Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-05-27 / 21. szám

TECHNIKA TUDOMÁNY VtZTÁROZÓS ERŐMÜVEK ÉPfTÉSE LENGYELORSZÁGBAN A víztározás erőművek a vil­lamos energia legalkalmasabb és leghatékonyabb forrásai kö­zé tartoznak. Építésüknek az egész világon nagy figyelmet szentelnek. Az NDK-ban Mar- kersbachban jelenleg fejeznek be egy ilyen 1050 MW-os erő­művet, amely európai viszony­latban is az élvonalba tartozik. Nálunk hasonló víztározós erő­mű épül a Fekete-Vágón, s nemsokára elkezdik a Dlouhé Stráne-i erőmű építését is a Jeseniky hegységben. Lengyelországban jelenleg három víztározós erőmű épül, s további négynek az építését készítik elő. Ezek mind nagy teljesítményű erőművek lesz­nek, a Sobel erőmű lesz a leg­nagyobb a Dunajec mellett, 3000 megawattos teljesítmény­nyel. Minden víztározós erőműhöz két tározóra van szükség. Az alsót mélyebben fekvő völgy­ben létesítik, általában völgy­záró gát építésével egy kisebb- nagyobb folyó medrében, a fel­sőt pedig valamilyen fennsíkon építik meg, figyelembe véve a domborzati viszonyok adta le­hetőségeket, bár ez az adott geológiai feltételek miatt min­dig problémával jár. Fennáll annak a veszélye, hogy a víz utat talál magának és elszivá­rog, megszökik a tározóból. A lengyelek a víztározós erő­müvek építésénél lehetőleg úgy választják ki a helyet, hogy az alsó tározót valamilyen termé­szetes tó, vagy már régebben megépített völgyzáró gát ké­Édesvízgyártás — fordított ozmózissal Algériában épül a világ egyik legnagyobb olyan üzeme, amely fordított ozmózissal naponta 46 000 köbméter édesvizet gyárt majd tengervízből. A fordí­tott ozmózis az egyik leg­fontosabb élettani jelen­ség kapcsán ismeretes tör­vényszerűséget hasznosítja — ipari célra. A jelenség lényege az, hogy ha egy félig áteresztő fal vagy hártya, (membrán) elvá­laszt egymástól két teret, amelyek egyikében tiszta oldószer (pl. tiszta víz), a másikban pedig oldat (pl. sejtfolyadék, sós oldat vagy egyszerűen tenger­víz) van, akkor az oldószer molekulái átáramlanak a félig áteresztő hártya fa­lán a töményebb oldatba. Ezt nevezzük ozmózisnak: azt a nyomást pedig, amellyel az oldószer (pl. a víz) molekulái a memb­ránon áthatolnak, ozmo­tikus nyomásnak. A fordí­tott ozmózis ezzel szem­ben az, ha egy félig át­eresztő fallal határolt ol­datra — pl. tengervízre — az ozmotikus nyomásnál nagyobb nyomást gyako­rolunk, s.így a vízmoleku­lákat átkényszerítjük a membránon. Ezáltal tiszta vizet nyerünk, miközben az eredeti oldat egyre tö­ményebbé válik. Ezt a for­dított ozmózist alkalmaz­zák az algériai üzemben. A félig áteresztő memb­ránnak igen ellenállónak kell lennie, ezért poliamid (nylon) rostokból sajtol­ják. A „vízgyárat“ 1979 folyamán helyezik üzem­be. (Chemische Industrie) pezze. Ez olcsóbbá, gazdasá­gosabbá teszi az egész beruhá­zást. A Zarnowiecben épülő erő­mű alsó tározója például ter­mészetes tó, a Porabka-Zar-i erőműnél pedig a második vi­lágháború előtt épített porab- kai gátat használják ki a Sole folyón. Az utóbbi építése már jelentősen előrehaladt, a fel­ső víztárolót már kimélyítet­ték, jelenleg a fenék és az ol­dalak szigetelése okozza a leg­nagyobb gondot. A felső víztároló szigetelése bonyolult műszaki problémát jelent, a szigetelő köpeny ugyanis nagy megterhelés­nek van kitéve a vízszint állandó emelkedése és csök­kenése miatt, ami az itteni szél­sőséges éghajlati viszonyok kö­zött különösen veszélyes. Vi­lágszerte már gyakran előfor­dult, hogy az ilyen tározók szi­getelésének a meghibásodása komoly következményekkel járt. A felső víztárolók szigetelé­sének problémájával a lengyel és a csehszlovák szakemberek behatóan foglalkoznak. Világvi­Ahhoz, hogy az élet feltéte­leit későbbi időkre is megőriz­zük, mindent meg kell ismer­nünk, ami a vízzel kapcsolatos, s ezeket az ismereteinket azon­nal fel is ikell használnunk. Az atmoszférában lezajló jelensé­geket utólag jól ismerjük, meg tudjuk állapítani az esőzéseket, vagy a szárazságokat kiváltó okokat, sok mindenre azonban még mindig nem tudunk ma­gyarázatot adni, ezért az időjá­rás előrejelzései is eléggé meg­bízhatatlanok. Jelenlegi isme­reteink tehát eléggé szerények, hiányoznak a vízkészletekre, a csapadékviszonyokra és egyéb hasonló tényezőkre vonatkozó pontos adatok, értesülések. Ez a fogyatékosság komoly problémákat jelent Lengyelor­szág szerény vízkészleteinek optimális kihasználásában, ezért az illetékes szervek úgy döntöttek, hogy létrehoznak egy átfogó, nagy vízgazdálko­dási információs rendszert. Ez a további zavartalan vízellátás szempontjából éppoly fontos, mint a víztározók, gátak, csa­tornák építése, a folyók szabá­lyozása, valamint csaknem 200 víztisztító berendezés építése a Visztula mentén, amelyek 24 óra alatt több millió köbméter vizet regenerálhatnak. szonylatban a legelterjedtebbek a bitumenes betonszigetelések. Nálunk a Slovnaftban előállí­tott kőolajbitumen felhasználá­sa jön számításba, ennek ki- fejlesztése a vállalat tudomá­nyos-kutatási alapjának a fel­adata. A lengyelek a Shell cég­től vásárolták a bitument, s a Motor Columbus svájci céggel is kapcsolatba léptek, amely az ajánlott keverékeket kipróbálja és véleményezi, s gépi beren­dezéseket kölcsönöz a szigete­lőréteg lerakásához. A bitumenes betonszigetelést ii jövőben egyre szélesebb mér­tékben fogják igényelni a terve­zett vízgazdálkodási beruházá­sok. Nemcsak a víztározós erő­művek esetében, hanem a vízi utak, a csatornák töltéseinek, a különböző rendeltetésű gátak földtöltéseinek szigeteléséhez is. Ezzel kapcsolatban megem­líthetjük a dunai vízlépcső, va­lamint a Duna—Elba—Odera ví­zi út tervezett építését. Ez azt jelenti, hogy a KGST-országok keretében komplex módon kell megoldani az ilyen szigetelések technológiáját, gondoskodni kell az eljárás műszaki felté­teleiről, a hazai nyersanyagok célszerű hasznosításáról. (imb) Az országos vízgazdálkodási információs rendszert a varsói Meteorológiai és Vízgazdálko­dási Intézet irányítása alatt fejlesztik ki. Itt dolgozzák ki az egész rendszer koncepcióját, itt gyűjtik össze az adatbankba kerülő ismeretelemeket, a hid- rogeográfiai hálózat adataitól kezdve egészen a vízgazdálko­dási létesítmények rendszeréig. Az információk gyűjtését az adatbank szamara 1980-ban fe­jezik be. A továbbiak folyamán a memóriaegységek tartalmazni fogják a vízkészletekre, a csa­padék mennyiségére, a folyók által a tengerbe kerülő víz mennyiségére, a talajvizek szintjére, a víztárolók [készle­teire, valamint az egyes terü­letek vízfogyasztására vonatko­zó adatokat. Először a sziléziai vidék ada­tait gyűjtik össze, ahol a leg­nagyobb a vízhiány, s a víz minősége is a legrosszabb. Az adatok begyűjtése és rendsze­rezése után körzeti vízgazdál­kodási rendszert vezetnek be. A rendszer alapját a mérőál­lomások hálózata fogja képez­ni, amelyek folyamatosan jel­A felvételen a 2 N 7673 S/32 jelű aszinchron indítómotor rotorja látható, amelyet a Skoda Plzen szakágazati vállalat Elektrotech­nikai Üzeme a lengyelországi Zarnowiec víztározós csúcserőmű számára készített. A rotor elnyerte a tavalyi brnói nemzetközi gépipari vásár egyik aranyérmét (Makrai Miklós felvétele) Épül az ITAIPŰ erőmű Az utóbbi évtizedekben létesült vízi erőművek méretben és teljesítményben vetekszenek egymással. A világ legnagyobb vízi erőművei: a Szovjetunióban a krasznojarszki, az USA- ban a Gran Coulee, s az épülőfélben levő La Grande Riviére (Észak-Quebecben). 1975-ben kezdték meg az ezeknél még nagyobbra tervezett Itaipú erőmű építését Paraguay és Bra­zília közös határán. Teljes kiépítése után teljesítménye 12 600 MW lesz. A Parana 4000 km hosszúságban húzódó sziklatalajára építik a hatalmas komplexumot. A meredek sziklafalak között át­haladó folyó vizét 220 km hosszú, átlag 8 km széles tárolóban duzzasztják. Ebben a duzzasztóban fogják fel a Paranából és oldalfolyóinak hatalmas hálózatából érkező vizeket — a folyó vízgyűjtő területe kereken 3 millió km2. Az össze­sen 30 milliárd m3-nyi összegyűjtött víztömeg az Itaipú erő­mű 18 egyenként 700 mW-os egységének folyamatos táplálá­sához nemcsak hogy elegendő, hanem — további kiépítés esetén hatszor annyi energia szolgáltatásához is megfelelő mennyiség volna. Ennek a hatalmas méretű létesítménynek a létrehozásához hasonlóan hatalmas előkészítő, felvonuló és építőmunkára volt szükség. A dzsungelt kellett szabaddá tenni ahhoz, hogy a felvonulási épületeket felállítsák; ezt követi a sziklás altalaj „megmunkálása“. Különböző helyeken a sziklák mélyére kell fúrni, 30 millió köbméternyi kőzetet, elsősorban bazaltot kell robbantani ahhoz, hogy ennek az anyagtömegeknek a felhasználásával a gátakat megépítsék, összesen 60 millió m3 szikla és föld megmozgatására van szükség, kb. 9000 tonna dinamitot használnak fel. 20 ezer ember dolgozik az épít­kezésen. Számos nehéz feladatot kell a mérnököknek megoldaniuk. A folyó vizét az 1500 m hosszú központi gát mögött egy mes­terséges tavon át kell terelni, s egy 2 km hosszú 150 m szé­les 100 m mély csatornán keresztülfolyatni ahhoz, hogy a vasbeton épületeket száraz sziklatalajra építhessék fel. Ezt a feladatot mérnökök, hidrolőgusok, geológusok és az épít­kezés más műszaki szakemberei közösen kell, hogy megoldják. A hagyományos módszerekkel — érthető módon — nem sikerült minden esetben boldogulni, ezért nem egy esetben különleges megoldásokhoz nyúltak az építők. A levezető csa­torna betorkolásához a folyó medrét 18 méterrel mélyíteni kell, s itt különleges hidraulikát alkalmaznak. Egy lapos beton pontonra szereltek hat Atlas Copco aggregátort és a víz alatti sziklába négyszög alakú üregeket mélyítettek. A ki­robbantott anyagot speciális baggerekkel hozták a felszínre, s bárkára ömlesztették az elszállításhoz. Az építkezés felett 3,8 km hosszúságban, 90 m magas acéltornyok között feszítet­ték ki a szállító kötélpályát. Az előregyártott betont a hen­geres tartályokból pontosan az előírt munkagödörbe ürítették ki — elektronikus távirányítással. Három beton keverőmű havonta több mint egymillió m3 jó minőségű cement és őrölt bazalt keverékéből készült betont állított elő. Az erőmű építésében Brazília és Paraguay közösen egyen­lő arányban vesz részt. Paraguay azonban alig több mint 10 %-ot igényel a szolgáltatandó energiából, a többi Brazíliáé. Az első 700 MW-os egységek a 80-as évek elején kezdenek energiát termelni, s Dél Brazíliát és Paraguayt 750 kv-os táv­vezetékeken látják el majd árammal. MŰSZAKI ELET Az erőmű térképe PARAGUAY BRAZÍLIA zik majd a készletek állapotát, minőségét, a szennyezés és a fogyasztás mértékét. Az adato­kat számítógépeken dolgozzák fel, s ezek alapján kerül sor a központi döntésekre. Ez Szilé­ziában a lakosság és az ipar jobb vízellátásához, a Notec fo­lyó völgyében pedig a növény- termesztés és az állattenyész­tés szükségleteinek jobb fede­zéséhez fog vezetni. Egy olyan intézmény létre­hozása, amely döntési joggal lesz felruházva a vízkészletek elosztásában a mezőgazdaság, az ipar, az egyes területek, sőt az egyes vállalatok között, már nemcsak elméleti síkon fog hatni, hanem konkrét gazdasá­gi tényezőként szabályozza majd a vízgazdálkodást. Ez szükségszerű következménye annak, hogy 22 év múlva Len­gyelországban a háztartások ellátására, a mezőgazdaság és az ipar szükségleteinek fedezésére évente 40 milliárd m3 vízre lesz szükség. Az életfeltételek biztosításához tehát 10—15 mil­liárd m3 megfelelően tiszta vi­zet kell majd tárolni, minden lehetőséget kihasználva a kész­letek pótlására, hogy az egész év folyamán elegendő víz ke­rüljön a hálózatba. Az állami vízkészletek létre­hozása céljából ezért a legkö­zelebbi 22 év alatt hatalmas beruházási és szervezési prog­ramot kell megvalósítani. A vízlépcsők, a kisebb-nagyobb víztárolók és a víztisztító mű­vek a zavartalan vízellátás alapvető feltételei lesznek. Ugyanakkor arra is gondolni kell, hogy ezek az igényes lé­tesítmények nem függetlenek egymástól, hanem az országos rendszer egymáshoz kapcsoló­dó részegységeit képezik, üze­meltetésüket tehát központilag kell koordinálni. Ez a százmil- liárd zlotyt felemésztő hatal­mas beruházás központi irányí­tás nélkül nem tudna megbir­kózni azzal a feladattal, hogy célszerűen gazdálkodjon azzal az 50 milliárd m3 vízzel, amely jelenleg a lengyel folyókból a tengerekbe ömlik. A jövőben tehát úgy kell majd gazdálkodni a vízzel, mint jelenleg a villamos energiával tesszük, s bízunk benne, hogy a kapacitások hiánya nem okoz majd annyi problémát, mint az energiaellátás terüle­tén napjainkban. WIESLAW WOLSKI i 1979. V. 27. 16 ozsrn * j* Vl ZGAZDALKODAS AZ EZREDFORDULÓN

Next

/
Thumbnails
Contents