Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-05-20 / 20. szám
■Hi A szocialista országokban a gyermek a legnagyobb kincs, a jövő nemzedékről való gondoskodásnak elsődleges fontosságot tulajdonítunk. Valóban megteszünk minden tőlünk telhetőt a fiatalok érdekében? Kihasználjuk a rendelkezésünkre álló lehetőségeket? A nemzetközi gyermekév kétségtelenül jó alkalom arra, hogy a konkrét tények alapján rámutassunk az eredményekre és a problémákra. A gyermekes családok támogatására foganatosított szociális, gazdasági és egészségügyi intézkedések, a gyermekek és az ifjáság fizikai és szellemi fejlődését, művelődését lehetővé tevő feltételek megteremtése — mindmegannyi bizonyítéka annak, hogy társadalmunk az Egészségügyi Világszervezet ejveinek figyelembe vételével már 30 esztendeje tesz eleget az ENSZ Közgyűlése által 1959-ben elfogadott gyermekjogok deklarációjában foglalt követelményeknek. Nálunk már nem, de másutt még probléma Tény azonban, hogy a gyermekek ■legalapvetőbb jogát — az egészségükről való gondoskodást — nem mindenütt tartják még tiszteletben. Az Egészségügyi Világszervezet statisztikai adatai szerint a mült évben világra jött 125 millió gyermek közül mintegy 12 milliónak — főleg a fejlődő országokban — a helyzete kilátástalan. Alig van rá remény ugyanis, hogy megélik egyéves életkorukat. Ez megrendítő, hiszen nem vitás, hogy az életkörülményeket a lakosság egészségi állapota, viszont az egészségi állapotot az életkörülmények befolyásolják. A tapasztalatok szerint a gyermek- halandóság okai a fejlett országokban mások, mint a fejlődő országokban. Ez utóbbiakban a halál leggyakoribb oka valamilyen fertőző betegség, vagy a légzőutak megbetegedése. A fejlett országokban a gyermekek halálát leggyakrabban a balesetek vagy a fejlődési rendellenességek okozzák. A tetanusz, a tüdőbaj, a fertőző gyermekbetegségek közül a szamárbőgés, a torokgyík, a gyermekpara- lizis és a kanyaró ma már védőoltással megelőzhető. Noha e betegségek terjedésének megakadályozása és az elhalálozások számának csökkentése minden ország érdeke, sok helyütt — és erről a statisztikai adatok alapján is meggyőződhetünk — még mindig nem vesznek róla tudomást. — Szocialista egészségügyünk legnagyobb sikerének az anyáról és a gyermekről való beható gondoskodást, valamint a fertőző betegségek megelőzésére irányuló intézkedéseket tekintjük — mondotta Jaroslav Prokopec professzor, a CSSZK egészségügyi minisztere a közelmúltban megtartott sajtótájékoztatóján. Védőoltással a fertőző betegségek ellen Ennek a gondoskodásnak köszönhető, hogy hazánkban minden csecsemőt egyéves koráig átlagosan tizenkétszer vizsgál meg orvos. Minden újszülöttet oltással védünk a tüdőbaj ellen. Ennek eredményeképpen a tbc-t, 1960 óta pedig a gyermekpa- ralizist is felszámoltuk. A rendszeresen alkalmazott oltások eredményeképpen egészségügyi dolgozóinknak az említett többi fertőző kór elleni harca is sikeres. Csupán a gyermekbalesetek okoznak gondot, amelyek nagyobb óvatosság esetén ugyancsak elkerülhetők lennének. Amikor az anya beteg gyermekével orvoshoz fordul, nem is gondol arra, hogy akadnak még országok, ahol nem tartják természetesnek a rászorulók kezelését, ahol kevés az orvos és a kórház. Nálunk azonban törvény mondja ki a lakosság jogát az orvosi ellátásra. •A gyermekek egészségének védelme azonban azt is megkívánja, hogy jóval megszületésük előtt megteremtsük a szükséges feltételeket, körültekintően gondoskodjunk a terhes anyákról. Így pl. törvény tiltja a terhes nőnek bizonyos munkák végzését. Az esetleges keresetkülönbözetet a munkaadó köteles pótolni. Az ezen a címen évente kifizetett összeg meghaladja a 24 millió koronát. A gyermek megszületésével kapcsolatos rendkívüli kiadásokhoz az állam ma 2000 koronával járul hozzá. A tőkésországok közül csak Svédországban, Ausztriában, Nagy-Britanniában és az NSZK-ban kapnak az anyák szülési segélyt. A fejlődő országokban aggasztó a helyzet. A statisztikai adatok szerint nemcsak az újszülöttek halandósága nagy. Napirenden van a terhesség szakszerűtlenül végzett, az anya életét veszélyeztető megszakítása is. Míg a fejlett országokban minden százezer gyermek világrahozatala öt, az egyes fejlődő országokban ezernél is több anya életébe kerül. Az utóbbi 30 esztendőben hazánkban a 18 hétről 26, hétre meghosz- szabbított szülési szabadság idején a nők átlagos havi keresetük 90 százalékát kapják. És hogyan gondoskodnak a tőkésországok a szülő nőkről? Pl. a 26 hetes szülési szabadság csak, Svédországban honosodott meg. Belgiumban, Franciaországban, az NSZK-ban csupán 14 napot, Ausztriában pedig mindössze 10 napot tölthetnek otthon az anyák újszülött gyermekükkel. Az USA-ban, ebben az iparilag fejlett országban sem irigylésre rnéló a nők, főleg az elvált asszonyok sorsa, akiknek csak a fele tarthat igényt családi pótlékra. Az elhagyott anyák 50 százaléka tehát nem kap támogatást gyermekeinek ellátásához és neveléséhez. Az özvegyeket csak 60. életévük betöltése esetén támogatja az állam, ami azt jelenti, hogy a fiatalabb, özvegyen maradt, vagy elvált gyermekeiket eltartó nők a legnagyobb megélhetési gondokkal küzdenek. Hazánkban a családi pótlékot 1945-ben vezették be. Azóta az állam hét ízben emelte a családi pótlék összegét és ma ezen a címen több mint 2 milliárd koronát fizet ki. Míg a két, illetve három gyermekre járó pótlék nálunk az átlagos havi bér 22—45,7 százalékát teszi ki, a kapitalista országokban, pl. Franciaországban ez az összeg 19,3—37, Olaszországban 9,6—14,3, Svédországban 7—10,5, Nagy-Britanniában pedig 3,9—8,2 százalék között mozog. További szociális vívmányaink De társadalmunk más formában is támogatja a gyermekes családokat. Az anya gyermeke betegsége esetén fizetett szabadságra tarthat igényt. A nemzeti bizottság bizonyos körülmények közt, pl. ha az apa tartózkodási helye ismeretlen, a gyermek- tartási kötelezettséget is vállalja és indokolt esetben ösztöndíjat, árvasági nyugdíjat stb. is folyósít. A szocialista társadalom vívmányairól tanúskodó hasonló előnyökkel egyetlen tőkésország sem büszkélkedhet. Ez vonatkozik az oktatásinevelési rendszerünkre is, amelynek állandó tökéletesítésével, a gyermekek alkotóképességének fejlesztésével az emberi értékek további gyarapítására törekszünk. Míg a szocialista országokban a gyermekek jólétben élnek, sok helyütt még nyomorban, lemondásban van részük. A fejlődő országokban a családok négyötödének az egy főre eső évi jövedelme a 300 amerikai dollárt sem éri el. Ennek következményeként 250 millióra tehető az iskolát nem látogató tanköteles gyermekek száma. A 6—16 évesek közül pedig legalább 40 millió egyedül kénytelen eltartani magát. Ezek az adatok is bizonyítják, hogy a tőkés- és fejlődő országok a gyermekes családokról való gondoskodás tekintetében sem vehetik fel a versenyt a szocialista országokkal. Felhívás A gyermekek joggal tartanak igényt arra, hogy a felnőttek minden tekintetben gondoskodjanak róluk. Az Alma Atában nemrégen megtartott nemzetközi értekezlet felhívása elsősorban a fejlődő országokhoz, de azdkhoz a tőkésországokhoz, is szólt, amelyekben ezen a téren még nagyon szembetűnők a különbségek. Tagadhatatlan, hogy a gyermekek ellátásában hazánkban is akad még tennivaló. Főleg a már említett gyermekbalesetekre, a még gyakori légzőszervi megbetegedésekre, a gyermekintézmények építésének lassú ütemére, a hathatósabb környezet- védelemre gondolunk. Ennek ellenére azonban — és ez konkrét tényekkel bizonyítható — nincs okunk az elégedetlenségre. Eredményeinkre indokoltan büszkék lehetünk. * * * A nemzetközi gyermekévnek az is a célja, hogy az emberiség lelkiismeretére hivatkozva felhívja a világ figyelmét tartozására a gyermekekkel és az ifjúsággal szemben. H;szen ifjú nemzedékünkről, utódainkról van szó. Gondtalan, boldog jövőjük biztosítása minden ország érdeke, sőt kötelessége. KARDOS MÁRTA A negyvennégy esztendős 'Micha/ Ba)uiík, a preSov* FRUCONA tőketerebesi (TrebiSov) üzemének lakatosa azok közé tar tozik, akik már az iskola padjaiban szakmát választottak. — Még nem végeztük el az alapiskolát, amikor egyik osztálytársammal azon tanakodtunk a bodzásújlaki iskola udvarán, hogy jó lenne elmenni repülőgépme- chani'kusnak — emlékezik Michal BajuZik. — Sajnos, egyikünk sem került oda. Végül mégis testvérszakmát választottam, hegesztőlakatos lettem, és most itt dolgozom a FRUCONA karbantartó műhelyében. Mindezt az üzem napfényben úszó udvarán mondta el. A beszélgetést a műhely irodájában folytattuk. Michal BajuZik a keletA KERÜLET EGYIK LEGJOBB DOLGOZÓJA AKI rtlVi Of AlfRI Jí I1T bZAKM AJ AI N/riir 11 IpVawlsfeiiW 'I i lit szlovákiai kerület egyik példás dolgozója, neve és fényképe az idén a munka ünnepe napján 'került a kerület legjobb dolgozóit bemulató dicsöségtáblára. — Hogyan lett hegesztő-lakatos, hol tanulta szakmáját? — érdeklődtem. — Mielőtt elvégeztem az alapiskolát,' nálunk is toboroztak fiatalokat gép’-akatosi szakmára a Vasmű részére. Én is jelentkeztem — válaszolta. — Hradec Krá- lovéban, a Skoda Művekben kezdtem ismerkedni a szakmával. Onnan a Breznói Hídelemgyárba kerültem, később a jáchymovi bányában, majd az Ostravai Kohó- szerelő Vállalatnál dolgoztam. A katonai szolgálat után újból ennek a vállalatnak dolgozójaként folytattam munkámat. Részt vettem a Benzina műszaki berendezéseinek szerelésében, s a Magyar Népköztársaságban tizennégy hónapig dolgoztam az Ózdi Kohászati Művek gázvezetékének építésén. Ezt követően a Kelet-szlovákiai Vasmű második acélművének szerelési munkálataiban is részt vettem. Ide, a Fruconába 1974-ben jöttem. Negyvenéves fejjel már meguntam az állandó vándorlást. Talán azért akartam idejönni. — Telve élet- és szakmai tapasztalainkkal — jegyeztem meg. — Amit készségesen és sikerrel gyümölcsözíet jelenlegi munkahelyén — szólt közbe Pavol Bátíat- ky brigád- és műhelyvezető. — Egyébként is Michal BajuZik példásan. határidőre és jó minőségijén elvégzi a rábízott feladatokat. Minden cselekedete megfontolt, céltudatos. Mint brigádunk tagja aktívan bekapcsolódik üzemünk újítómozgalmába. Eddig két értékes újítási javaslatát valósítottuk meg. ami csaknem tizenhét ezer korona gazdasági hasznot eredményezett. Valóban elismerést érdemlő, példás munkás. Ha a szükség úgy kívánja, szabad ideje rovására is készségesen elvállalja a megbízatásokat. Nem párttag, de a CSKP gazdaságpolitikájának szellemében gondolkodik és dolgozik. Michal BajuZik két gyermek, a hatéves Aniéka és az egy évvel fiatalabb Bernadett szerető édesapja. Miután vezetője befejezte jellemzését, megszólalt: — Aki a szakmáját, szereti, az nem csinálhatja másképpen ... Ehhez nemigen szükséges kommentár. (kulik) 1979. V. 20. AZ IFJÚ NEMZEDÉK - A VILÁG LELKIISMERETE Az óvodáskorú gyermekek több mint 70 százaléka jár óvodába hazánkban (Z. MináCová felvétele)
