völgyek felé. A talajvízszint magasságától függ elsősorban ennek a mozgásnak a sebessége, s így jött létre az 1960-as handlovái földcsuszamlás, amelyet még „segített“ a Vefky Gric hegycsúcs alatti dombtetőn levő meddőhányó súlya is.

MEDDŐHÁNYÓ MINT TÁMASZTÉK

Azóta számos geológus dolgozik a handlovái völgykatlanban „folyó“ földmozgás megállításán. E folyamat a jövőben döntően megváltoztatja majd a kis folyó, a Handlovka festői szépségű völgyének arculatát is a „Felvégen“. Aki a völgybe téved, mit sem

sejtve a földmozgásról, az első pillanatban talán bosszankodik a hosszú betonsáv láttán, amely sehogy sem illik bele a tájba. Tegyük mindjárt hozzá: pillanatnyilag. A betonsáv ugyanis két nagy átmérőjű csővezetéket óv majd az elkövetkező évszázadban, amelyben a jelenleg sebesen tovaszáguldó Handlovka búvópatakká válik. 325 métert tesz meg a föld alatt, hol az egyik, hol a másik 202 centiméter átmérőjű csőben, majd visszatér medrébe. Ami felülről betonsávnak látszik, az vasbeton, amely körülfogja a csővezetéket, s az erős vasbeton burkolatnak jó oka van: mintegy 4 millió 6000 ezer köbmétert kitevő töltés súlyától óvja a folyócska műmedrét, ugyanis a számítások szerint ennyi föld-szikla törmelék szükséges a mai völgy feltöltésehez. Ez a töltés ma még a föld gyomrában van, és úgy kerül majd ide, hogy a völgy szolgál majd a bánya új meddőhányójául. Ennek is megvan a maga rendeltetése: a kát szemben levő hegyoldalt mintegy széttámasztja egymástól, és így meggátolja majd a további esetleges csuszamlást. Persze, amíg a völgy feltöltődik, eltelik néhány év, hiszen 10—15 év kell ahhoz, hogy ennyi törmelék a bányából a felszínre kerüljön. A táj azután sem lesz híjával minden festőiségnek, hiszen a tervek szerint ezen a helyen erdőligetet létesítenek, hogy meggátolják a csapad k lejutását az alsóbb rétegekbe. Vagyis: ami időnként a természet arculatának megváltoztatása, nem szükségszerűen rombolás, sőt: ezúttal környezetvédelem.

MEGCSAPOLJÁK A HEGYOLDALT

Az iménti helyszíntől nem messze, kissé kelet felé, a völgyben, az új lakótelep helyén nem is olyan régen még száraz lábbal nem lehetett átmenni a látszólag zöld mezőn. A vizenyős talajon ugyan szép zöld növényzet sarjadt, de mielőtt építeni akartak volna itt, le kellett a térséget csapolni. A lakótelep fölötti hegyoldal szintén csak látszólag szilárd. Az errefelé bő csapadék szinte korlátlanul hatol át a laza talajon, és táplálja a terület amúgy is bő föld alatti vízkészletét. így a fentebb már említett módon segít a nagyméretű föld alatti „vándorköveknek“, hogy a völgy felé igyekezzenek. Őket megállásra csgk az ember kényszerítheti, mégpedig úgy, hogy lecsapolja alóluk a vizet. Ahogy ezt a műveletet ezen a helyen csinálják, az hazánkban egyedülálló.

Ottjártunkkor éppen egy 6 méter átmérőjű vasbetonkürtő peremét zsaluzták, amely nagyjából 10 méter mély, ás „tölcsérül“ szolgál majd. Innen bs- fúrnak vízszintesen a hegyoldalba, s egyidejűleg 89 mm átmérőjű perfonált acélcsőrendszert helyeznek e furatokba, amelyeken keresztül a víz lecsordogál a vasbeton tölcsérbe. Ennek az alján szintén befúrnak és oda is elhelyeznek egy ugyanilyen acélcsövet — ez a völgyben csörgedező patakba torkollik, így a hegyoldalban megrekedt víz kifolyik, a víz felhajtóereje tehát nem hat, ellenkezőleg: a víztelenített földrétegek megszilárdulnak, és megszűnik a csuszamlásveszély.

Hasonló munkálatok folynak a várost körülvevő dombokon. Így azokon a helyeken, ahol ma még a talaj nem biztonságos, a jövőben tovább fejlődik a város, óvodák, iskolák, lakóházak épülhetnek. Nem fenyeget már többé az 1960-as földcsuszamláshoz hasonló újabb katasztrófa.

mészáros János

„FŐNÖKÖM ÉS MUNKAESZKÖZÖM'

BESZÉLGETÉS EGY MATEMATIKUSSAL

Jó pár éve őrzöm emlékezeteimben ezt a beszélgetést. Nem is tudom, hová utaztam, amikor a fültanúja voltam. De a hegymászóra, alki a vonatban mellettem ült, még ma is jól emlékszem. „Mi tetszik neked abban, hogy ormótlan sziklafalakra mászol jel? — kérdezte tőle az útitársa. — Talán az, híogy veszélyes dolgot művelsz?“ „Nem tudom megmondani — felelte a hegymászó. — Csak azt érzem, hogy megszállottja vagyok, s a látványt, amely ott fenn, a magasban tárul elém, képtelen vagyok szavakba önteni." Látja, amikor a saját programom lövöm a számítógépbe, s az „veszi a lapomat“, vagy ha rájövök, hogy a sok számítás, éjszakai töprengés meghozta az eredményt, s pontosabbá tettem a differenciális egyenletek numerikus megoldásához szükséges Runge-Kutta- módszert, én éppen így vagyok.

— Nem hiszem, hogy a nők félnének a matematikától — mondja beszélgetésünk elején Dr. Füleky Éva, a Szlovák Kulturális Minisztérium adatfeldolgozó és irányító központjának szakelőadója. — A Komensky Egyetem matematika szakára 'ma is főleg lányok jelentkeznek. A fiúk gyakorlatiasabbak. őket általában a mérnöki pálya vagy a fizika vonzza.

— Magyar gimnáziumból jutott be az egyetemre.

— Egy csöppet sem éreztem magam hátrányos helyzetben. Az első szemeszterben még voltak nyelvi nehézségeim, mert kevés barátnőm volt, akivel gyakorolhattam volna a szlovák nyelvet, de másodikban már egyenlő szinten voltam velük.

— Értesüléseim szerint 1966 őszén Dr. Szarka István és Znám István docens vezetésével matematikai önképzőkör alakult az egyetemen. Ügy tudom, instruktorként ön is részt vett a kör munkájában.

— Harmadéves voltam, amikor először találkoztunk; utána hetente összejöttünk. Segítettünk egymásnak, jegyzeteket cseréltünk, s csak utólag tudatosítottuk, milyen sokat jelentett

számunkra az önképzőkör. Mert a szakmai nehézségeken kívül még a vizsgától való félelmen is átsegítettük egymást.

— Tudományos vagy pedagógiai irányzaton végzett?

— Két okból vonzott a tudományos irányzat. Kedveltem a kibernetikát és a numerikus matematikát, s minden vágyam az volt, hogy később számítógépekkel dolgozhassak. Sikerült. Éppen abban az évben, amikor végeztem, számítástechnikai laboratóriumot létesítettek az egyetemen, s én egy személyben tanársegéd és operátor lettem. Csoportmunkákat értékeltem, főprograimokhoz könyvtárakat alakítottam, tudományos-technikai számításokat és matematikai analíziseket végeztem. Tíz év után úgy éreztem, megrekedtem. Felmondtam, mert szakmailag tovább akartam fejlődni és a doktorálás után az aspirantúrát is megkezdtem. Néhány hónappal ezelőtt aztán új munkahely .után kellett néznem.

Nehéz volt elviselni azokat a napokat, mert hátrányaival együtt is kedveltem a munkám. Olyan kedvvel és örömmel szoktam leülni az Odra 1024-es számítógép mellé, hogy néha még a legégetőbb gondjaimról is megfeledkeztem.

Oj munkahelyem a belvárosban van. Ha két kisfiam közül valamelyik beteg, vagy éppen szükségük van rám, sokkal hamarabb hazaérek. S egy anya szempontjából ezek is fontos tényezőik.

— Kérem, mondja el röviden, mivel is foglalkozik ez a nemrég alakult adatfeldolgozó és irányító központ?

— Tevékenységünk olyan programok összeállítására irányul, amelyek a kultúra területén az elmúlt tíz év statisztikai kérdéseire adn'ak választ. Például arra, hogy a szlovákiai színházaknak, múzeumoknak, könyvtáraknak, képtáraknak milyen a látogatottságuk; ezt vagy azt a hanglemezt mikor adta ki a hanglemez- gyártó vállalat; melyik szlovák szerző darabjának mikor, hol volt bemutatója és milyen szereposztásban; hányszor került színpadra a műve; melyik operaénekes, balett-táncos vagy színész mikor, milyen darabban mutatkozott be; röviden: húsz szempont alapján dolgozzuk fel a hozzánk érkező adatokat, ezért aztán a kulturális intézmények alkalmazottjait (több mint 11 ezer ember) tizenkét számjegyű számmal jelöljük meg, hogy a továbbá számításoknál egyszerűsítsük az adminisztrációs munkát.

Az én hatáskörömbe a színházak látogatottsága tartozik; a nézők korosztályának, érdeklődési körének, fő információforrásainak megállapítása stb. 1990-ig pedig azt dolgozzuk majd ki, hogy a kulturális reszortoknak milyen képesítésű és hány szakemberre lesz szükségük.

— Úgy tudom, kibernetikai szótárt is szerkesztett.

— Igen. A Természet és Társadalom című lap folytatásban közölte.

— Sokszor úgy érzem, a számítógép függeléke vagyok, mert főnököm is, munkaeszközöm is. De ha tévedek, nem legyint. Leáll és mindent elölről kezdhetek.

G. SZABÓ LÁSZLÓ

1979.

VI. 3.

6