Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-05-27 / 21. szám

ÚJ szú Az A1 Harám me­cset udvarán min­den évben össze­gyűlnek a hivő muzulmánok, hogy tisztelegjenek a Kába, az „isten háza“ előtt. Míg a két világháború között átlag éven­te 70 000-ren za­rándokoltak Mek­kába, napjainkban a korszerű közle­kedési eszközök világában a zarán­dokok száma meg­haladja az egy­milliót {Archív-felv.} 1979. V. 27. A zarándokút Mekka és Medina „szent helyeire'* az iszlám egyik alap­vető előírása, amely a legősibb tör­zsi kultuszokra és arab hagyomá­nyokra vezethető vissza. A zarándok- iás, amely óriási nehézségek és meg­próbáltatások elé állítja a muzulmá­nok többségét, napjainkban sokmilli­ós jövedelmek forrása s ezek a jöve­delmek a kapitalista világ széfjeibe vándorolnak. Mekka az egész világ muzulmán­jainak szent városa, egy kisebb völgy közepén épült fel, kiterjedt sivatag közepén. A muzulmán hagyományok szerint itt született Mohamed próféta. Az arabok Mekkát a városok anyjá­nak nevezik. A zarándoklás idején minden évben egymilliónál több mu­zulmán érkezik a városba. Mekka 20 kilométeres körzetébe nem muzulmá­noknak tilos a belépés. A tilalom na­gyon szigorú és a zarándokokat a városba szállító sofőröknek és a re­pülőgépek személyzetének is muzul­mánoknak kell lenniük. Szaúd-Arábia számára a minden évben megismétlődő zarándoklások jelentős devizabevételt jelentenek. Nagy jövedelmet jelent a helyi val­lási vezetőknek is, a hordároknak, a közlekedési vállalatoknak, a kereske­dőknek és kézműveseknek, akik­nek ebben az időben lehetőségük nyí­lik arra, hogy óriási mennyiségű em­léktárgyat és más árut adjanak el. A városi emberek egész élete gyakorla­tilag a zarándokoktól származó jövede­lemre van utalva. A város központjá­ban a kiadó szobák és lakások bére nagyon magas és csak a gazdag za­rándokok engedhetik meg maguknak az itteni szállást. A szegény hívők a sokkal szerényebb külvárosokban ke­resnek szállást, vagy egyszerűen a külváros szűk utcácskáin vernek sát­rat. Az alábbi sorok szerzője maga is muzulmán, így nem vonatkozik rá a mekkai szigorú tilalom és szemtanú­ként írhatott a mekkai zarándokok­ról. ★ Sohasem felejtem el a bejrúti repü­lőteret, ahol Fejszál fiammal, egy egész éjszakát töltöttem, várva a dzsiddai járatot. Az emberek százai között tolongtunk, akik szintén a Szaúd-Arábiában levő muzulmán szent helyekre indultak, hogy leróják a ma­guk zarándokúját, a háddzs-1. Mi különösebb nehézségek nélkül tehet­tük meg ezt az utat, de a repülőgépre várakozók között ott volt az afrikai pásztor is, aki gyalog tette meg az út nagy részét, meg az indonéziai paraszt, aki feláldozta •minden megtakarított pénzét, hogy eljuthasson a tengeren keresztül a szent helyekre. Elsőiként Ábrahám tette meg ezt a zarándokutat, azóta az arabok min­den nemzedéke útra kell és gazdagsá­got és hírnevet hoz Mekkának. Kétórás repülőút után érkeztünk meg Dzsiddába, és délfelé elindultunk Mekkába. Hetvenkilométeres út állt előttünk. Első megállónk a Hudajbija mecsetnél volt, azon a helyen, ahol megszületett a politikai szempontból sorsdöntő megállapodás. Időszámítá- tunk után a 7. században az iszlám elkeseredett harcot folytatott puszta létéért. A mecset helyén született meg állítólag a megállapodás Moha­med és a kureisiták, Mekka lakói kö­zött, akik bálványimádók voltak. Köz­tük nőtt fel a próféta és nekik mond­ta először a krédót: Allah az egyet­len! A kureisiták szüntelen üldözéssel válaszoltak Mohamednek és arra kényszerítették, hogy hagyja el Mek­kát. Így került sor 622-ben a „hidzs- rára“ — Mohamed Mekkából Mediná­ba való távozására s innen kezdő­dik a muzulmán időszámítás is. A ku- reisitákkal kötött megállapodás ve­tett véget a próféta és városa, Medi­na elleni harcoknak. Folytatva utunkat, elhaladtunk a fehér oszlop mellett, amely jelzi, hogy a Mekka körüli szent területre értünk, ahol még a vadászat is tilos. Rövidesen megérkeztünk Mekkába, a legszentebb iszlám városba. A város utcáin a tömeg egy irányba tódul az al Harám, a szentség mecsetje irá­nyába, hogy elvégezzék a tavaf szer­tartását, a Kába hétszeri megkerülé­sét. A Kába a környező hegyek szürke köveiből felépített, szinte szabályos kocka formájú építmény. Maga a kába szó arabul kockát jelent. A me­cset hatalmas udvarát, melynek kö­zepén a Kába áll, elborítja az em­berek óriási tömege. Mit is tisztelnek ebben az egyszerű formájú, kocka alakú szürke épít­ményben? A Kábát nem borítják drá­gakövek, egyetlen muzulmánnak sem jut az eszébe, hogy bármivel is éke­sítse. A Kába az „isten háza“, melyet állítólag Ábrahám épített Allah tisz­teletére. Közelében született 570 kö­rül Mohamed próféta. Negyven év­vel később megjelent előtte Gábriel arkangyal és az „egyetlen isten“ ne­vében felszólította őt, hogy tisztítsa meg a Kábát a bálványimádóktól. A „fekete kő“, melyet a szürke építményben őriznek, minden valószí­nűség szerint meteorit, vagy annak töredéke, amely az ősi időkben Ará­bia földjére hullott. Nincsenek tudo­mányos adataink kémiai összetételé­ről — a szent hely őrzői nem enge­délyezik a fekete kő tanulmányozását. Richard Berton angol utazónak Had- zsi Abdullah sejk néven 1853-ban za­rándokként sikerült a kő közelébe férkőznie s lehetősége nyílt arra, hogy tüzetesebben megnézze. Berton arra a meggyőződésre jutott, hogy a fekete kő — aerolit. A zarándokok igyekeznek a titokzatos kő közelébe jutni, megérinteni, vagy megcsókolni azt, mivel a kő Allah jobb kezét jel­képezi. A zarándokút nem egyszerűen csak a fekete kőnek való tiszteletadást je­lenti, hanem egész sor zarándokutat a város környékére és az ezzel járó szimbolikus cselekedeteket, melyek különböző szent helyekhez kötődnek. Kábától nem messze található a Zem- zem forrás, melvnek vize a haevo- mány szerint gyógyító hatású. Min­den zarándok iszik a forrás vizéből, sokan visznek is belőle. A muzulmán hagyomány a forrás vizének fakadá- sát Ábrahám legendájával hozza kao- csolatba. A legenda szerint a forrást Gábriel arkangyal hozta a felszínre, hogy megmentse a sivatag közepén a szomjúságtól gyötrődő Hagart és fiát, Iszmailt, az arabok ősatyját. A későb­bi időkben a kutat a perzsák is szent helyként tisztelték. A mekkai zarándokút szertartása közé tartozik az is, hogy a hívők a Muzdalif hegyen köveket gyűjtenek s útban visszafelé Mekkába megáll­nak Mina faluban s itt a köveket a sátánokat, a rossz szellemeket meg­személyesítő kőoszlopokra dobálják. Ezután visszatérnek a szentség me­csetjébe s ismét hétszer megkerülik a Kábát. Ezután minden zarándoknak levágnak egy tincset a hajából, ami azt jelkéoezi, hogy véget ért az ikhram. Az ikhram a boldogság álla­pota, amikor az ember állítólag kö­zel került az istenhez. Ugyanis a szertartások megkezdése óta a hívők nem nyírhatják le körmüket, nem bo­rotválkozhatnak, nem vághatják le hajukat, nem használhatnak szapoant, nem moshatnak fogat és nem dohá­nyozhatnak. A zarándok senkit sem sérthet meg, nem emelheti fel a hangját, még a legyet sem bántal­mazhatja, s egy levelet sem szakít­hat le a fáról. A hosszúra nyúlt és fáradságos szertartások után fiammal végre visz- szatérhettünk szobánkba, lezuhanyoz­hattunk. és a zarándok fehér leplét tisztességes ruhára cserélhettük. Ügy döntöttünk azonban, hogy to­vábbra is figyelemmel kísérjük az al Harám mecset udvarát. Elhelyez­kedtünk szobánk erkélyén, amely a Kábára nézett. A szentség mecsetjé­nek hatalmas udvarát teljesen betöl­tötte az embertömeg. Nem lehetett megkülönböztetni az arcokat, az ala­kokat, csak egy hatalmas hullámzó embertömeg volt az „isten háza“ kö­rül. Csak nagyon ritkán nyitják ki a Kába ajtaját, főleg a kő rituális meg­tisztításakor. Ezen a szertartáson minden évben jelen van Szaúd-Arábia királya is. Váratlanul elcsendesedett a hatal­mas udvar. Csak az imám hangja volt hallható, aki reggeli imára szólította a hívőket. MOHAMED ABDUL RAUF (National Geografie és a Za Rubezsom alapján) KÍNAI MAFFIA AMSZTERDAMBAN Amszterdam már évszázadok óta a nemzetközi kereskedelem egyik köz­pontja. Az év minden napján a legkü­lönbözőbb nemzetiségű emberekkel ta­lálkozhatunk itt szinte a világ minden részéről. De a kikötőváros hangos, sok­színű tömegében azonnal feltűnnek a tarka ruházatú huaesiaók — így neve­zik a külföldön élő kínaiakat. A huaesiaók számos kikötő minden­napi életének váltak elválaszthatatlan részeivé. Hollandiában nemrég tele­pedtek le, a XX. század elején, de ma már többen vannak itt, mint .bármelyik más európai országban. A rendőrség becslése szerint Hollandiában több mint tízezer kínai él. . Amszterdamban nagyon híres a Chinatown, -a kínai negyed, melyben nagyon sok a szálloda, vendéglő, az apró üzlet és a legkülönbözőbb szóra­kozást kínáló hely, melyek többségé-, nek tulajdonosa Hongkongból szárma­zik, az illegális kábítószer-kereskede­lem központjából. Ezt a kereskedelmet egy titkos kínai szervezet irányítja. A Hongkongban székelő, a hat leg­nagyobb gengszterszervezet közé tarto­zó csoport arra specializálja magát, hogy játékkaszinókban árusítja a ká­bítószereket. A szervezet Csing-Ho ne­vű ága Hollandiában vetette meg lábát, a nyugat-európai bűnözés egyik fő köz­pontja lett, és tevékenységével kiér­demelte az amszterdami sárga maffia nevet. Céljai elérése érdekében a maffia semmilyen módszertől sem idegenke­dik. A fenyegetőzések, a rablások, kín­zások, a terror és a gyilkosságok megszokott módszereihez tartoznak. A kínai negyed valamennyi kereskedelmi vállalata kénytelen „biztonsági adót“ fizetni és figyelembe venni a haucsia- ók parancsait. A maffia mindenekelőtt ópiummal, LSD-vel, hasissal, morfiummal, mari­huánával és heroinnal kereskedik. A sárga maffia már régen nemzetközi, szervezetté alakult, és leányvállalatai működnek Nyugat-Európában, piaca van az NSZK-ban, Franciaországban, Belgiumban, Nagy-Britanniában. Ezen­kívül a sárga maffia egy hatalmas nem­zetközi szindikátus része, amelyet a huaesiaók ellenőriznek. A huaesiaók illegális kereskedelmi vállalkozásokat finanszíroznak, új pia­cokat keresnek az USA-ban és Nyugat Európában. Egyes adatok szerint az el múlt tíz év során 40 000 kábítószer­kereskedő települt át az Egyesült Ál­lamokba. Három évvel ezelőtt kínaiak álltak egy New York-i bíróság előtt ká­bítószer-csempészésért, s az eljárás so­rán bevallották, hogy 200 kg heroint szállítottak az USA-ba, melynek értéke 230 millió dollár. A Daily News című amerikai lap írta, hogy a kínaiak által becsempészett heroin nemcsak anyagi értéket jelent, de felhasználják a maó- izmus propagálására és kémkedésre is. A letartóztatottak szinte valamennyien a hongkongi halászok szervezetének tagjai voltak. Ez egy Peking-párti szer­vezet, amely a kábítószer-kereskedés mellett kínai hírszerző hálózat kiépí­tésével foglalkozik a nyugat európai országokban. Kínával foglalkozó amerikai szakem­berek úgy vélik, hogy a kábítószer- kereskedelem nemcsak jól megszerve­zett és jól jövedelmező üzlet. Mögötte Kína veszélyes politikai erőfeszítései állanak. A szakemberek egyike, Stanon Candlin szerint a kábítószer-kereske­delemből származó devizát Kína más. országok elleni felforgató akcióik fi­nanszírozására használja fel. A hasis legnagyobb kitermelője a dél-kínai Jünnan tartomány. Innen a határra szállítják és az illegális szerve­zetek Hongkongon, Makaón, Szingapú­ron, Bangkokon és Manilán keresztül juttatják Nyugat-Európába és Ameri­kába. (Za Rubezsom)

Next

/
Thumbnails
Contents