Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-05-27 / 21. szám
A bútorgyár építésével párhuzamosan megkezdődött a szakmunkás-utánpótlás képzése is (Molnár János felvétele) kát érettségivel fejezik be. Ezért szeretnénk egy olyan szakmunkásképző iskolát felépíteni, amelyben már érettségire is felkészíthetnénk a tanulóinkat, s természetesen anyanyelvükön. Egyebek között erről is született egy új rendelet, mely kimondja a magyar tanítási nyelvű szakmunkás- képző iskolák (hálózatának bővítését. — Tehát a kérdés többek között az, épül-e új szakmunkás- képző iskola Királyhelmecen? — Mi már tárgyaltunk e kérdésről több üzemmel is. S a közös véleményünk az, hogy az új, korszerű szakmunkásképző iskola részben állami segítséggel és több üzem társadalmi összefogásával felépíthető. Tudjuk, hogy minden újnak nehéz utat törnie, így az új Iskola felépítése sem gondnélküli. De ezeket ,a gondokat vállalnunk kell a jövő érdekében. — És addig? — Tudom, nem lesz könnyű dolgunk, de mindent megteszünk azért, hogy a szakmunkásképzés a jelen körülmények között is rugalmasabban alNem is olyan régen a Bodrogközben sokan állították, hogy az asztalosmesterségnek is meg vannak számlálva a napjai. Pedig még az ötvenes években Is alig volt falu, ahol legalább egy asztalosműhely ne lett volna. Akkoriban kevesen gondoltak falun arra, hogy gyári bútort vásároljanak. A bútorkészítést a helybeli asztalos- mesterre bízták, akinél egy-két segéd és. tanonc is dolgozott. Az asztalosmesterség megbecsült szakma volt, akit felvettek asztalosinasnak, az boldog lelhetett. Persze, nem könnyű egész nap fúrni, faragni, fűrészelni, gyalulni, de fedél alatt, nyáron hűvösben, télen pedig melegben dolgozhattak, nem úgy, mint például a kőművesek, ácsok, bádogosok. Ezért is vonzotta nagyon a fiatalokat ez a szakma. S hogy a kihalófélben levő asztalosmesterség újra divatos lett a Bodrogközben? Ezt ma már mindenki természetesnek tartja, ugyanis Királyhelmecen (Královsky Ohlmec) felépült egy korszerű bútorgyár. Igaz, volt itt régebben is egy kisebb bútorüzem, amely 190 dolgozót alkalmazott. Az újban már az induláskor is 500, később pedig 800 szakmunkás dolgozik majd. Hogyan gondoskodik ilyen nagyszerű szakmunkásgárdáról a gyár vezetősége, erről beszélgettünk Pandi Lajossal, a gyár káder- és személyzeti osztályának vezetőjével. — Üzemünk vezetősége idejében felkészült a szakmunkások képzésére. A régi szakmunkások részt vettek egy továbbképző tanfolyamon. Erre azért volt szükség, mert az új bútorgyárat a legkorszerűbb hazai, nyugatnémet és olasz gyártmányú gépekkel szereltük fel. Mondhatom, hogy gyárunk európai színvonalú, melyben az egész gyártási technológia a legkorszerűbb termelési követelményekhez igazodik. — És az utánpótlás? — Jelenleg 206 fiatal tanul különböző szakmunkásképző iskolában. Ebből 91-en tanulnak Spisská Nová Vesen. — Van-e lehetőség helyben a szakmunkásképzésre? — Sajnos erre még nincs nagy lehetőségünk. Hiszen a helmeci szakmunkásképző iskolában csak 82 tanulónk tanulhat, ott is csak az elméleti oktatást biztosították. Pillanatnyilag a gyakorlati oktatás régi üzemünkben folyik. Köztudomású, hogy a szakmunkásképzés nem néhány évi, hanem több évtizedes munkára készít fel. A termelési technológia is állandóan fejlődik, ezért mér most olyan alapokat kell nyújtanunk fiatal szakmunkásainknak, hogy akik ma végeznek, a jövőben is helytállhassanak a termelésben, könnyen elsajátíthassák az egyre korszerűbb termelési eljárásokat. Az új szakmunkás- képzésnek tehát ezekhez az Igényekhez kell igazodnia. Ehhez pedig új, korszerű szakiskolára van szükség, melynek a felépítése jelenleg még csak terv. Reméljük, néhány év múlva ez is megvalósul. — Köztudomású, hogy az új oktatási rendszer bevezetése sok újat hozott a szakmunkás- képzésben is. Ilyen például, hogy egyes intézetekben érettségi bizonyítványt is szerezhetnek a tanulók. — Valóban az elméletigényesebb területeken középiskolai rangra kell emelnünk a szakmunkásképzést. Erre már mi is gondoltunk, hiszen 14 tanulónk tanul olyan szakmunkásképző iskolában, ahol a tanulmányaikalmazkodjon a kor követelményeihez, sőt már előre is tekintsen. Elméleti és gyakorlati oktatóink eddig is mindent megtettek, hogy tanulóink magas szakmai felkészültséggel hagyják el az iskola padjait. Az idén újabb 75 tanulót veszünk fel, ezek nagy többsége már új üzemünkben sajátíthatja el szakismereteit. A kerületi nemzeti bizottságtól erre már engedélyt is kaptunk. A rövid beszélgetés után ellátogattunk a régi üzembe. A kép, amely elénk tárult, megnyugtató. A tanulók a legjobb mesterek felügyelete alatt végzik a szakmai gyakorlatokat. — Van-e lehetőségük a tanulóknak arra, hogy az új gyárban is megismerkedjenek a gépekkel és a munkamenettel? — Ügy osztjuk be a gyakorlati oktatási órákat, hogy tanulóink az új gyárral is megismerkedhessenek, hiszen ott fognak dolgozni. Ma éppen gyakorlati oktatás folyik. Két csoportban dolgoznak a fiatalok, külön az elsősök, külön a másodikosok. Megállunk az egyik gyalupad mellett. Fiatal, barna arcú lány kezeli a gyalugépet. — Hogy hívják? — Lackó Ilona. — Hányadik évfolyamba jár? — Elsős vagyok. Bodrogon lakom. — Látott már azelőtt is asztalosműhelyt? — A bátyám is asztalos. Vele jöttem be néhányszor az üzembe, s megtetszett az asztalosmesterség. — Most mit csinál? — Asztallapokat gyalulok. — Nehéz? Elneveti magát. — A gép csinálja, én csak arra ügyelek, hogy ne gyaluljam túl. — Azt miből tudja meg? — Megmérem. A mester megadja a pontos méretet, és aszerint csináljuk. Cservényük János is elsőéves tanuló. Bácskában (Baöka) lakik. A sógora asztalos, általa szerette meg ezt a szakmát. — Völt-e már az új gyárban? — Igen. Ott jobb gépek vannak. Por sincs, mint itt. Nagyon szép az új bútorgyár. Alig várom, hogy ott dolgozhassak. — Mit tud már egyedül elkészíteni? — Sok mindent. — Például? — Asztallábakat, fiókokat. Már szereltem össze asztalt is. Megy ez, csak akarni kell. Tovább megyünk. Itt már másodikosok dolgoznak. Tömöri Istvánt kérdezem: — Hogyan lett asztalostanuló? — Az édesapám szeretett barkácsolni. Otthon már csináltam ládákat, virágállványokat, kis fakazettákat. — Van-e elképzelése a jövőjéről? — Szeretnék jó asztalos lenni. Aztán, ha lehet, továbbtanulni, megszerezni a szakérettségit. Azt mondják, erre is lesz majd lehetőség. — Milyen az új gyár? — Ott már nagyon modern gépek vannak. Pista mellett dolgozik egy piros arcú, élénk tekintetű lány. Illés Ilonának hívják. — Mikor végez? — Jövőre. — És aztán? — Szakmunkásként dolgozom majd az új gyárban. — Mi a szép ebben a szakmában? — Az, hogy amikor kezembe veszem a fát, már látom, hogy mi lesz belőle. — A mesterek? —- Nagyon jók.. Mindent alaposan megmagyaráznak ... Tehát a Bodrogközben az asztalosmesterség nem véletlenül lett újra divatos szakma. Ezek a fiatalok még csak tanulók, de máris olyan szeretettel beszélnek munkájukról, mintha évtizedek óta ezt csinálnák. Ez azt is jelzi, hogy választásuk helyes volt. TÖRÖK ELEMÉR Amikor Jozef Calkovskij mérnöknek, a cabaj-Cá- pori Május 1. Efsz elnökének feltettem a kérdést, mit hozott a négy efsz egyesülése, hosszú gondolkodás után kissé gondterhelten válaszolt: — Sok nehézséget, problémát, küzdelmet, de a múlt évben már örömöt is, hiszen a pénzügyi mérleget tízmillió korona tiszta haszonnal zártuk. Nagyon őszintén hangzottak szavai. Az egyesülés után nem volt könnyű kialakítani a gazdálkodás irányát abban a körzetben, ahol alig van lehetőség az öntözésre. Az emberek összeszoktatása is komoly erőfeszítéseket igényelt a vezetőségtől. Megalkuvás nélkül fel kellett számolniuk a csoportkérdéseket, amihez lényegesen hozzájárult az ágazati irányításra való áttérés. Ján Roháéik mérnök, a szövetkezet alelnöke, a műszaki szolgáltató-ágazat vezetője ezzel kapcsolatban így nyilatkozott: — Amióta egy központba összpontosítottuk a gépeket, rugalmasabban csoportosítjuk át azokat az időszerű munkák végzésére. Jobbak a lehetőségek a gépek karbantartására is. A gépesítő központot úgy helyezték el, hogy a traktorokat és a teherautókat hét tíz kilométeres körzetben lehessen kihasználni. A nagyerejű gépek teljesítőképességét is jól érvényesítik. Persze, a munka szervezésén még akad javítanivaló bőven. * Szervezési és irányítási problémákról beszélgettünk Anna Smehylová mérnöknővel, az efsz üzemgazdászával, az üzemi pártszervezet elnökével is. — Ügy vélem, jó úton járunk — mondotta —, az ágazati irányítás előnye megmutatkozik a termelésben is. A pártszervezet munkáját a bizottsággal együtt úgy szervezzük meg, hogy minél jobban hasson a dolgozókra. A legfontosabb részlegeken pártcsoportokat is alakítottunk. Az egyesülés előnyeit-hátrányait mérlegelve ismét a szövetkezet elnöke fejtette ki véleményét. Összehangoltan Érvényesül a szakosítás — Mi tagadás, akad még javítanivaló bőven, de azért napról napra jobban összehangolódik a vezetőség és az egész tagság tevékenysége. Ezt bizonyítja, hogy szövetkezetünk a nitrai járásban az elsők közé küzdötte fel magát. Hat évig viaskodtak, gyakoriak voltak a nézeteltérések, összecsapások, amíg kialakult, milyen irányba haladjanak tovább, hogyan valósítják meg a szakosítást. Napirendre került a kérdés: új épületeket építsenek-e, vagy a meglévőket korszerűsítsék. — Az utóbbi mellett döntöttünk, és jól tettük — mondja az elnök. — Hisz azok az épületek még jó pár évig kibírják, csak a berendezéseket kellett bennük kicserélni. A szövetkezetben minden lehetőséget felhasználnak a termelés növelésére. Nemrég helyezték üzembe a korszerű takarmánykeverő központot. Ebben megfőzik az élelmiszeripari üzemek hulladékait, az üzemi konyhákban megmaradt ételeket, az üzletekben kiszáradt kenyeret. Ezt összekeverik takarmánykeverékekkel. E takarmány etetésével elérték, hogy egy kilogramm sertéshús előállításához mindössze 3,80 kilogramm szemes takarmányt használnak fel, A kísérlet jól sikerült, csak a szállítást kell olcsóbbá tenni. A sertéshús termeléséhez megvannak a jó feltételek, mert elegendő malacot nevelnek a hizlaldák számára is. A múlt évben a kocák átlagos malacszaporulata húsz darab volt. Évente ezer malacot és kétszáz kant nevelnek. A tej termeléséhez is kevés szemes takarmányt használnak fel, mert a földterület huszonegy százalékán termelnek szálas és tömegtakarmányt. Egy liter , tej előállításához csak huszonhat deka szemes takarmányt használnak fel. — Azért ilyen keveset — magyarázza az elnök —, mert sok lucernát termelünk, és a széna jó minőségű. Alaposan elemeztük az egyesült efsz gazdálkodását, és arra a következtetésre jutottunk, hogy a vezetőség sikeresen koncentrálta a termelést. Érvényesülhetett a szakosítás. — Az egyesülés után keletkezett komolyabb problémákat már sikerült megoldanunk — állapította meg az elnök —, most arra törekszünk a megfelelő képesítésű vezetőkkel és a tagokkal együtt, hogy még magasabb szintre emeljük a termelést. B. J. 1979. V. 27. e
